|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.22. 13:38 - |
Gyönyörű, sűrű erdők, csillámló patakok, kellemes tisztások, hűs tavak. Minden, amit el tudsz képzelni! Távol a civilizációtól, egy félig érintetlen terület. Üdvözlünk a földi paradicsomban! |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Naru kísérteterdős kijelentésére kinyújtja rá a nyelvét, ám mikor odajön csipkelődni, szemforgatva sóhajt. A szavakat hallva elmosolyodik, és lehámozza magáról a karját.*
- Megesik néha..
*Yama mellé szegődik újból, és ő is megáll. Bobbyt viszont két kézzel kell visszahúznia. Hunyorogva néz körbe, kutyája makacsul húzza egy irányba.*
- Ti is halljátok?
*Bár a környéken néma csend uralkodik, azért a fákat fürkészve enged a pórázon, Bobby az alkalmat kihasználva, izgatott farkcsóválással, balra kanyarodva megindul, gazdája kocogva követi.*
- Ne maradjatok le!
|
*Carmen szavaira összehúzza szemeit, majd töprengve lépeget tovább.*
~Hmm... Furcsa... különös... nagyon különös... sőt! Gyanús.. túlságosan is gyanús... szerintem lát. De lehet, hogy tévedek.. *sóhajt* Hanyagoljuk a témát.~
*A lány is átkarolja, csak rámosolyog. Mikor Naru is odaszegődik mellé, nem szól semmit, de a kérdésre odanéz, s összehúzza szemeit.*
-Semmit se csináltam vele.
*Elfordítja durcásan a fejét, majd kiszakad a lánytól is. Sóhajtva lépked tovább, majd megáll. Körbenéz.*
|
*Carmen nyelvbotlására összehúzza a szemeit, de nem szól semmit, megindul a kiszemelt irányba. Yama szavaira elneveti magát, és úgy bólogat.*
- Na igen, elütjük mi az időt, nem kell aggódni.
*A lány bizonytalan kérdésére megfordul, és hátrafelé lépegetve mosolyog rá.*
- Hercegnő, csak nem félsz egy ártatlan kísérteterdőtől? Szellemeken kívül nincs itt más, ha meg lenne, majd én megvédelek titeket meg a kutyát..
*Gyűri fel pulcsija ujjait könyékig, és mielőtt hátraesik, visszafordulva lépeget tovább. A magával hozott elemlámpát kapcsolgatja ki-be, ki-be, ki-be. Eszébe jut valami, és besorol a lány másik oldalára, ő a nyakát karolja át.*
- Hmm, mostanában nagyon szétszórt vagy.. nem hozol hálózsákot, aztán félrebeszélsz.. mit csinált veled ez a srác?
*Sandít öccsére, miközben tenyerét viccből Carmen homlokára szorítja, majd elengedi.*
|
- Pont arra? Sötétnek tűnik az a rész, nem hiszem hogy lenne arra valami..*meghökken* vagyis a hangok tűnnek sötétnek. Se egy madár, se lombok zörgése. De talán pont ezért lesz jó irány..menjünk
*Menti ami menthető, rövidebbre fogja Bobby pórázát, és nyelvbotlását figyelmen kívül hagyva indul meg Yamakasi mellett.*
- Hát majd sötétedés után gyújthatunk tábortüzet, és akkor kiülhetünk beszélgetni, eszegetni. Rádiót is hoztam, de nem tudom tud-e itt fogni valamilyen adást..
*Néz körbe, majd egy mosollyal Yamára. A tájat fürkészi, átveszi egy kézbe a pórázt és ő is átkarolja a fiú derekát, közelebb csusszan hozzá, és a fejét vállának dönti.*
- A horrorfilmekben ilyenkor szokott jönni egy ijesztő fenevad, vagy egy félholt zombi, esetleg egy éhes farkas. De ugye ez nem horrorfilm?
*Kérdezi a fiúktól egy bizonytalan grimasz társaságában.*
|
*Carmen felkiáltásán meglepődik, s azon is, hogy elfelejtett valamit. Eltöpreng, hogy mit is mondhatna..*
~NEM! Azt inkább nem mondom neki, hogy aludjon velem... öhm... már csak Narumi miatt sem. Igen. Vagyis nem! Vagyis miatta nem mondom ezt! Igen!~
*Bólint határozottan a magával való civakodásra, majd a lány, s Narura néz. A bátyja elindul az egyik irányba, illetve elmutat.*
-Az az irány tökéletes. Hmm? *a lányhoz fordul* Carmen?
*Kérdezi, majd egy sóhajjal nyújtózik egyet.*
-Akkor induljunk tovább. *egy sóhajjal felnéz az égre* Hosszú még az éjszaka.. igaz, még nappal van. *elmosolyodik* De éjszaka is kint lehetünk. Nem? Beszélgetünk, eszegetünk, meg fürdeni is kéne..
*Oldalra biccenti a fejét, majd megrázza a fejét, s legyint a kezével.*
-Mindegy.. majd ezen este gondolkozunk.
*Elneveti magát, majd Carmen mellé áll, s ha engedi, akkor átkarolja a derekánál, s úgy mennek az ismeretlenbe.*
|
*Yama felbukkanására elmosolyodik, az ötletére rövid töprengés után bólogatni kezd.*
- Én benne vagyok...
*Carmen szavaira sunyin elvigyorodik, de gyorsan le is olvasztja magáról a vigyort, együttérző mosollyal lép a lány mellé.*
- Nem hoztál hálózsákot? Oh, ne okold magad, biztos túl fáradt voltál tegnap...
*Szorítja meg gyengéden, bíztatás képpen a vállát, rákacsint Bobbyra, majd összecsapva két tenyerét körbenéz.*
- És merre induljunk? Menjünk a fejünk után..
*Bök el találomra egy irányba, és ha a többiek beleegyeznek, nekiindul az erdőnek.*
|
*Csak mosolyog Yama durcásságán, de majd este kiengeszteli valahogy.. egy hosszú beszélgetéssel mondjuk. Hisz csak viccelt. Táskájához mászik, széthúzza a cipzárt, és..*
- Ez lehetetlen!!!
*Kiált fel, és a sátorból kivergődve mély levegőt vesz, tenyerével homlokára csap.*
- Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek... pedig tisztán emlékszem hogy beraktam a hálózsákom!!
*Erőteljesen megrázza a fejét, félig visszahajol, előveszi Bobby pórázát és úgy lép ki.*
- Na mindegy, hoztam csomó váltásruhát, abból csinálok magamnak takarót meg párnát.
*Vonja meg a vállait mosolyogva, magához füttyenti kutyáját, és rácsatolva a pórázt nyújtózik egyet.*
- Díjazom az ötletet, fedezzük fel a környéket!
|
*Carmen szavaira összehúzza szemeit, karba teszi kezeit.*
-Carmen...
*Megvonja vállait, a táskáját megfogja, bemegy vele a sátorba a lány után, előveszi a hálózsákot, majd kiteríti az Ő térfelére. Durcásan megcsinálja, majd a lányra néz töprengve.*
~Fura.. olyan, mint amikor látott.. *megrázza a fejét* Áh, képzelgek!~
*Kimászik a sátorból, majd felegyenesedve nyújtózik egyet, s Naru mellé szökken.*
-Nem tudom.. Hmm.. elmehetnénk egy felfedező körútra. Mit szóltok?
*Húzza ki magát, s állát is felszegi.*
|
*Hát ő egyedül, így nehézkesebben, de felállítja stabilra a sátrat nem messzr Yamáékétól. Bobbyra néz, és elégedetten csípőre teszi a kezeit.*
- Kész is, pajti.. hmm, az a cellux nekünk is kéne!
*Kiált Carmennek, és vigyorogva megdögönyözi a kutyát, ha hagyja.*
- Csak vicceltem.. nyugodtan hozzámbújhatsz.. és én is hozzád.. te leszel a párnám..
*Vigyorog gonoszan, s látva hogy Carmen bemászott a sátrába, a saját táskájával ő is bemászik, és kinyitva előcibálja belőle Carmen hálózsákját. Ha Bobby követi, rákacsint.*
- Ők is összemelegednek, és legalább neked is lesz. Bár remélem Yama hozott, mert akkor hálózsák nélkül maradnak
*Suttog halkan, és frissen (de hogyan..?) szerzett zsákmányát gyorsan el is rejti, majd kimászva a sátorból behúzza a cipzárt és nyújtózik egyet.*
- Nna, és mihez lenne kedvetek?
|
- Segítek persze!
*Mosolyog boldogan, és ügyetlenkedve, de segít Yamának. Amint elkészül a sátor, elégedetten körbejárja, majd tettetett töprengéssel karba teszi a kezeit.*
- Hmm, hoztam celluxot is..azzal meghúzhatjuk a határvonalat..
*A táskájához megy, és szépen sorban bepakolássza őket, az utolsó végeztével azonban nem mászik ki. Kipakol az "ő térfelére", és kiterül. Nagyot nyújtózik.*
- Jól elleszünk mi itt..
|
*Naru szavai nem nyugtatják meg, de most hanyagolja a témát. Carmen úgyis jön segíteni, nem tud beszélni Naruval erről. Megfogja a lány kezét, majd odahúzza maga mellé. Bátyja kijelentésére elmosolyodik.*
-Na igen! Hátrányban vagytok!
*Elneveti magát, végül a sátorhoz nyúl. Carmenre néz.*
-Akkor segítesz?
*Ha segít neki, pár percen belül össze is ütik a kis sátrukat.*
|
- Akkor lestoppoljuk a bal oldalit
*Vonja meg a vállait nevetve, és oda is lép a kiszemelt sátorhoz. Ekkor nehezedik a vállára egy kéz. Meglepve pillant öccsére, a szavakra összehúzott szemekkel a lányra néz. Lehalkítja a hangját.*
- Öö, nem azért, de Carmen mikor nem fura? Bár ki tudja.. lehet csak az ébresztő hatására
*Legyint egyet, egy pillanatra átkarolja öccse vállát és rámosolyog szelíden.*
- Ne aggódj, semmi baja. Bizonyára..
*Ráncolja össze homlokát, mikor Carmen odalép, mosolyogva félrehúzódik.*
- Akkor essünk neki, mert itt öregszünk meg.. héé, de ti ketten vagytok! Mi Bobbyval hátrányban vagyunk..
*Vakargatja meg tarkóját a kutyára pillantva*
|
- Majd én drukkolok nektek!
*Vigyorodik el Bobbyt simogatva, a sátorválasztós dolgot hallva szemforgatva sóhajt. De a mosolyát nem bírja rejteni.. aranyosak, na :P a sugdolózásra összehúzza a szemeit, de egyből el is néz egy másik irányba. Abbahagyja Bobby simogatását, és feltápászkodik.*
- Akkor segítek sátrat építeni. Csak mondjátok mit csináljak..
*Indul el a páros felé, és kinyújtja a kezét, remélve hogy valaki megfogja és a helyes útra vezeti.*
- Szerintem a két sátor lehetne közvetlen egy fa mellett, hogy ha fúj a szél, ne boruljon fel. És a tábortűzhöz is kell majd gyűjteni fát. Bár egy erdőben ez nem nehéz feladat..
*Kuncog egy mély levegőt véve.*
|
*Carmen szavaira összehúzza szemeit, s ránéz. Már mondana valamit, bátjya mégis megelőzi.*
-Igaza van Narunak. Öhm.. *körebnéz* Valamit te is tudsz csinálni... csak tudnám, hogy mit.
*Elhalkulnak szavai a töprengéstől, majd bátyja szavai hozzák vissza. Szája egy síkba kúszik, majd karbateszi kezeit, egy vigyor kíséretében.*
-Csak ne legyél nagylelkű. A két sátor egyforma. Nagy választási lehetőség nincs.
*Vonja meg vállait, majd a lányra néz. Odaoson bátyjához, majd a vállára teszi a kezét. Halkan szólal meg.*
-Valami baja van.. úgy tűnik.. nem? Olyan fura...
*Oldalra biccenti a fejét, s közben nem veszi le a lányról a szemét.*
|
*Már mondana valamit arra, hogy a síp Yamánál marad, de inkább lenyeli. Fegyvere van, úgyhogy nem mernek majd ébresztőt adni neki :P ráadásul ő jó korán szokott kelni. Na igen, a fegyvert meg még nem vitte el megsemmisítettni... nyújtózik egyet, Carmen szavaira ránéz.*
- Cehh, aki nem dolgozik, ne is egyék! Nem mintha sátrat akarnánk enni vacsorára, de ti állítsátok össze a saját sátratokat, én meg az én sátramat. Meg Bobbyét.. persze ha segítség kell, nyugodtan szólj
*Néz öccsére vigyorogva, és az egyik sátor felé indul.*
- Nagylelkű leszek, és megkérdezem melyik sátor kell nektek.. a másik jó lesz nekünk, igaz, Bob?
*Sandít a kutyára, majd vissza a sátrakra*
|
*A kérdésre bólint, miszerint jól, a többi szavakra csak megvonja a vállát. Neki mindegy, kinél lesz a síp.. leguggol Bobbyhoz, és megdögönyözi a hasát.*
~Olyan furcsa érzésem van.. na majd ez a környezetváltás kiszedi belőlem~
*Elmosolyodik, és ledől egy fa törzséhez.*
- Akkor amíg az erős férfiak felállítják a sátrakat, mi sziesztázunk egyet. Mit szólsz, Bobby?
*Ujjait összefűzi a tarkójánál, és hagyja hogy kutyája mellé heveredve az ölébe hajtsa a fejét*
|
*Mikor Carmen a fejét fogja, rögtön odasiet hozzá.*
-Jól vagy?
*Kérdezi aggódva, majd felveszi helyette a táskát. Naru szavaira csak büszkén bólint.*
-Persze, hogy megérdemelted.
*Carmen kérdésére körbenéz, majd bátyjára néz.*
-Szerintem is.
*Mikor Carmen ki akarja venni a kezéből a sípot, elhúzza.*
-Nem-nem! Ez nálam marad.
*Bólint határozottan, majd leteszi a cuccokat a földre.*
-Akkor pakoljunk.. *gondosan elteszi a sípot a táska legaljára*
|
*Ráeszmél, hogy mit is mondott, és már épp bocsánatot kérne, mikor Carmen megpaskolja a vállát. Rámosolyogva megfogja egy pillanatra a kezét, majd tovább indul. Ekkor szólal meg a füle mellett a síp, összeszorítja szemeit, behúzza nyakát, és tenyerét inkább szájára szorítja, mint füleire, mielőtt egy hozzá nem illőt káromkodna testvérére. Hosszú időbe telik, mire sikerül elpárologtatnia mérgét, gondolatban már 1000 környékén járhat a számolásban. Végül csak sikerül, és elneveti magát.*
- Szép volt, megérdemeltem..
*Carmen kijelentésére ránéz, majd körbe. Megvizsgálja a talajt, és a fákat, majd vállat von.*
- De, itt jó. Ha a térképet nézem... *kapja elő az említett papírtekercset* ..akkor is megfelel. Akkor táborozzunk le itt.
*Dobja le hátáról a cuccait a talajra, és a hátizsákot Carmen kezébe adja, majd visszaballag a saját cuccához.*
|
- Bocsánat..
*Pislog angyalian, Naru kijelentésére, és Yama szavaira csak sóhajt.*
- Ugyanmár.. nincs gond, tudom hogy nem volt szándékos
*Paskolja meg Naru vállát mosolyogva. Ráadásul nincs miért zokon vennie, ha már nem is.. ujjai közül kicsusszan a síp, s mikor ismét felsír a hangja, fejébe újból belehasít a fájdalom. Szisszenve dobja le a táskát, és fejéhez kapva összeszorítja a szemeit.*
~Csak nyugalom.. mindjárt elmúlik.. ki kell bírnom, és össze kell szednem magam, nehogy rájöjjenek..~
*Kihúzza magát, ökölbe szorított kezekkel, és felveszi a földről a sporttáskáját.*
- Hupsz..kicsúszott..
*Biccenti oldalra a fejét, Bobby inkább tartja mindenkitől a két lépés távolságot, ki tudja, kihez kerül az a hangos kígyó.. Yama mellett elhaladva kiveszi a kezéből a sípot, ha nem figyel.*
- Annyira gyerekesek vagytok.. a legjobb, ha nálam lesz..
*Rakja zsebre a fejét csóválva, lehunyt szemekkel, majd megáll.*
- Hmm, nem vagyunk már eléggé bent? Itt letáborozhatnánk lassan.
|
*Összehúzza szemeit, s már Bobby fut is előre, Carmen meg utána. Egy sóhajjal elindul lassan, s Naru szavaira méginkább összehúzza szemeit.*
-Ne legyél már gyerekes..
*Alig bírja befejezni, Naru már fut is.*
-Na jó. Akkor futás.
*Bólint határozottan, majd elkezd futni a bátyja után. Mikor megáll, kishíján neki ütközik, de sikerül lefékeznie magát. A sípot meglátja, hogy Carmennek adja, összehúzza szemeit a kijelentésre is.*
-Miért ne adná nekem oda?
*A síp hangjára öszeszorítja szemeit, s tenyerét a fülére tapasztja.*
-Elééég...
*Megrázza a fejét, s sóhajt. Carmen előre akar menni, hmmm... érdekes. Naru nem engedi, ennek megörül, de a kijelentésre felkapja a fejét, majd elé szökken.*
-Lehetnél kicsit tapintatosabb is!
*Összehúzza szemeit, majd Carmen mellé áll, belekarol, s úgy mennek tovább. Ha még nála van a síp, akkor egy mozdulattal megpróbálja evenni tőle. Ha sikerült, oldalra szökken, majd Naru mellé, s a közelebb hajol hozzá, majd belefúj. Hátra szökken, majd meglengeti a sípot.*
-Ugye milyen rossz..mondjuk reggeli ébresztőnek?
*Áll vigyorogva, de ha nem sikerült elvennie, akkor csak 'engedelmesen' sétál a lány mellett.*
|
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
