|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Már teljesen nyugodtan lépked, s nézegeti a kezében lévő dolgot.*
- Remélem tetszeni fog neki... na, de leszögzeme majd előre, hogy ez kivételes alkalom!
*Bólint határozottan, majd zsebre dugja a kis dobozt. Meglátja Carment és Bobbyt, de még nem megy oda. Meglát egy szép Vörös rózsát, s elmosolyodva odalépked, lehajol, majd letépi.*
~Még ez is jól jöhet.~
*Oldalra billentett fejjel áll fel, hátamögé rejti a virágot, úgy megy a lányhoz.*
- Szia Carmen
*Lenéz Bobbyra, neki csak biccent, mivel épp ekkor ér ide Sakura is. Így nekiütközik a lábának.*
- Sakuraaa!!
*Morran rá, s a kutya nyüsszen egyet, majd engedelmesen leül a lábaihoz. Megcsóválja a fejét, majd a kezét nyújtja a lánynak, ha megfogta közelebb húzza magához, majd lenéz a két kutyára.*
- El lesztek nélkülünk nem? Legyetek jók!
*Mosolyogva Carmenhez fordul, majd elbök a fejével a Kastély irányába, de csak azért, hogy mennyenek egy picit arréb. Ha ez megtörtént, akkor elengedi a lány kezét, majd hátrébb lép egyet.*
- Carmen... én...
*Előveszi a háta mögül a rózsát, s odanyújtja neki.*
~Neeem akarook odááiiig fajuulniii!!! Na jóh...~
*Vitatkozik magával, az eszével, de a szíve győz. Egy sóhajjal lehajtja a fejét, majd a lányra néz, továbbra is felé nyújtva a rózsát.*
- Mikor megláttam, rád gondoltam... de a te szépséged, e rózsáéval nem érhet fel.
*Oldalra billenti a fejét, s ha átvette Carmen a rózsát, s a nyakába ugranak, leinti, hogy van még valami. A zsebébe nyúl, majd kihúzza a kis dobozkát, s ránéz. Mély levegőt vesz, s felnéz Carmenre.*
- És ezt is neked hoztam...
*Ehez már nem fűz hozzá semmit, átnyújtja a dobozt, amit ha kinyit, egy gyönyörű nyaklánc lesz benne, aminek a medálján az ő neve áll... Carmen Callaway, a legszebb lány. Lehajtja a fejét, s úgy várja a lány reakcióját.*
|
*A póráz csattanva kapcsolódik le a nyakörvről, Bobby pedig kilő. Átszökken egy virágágyás felett, és bebújik a hintaágy alá. Feneke az ég felé lóg, feje mélyen a földön, azt remélve, így el tud bújni gazdája elől. Hihi, most jól felszívódott! Gazdája sóhajtva figyeli, majd elmosolyodva az égre néz*
- Naaháát, vajon hova tűnt az én hűséges ebem? Boobby! Boobbyyyy!
*Emeli kezét szájához, és ide-oda forog. Irónikus sóhajjal szoknyája zsebébe nyúl, és egy kekszet vesz elő.*
- Akkor ezt kénytelen leszek én megenni..
*Bobby hátrasandít, majd már tolat is ki a hintaágy aló, gazdájára veti magát aki először megtántorodik, majd le is huppan a fűbe, így a kutya sikeresen megkaparintja, elropogtatja a kekszet. Sóhajt egyet, és szigorú pillantással oldalra biccenti a fejét. Bobby hátracsapja a füleit, és nyüsszögve visszasompolyog a hintaágy alá.*
|
*Lehajott fejjel sétál, s ráfordul a virágoskerthez vezető útra.*
- Bárcsak itt volnál.. hiába minden, a part és az ég... egyedül valahogy nem olyan szép! Hiányzol! Nem rejthetem! Annyira úgy érzem... szükségem van rád, bárcsak megtudnád... mennyire vártalak...
*Ritmusra lép, végül a hintaágyra szökken, s leül rá, majd elfekszik rajta. Egyik lábát a földön hagyja, azzal löki magát, s tovább énekel.*
- Szívembe zártalak... annyira vártalak! Szívembe zártalak... nem látlak téged, ezt fáj. Nem kell, hogy elhidd, engem tényleg báánt!
*Ököbeszorítja kezét, a mellkasához emeli, majd leengedi a földre.*
- A messzi ég mind kék bársony falát.. rámborul. Elfeledt. Éreztük szívünk hívó szavát... de hallgattunk. Félszegen... te rám néztél és én az ég felé! Bár elmondhatnám amit érzek, de hogyan kezdjem el? Úgy elmondanám, de még félek, talán nem is hinnéd el. Mond miért nem bírom azt az egy rövid szót, most ki ejteni? Ha elmondhatnám amit ézek, végre tudnám, szeretlek én... már pontosan tzudom mit mondanék. Mégsem merem... óóó, miért?? Megfogadtam ez lesz az az éj! Most hallgatok, szívem beszél. Te rám néztél és én az ég felé! Bár elmondhatnám amit érzek, de hogyan kezdjem el? Úgy elmondanám, de még félek, talán nem is hinnéd el...
*Löki magét folyamatosan, végül felül a hintaágyon egy sóhajjal.*
- Miért? Miért fordulsz más felé? ha te is félsz, ugyanúgy ahogy én? Segíts! Az idő gyorsan múlik el... hát nem érzed? Amit én érzek? Mond mire vársz??
*Teszi fel a kérdést miközben feláll, s ökölbeszorított kezekkel húzza ki magát.*
- Mond miért nem bírom azt az egy rövid szót, most ki ejteni?
*Megrázza a fejét, s egy lendülettel átugrik egy kiálló fatörzsön. Felszegi a fejét, s tovább lépked gépiesen. Bedugja mp3-ját a fülébe. Most nem énekel hangosan, csak lehajtott fejjel lépked tovább. Kiér a fák alól, s szemébe süt a nap, így kezét a szeme felé helyezi.*
- Jajj... ez vakító...
*A virágokhoz ér, leguggol, beleszippant az illatába, majd felegyenesedik.*
- Várok rád, messzi földön, álmainkat féltve örzöm! Hosszú útra hív a vágy, hát indulj hozzám! Várok rád messzi földön, álmainkat féltve örzöm! Minket összeköt a vágy, hát gyere indulj hozzám! Várok rád, messzi földön, álmainkat féltve örzöm! Hosszú útra hív a vágy, hát indulj hozzám!
*Katonásan lépked, végül lehajtja a fejét, s leguggol, letép egy virágot, majd feláll. Orrához emeli, s megillatozza, majd tovább indul. A Kastély ajtajához érve a kilincsre teszi a kezét, s tétovázva lenyomja, majd belép. Eltűnik a szemek elől, kitudja hova megy?*
|
~Emlékszem, akkor is beteg voltam, amikor először találkoztunk.. ugyanígy megfáztam, de a könyvtárban rostokoltam.. és akkor lépett be.. először valami érthetetlen nyelven kuruttyolt.. mennyire édes volt..~
*Elmosolyodik, de kénytelen így is megállni, mert egy ismerősnek csengő, tompa hangot hall.*
- Franco!
*Szemei lelkesen megcsillannak, amint közelebb ér elmosolyodik*
- Szia.. ez most nem direkt volt.. visszautasítottam egy párbajt, és megbüntetett az ég..
*Vet szúrós pillantást a felhőkre, majd vissza Francora. Kettőt lát belőle, így hunyorog egy kicsit, s végre eltűnik a hamis személy. Mikor átkarolja, némi pírrel néz le a földre.*
- Köszönöm..
*A Kastélyt figyelve átkarolja a fiú nyakát, és úgy lépked mellette, miközben mereng. Lassan ránéz, és mély levegőt vesz.*
- Emlékszel az első csókra?
*Rámered egy darabig, majd elfehéredik és a homlokára csap*
~Jézusom, találkozást akartam kérdezni!!! Találkozást!!! Emlékszel az első találkozásra?? SOORAAA!!~
- Ne válaszolj! Felejtsük el! Nem ezt akartam!
*Hadarja el egy levegővel, és tűntető hallgatásba merül. A gyengélkedőhöz érve lassan elengedi a fiút, és a falnak dőlve az ajtóra néz.*
~Megingott a világ.. pedig már csak pár lépés.. csak kettő..~
- Azt hiszem.. ez nem megy..
*Rázza meg a fejét homlokához nyúlva*
|
*Zsebredugott kezekkel sétál, lazán, vagányos léptekkel. Ráfordul a virágostkertre is, s lehajtott fejjel sétál tovább.*
~Sora... vajon hol lehetsz?~
*Fejcsóválva lépked tovább, a földet fürkészve. Végül felnéz, s ekkor látja meg Sorát. Elmosolyodva lépked oda hozzá.*
- Szia Sora.
*Látja, hogy nincs jól, így megrázza a fejét.*
- Már megint beteg vagy?
*Neveti el magát, majd átkarolja a derekát, ha hagyja.*
- Gyere. Elviszlek a gyengélkedőre, ha nem bánod.
*Kacsint a lányra, majd ha minden jól megy elindulnak a Kastély felé, s közben néha a lányra néz.*
- Kint aludtál esőben? Nem lett volna szabad. Jobban kell vigyáznod az egészségedre..
*Elhalkulnak szavai, majd ismét előre néz, s a célpontra összepontosít.*
- Mindjárt a Kastélyban vagyunk. Bírd ki.
*Végre elérik, s az ajtót kinyitva betámogatja a lányt, majd becsukja az ajtót.*
- Na, innetől tényéeg nincs messze.
*Elmosolyodik, ami le is fagy arcáról. A gyengélkedőre érve kopog kettőt az ajtón, de közben szorosan fogja Sorát.*
|
[Hajnal]
*Felirad álmából, s előbb összerezzen, aztán nyitja fel szemeit. Alkarjával letörli homlokát, bár beletelik pár percbe, míg homályos, kettős látása kitisztul. Az égről eltűntek már a felhők, helyét átvették a gyengécske sugarak. Hunyorogva oldalra dönti a fejét.*
~Elaludtam az esőben.. tegnap este.. a virágoskert... hintaágy..~
*Körbenéz, majd sóhajt egyet. Lassan felül, mégis úgy beszédül, hogy kénytelen megkapaszkodni. Homlokához kapja kezét, mely bizony tüzel. Lehunyja szemeit.*
~A fenébe.. biztos jól megfáztam az esőben, és még hideg is volt.. egy szál pólóban meg rövidnadrágban.. gratulálok Sora, nagy eszed van!~
*Felnyitja szemeit, és bizonytalanul körbenéz. Karórájára pillant, de a mutatók összemosódnak. Hiába erőlteti a szemeit, csak rosszabb lesz.*
~Oké.. lényegtelen az óra.. bemegyünk szépen a doktornénihez..~
*Reszkető térdekkel tápászkodik fel. Beleremeg a lágy szellőbe, mely megdobálja vizes tincseit. Sóhajt egyet.*
~A doktornő is nagyon meg fog dícsérni. Esőben aludni.. tényleg hátbaveregetést érdemelsz. És ha ma jön Yamada? Hogy akarsz vele beszélni, nagyész??~
*Szidja le jól saját magát, sóhajt egyet, s bizonytalanul emelgeti lábait egymás után. Az egyik fa törzsébe kapaszkodik és gyomrához nyúl.*
~Hányni fogok.. ez is csodás.. ebből ma pihenés lesz.. de legalább a Kastélyig bírd ki..~
*Elnéz a távolinak tűnő épület felé, melyből először kettő lesz, majd összefojik szemei előtt. Erőteljesen megrázza a fejét, és tovább indul.*
|
*Kilép a Kertajtón, és természetesen pont akkor kezd el egy dörrenéssel zuhogni az eső. Végignéz magán, hisz csak a képen látható póló és kék rövidnadrágja van rajta. Morran egyet, és felcsattanva az égre néz.*
- Ezt most direkt csinálod, ugye?!?!?!?! UGYE?!?!
*Zihálva hagyja, hogy az esőcseppek az arcára cseppenjenek. Lehunyja szemeit, s egy ideig így áll, majd egy sóhajjal lehajtja a fejét.*
- Legalább nem kell zuhanyoznom.. de ez nem tántorít el a célomtól..
*Makacs léptekkel megindul a virágoskert felé. Zsebre dugja a kezeit, és a földet nézi.*
~Mint ahogy May és Leon sem tántoríthat el. De.. de nem tudom hogy fogom kibírni csatázás nélkül.. előbb utóbb rá fogok kényszerülni..~
*Felnéz az égre, makacsul összehúzza a szemeit és megrázza fejét. A haja által felszívott vízcseppek most zuhanyként ontják magukból az esőcseppeket, ahogy rázza a fejét.*
~Nem! Én egy olyan színpadot akarok, ahol mindenki boldog! Nem fogok eltiporni senkit sem! Ha May csatázni akar, ott van neki Leon~
*Bólogatva ül le a hintaágyba. A szél az arcába csapja az esőcseppeket, de nem zavarja. Sóhajt egyet, és gyengén belöki a hintaágyat. Mit sem törődik azzal, hogy lassan bőrig ázik*
~És Franco.. olyan régen láttam.. még mikor megsérült.. na meg Kagome szavai.. ők is hogyan jártak Yamadával.. nekem nincs kapacitásom ilyenekhez Francoval.. én nem bírnám ki..~
*Sóhajtva a hátára dől a vizes matracon, lábait a föld felé lógatva hagyja, ujjait összefűzi a hasán, és csak nézi az esőt. Az sem zavarja, hogy néha bedörög az ég.*
~Emlékszem az első csókra.. épp Babyt szivattuk.. de mégis... annyira jó volt.. *gyomra görcsbe ugrik, lassan lehunyja a szemeit* de akkor mi ez az érzés? Miért félek annyira? Tudom hogy biztonságban vagyok mellette, de egyszerűen félek.. féltem, amikor meg akart csókolni..~
*Eszébe jut, amikor ezt a félelmet egy lekeveréssel fejezte ki. Elneveti magát. Nem tud mit tenni, vállai rázkódnak, nevetését messzire viszi a szél. Lábait lógicálva nevet kezével száját takarva, de jókedve csak lassan csitul. Felnéz az égre, és énekelni kezd*
- Éérzem máár, a szív szavát.. a béke éégig száll.. egy perc elég: ma minden összeál, és egymásra talál!
*Felpattan, és jókedvő nevetéssel dob egy cigánykereket a vizes fűben. Elbotlik és elvágódik, de nem zavarja, kuncogva a hátára fordul és az égre néz. Félretűr arcából egy vizes tincset*
- Hisz annyi minden történt..hogyan kezdjem én? Mert elkísért a múlt, oly makacs mint a.. hogy alig van remény.. *sóhajt egyet, feltápászkodik, és fejét lehajtva a hintaágy felé indul* egy szót se szól, s nem értem.. hogy meddig és mit vár.. hogy miért nem lép a trónra ő, aki a törvényes kirááááály?!
*Leborul a hintaágyra, és belökve végigfekszik rajta.*
- Éééérzeed máár, a szív szaváát.. a béke égig száll! Egy perc elég.. ma minden összeáll, és egymásra taláááál! Ééérzem máár, a szív szavát.. a közeledben jár.. a nagy Ő. Az éjen oson át.. és előtted álll.. *lehalkítja hangját* az fix hogy még ma rátalál.. hívja őt az út... a cimboránk ma végleg elmegy, a legjobb sráááááááác... bezúúúúúúúg...
*Mély levegőt vesz, és az eső, mennydörgés és villámok ellenére is elnyomja őt az álom. Ajajj..*
|
*Carmen bedurculására félrefordítja a fejét, s szemorgatva sóhajt.*
~Most meg mi baja? Cehh... ha nem faggatna, valószínűleg elmondanék neki mindent, de így?!~
*Megrázza a fejét, s elengedi a lányt, mivel "kikarol" belőle.*
~Ez megint kezd rossz irányba menni... Mármint remélem nem lesz vita...~
*Bólint a lánynak.*
- Rendben... majd ha végeztél Alexáéknál, akkor gyere fel a szobámba. Onnan elviszlek a meglepi helyszínére.
*Kacsint a lányra, majd lenéz Sakurára, s elbök fejével a Kastély irányába.*
- Gyere! Mennyünk!
*Meghúzza a pórázt, s el is indulnak. Lassan elérik az ajtót, bemennek, s eltűnnek Carmen és Bobby szemei elől.*
|
*Yamakasi szavaira igencsak felkapja a vizet, arcát elönti a méreg, kezei ökölbe szorulnak, és szó szerint ráharap a nyelvére, mielőtt lekáromkodná a fejét. Sértődötten félrefordítja a fejét, a csókra csak egy icipicit enyhül meg, és ezt ki is mutatja. Vagyis igyekszik.. a meglepi szóra meglepve pislog a fiúra, még vissza is fordul felé, de aztán eszébe jut, hogy neki most durcáznia kell, így egyből vissza is tér eredeti helyzetébe.*
- Akkor nem faggatlak
*Dünnyögi félhangosan, mikor belekarol kikarol belőle (milyen értelmes mondat XD), de kivételesen nem azért, mert haragszik rá. Nem is haragszik rá. Vagyis.. lényegtelen.*
- Menj csak vacsorázni, nekem és Bobbynak még maradt mára egy kis teendőnk, ugye?
*Mosolyog rá, és biccent Yamakasinak, hogy nyugodtan menjen csak.*
- Akkor este találkozunk.. vigyázz magadra!
*Összeszűkülnek szemei, majd ki is tágulnak egy felenyhült mosollyal. Amint a fiú hallótávolságon kívül ér, már borul is térdre Bobby előtt, és megragadja a nyakörvét.*
- Most ÚÚÚGY barátnő, vagy ÚÚÚÚÚGGY barátnő????? He??
*Mered rá kritikus, kissé őrült szemekkel. Kutyája nyüsszenve a fiú után néz.*
|
*A kérdésre megcsóválja a fejét, s el is engedi Carment. A kijelentésre, miszerint majd este találkoznak elhőzza a száját.*
~Nem tartom jó ötletnek... nagyon nem...~
*Egy sóhajjal tovább indul a lány mellett, s mikor befordul elé félrefordítja a fejét, a kérdésre sóhajtva lehajtja a fejét.*
- Mi lett volna? Semmi.
*Megcsóválja a fejét, s kitér a lány elől, s tovább indul, de azért bevárja.*
- Nem kell mindenről tudnod... egy régi emlék, semmi több. Rendben? És ne nyaggass ezzel... este pedig én nem megyek el, hanem a szobámban leszek. Most pedig már későre jár... 18 óra, megyek vacsorázni, de még benézek hozzád... *elmosolyodik, s átfogja Carmen derekét, ha hagyja* Van egy meglepetésem.
*Vigyorog, majd maga elé néz.*
- Remélem tetszeni fog... ma találtam ki...
*Boldogan a lány felé fordul, majd megáll, közelebb húzza magához, közelebb hajol hozzá, s egy hosszú csókot nyom ajkaira.*
- Ha annyira tudni akarod, akkor Alexa egy régi barátnőm.
*Kacsint a lányra, majd belekarol, s úgy indul tovább.*
|
*Mikor Thomas végigsimít az arcán elmosolyodik.*
- Inkább veled mennék...
*Lehajtja a fejét, majd felnéz, s Carmenék után les.*
- Sziasztok...
*Visszafordul a fiúhoz, s elindul mellette, közben Kirot nézi néha. A bebumatásra elmosolyodik, majd tovább lépeked. Kiro a saját nevét kiáltva fordul meg, elkerekednek szemei, s úgy néz a fiúra, majd vissza Kirora.*
~És vele barátkozik Thomas?~
*Megcsóválja a fejét, s elhúzza a száját, majd lehajtja a fejét, s tovább megy. Nem szól semmit, csak némán ballag.*
|
*Mikor "Kiro" vezetéknevét hallja, egyből magára gondol. Előre szökken, s megfogja az állát.*
- Tessék! Mondtál valamit?
*Vigyorog a lányra, majd visszakúszik a tarkójához. Mikor a nevét kiáltják összerezzenve a füléhez kap.*
- Ne olyan hangosaaan!
*Megrázza a fejét, s az "idegesítő darázs" kijelentésre összehúzza a szemeit, karbateszi kezeit.*
- Cehh... és még neki áll feljebb...
*Megcsóválja a fejét, majd Ciripre néz.*
- Te meg bele sem szólsz semmibe. Milyen könnyű neked... *elhallgatj, majd sóhajtva folytatja* ...csak ciripelsz...
*Leül, majd körbenéz, s ismét megszólal.*
- Gyorsabban nem lehetne?!?!
*Felháborodott a hangja, de el is mosolyodik. Körbenéz egy sóhajjal, de inkább csöndben marad... nem akar megtanulni repülni. Várja, hogy elérjék a gyengélkedőt, ott végre egy kis nyugta lesz. Legalábbis reméli...*
|
*Megszeppenve megereszt egy vigyort, mikor Thomas le"Mihará"zza, de aztán sóhajt is egyet. Carmen és Yama köszönésére összerezzen, és biccent egyet 32 fogas vigyorral. Megdörzsöli a tarkóját, s közben erőteljesen Musuba pöcköl, ha nem figyel.*
~Ne hidd hogy rólad megfeledkezek..~
- Ömm igen, induljunk.
*Bólogat fürgén, az sem tűnik fel neki hogy Thomas átkarolta a derekát. A bemutatásra biccent.*
- Musu. Mármint Kiro. Kiro Musu. Örvendek, Alexa!
*Bólogat egyből, s mikor meghallja az "ösztökélést" hátulról, odakap és háttal fordulva Alexáéknak behúzza a tenyerére, maga elé.*
- Muuusuuu!
*Összeszorított fogakkal mered rá, majd megfordulva a háta mögé rejti.*
- Csak egy idegesítő darázs. Siessünk, mert az ápolónő már vár!
|
*Alexa kérdésére nem néz rá, továbbra is a földet, s néha belelógó gipszét szemléli. Bólint egyet.*
- Kicsit.
*Bő, tagolt, és értelmes válasz, de látszik rajta hogy nem is szándékozik többet mesélni. Nagyon mereng valamin, kissé talán túlságosan is búskomor arccal mered a földre, ám mikor Mihara egyenesen nekiütközik, meglepve kapja el a karját, nehogy a földre essen. Meglepve kicsúszik a száján pár szó.*
- Mihara??
*Meglepve néz rá, majd észbe is kap, és megrázza a fejét*
- Izé.. Kiro.. te meg mit keresel itt?
*Néz körbe. Nappal van, és forgalmas hely. Tehát mindkét, általa szabott szabályon átgázolt.. remek.. szemforgatva sóhajt egyet, a kijelentésre szájhúzva a gipszére néz, majd bólint.*
- Rendben, megyek.
*Mikor Alexa odalép hozzá, szelíd mosollyal felé fordul, és ép kezével ha hagyja, végigsimít az arcán.*
- Te maradj csak.. *Yamakasiékra néz, akik pár pillanaton belül már a kert másik végén lesznek, így sóhajt egyet* na jó, talán mégiscsak jobb lesz, ha elkísérsz..
~Nem akarom egyedül hagyni, mikor alig akart itt maradni. Harával meg majd beszélgetek máskor..~
- Sziasztok, este
*Biccent Carmennek, bár válaszolni ugyan nem volt ideje :P sóhajt egyet, és cseppet sem feltűnő, ahogy Mihara derekát átkarolva indul meg a Kastély felé. Hát jó, a belerögződött szokások nehezen jönnek ki :P Alexára néz*
- Ő itt Kiro..Kiro.. *összeráncolja a homlokát, és a lányra néz, nem tudva milyen vezetéknevet talált ki. Megrázza a fejét* Szóval ő Kiro. Kiro, ő pedig egy kedves barátom, Alexa.
*Biccent, és észbekapva villámsebesen lehámozza a karját Mihara derekáról. Elvégre fiú, így mégse kéne..*
~Szét fog esni a fejem, ha még sokáig ezt csinálja.~
|
*Elmosolyodva biccenti oldalra a fejét, és sejtelmes pillantással végigméri Alexát és Thomast.*
~Persze..~
*Ezt inkább nyíltan nem mondja ki. Kiro felbukkanására felfigyel, és mosolyogva odaaraszol hozzá, Yamát is magával húzva, ha tudja.*
- Szia Kiro! Múltkor úgy elsiettél. Ó, leszedik a kezedről a gipszet?
*Néz érdeklődve Thomasra, ám már.. mennek is? Elszomorodva hajtja le a fejét, és sóhajt egyet. Yama kérdésére elkenődött arcot vágva, lebiggyesztett ajkakkal bólint.*
- Igaz.. *felcsillannak szemei és felkapja fejét* majd este! És akkor megünnepelhetjük, hogy levették a gipszed!
*Lelkesen csillogó szemekkel bólogat, majd eltöpreng egy pillanatra.*
~Vajon hol törhette el a karját? Miért érzek ebben is Luke szagot? Áhh, paranoiás vagyok..~
*Megrázza a fejét, ám mikor Yama húzni kezdi, hisztisen felcsattan*
- Hova sietsz ennyire?? *néz rá vádlón, majd visszafordul a pároshoz és melegen elmosolyodik* akkor este! Sziasztok!
*Vígan Yamakasiba karol, és Bobbyt magával húzva megy vele. Ám pár méter után befordul elé, s tenyerét mellkasára helyezve megállásra készteti.*
- Elárulnád mi a fene volt ez?
*Felhúzza egyik szemöldökét, ám szemrehányó pillantása lassan felenyhül. Tekintetébe aggodalom költözik.*
- Valami baj van? Csak nem a harmadik testvéretek?? *kerekednek el szemei, majd töprengve az égre néz, és számolgatni kezdi a korokat.*
|
*Carmenre sandít, majd megcsóválja a fejét.*
- A múltról? Nem, azt jobb, ha nem tudod. Szerintem.
*Sóhajtva lehajtja a fejét, s belekarol a lányba, s úgy indulnak el. A következő kérdésre ránéz, majd ismét előre. Mikor Alexa is és Thomas is tiltakozik megcsóválja a fejét. Kiro érkezésére összehúzza szemeit.*
- Szia, rég láttalak erre.
*Oldalra dönti a fejét, s Thomasra néz.*
- Ha menned kell, akkor megértem..
~Még jó is..~
*Elmosolyodik, majd Carmenre néz.*
- Igaz?
*Mégjobban összehúzza a szemeit, majd elmosolyodik.*
- Lesz máskor is alkalom "beszélgetni".
*Belekarol ismét a lányba, s a párosra néz.*
- Majd még találkozunk... sziasztok.
*Elhúzza Carment, s a másik irányba mennek, ha minden igaz. :P*
|
*Carmen kérdésére elkrekednek szemei, s Thomasra pillant, majd vissza a lányra.*
- Neem... nem vagyunk együtt... csak barátok vagyunk.
*Bólint egyet, majd félrefordítja a fejét, s elindul Thomas mellett, közelebb hajol hozzá, s halkan mond neki valamit.*
- Ez a lány túlságosan tolakodó... nem gondolod?
*Megcsóválja a fejét, majd sóhajtva lehajtja a fejét.*
~Nem hittem volna, hogy Yamakasi egy ilyennel is összeáll... mert gondolom együtt vannak...~
*Sóhajt, s mikor betoppan Mihara, furcsán lenéz rá.*
- Szia...
*Mikor Thomassal kezd el beszélni elmosolyodik.*
~Legalább valami jó is történik ma...~
- Ömm... én is megyek, akkor...
*Thomashoz fordul, majd mellé lép.*
- Mennyünk...
|
*Mihara kérdésére kikukucskál mögüle, majd állát fogva körbenéz.*
- Ömm... azthiszem igen.
*Meggyőző válasz... :P A láyn vállát fogva tartja magát, mielőtt lezuhanna, a kérdést hallva eltöpreng.*
- Mindent nem tudok helyetted elintézni...
*Megcsóválja a fejét, már amennyire tudja. Mikor a lány hátraesik inkább oldara ugrik, s a fűbe lapul.*
- Ő is jókor esik el...
*A földön dolob ujjaival, majd visszapattan Hara vállára.*
- Nos, mit is kell neki mondanod? Remélem nem felejtetted el...
*Elvigyorodik, majd megcsóválja a fejét.*
- Ez elég gyenge férfi utánzás volt...
*Súgja oda a lánynak.*
- Nem kellett volna annyi "cimbit" belerakni a mondatba... ez túl sok. Egy is bőven elég, nem? Minek kettő?
*Elneveti magát, majd a tarkójának dől, s Ciripre néz, aki szokás szerint csak ciripel.*
- Akkor induljunk.
*Néz előre a "sofőrre", majd ha elindult végre, akkor egy sóhajjal hátradől, s szemével a tájat fürkészi.*
- Jó lenne, ha sietnél...
|
*Jó szokásához híven az egyik fa törzsének takarásából kukucskál ki. Hátrasandít Musura.*
- Tiszta a levegő?
*Ha helyeslő választ kapott, akkor futólépésben lép elő, és sebesen a virágoskert felé indul*
- Miért pont én keressem meg? Miért nem mondtad hogy mondjam azt, nem ismerem Thomast?
*Sóhajtva az égre néz, így bekövetkezik a baj. Frontálisan összeütközik a keresett alannyal, és szépen a földre csüccsen. Ha Musu nem menekül el, valószínűleg rá, de ezzel nem foglalkozik sokat.*
- Thomas! Pont té..izé.. *meglátja a többieket is köhint egyet és komolyságot erőltetve magára, s elmélyítve hangját pattan talpra* pont téged kerestelek, cimbi. Az ápolós kiscsaj hivat, hogy leszedjék a gipszét..vagyis a te gipszed, cimbi. Szóval, menjünk!
*Karol bele, integet a többieknek és a Kastély felé húzza lányos erejéből.*
|
- Rendben, egy üdítő
*Alexára mosolyogva bólint, és Carmenre nézve megrázza a fejét, jelezve hogy semmi vész, túléli. Látja rajta, hogy kicsit fel van pörögve, így inkább némán karba pakolja a kezeit, és engedelmesen megindul utánuk, ha elindulnak még ma. A kérdésre azonban mint akit tarkón vágtak, úgy áll meg, meghökkent arccal Carmenre mered, majd Alexára.*
- Ömm mi.. mi nem.. *zavartan félrenéz, majd az égre, végül a földre. Sóhajt egyet és megrázza a fejét, magára erőltet egy mosolyt, és úgy néz fel* Mi nem vagyunk egy pár. Csak barátok.. legalábbis meg merem kockáztatni, hogy azok..
*Szélesíti ki egy pillanatra mosolyát, majd bevágva előre megszaporázza lépteit. Arca már komor, zsebre pakolt kezekkel fürkészi a talajt, gipszes keze combja mellett lógicál.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
