|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:39 - |
|
Terebélyes lombkoronájú, öreg tölgyfa, mely időtlen idők óta itt áll. Törzsénél többen is elférnek, nyáron páratlanul tökéletes és hűs árnyékot nyújt, télen a fotózgatni vágyók fő modellje. Az ágaira felmászni könnyű, de veszélyes, ki tudja, melyik szakad le alattad... |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
*Kicsit megnyugszik, mikor a lány azt mondja jól van.*
~Kicsit sokáig gondolkodtt a válaszon. Szerintem ez a magyarázat egy kicsit sántít, de ha azt mondta, hogy a ,lovasoktatáson akkor biztos ott.~
*Kagome szemeit nézi és szinte megbabonázza. Hiába fordítja el a lány a fejét ő akkor is tovább nézi megkövülten, mint egy szobor.*
-Biztos, hogy ne kisérjelek el az orvoshoz?
*A lány mosolya egy pillanatra bizonytalanná teszi, de hamar visszanyeri bátorságát mégse mosolyodik el.*
~Örülök, hogy itt vagy.~
*Gondolja magában.*
|
*Mikor a fiúval egyszerre teszik fel a kérdést egy halvány mosoly kúszik ajkaira, ami le is fagy. A sebére mered, s ekkor terem mellette a fiú, s elárasztja a kérdésekkel. Meglepődik, végül bólint.*
- Jól vagyok...
~Hogy hol sérültem meg?? Öö... mit mondhatnék... a középkori japánban egy Kagura neveztű szellem sebezett meg.. háát... nem értene meg.. sőt.. hülyének is nézne szerintem... á! Megvan!~
- A lovasoktatáson...
*Lehajtja a fejét, majd egy sóhajjal felnéz a fiúra. Mélyen a szemeibe néz, majd félrefordítja a fejét.*
- Semmiség... túlélem... azthiszem...
*Keserű sóhajjal elhúzza a száját, majd a Kastély felé néz, s végül a földre. Elkezdi tépkedni a fűszálakat, de a fiú közelsége boldogsággal árasztja el. Elmosolyodik, s felnéz rá.*
~Jó veled lenni.~
*Nem mondja ki hangosan, csak magában.*
|
*Összerezzen amikor Kagome megszólítja, de hamar helyrerázza magát.*
-Szia.- *rendületlenül a földet nézi, mintha látna ott valami érdekeset.*-Hát igen....
*Hallgatja ahogy a lány énekel és beleborzong a hangjába.*
~Annyira gyönyörű... szép, mint egy álom.~
*Megrázza a fejét és Kagomeval egyszerre teszik fel ugyanazt a kérdést.*
-Hogy vagy?
*Kagomera néz és alíg láthatóan elpirul. Kagome lehajtja ugyana fejét, de ő nem. A lányt nézi.*
~Milyen szép, szint ellenállhatatlan. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy .....~
*Most veszi csak észre, hogy Kagome megsérült. Egy pillanat alatt ott terem a lány mellett.*
-Jól vagy? Mi történt veled? Hol sérültél meg? Fáj még valamid? Mi történt veled? Biztos jól vagy?
*Kérdésekkel árasztja el a lányt aki egyenlőre talán még szóhoz sem tudott jutni, de hogy a megdöbbenéstől-e vagy a sok kérdéstől azt senki sem tudja. Talán csak Kagome.*
|
*Elkezd énekelgetni.*
- A múlt rejt, de a szív nem felejt... téged hív, érted harcol, ne ébressz fel álmomból...
*Megrázza a fejét, s Yamadához fordul. Oldalra döntött fejjel áll fel.*
- Szia... rég találkoztunk...
*Lehajtja a fejét, majd egy mély levegővel körbenéz, majd visszaül a fa törzsének dőlve, s tovább dalol, halkan.*
- Úgy mint rég suzép lesz, az álmaimban várok rád...
*Egy keserű sóhajjal néz a fiúra, majd a földre.*
~Nem tudom mit hisz rólam...~
*Megcsóválja a fejét, s mosolyt erőltet magára.*
- Hogy vagy?
*Yamadára néz, majd ismét a talajt fürkészi. Fűszálakat tépkedve, majd a lábához nyúl, ahol egy kicsit megsebesült.*
|
*Nem hallja Kagome minden szavát, de így is tudja mit mond a lány.*
~Kezd kiszeretni belőlem. Legalább neki sikerült....~
*Lehajtja a fejét és a füszálakat nézi. Hallgatja mit mond még Kagome.*
-Ahogy tanították.
*Ismétli meg hangosan Kagome utolsó mondatát és nem érdekli ha alány meghallota, legalább észreveszi, hogy ittvan ő is. Ha eddig nem vette volna észre.*
~Bár az se lenne baj, ha ezt se hallaná meg. Lehet, hogy mennem kéne. Nem akarom itt rontani a levegőt neki.*
|
*Meghallja a fiú szavait, de nem néz oda, oda sem fordul. Lehunyt szemmel mereng tovább, majd egy sóhajjal kinyitja szemeit, s előre dől, felhúzza a lábait, s maga elé mered. Végül a fiúra néz egy pillanatra, majd nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de valami belső hang nem hagyja. Megrázza a fejét, s sóhajtva maga elé néz, s félhangosan elkezd motyogni, bár ezt észre sem veszi.*
- Nem is tudnék mit mondani neki... már mindent tud... az érzéseimet iránta, és mindent... de ez az érzés már halványul... pedig én nem akarom... egyre kevesebbett vagyok vele... ez olyan rossz... talán kezdek *felnéz az égre egy keserű sóhajjal* kiszeretni belőle...
*Lehajtja a fejét, majd tovább motyog.*
- Nem... nem szabad visszatekinteni a múltba... mindig előre kell nézni, és határozottnak lenni... ahogy tanították... *összeszorítja szemeit* De ez nem olyan egyszerű...
*Mély levegőt vesz, majd visszadől a fatörzsnek. Szája elé teszi a kezét.*
- Hopp... ez hangos volt...
*Megrázza a fejét, majd mit sem törődve, hogy a fiú hallhatta amit mondott, tovább töpreng az életén...*
|
*Olyan érzése támad, mintha lenne ott valaki, egyik füléből kiveszi a fülhallgatót és figyel, de miután nem hall semmit visszateszi. Megint behunyja a szemét és dúdolgat. Percek tellnek el így mikor megcsapja orrát egy ismerős illat. Kinyitja a szemét és körbenéz.*
-Ez az illat olyan, mint...
*Nem hallja, hogy hangosan mondja hiszem minden zajt elnyom a fülében bömbölő zene. Suttogva fejezi be a mondatot:*
-.... Kagome.
*A fa minden oldalát végignézi és meghül a vér az ereiben mikor meglátja, hogy nem tévedett. Kagome ült a fának támaszkodva. Gyorsan visszaül a helyére, de mostmár nem dúdolgat.*
~Mért futok vele össze mindig? Igaz, hogy örültem volna a társaságnak, de nem pont Kagoméra gondoltam.~
*Pedig az elmúlt hetekben többször is eszébe jutott a lány. Írt is róla az apjának (vagyis a nevelőapjának az öreg istállómesternek), aki egyenlőre még nem válaszolt, de a napokban biztos kap majd egy levelet tőle.*
~Kagome, mért futunk mi mindig össze? A sors nagyon rossz tréfát űz velünk...~
*Sóhajtva kukucskált át a fa másik oldalára, hogy ott van-e még a lány. Egyik füléből kivette a f.hallgatót, ha alány mondana valamit azt hallja.*
|
*Elkezd énekelgetni.*
- A múlt rejt, de a szív nem felejt... téged hív, érted harcol, ne ébressz fel álmomból...
*Megrázza a fejét, s Yamadához fordul. Oldalra döntött fejjel áll fel.*
- Szia Yamada...
*Lehajtja a fejét, majd egy mély levegővel körbenéz, majd visszaül a fa törzsének dőlve, s tovább dalol, halkan.*
- Úgy mint rég suzép lesz, az álmaimban várok rád...
*Egy keserű sóhajjal néz a fiúra, majd a földre.*
~Nem tudom mit hisz rólam...~
*Megcsóválja a fejét, s mosolyt erőltet magára.*
- Hogy vagy?
*Yamadára néz, majd ismét a talajt fürkészi. Fűszálakat tépkedve.*
|
*Lehajtott fejjel sétált, s közben a másik világon töprengett.*
~Vajon mit akarhatott...~
*Megcsóválja a fejét, majd a terebéjes fához ér, ahol meghall egy ismerős hangot. Felkapja a fejét, majd meglátja Yamadát. Egy keserű sóhajjal hajtja le vissza a fejét.*
- Mindig összefutok vele...
*Sóhajt, megáll, s felnéz az égre. Oldalra döntött fejjel megy közelebb a fiúhoz.*
~Olyan jó hallgatni a hangját...~
*Szemei felcsillanak, majd a fa másik oldalához battyog, s leül, majd hátát a törzsnéke dönti. Hallgatja, ahogy a fiú dúdolgat, s behunyja szemeit is hozzá. Odaszökken mellé egy macska is, nem a vörös, hanem egy fekete cica. Elmosolyodva végigsimít a hátán, majd az el is fut.*
~Menny csak.~
*Néz a macska után, végül a fiúra, majd maga elé meredve elkezd töprengni.*
~Nem... én nem közeledem hozzá többé... nem lehet...~
*Lehajtja a fejét, s mellkasához emeli egyik kezét ökölbeszorítva, majd le is engedi.*
|
*Valami hűvös helyet keresve indult el a fa irányába. Kimerülten ült le a fa törzséhez és támasztotta neki hátát. Fülében mp3-ja bömbölte kedvenc számát, lehunyta a szemét és lassan szívta be a nyár friss illatát. A kastély most olyan volt, mint egy kazánház vagy egy szauna. Örült neki, hogy legalább itt hűvös van és bár a társaságot kerülte az elmúlt hetekben most örült volna valakinek.*
~Végre legalább itt jó idő van. A suli most olyan, mint a pokol, legalábbis szerintem. De kit érdekel? Inkább élvezem ezt a kis árnyékot.~
*Észre sem vette, hogy hangosan dúdol és a lábával a ritmust üti. Ha erre járna valaki biztos meghallaná a hangját ( ha már ő maga nem hallja).*
|
*Bólint egyet, a gyerekek szavaitól némiképp lehiggad, visszatér eredeti hangulata, s jó szokásához híven egy sóhajjal elmosolyodik.*
- Gyertek, induljunk...
*Indul meg Luke mellett a Kastély felé, csak azért mellette, hogy ha be akarna szólni még valakinek, időben lecsaphassa.*
- Nem tudom... *válaszol késve Franco kérdésére* ..megpróbálom megenyhíteni az igazgatót. Szerintem csak pár napi bűntetőmunkára küld titeket. Szemétszedés, takarítás, egyebek...
*Csóválja meg a fejét. Ő is volt fiatal, na, de ennyire azért nem vitték túlzás...köhh köhh..izé... megrázza a fejét elűzve onnan a rossz gondolatokat.*
- Elsimítom az ügyet, de ne vágjátok tovább magatok alatt a deszkát. Mindenki kapott egy keveset, ennyi legyen elég mára.
*Néz körbe a többieken, s még egyet sóhajtva kinyitja nekik a gyengélkedőhöz vezető ajtót.*
|
*Meglepi az ölelés, de egy enyhe mosollyal csak figyeli a lányt. A szavaira befordul elé, és megpróbálja megállítani. Mikor lenéz a földre, gyengéden igyekszik felemelni a fejét az állánál fogva, hogy egymás szemeibe nézhessenek.*
- Nem a te hibád...
*Suttogja tekintetét a lányéba fúrva. Lassan szakítja félbe ezt a pillanatot, és mellé lépve tovább indul Josh után.*
- Majd írok neked egy dalt, amíg rajta lesz a gipsz, ha már a húrokat úgysem fogom tudni pengetni..
*Mosolyog a lányra, hangjából megint süt az a visszafogott humor, ami inkább kedves csipkelődéssé teszi, mint szemrehányó beszólássá.*
- De ugye jól vagy?
*Húzza össze aggódva szemeit, miközben Alexára néz. Megérti a lányt, ő is éppenséggel vonzotta a halált..bár az más.*
|
*Ártatlan szemekkel néz Joshra, mint ha nem is értené, miről beszél, így a pofonra természetesen elengedi Sorát. Nem fájt, neki csak..*
- Wáó
*Tapogatja meg az arcát egy széles vigyorral.*
- Micsoda amazonok vesznek körbe... jójó megyek már
*Húzza be nyakát Josh szavaira, és mielőtt a fülénél fogva cibálják - tisztes távolságban Sharpaytól és a többiektől - elindul. Közben azért az orrát törölgeti ruhaujjával, s néha kézfejét az ajkához nyomja egy fejrázás kíséretében.*
|
- Hééé!
*Tör fel belőle felháborodottan, amint Luke magához húzza. Morcosan néz fel rá, a szavait hallva elhúzza a száját.*
~Hogy is csinálta Amy Mirokuval?~
- Azonnal engedj el!
*Jelenti ki határozottan, és ha Luke nem így tesz, megpróbál lekeverni neki egyet. Sértődöttsége hamar elszáll, amint Franco magához húzza. Az ölelésre lehunyt szemekkel bújik a fiúhoz, a kérdésáradatra viszont zavartan Kagoméra pillant.*
- Öööööö. Öööööööö. Ööööö
*Visszanéz Francora, majd az égre, végül ismét a fiúra.*
- Kikérőt kértem hogy felkereshessek egy társulatot.
*Köszörüli meg torkát, Sharpay talán értheti mire gondol. Most viszont rajta a sor, körbenéz.*
- De ti meg mit csináltatok itt?? A békés út mindig a legjobb út!
*Bólogat fürgén, bár valószínűleg Kagométól kapni fog egy kis furcsa pillantást :D elindul Franco mellett Josh után, azt figyelve hogy fáj-e neki valamije?*
|
-"csúnyácska ára lesz"
*Ismételi meg Luke szavait gúnyolódva, majd arrébb megy. Ekkor toppan be Sora, akit elkap a fiú, már oda is menne, hogy jól kiossza, de nem teszi.*
~Hm. Csak kerüljön a kezeim közé!!~
*Mondja mérgesen magában, majd elolvadva nézi Francot és Sorát. Joshra tekint.*
-Oké. Befejezem.
*Sóhajtva lenéz a földre.*
|
*Mikor meglátja Sorát felcsillanak szemei, s el is felejti fájdalmát. Luke megfogta a lányt, de Joshnak hála, valószínűleg el is engedi. A kezét nyújtja Sorának, s magához húzza, ha engedi.*
-Kutya bajom.
*Biccenti oldalra a fejét, egy halvány mosollyal, s magához öleli egy pillanatra, majd összehúzott szemekkel ránéz.*
-És te? Hol voltál ennyi ideig? Rég nem láttalak..
*Mondja, de látni lehet a szemében azt az apró kis huncutságot. Majd komolyságot erőltetve magára, néz Joshra.*
-Akkor mennyünk...
|
*Sóhajtva néz Thomasra.*
-Dehogyisnem... Miattam van. Ha én nem vagyok, nem mész neki... *sóhajt* ezért is hagytam ott Franciaországot... Mindig csak a bajt vonzottam...
*Néz mélyen maga elé, majd átöleli Thomast, de ez nem jelent semmit.*
-Utálom magam emiatt...
*El is engedi, s csak segít neki. Ránéz az eltört kezére.*
-Ez is miattam van..
*Sóhajtva lenéz a földre.*
|
*Kimászik a kútból, s Sorára figyel, majd a zajokra.*
-Igazad van. Veszekedés folyik valahol a közelben.
*Mondja a lánynak, de már látja, hogy fut. Sóhajtva uténa sétál, ő nem rohan... Arra érkezik meg, hogy három fiú, egy férfi, Josh, két lány, Sharpay és egy ismeretlen beszélnek. Óvatosan ő is odalépked, s meglátja Sorát egy fiú karjaiban.*
~Hm. Ő lehet Franco.~
*Mosolyodik el magában, majd végignéz a fiúkon, hátha ő is ott van... De csalódnia kell. Nincs..*
-Mi történt? Josh! Szerintem meg lehet ezt higgadtan is beszélni!
*Nyugtatgatja Josht, s kíváncsi, hogy mi folyik itt.*
|
*Nem szól semmit, mikor Luke pajzsként használja, Sharpay viselkedésére viszont felemeli a hangját. Igen, mostmár láthatóan nagyon is mérges, hangja pedig nem tűr ellentmondást.*
- ELÉG VOLT! Sharpay, fejezd be, MOST! Még egy szó, és esküszöm rábízlak titeket az igazgatóra, akkor pedig nagy ívben repültök innen! ABBAHAGYNI, MOST!
*Mély levegővel próbál lehiggadni, s miután magában gyordítva elszámolt 14631453-ig, Alexára néz. Közbevágva megrázza a fejét.*
- Ne, kérlek ne. Ne keverj bele! Nem érdekelnek a részletek, vagy hogy ki mit miért csinált! Engem csak az érdekel, hogy lekerüljetek a doktornők kezeibe, onnantól döntse el a diri mit hogyan ítél. Komolyan mondom, egy négy éves óvodással többre megyek, mint veletek!
*Rázza meg mérgesen a fejét, Sora érkezésére csak felenyhülten sóhajt egyet. Ebből már érezheti, hogy a válasz igen.. Luke viselkedésére viszont egyből mozdul, és ha valaki nekiesne a fiúnak, azt lefogja.*
- Besson, vedd le róla a mancsaid, és irány a gyengélkedő!
*Néz szúrósan a fiúra. Ismeri a múltját és a piszkos dolgait, de ha mégegyszer elkell ezt mondani valakinek, akkor tényleg kicsapás lesz a vége..*
|
*Alexa szavaira megrázza a fejét, s egy mosolyt magára erőltetve figyeli.*
- Ne aggódj, volt már részem nagyobb verésben is...
*Meglepi a segítségnyújtása, óvatosan karolja át a lány vállát, de nem támaszkodik rá. Azért még menni tud, meg amúgy is..*
- Nem a te hibád. Túlélem
*Mosolyog bíztatóan, eltört karját továbbra is hasához szorítva. Feltűnik még egy lány, aki iránt Luke szintén kifejti érdeklődését.. sóhajtva várja, hogy Josh rendet tegyen, ő már nem verekszik többet, ha nem adnak rá okot.*
|
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
