|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:46 - |
|
Egy valaha itt álló kisépület maradványai. Nem kell félni attól, hogy összedől, az istállómesterek stabilra építették. Bújócskának, mászókának, vagy a világ előli elbújásnak kiváló hely, valamint a vörös cica szokta a frászt hozni az erre járókra. Ha a macsekot keresed, ide nézz be először! |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Mikor öccse feláll, és ellopkodja a söröcskéit. Ő is feláll, felkarolja a 4-5 kiürült üveget, és elégedetten öccse kezeibe nyomja őket is. Ha nem bírja, akkor max. pár a földön végzi.*
- Helyes! Köszönöm! Rád bízom ezeket is!
*Szalutál katonásan, ám rögtön fel is tör torkából egy guszta böfi, és szépen megdől oldalra.. kilép, így állva marad, amire fel is hívja a figyelmet a rom falának dőlve.*
- Jól vagyok! Nem hagylak itt, ne aggódj.. végig veletek leszek..
*Mosolyodik el, mély levegőt véve ellöki magát a faltól és öccse mellett elhaladva összeborzolja a haját. Mivel tele van a keze, bizonyára nem tud védekezni.*
- Tényleg különleges srác vagy.. na megyek kijózanodni..
*Sóhajtva tenyerébe temeti arcát, és rendületlen léptekkel megindul a Kastély felé. S akármilyen hihetetlen, ráhúz egy nótára.*
- Baj van a réészeg tengggeréssszeee, baj van a részeg tengerésszel, baj van a ré..büff..szeg tengeréésszeel minden áldott reggel.
*Énekelget és kurjantgat jókedvűen, és a lehető leghangosabban. Valószínűleg a folyosón is szép visszhangot ver.*
 |
*Furcsálva hallgatja bátyja szavait, majd sóhajtva felnéz az égre.*
~Maradtam volna olyan, mint régen! Akkor most nem itt tartanánk...~
- Één?? Mint "nagybátyó"?? Na jól van...
~Látszik, hogy nincs magánál...~
*Megcsóválja a fejét. Mikor Naru újabb sörösüvegért nyúl, el is veszi tőle, de nem fűz hozzá semmit. Tovább hallgatja.*
-Nem vagyok a családfő. Az te vagy és te is maradsz.. De jobb lenne, ha ezt a beszélgetést későbbre hagynánk...
*Néz Narumira, de még meghallgatja amit mond.*
-Ugye nem akarsz itt hagyni??
*Néz rá aggódó szemekkel, majd feláll, s az összes üveget megfogja és nem hagyja, hogy a bátyja elvegye.*
-Ezeket megid elviszem biztonságos helyre!
*Néz a fiúra, de még megvárja a válaszát.*
|
*Mikor elveszik tőle a sörösüveget, alsó ajkát lebiggyesztve, morcosan kap utána, majd egy legyintéssel annyiban is hagyja. Újabb üvegért nyúl, és ha megszerezte lepattintva a tetejét már inna is, ha Yama nem ölelné meg. Meglepve pislog rá, de még a túl sok pia hatására is látja azokat a potya könnyeket.. sóhajt egyet, elkomorodva emeli el szájától az üveget és felnéz az égre. Hmm, talán mégsem részeg. Már ő maga sem tudja igazándiból..*
- Az az igazság, öcskös.. most mondok neked valamit, amit józanul soha sem mondanék. Vagy most is józan vagyok, passsz. Na szóval, mondok neked valamit. Figyelj
*Emeli fel mutatóujját, de azért megpróbálkozik egy potya-korttyal. Csak egy icike-picike... ha sikerült, sóhajtva megtörli a száját, és belekezd.*
- Igazság szerint mindig azt teszem, amit tudom, hogy más jónak látna. Először az a "más" apa volt, miután elment anya, aztán már azt hittem az a jó, ami a te meglátásod ellen van. Mert hittem benne, hogy te rossz utat választasz, tehát amit te gondolsz, annak nekem az ellenkezőjét kell.
*Mutogat a sörrel a kezében, ha még ott van*
- Nagybátyósdit akartam játszani, egy komoly, érett, felelősségteljes srácot aki olyan mint amit mindenki elvár. Legalábbis ezt hittem.. de 17 év alatt rájöttem, hogy te voltál mindig is a család "nagybátyója". Akár hiszed, akár nem, anya már akkor imádott, amikor meg sem születtél, és apa is folyton azt hajtogatta, "ez a srác milyen különleges lesz". De mindig is volt benne egy kis ridegség, ezért döntöttem talán úgy, hogy az ő nyomdokaiba lépek - hátha vele még el tudom hitetni, hogy..hm.. "jobb" vagyok. Méltó a "családfő" szerepére. Aztán mikor megszülettél, talán én örültem neked a legjobban. Nem volt bennem semmi ellenérzet, de mikor apa elhagyott minket, akaratlanul is belekerültem abba a helyzetbe, amit ki akartam harcolni.
*Mély levegőt vesz, de nem fejezte be még közel sem. Beszélnie kell, elmondania azt, amit 17 év alatt egyfolytában el akart.*
- Akár elhiszed, akár nem, te sokkal erősebb vagy mint én. No nem fizikailag, úgy simán leverlek..hanem itt
*Csap ököllel a mellkasára, egy pillanatra Yamakasira néz, majd az égre.*
- Sosem sírtam mások előtt, de ez nem elég ahhoz, hogy valaki lelkileg erős legyen. Lehet, hogy bunkóvá változtál, egy felelőtlen sráccá, de sokkal jobban kiérdemled a helyem, mint én. Jobb a taktikád, a világnézeted, egyszóval érettebb vagy, na.. *bólint határozottan, amibe beleszédül, így egy újabb potya-korty..?*
- Fő céljaimmá, sőt, életcélommá vált két dolog: hogy Carmen mellett maradjak, amíg nem jön vissza a látása, és hogy meggyőzzem saját magamat is, hogy "erősebb" vagyok mint te. De rájöttem, hogy ez nem így van. Te megmutattad, hogy tényleg "különleges" srác vagy. Már semmi értelmes dolgot nem látok az életben.. Carmen lát, és végre beismertem a vereségem is. Nincs már szükségetek rám, és a világon a legjobban gyűlölök mások nyakán lógni.
*Elkomorodik, szemeibe újabb könnyek gyűlnek, vagy csak az előbbiek nem száradtak fel, a lényeg hogy ott vannak, s furcsa árnyékot adnak méregzöld íriszeinek.*
- Gratulálok, öcskös, hivatalosan is jobb vagy nálam. Te lettél a családfő.
*Bökdösi oldalba a fiút, és ha nem figyel, megpróbálja visszaszerezni tőle a söröcskéjét. Ha figyel, akkor újabbért nyúl..van másik ;) Eszébe jut még valami, keserű szájhúzással félrefordítja a fejét, de csak az orra alatt dünnyög pár szót*
- Talán mégis New Yorkban a helyem...
|
*Bátyja szavaira elkerekednek szemei, s bizony mondana is valamit, amit "elvárnának" tőle, de most nem megy.*
~Szegény bátyám... tényleg túl naiv...~
*Megcsóválja a fejét, s a vállára teszi a fejét.*
-Nem vagy szörnyű bátty! Ne mondj ilyeneket! Te mindig azt teszed, amit jónak látsz. Nem?
*A könnyeket látva összeszorul a szíve. Amint bátyja újra belekortyolna az üvegbe megállítja, s elveszi tőle.*
-Ne igyál ennyit! Tudod, hogy nem tesz jót és te sem engednéd nekem, hogy ezt csináljam! Térj észhez Naru!
*Néz Narumira, majd átöleli, jó szorosan.*
-Sajnállak... tudom, hogy mennyire fontos volt neked...
*El is engedi a fiút, majd maga elé néz, s sóhajt. Könnyek gyűlnek neki is szemeiben, amit rögtön le is töröl.*
|
*Öccse hangjára máskor összerezzenne, és egyből összekapná magát, hogy letépje a fejét, miszerint milyen sírásról beszél? Most viszont nem megy. Félrefordított fejjel emeli fel bizony az üveget, mikor megáll a levegőben, csak morcosan össze húzza a szemeit.*
- Igazad volt. Apa elment, itthagyott egyetlen árva szó nélkül. Tessék, neked volt igazad, dörgöld csak az orrom alá hogy te megmondtad.. megérdemlem. A bátyád egy idióta naív tökfej. Gyerünk, csak nyugodtan
*Rántja vissza a sörösüveget, és fürgén újra meghúzza. Másik kézfejével letörli száját, és hosszan maga elé mered.*
- Szörnyű bátty vagyok. A legjobbat akarom kihozni magamból, de so-se-si-ke-rül
*Minden egyet szótagnál hátrakoccintja fejét a falnak, és Yamára néz könnytől ázott szemekkel. Nem szól többet, pillantása minden fájdalmát elárulja.. ha nem akadályozza meg, újabb kortyot iszik.*
|
*Üvegek koccanását hallja meg, amint a romok felé tart. Megtorpan, mikor bátyját látja.*
~Sír? És iszik? Sosem tenne ilyet... Hacsak...~
*Lassan közelebb lépked mellé, s ha Narumi újabb üveget emelne szájához megfogja.*
-Naru? Mi történt?
*Kérdezi aggódva, majd leül mellé, s a vállára teszi a kezét.*
-Sosem szoktál sírni..
*Lenéz maga elé, s elengedi a fiú vállát.*
~Kíváncsi vagyok mi történhetett...~
|
~Elment.. tényleg megtette..~
*Sörösüvegek csörrennek meg, amint egy újabb üres kerül a másik kettő mellé. Egy szisszenéssel nyílik ki a legújabb teteje, utat engedve a folyadéknak. Naru az üveg száját ajkaihoz emeli, és egy húzással a felét kiüríti. Van még bőven, ráér.. másik tenyerét szemeire borítja, miközben egyik lábát kinyújtva, másikat felhúzva ül az egyik rom-falnak döntve hátát. Arcán ujjai mentén könnyek indulnak útra, melyek hevesen a lábaira pottyannak. Sír..? Pedig ő sose szokott. Egyetlen egyszer mutatta csak könnyeit Carmennek, azóta soha. Most viszont úgy sír, mint egy kisfiú, akitől a kedvenc játékát vették el.*
- Igazuk volt..
*Emeli fel fejét, s lendületesen hátraveri a falba. Lehunyja szemeit, és könnyeit nyelve megrázza a fejét. De csak gondolatban folytatja*
~A fenébe is, igazuk volt..elment..hogy volt képes így átvágni? Ismét..~
*Újból megrázza a fejét, és meghúzva az üveget megdörzsöli a szemeit.*
- Apa..
*Sóhajt egyet, összeszorított pillái alól ismét megindul egy könny folyó.*
|
*A sofőr gázt ad, Carmen pedig féken tartja az izgatott Bobbyt.*
- Jobb, ha beszélsz róla, mint ha elhallgatod..
*Biccenti oldalra a fejét egy apró mosollyal. Mégis nagyon aggódik..amint megérkeznek, egyből kipattan, és igyekszik segíteni a fiúnak is.*
- De Naru után egyből iránya a kivizsgáló! Nem lehet sokáig mászkálnod egy golyóval a válladban..
*Belekarol Yamába, ha hagyja, és elindul. Az irányt a fiúra bízza, ő csak támogatja, miközben mereng a történteken. Beszélnie kell Joshal, haladéktalanul!*
- Hogy vagy?
*Fordul aggódva a fiú felé menet közben. Csak Bobby ne ficánkolna annyira...*
|
*Már kevésbé hallja a párost, így közelebb merészkedik, s végül orra bukik. Arcát törölgetve ül fel, hisz nem akar a földön kúszva közelebb menni.*
-Aú... Hm.
*Töprengve nézi, ahogy elmennek, majd észbekap, s a homlokára üt.*
-Elmennek?? De hova??
*Kérdezi saját magától, majd egy sóhajjal feláll, s hátrébb lép egyet, majd mégegyet, s végül eltűnik teljesen.*
~Majd holnap az akció folytatódik...~
|
-Ne fárassz...
*Megcsüválja fejét, s örömmel látja a taxit. Beszáll, s megvárja a lányt is. Mosolyogva néz rá, mikor neki dől, majd a kezét a sebére szorítja erősen.*
-Siessen, kérem!
*Szól előre a taxisnak, s remélhetőleg hamar megérkeznek. Lehajtja fejét, s lehunyja szemeit. Nem alszik, csak pihen...*
~Naru... Fogalmam sincs, hogy mit tegyek... Ha meg elmondom neked... akkor... lehet, hogy Luke...~
*Megrázza fejét, majd feleszmél. Már a kórháznál vannak. Noszogatva néz a lányra.*
-Megjöttünk!
*Remélhetőleg a lány kiszállt, s ő is, de előtte fizet. Belekarol a lányba, s elindul Naru szobája felé, de néha összeszorítja szemét a fájdalomtól.*
|
- Naru mellett nem lehetek szívtelen. Néha olyan mint egy nagyra nőtt gyerek!
*Kuncog fel, meglepődik, mikor a fiú közelebb húzza magához. Beszállna ő is, de a fiú előbb mond valamit. A szavaira megszeppen, láthatóan erősebben markolja meg Bobby pórázát.*
- Hogy érted, hogy késő lesz?
*Észbekap, hisz Yama megsérült, nem fáraszthatja a kérdésekkel. Bíztató mosollyal bólint egyet, és behessegeti a kocsiba.*
- Rendben van, a bátyád legalább utána tényleg elzavar. Nekem nincs szívem erősködni veled
*Mosolyog a taxiba szállve, persze előtte kutyáját engedte be. Nem kettőjük közé.. becsukja az ajtót, és gyengén a fiúnak dől.*
~Talán mégsem lehetetlen alak..~
- A kórházhoz!
*Szól előre a sofőrnek, aki lassan kívülről fogja tudni az útvonalat.*
|
~És most, elkezdődik a kommandó!!~
*Kuncog magában, s lopkadova a kis füzetével meglátja Yamáékat. Egy pillanatra ledöbben, majd elrejtőzik egy fa mögé, s úgy figyeli az eseményeket. Megakad a szeme a fiú vállán, s az arca is ismerős neki.*
-Yama??
*Elakad a szava, s ekkor öleli át azt a másik lányt. Észreveszi azt is, hogy a válla vérzik, de nem megy oda. Ajkait összeszorítja, majd a füzetéhez nyúl, s a tollához.*
~Yamakasi egy lányt ölelt át a kapuban, s... Hm... Igen! Megcsókolták egymást, s csillógo szemekkel néztek egymásra... De a fiú válla vérzett. Nem lehet tudni, hogy mitől... de...~
*Megrázza fejét, majd elővesz egy "lehallgató" készüléket a kis táskájából, s a füléhez emeli.*
~"Muszály ennyire kedvesnek lenned?" Mi??? Kedvesnek??? Ezek járnak... Az biztos... Hm. Meglesz a holnap reggeli friss az újságba!! Király!~
*Fel is ordít majdnem, de épp időben csitítja el magát. Leguggol s úgy figyeli tovább a párost.*
|
*A lány szavaira megcsóválja fejét, majd végül sóhajtva lehunyja szemét egy pillanatra majd elképzeli azt, amit a lány mond neki. Sóhajtva nyitja ki szemét, majd magához húzza a lányt, az épp karjával.*
-Jajj... Muszály ennyire kedvesnek lenned?
*Mosolyog, kivételesen őszintén a lányra. Mikor kinyitja neki az ajtót, előre megy, majd megtartja az ajtót, hogy ő is jöjjön. Persze a sebe fáj, de nem érdekli... most valahogy nem... Majd újból belekarol a lányba.*
-Figyelj rám. Mindenképp beszélnem kell a bátyámmal, mielőtt lekezeltetem magam, mert lehet, hogy akkor már késő lesz... Meg kell értened...
*Hajtja le a fejét, majd megáll.*
|
- Hogy lehetsz ennyire önfejű tuskó??
*Emeli meg a hangját mérgesen, ám el is mosolyodik, amikor a fiú belekarol. Kihúzza magát, és felenyhülten bólint.*
- Így már más. Segítek neked, és kész. Lehet hogy te gyűlölsz, de én szeretlek!
*Füléhez emeli a kagylót, de egyből el is vörösödik. Kijelentése ugyanis nagyon kétértelmű volt..ő nem arra gondolt! Meg is magyarázná, de a búgó hang helyét felváltja egy nőé. Megrendeli a taxit, majd elrakva a mobilt megtámasztja Yama még ép vállát.*
- Bírd ki még egy kicsit.. amúgy is jobban jársz, ha először a sebedet láttatod el, és utána beszélsz a bátyáddal. Naru ugyanis a plafonon lesz, ha meglát, és az Akadémián, ha megtudja azt is hogy mi történt...
*Bólogat sokat tudóan, és a parkolóhoz érve megáll. Együttérző arccal fordul Yama felé, és igyekszik támasztani.*
- Mindjárt itt a taxi.. addig ne gondolj a fájdalomra. Csináljuk azt, amit Naru szokott a kivizsgálásaim alatt. *Megköszörüli a torkát* Gondolj egy gyönyörű tájra. A nap süt, a föld tele van virágokkal, az égen bárányfelhők úsznak, és te nagyon szabadnak érzed magad.. feletted egy madárraj repül végig, Naru nevetve integet feléd. Megöleled, és ledőltök a fűre.. igen, a fű nagyon puha, és selymes. Elmerültök a felhők nézegetésében.. az ott egy bárány! Nem, nyuszis a farka. Mellette egy futó ember libeg. Jóízűen felnevettek..
*Már szinte saját magát kergette extázisba a titokzatos, lágy hangon való meséléssel. Ám elhallgat, amint meghallja a taxi motorjának zúgását, mely mellettük áll meg közvetlenül. Kitapogatja a fogókát és kinyitja az ajtót, előre engedve a fiút.*
|
*Furcsálja, hogy a lány így is segít neki, de megcsóválja fejét a kijelentésre.*
-DE! Először beszélnem kell a bátyámmal! Ebbe ne avatkozz bele! Megértetted?
*Összeszorítja szemét, hisz újabb fájdalom hasít bele a vállába. Sóhajtva megáll, mikor a lány megtorpan.*
-És ha Luke volt az? Ne érdekeljenek az én ügyeim. Megértetted?
*Vonja meg az éppen nem sebes vállát, majd kiszakad a lány kezei közül.*
-Nem kell belém karolnod. Járni még tudok. Nem a lábammal van a baj, ha nem vetted volna észre...
*Lehajtja fejét, végül sóhajtva megáll.*
-Rendben... Legyen...
*Sóhajt mégegyet, majd ő karol a lányba, s egy mosollyal ránéz.*
-Furcsálom, hogy ezek után segítesz nekem...
*Folytatná, de nem bírja. Ugyan a válla fáj, mégsincs ereje beszélni. Néhány szót még kinyög.*
-Kérlek... Gyorsan hívd a taxit...
*Majd már elsötétülne a világ előtte, de megtörli szemét, s nem hagyja el saját magát. Akárhogyis, de a taxiig el fog jutni...*
|
- Bocsánat.. nagyon fáj?
*Emeli szájához a kezét elkerekedett szemekkel. A fiú szavai nem nyugtatják meg, akadékoskodva megrázza a fejét.*
- Persze hogy beviszlek a kórházba, de nem beszélgetni!
*Határozottan átkarolja Yama derekát, és segít neki felállni. Egy pillanatra se engedi el, és ha igényli a segítséget, elindul vele.*
- Miért lennék veszélyben?
*Eltöpreng, majd meg is torpan, remélhetőleg a fiú nem botlik meg és nem rántja magával. Oldalra kapja a fejét.*
- Luke volt az, igaz? Ő lőtt rád! És mondott valami butaságot, amitől azt hiszed, veszélyben vagyok.
*Biccenti oldalra a fejét összeszorított ajkakkal. Az a fiú majdnem belelőtt Naruba, és most Yamába.. beszélni fog a fejével! De először be kell vinnie a fiút a kórházba.*
- A taxik gyorsan itt szoktak lenni.. te irányíts, én támogatlak és közben hívom a taxit!
*Nyúl bele szabad kezével szoknyája zsebébe, és a mobilja után turkál. Bobby a vér szagára körülöttük köröz, csak a póráz rántja minduntalan vissza. Néha hátsó két lábára emelkedik, majd izgatottan felnyüsszen.*
|
*Látja, ahogy Carmen odasiet hozzá, s mikor megérinti a vállát, felszisszen.*
-Héé!! Óvatosan, ha szabad kérnem...
*Mondja morgolódva... még ilyenkor sem hagyatkozik másokra. Az évek során már került ilyen helyzetbe, de csak egyszer. Felrémlenek benne Luke szavai, majd ökölbe szorítja kezét, s megfogja Carmen vállát.*
-Figyelj rám... Először is... nyugodj.. meg! Másodszor, be kell vinned a kórházba. Beszélnem kell Naruval.
*Ceh.. ilyenkor se magára gondol.. Feláll egyedül, vagy a lány segítségével, neki mindegy.*
-Kérlek... gyere... Mennyünk... Veszélyben vagy egyedül...
~Amíg ez az álnok a közelben van...~
*Megcsóválja a fejét, majd a sebéhez kap.*
|
*Bobby jókedvűen játszadozik, ám a lövésre megdermedve égnek mereszti füleit. Carmen is összerezzen.*
~Ez egy pisztoly hangja volt..biztos vagyok benne!~
- Bobby, vigyél oda!
*Kutyájának nem kell kétszer mondani, egyenesen megindul a hang irányába. Látva azonban hogy gazdája siet, futásnak eredve vált tempósabbra. Látja a távozó Lukeot, kire morog is, de a földön fekvő fiú látványára felnyüsszenve áll meg. Carmen kis híján átesik rajta.*
- Mi a baj?
*Hajol le kutyájához. Érzi, hogy van ott valaki. Odasiet, és a pórázt elengedve letérdel mellette.*
- Minden rendben?
*Ha a fiú válaszol, egyből kikövetkezteti, hogy Yamakasi az. Ledöbben, és teljesen véletlenül a sérült vállára teszi a kezét, hogy maga felé fordítsa, ám el is kapja onnan, s elfehéredve megérinti másik kezével a tenyerét, majd felkapja a fejét.*
- Te vérzel! Azonnal be kell vinni téged a kórházba!
*Szól aggódva, s körbekapkodja fejét. Nem tudja, mit csináljon..*
|
-Persze, hogy rájuk gondolok... Bár a kiscsaj sorsa nem érdekel... A buli? Ceh... Persze, hogy nem!
*Vonja meg vállait, s megkönnyebbülten látja, hogy Luke lóbálja a fegyvert, s nem őt célozza. Elfordítja a fejét, s ekkor hallja a puffanást, s a fájdalmat a jobb vállában. Hitetlenkedve a vállára néz, majd a bal kezével odanyúl, majd Lukera néz.*
~Nem hittem volna.. hogy.. tényleg.. megteszi..~
*Lehajtja fejét, s a fájdalom nem nyugszik. Kezét szorosan ráfogja, majd a szaladó Lukera néz. Elhalványul a világ előtte, majd a földre rogy. Nem ájul el, annyi erő még van benne.. csak ez a fájdalom..*
|
- Gyenge..
*Csóválja meg a fejét a fiú kérését hallva.*
- Inkább a bátyádra meg a kiscsajra gondolsz, mint magadra? Nem tudom hogy nemes, vagy hülye gondolat-e. Mindenesetre ne aggódj, a bátyáddal csak elrendezem a számlát, a kiscsaj meg..
*Eltöpreng. Mit csináljon vele? Legyint a pisztolyos kezével, jelezve hogy nem lényeg, becélozza a fiú vállát.*
- Gondolom már a buli sem érdekel. Nem gond, megoldom nélküled is..
*Hadonászik mindkét kezével nevetve, de le is fagy arcáról a mosoly, amint a fegyver kezeiben elsül. Hogy hogyan? Passsssz... a golyó pedig Yamakasi vállába fúródik, ha nem tudja kivédeni. Ledöbbenve tántorodik meg. Na most direkt volt, vagy sem? Hamar összeszedi magát, és ha a fiút eltalálta a golyó, rászegezi magabiztosan a csövet.*
- Jól van, most én kérek valamit.. ne szólj rólam, a fegyverről, és erről Senkinek! Ne akard előrehozni a bátyád és a kiscsaj halálát..kár lenne értük..
*Biccenti oldalra a fejét, miközben körbenéz. A lövés hangja biztos idevonz jópár embert. Ideje lelécelni.. ha nem állítják meg, futva fel is szívódik*
 |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
