|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Nem mondom, mert a felénél közbevágsz hogy ne mondjam
*Bólogat természetes arccal, és az éjjeliszekrényen levő kis dísz-figurát kezdi el piszkálni. Egy fűszoknyás indián, s a kis szoknyáját rázogatja marha nagy élvezettel az arcán. A kérdésre nem néz fel.*
- Természetesen, első dolga lesz miután felébredt és telepakolta a kosarait gyümölcsökkel, vitaminokkal, és kabalafigurákkal.
*Von vállat, elnéz az ablak felé majd öccsére. Elmosolyodik.*
- Azért büszke vagyok rád. Nem éppen helyes döntés, de legalább meghoztál egy döntést..
*Visszateszi a kis bábut a szekrényre, és nyújtózik egyet.*
- És a doki szerint mikorra gyógyulsz meg teljesen?
|
*A kérdésre felkapja a fejét.*
- Te a bátyám vagy. Mindenképp visszahúz hozzád a szívem, de nem tudom, hogy mit hoz a sors
*Bólint egyet, s ahogy utána jön sóhajt. A megkezdett mondatnál felnéz, s vissza az ablakra.*
- Mit tudok?
*Ekkor borzolják össze a haját. A szavakra összehúzza szemeit.*
- Ne csináld már ezt! Ha valamibe belekezdesz, azt mond is végig!
*Néz utána összehúzott szemekkel, s utána lépked. A kérdésre bólint.*
- Persze, hogy viszem.
*Az ágy végéhez ballag, s megfogja a szélét. Bevillan neki, amikor Naru feküdt itt. Sóhajt, s elhúzza a száját. Megfordul, s úgy dől neki az ágy szélének. Lehajtja a fejét.*
- Carmen be jön ma?
|
*Ahogy öccse elkezd mesélni sóhajt egyet, egyenként kiropogtatja az ujjait, majd a nyakát, s végül ökölbe szorítja a kezét, de meghall egy mondatot.. szökken egyet, és csettintve Yamára mutat*
- Igen ez az! Ezt akartam mondani, csak nem tudtam megfogalmazni.. hogy ha szereted őt akkor a szíved úgyis visszahúz hoz..hé és én?
*Kapja fel a fejét meglepődött, majd sértődött arcot vágva, s karba tett kezekkel vár egy sürgős magyarázat vagy kijavítás után. Ha megkapta, elégedett bólintással Yama után lépked, ha nem akkor bólogatás nélkül megy utána. Hátát a falnak dönti, és Sakurát kezdi el figyelni. Az ágyra néz, s felrémlik benne amikor ő feküdt itt. Mély levegőt vesz.*
- Tudod.. *kezd bele, de aztán megakad, és hosszan az ágyra mered. Annyi bölcsességel tömte már tele öccse agyát.. gyengén megrázza a fejét, és ha Yama nem figyel, összeborzolja a haját* ..egyszer majd rájössz.
*A kutyához ballag, megdörgöli az oldalát majd lehuppan az ágyra, végigdől rajta és kényelmesen felpakolja a lábait. Ujjait összefűzi a hasán.*
- Sakurát is magaddal viszed?
|
*A kérdést hallva sóhajt.*
- Meg fogja érteni.. ha meg nem, az az ő baja..
*Von vállat, s bátyjára néz.*
- Örülök, hogy támogatsz.. és igen, tudom milyen Carmen, de azt is tudod, hogy én milyen vagyok... ha a fejembe veszem, hogy elmegyek, akkor el is fogok menni és ezen semmi sem fog változtatni.
*A szavakra sóhajt, s oldalra dönti a fejét.*
- Ha nem jönnék vissza, akkor is meglesztek nélkülem. Eddig is megvoltatok.. csak most kerültem bele a képbe, ahogy ebbe a suliba jöttünk.
*Egy sóhajjal a lábaira dől.*
- Nem kell, hogy támogasson.. engedjen el.. ha szeretem, akkor a szívem úgyis visszahúzz majd hozzá..
*Mosolyodik el, s bátyjára néz. Nézi, ahogy a kutyatáphoz megy, s kinyitja. A kijelentésre körbenéz, s a kisszekrényből elővesz egy tálat.*
- Ez is megteszi..
*Feláll, s odamegy, leguggol, s tesz a tálba minden félét, mire Sakura kimászik az ágy alól, s rögtön lecsap a kajcsira. Felegyenesedik, s az ablakhoz sétál, kinéz rajta, majd a párkányra támaszkodva lehajtja a fejét. Felnéz, s az esőcseppeket kezdi el figyelni az üvegen. Nyel egyet, s sóhajt.*
 |
*Öccse kijelentését hallva elkomorodik, bár inkább elkomolyodik. Megint feltör benne ez az ellenállás, de lenyeli. Hisz Yama mindjárt felnőtt.. már nem tarthatja itt. A térdeire dőlve néz a kutyára, és sóhajt egyet.*
- És Carmen?
*Teszi fel a legegyszerűbb és legésszerűbb kérdését, de nem néz öccsére. A kutyakaját kezdi el fürkészni.*
- Én még nehezen, de megértelek, de ő..? Te is tudod, hogy milyen. Sőt, talán ki merem jelenteni, hogy támogatlak..
*Egyenesedik fel, bár az arcán látszik hogy ő maga sem érti miket beszél XD*
- Azt hiszem erre van szükséged. Elmenni és felfrissülni.. és ha eldöntötted a dolgokat, visszajössz. Ha nem.. hát akkor még én sem tudom mi lesz. *ráncolja össze a homlokát, bár ő az elsőben reménykedik. Sóhajtva Yamára néz* tehát ezt az egyet helyeselni tudom, mert úgy érzem hamar rájössz hogy köztünk a helyed.. de van egy olyan érzésem, hogy Carmen nem fog így támogatni
*Nyúl hátra a tarkójához, megdörzsölget, majd a térdére csap. A tápos zacskóhoz megy, kinyitja, és felnyit egy konzervet is. Körbenéz, majd sóhajt*
- Tálat se hoztam..
|
*Narut meglátva elkerekdnek a szemei, a puffanára behúzza nyakát. Sakura is ugrik egyet, s felnéz Narura. Vakkant egyet, odamegy a táphoz és megpróbálja kibontani, de nem sikerül. Nyüsszenve az ágy alá bújik, s lefekszik. A kérdésre odanéz*
- Igen. Tudtam
*Néz maga elé, s egy sóhajjal a plafonra.*
- És döntöttem. Amint jobban leszek, eltűnök innen
*Von vállat, s a földre néz, de még véletlenül se bátyjára.*
- Nem nekem való ez a hely.. egy kis időre biztos elmegyek. Majd az eldől, hogy visszajövök-e vagy sem.. úgyis nemsokára kikerülök innen..
|
*Nem sieti el a dolgokat, ha öccsének nem is kell, saját magát meghívja egy forró kávéra. Amint feltöltötte készleteit már indult is tovább a fiúk szállása felé. Nem tudta eldönteni miből mennyi kell, így vállára kapta a tápos zsákót, hóna alá csapott 4 féle konzervet, és indult is vissza. Lábával belerúg párat az ajtóba kopogás képp, majd felhúzva a térdét lenyomja a kilincset, beugrál, és kissé lendületesen, de betolja a helyére.*
- Megjöttem! Nem tudtam melyik kell.. nem értek a kutyákhoz..
*Ráncolja össze a homlokát, s egy hatalmas puffanással ledobja a tápot a talajra, mellé pakolja a konzerveket, és Sakurára néz.*
- Tessék, egyél.. szolgáld ki magad.. kést meg villát nem hoztam!
*Csap a homlokára, s egy sóhajjal leül az ágyra.*
- És tudtál gondolkodni?
|
*A kérdésre felkapja a fejét, s megrázza.*
- Nem, nem, nem kell semmi.. tényleg.. és köszönök mindent..
*Hajtja le a fejét, s felsóhajt. Mikor bátyja ismét bedugja a fejét elmosolyodik.*
- Tényleg nem kell semmi.. mindenem meg van idebent..
*Hátradől, s lefekszik ezzel a lendülettel az ágyra. A plafonra néz, s mély levegőt vesz.*
- Csak tudnám, hogy miért vagyok most lelkileg ennyire gyenge.. nem az sérült meg, hanem a gyomrom.. érdekes.. *szemforgatva sóhaj* ..nem kellene, hogy bűntudatom legyen bármi miatt is.. eddig se volt.. *megcsóválja a fejét, s felül* ..de most valami megváltozott.. csak tudnám, hogy mi..
*Mély levegőt vesz, s megsimogatja Sakura fejét, miközben ránéz és egy mosolyt erőltet magára.*
|
*Öccse kérdésére bólintva feláll.*
- Persze! Neked biztos ne hozzak semmit? Kutyakonzerv? Táp?
*Vigyorodik el oldalra döntött fejjel, majd egy sóhajjal az ajtó felé indul.*
- Akkor öt perc, és jövök! El ne mozdulj!
*Néz hátra, majd kilép az ajtón, és behúzza maga után, ám alig 5 mp múlva ismét kinyitja és bedugja a fejét.*
- Kávé? Kakaó? Víz? Semmi..?
*Ha a választ megkapta akkor bólint, és ismét behúzza az ajtót, majd sietve elindul a listán szereplő dolgokért.*
|
*A szavakat hallva sóhajt egyet, a kérdéssorozatra elhúzza a száját. Mit mondjon? Az igazat? Áh, abból nem sülhet ki jó..*
- Igen, igen...
*Zárja le a témát ezzel, s a plafonra néz. Sakura feltápászkodik, s ekkor simizik meg. Megnyalja Naru kezét.*
- Nekem nem. De Sakurának hoznál valami kaját? A szobámban van, a hűtőben.
*Von vállat, s lenéz a földre. Megcsóválja a fejét egy sóhajjal.*
|
- Igazából mindent elhadart, ami a szívét nyomta. Rólad, rólam, róla, rólunk és rólatok, az apjáról és.. igen, az apjánál már félálomba estem, nem nagyon emlékszem a folytatásra.. valahol sírt, valahol nevetett, valahol dühöngött.. ideje munkát váltanom..
*Dörzsöli meg a szemeit, de érezhető hogy viccel. Öccsére néz, majd Sakurára. Átkarolja Yama vállait ha hagyja, és kicsit megszorongatja.*
- De ugye szót fogadsz? Eszel rendesen? Akármilyen förtelem is az a gyógyszer, ha segít akkor szedned kell.. emlékezz csak az enyémre..
*Fintorog, de szerencsére az ő bogyói már elfogytak. Hála az égnek, a következő adagig vehet egy mély levegőt.. a következőig.. gyorsan elűzi rémgondolatait egy fejrázással, és ha tudja megsimogatja Sakura fejét.*
- És nincs szükséged valamire? Ruha, kaja,..?
|
- Mit tud annyit beszélni? Áh, ezt nem bírom a.. lányokban
*Már majdnem azt mondta, hogy csajokban, de időben megfékezte magát. A bátyjára néz, mikor leül mellé. A kérdéseket hallva a sebére néz, majd vissza rá.*
- Öö, ahogy vesszük.. tegnap felszakadt kétszer, de megvagyok
*Von vállat, s egy sóhajjal a palfonra néz. Ekkor bújik elő az ágy alól Sakura. Nyújtózik egyet, majd ésít, s gazdája lábához fekszik vissza.*
|
- Á, szia öcskös
*Mosolyodik el Yamát meglátva, belép és becsukja maga után az ajtót, majd egy sóhajjal nekidől és lehunyja a szemeit. A kérdésre csukott szemmel, unott hangon válaszol.*
- Csodálom ha Carmen este előtt kikel az ágyból.. az egész éjszakát végigbeszélte.. úgy érzem magam mint akin átment egy kamion..
*Rázza meg a fejét, és ellökve magát az ajtótól öccse ágyához megy. Leül mellé, és ránéz*
- Hogy érzed magad? Jobban vagy?
|
*Mikor meglátja Narut elmosolyodik, s egyből felül.*
- Szia
*Lelógatja lábait az ágyról, s lenéz a földre, majd fel bátyjára.*
- Carmen nem jött?
*Kérdezi, de igazából most nem váyik az aggódására.*
|
*Elnyom egy ásítást, és megszaporázza lépteit. Kidörgöli szemeiből az álmot, és a tarkóját vakargatva néz hátra egy pillanatra, majd fejcsóválva tovább halad a gyengélkedő felé.*
~Ezt a lányt.. *sóhaj* de legalább megnyugodott..~
*Ismét elnyom egy ásítást, a gyengélkedő elé érve bekopog, majd halkan bedugja a fejét, végül be is lépked.*
- Hahó!
|
*Lassan felkel a földről, de még mindig a sebére szorítja az anyagot. Megrázza a fejét.*
- Már meg sem merem kérdezni, hogy ezt miért kaptam..
*Suttogja a szavakat a plafonra nézve, s elvánszorog az ágyhoz, leül, s végül lefekszik.*
- Áhh, nem bírok a négy fal között lenni..
*Néz körbe, s a sebére. Bólint egyet, s leveszi róla az anyagot. Majd felhúzza a ruháját is. Sóhajt egyet.*
- Végre.. el állt a vérzés..
*Megrázza a fejét, bebújik a takaró alá a párnára hajtja a fejét. Elmereng egy pontot figyelve, s ekkor kerül a képbe Sakura, aki szépen arcon nyalja. Felül egy grimasszal.*
- Sakuraaa!!
*Törli meg az arcát, amin kicsit túl sok lett a kutyanyál, majd lenéz rá egy mosollyal. Végigsimít a kutya fején, majd játékosan végighúzza kezét az ottán, ezzel felbőszítve arra, hogy játszon ő is. Nevetni kezd, s a kutya felzgrik az ágyra, s szépen átgyalogol rajta, s megint felszakad a sebe. Rögtön felül és letolja magáról a kutyát, s az anyaghoz nyúlva ismét rászorítja.*
- Áhh, Sakura.. ezt ne csináld! Nem helyes!
~Nem mintha én nem élveztem volna..~
*Megrázza a fejét és a sebére néz, s a vérre. Elhúzza a száját, s látszik, hogy egyhamar nem is akar el állni a vérzés.. szerencse, hogy a doki épp ekkor lép be, s rögtön rohan is az ágyhoz.*
- Ez meg? Mit csinált? Mit mondtam én magának? Azt, hogy maradjon, NYUGTON! Pihenjen! Mit jelent magának ez a szó, hogy pihenni??
- Hát.. nem dikert volt. Elhiheti..
*Fordítja oldalra a fejét komoly arcal.*
- A mai fiatalság már csak ilyen.. nem hallgat az idősebbre..
*A doki eltűnik, majd visszatér kötcerekkel és egy injekcióval. Yama értetlen arcot vág, amint megpillantja.*
- Aaazzzal mit akar??
- Á, hogy ezzel? Beadom magának és el fog állni a vérzés.
- De én nem akarom! Kész! Nem kell!!
- Dehogynem kell
- Mondom nem! Nem ért maga a szép szóból? Aztmondtam, hogy nem!!
*A doki felhúzza szemöldökét és az asztalra teszi az injekciót.*
- Ha meggondolná magát, ott lesz..
- Thx
- Ne beszéljen nekem itt külföldiül!
- Ok
*A doki feladja.. Yamával nem lehet tárgyalni.. de akkor is ellátja a sebét, csak az injekciót hagyja ki. Végül eltűnik egy ajtó mögött. Yama sóhajt egyet, s a sebére néz. Be van kötözve és el van látva.*
- Remek..
*A párnára hajtja a fejét és behunyja szemeit, de nem alszik. Várja, hogy visszajö.. nem! Nem várja, nem! Kész! Najó, a szíve mélyén várja, hogy Naruék visszajöjjenek..*
|
*Felháborodott szusszanással fogadja Naru visszakérdezését, de inkább nem mond semmit. Aggódva elhúzza a száját, de azért ő is köszön.*
- Szia!
*Kimegy az ajtón, rövidebbre fogja Bobby pórázát, és Naru mellett, töprengve megindul.*
|
*Hosszan figyeli Yamát, ő is azon töpreng hogy jó ötlet-e magára hagyni. De ő már megpróbálta gatyába rázni, ha nem hallgat a szavaira akkor úgy ke.. nem nem, akkor majd gatyába rázza ismét. Máskor. Visszanéz Carmenre, és oldalra dönti a fejét.*
- Tessék? Ne haragudj, elbambultam..
*Ereszt meg egy pimasz vigyort, és int Yamának*
- Szia kölyök!
*Az ajtó felé húzza Carment és kinyitja, előre engedi, majd kilép utána és egy kacsintással behúzza maguk után. Ismét a lányba karol, és elindul a szállása felé.*
|
*Naru szavaira felkapja a fejét.*
~Máris mennek? Áhh.. mit csinálok én egyedül? Jó, nem egyedül.. itt lesz Sakura, de akkor is..~
*Sóhajt egyet, s bólint.*
- Menjetek csak.. elleszek én Sakurával is.. persze, hogyne! Ne aggódjatok miattam...
*Mondja nem egészen kedvesen, de eszébe is jut valami, így mély levegőt vesz és megpróbál mosolyogni. Ahogy Naru elé lép, s megpaskolja a térdést bólint.*
- Persze, jó leszek.. ehh..
*Néz el oldalra, s felnéz bátyjára. Ekkor Carmen lép be a képbe. Neki is bólint, s sóhajtva a földre néz.*
- Ok. Megpóbálok, de nem rajtam múlik..
*Von vállat, s a plafonra néz, majd a páros után. Ha kimentek, akkor hátradől, s úgy nézi tovább a plafont. Végül körbenéz.*
~Mi a fenét csináljak? Nem akarok itt maradni.. úgy se lesz se jobb, se rosszabb.. ezt érdemlem. Kész. Nem fogok ellene tenni.. nem érdekel..~
*Nyel egyet, s egy sóhajjal felül, s máris a sebéhez kap. Lenéz rá, s látja, ahogy átszivárog a vér.*
- Ssszz.. felszakadt a seb..
*Gyorsan feláll, elvánszorog valahogy az ajtóhoz, amerre a doki szokott közlekedni, de nem is lép be. Meglát egy épp neki kellő cuccot, odamegy, megfogja, s a sebére szorítja. A vérzés csitul. Lerogy az ajtó elé, s a fejét az ajtónak döntve felnéz a plafonra, majd összeszorítja szemeit. Ismét lenéz a sebére, s behunyja szemeit.*
|
*Leül az ágyra, és töprengve fülel. Kicsit elmereng, csak akkor eszmél fel mikor Naru felhúzza.*
- Menni? Oh, igen. Rendben.
*Csuklója köré csavarja a pórázt, és Bobby oldalán ő is Yamához megy mosolyogva.*
- Még benézünk hozzád.. vigyázz magadra..
*Aggódó arccal oldalra dönti a fejét, láthatólag nagyon kűzd magával, de nem maradhat itt vele minden percben. Úgyhogy menni kell, kész! Bobby Naruhoz húzza, belekarol ha hagyja, és bólint.*
- Mehetünk! De Car-men! Nem hercegnő, nem kislány, Carmen!
*Harapja le Naru orrát, majd visszamosolyog Yamára*
- Gyógyulj meg hamar!
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
