|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*A többiek vigyorogva intenek, némelyikük kézfogásért nyúl, mások csak biccentenek. Luke hümmögve hallgatja a fiú szavait.*
- Speak, mi? Tudom már.. te annak a milliomosnak dolgozó srácnak az öccse vagy, aki a kiscsajra vigyáz. Nem hittem hogy egy olyan tipusú srácnak ilyen testvére van.
*Vigyorog, de ezt láthatóan bóknak szánta. Térdére felkönyökölve folytatja.*
- Még pontosan nem tudom, milyen bulit csináljunk.. *vigyorog barátaira, akik viszonozzák* ..de valami ütős kell, amitől a diri haja az égnek áll. Az sem baj ha szegény ártatlan leányzókon koppan ez a kis ajándék...
*Vigyora kiszélesedik, ám le is fagy, amint Carmen az ajtó felé robog. Int, hogy egy pillanat, s leszökkenve az asztalról bevág elé az ajtóban.*
- Hova hova, kislány? Nem ízlett a vacsora? Akkor sem jó egyedül sétálni a Kastélyban.. elkísérjelek?
*Vigyorog, mint a tejbetök, de a kutyától azért tartja a távolságot.*
|
*Fejét a "röhögő" asztal felé fordítja, miközben villájára rátekeri a tésztát, majd a szájához emeli.*
~Nem jött utánam..~
*Egy sóhajjal nyeli le a falatot, melyet újabb és újabb követ, közben Bobby fejét cirógatva bámul a semmibe. Mereng. Pár falat elég is, egy hangosra sikeredett csörrenéssel leteszi villáját, iszik egy kortyot, és bár a vacsora háromnegyed része tálcáján maradt, feláll. A hús-szeleteket kutyájának adja, majd a pórázt a szék támlájához rögzítve felemeli a tálcát.*
~Lássuk csak..~
*Magasra szegett fejjel forgatja a fejét, a hangokból megállapítja az asztalokat, melyeket felvázol lelki szemei előtt, s miután sikerült kitűznie a helyes irányt, visszaviszi a csetrest a pulthoz.*
- Köszönöm
*Hajtja meg fejét a konyhásnéni felé, és sarkon fordulva visszasiet a kutyájához. Éles hallásának köszönhetően nem kerüli el figyelmét a másik asztal párbeszédje, zaklatottan tekeri csuklójára a pórázt, s nyelvével csettintve rohamos léptekkel az ajtó felé indul.*
|
*Látja a lányon, hogy megbántódott, s utána is menne, ha nem állna be elé Luke. Lehajtja fejét, s látja, hogy kezet nyújt neki. Felnéz rá, majd ő is kezet nyújt neki.*
-Yamakasi Speak.
*Bemutatkozik, majd újra a lány után néz. Látja, ahogy szegény ügyetlenkedik..*
~Ennyire megbántódott volna? Ceh... Mit vár tőlem?~
*Töpreng magában, majd elindul Luke szavaira válaszol.*
-Buli? Hm. Jól hangzik. Érdekel, persze! De előtte mindenbe avass be!
*Mondja, majd elindul a fiúval az asztaluk felé.*
-Hm. Ők a barátaid?
*Kérdezi, de tudja a választ: igen. XD Zavartan lépked oda, majd megáll az asztal mellett.*
-Sziasztok. Yamakasi Speak vagyok szolgálatotokra!
*Teszi hozzá nevetve, majd ha Luke engedi, leül az egyik székre, s közben elnéz a lány felé.*
|
*Meglepődik, mikor a kutya odakap, de szerencsére időben el tudja rántani a kezét.*
- Hát jó, vannak kivételek..
*Dünnyögi az orra alatt, csak akkor jön rá, hogy Yamakasi is ott van, mikor hallja a szavait. Felegyenesedik, és ha a pulthoz menő lány után lépne, beáll elé.*
- Mi még nem találkoztunk. Luke Besson
*Nyújtja a kezét, és ha megrázza érezheti, hogy szorítása erős, férfias.. Carmen után nézve legyint, és ha Yamakasi engedi, átkarolva a vállát a bandája asztala felé húzza.*
- A kiscsaj remekül elvan nélküled is. Minek pátyolgatnád, ott van neki a döge! Gyere inkább közénk, és mesélj magadról. Jófejnek tűnsz.. pont rád van szükségem az egyik bulimhoz. Érdekel?
*Vigyorog rá ravaszkásan, kissé talán titokzatosan is. Ha vele jön, akkor visszaülve az asztalra húzza fel térdeit, a többiek most valahogy elcsendesedtek, látva a "főnök" beszélgetését.*
|
*Hogyne hallaná a félhangos kiáltást, és a vele járó röhögőgörcsöket.. de annyira megszokta már, hogy teljesen mindegy. Luke odaugrik elé. Annyira hülyék az ilyen fiúk, látni nem látja, de érzi az orra előtt lengő tenyeret..de nem teszi szóvá. Yamakasi szavaira elmosolyodna, mikor fültanuja lesz a hangulatváltozásának.*
~Nevet?~
*Megrázza a fejét, Luke szavaira bájvigyort erőltet magára.*
- Carmen
*Válaszol szűkszavúan. Bobby a szorításra kíváncsian pislog fel gazdájára, tanult egyet-s mást a kutyaiskolában, de mindig csak kedves kezek nyúltak eddig hozzá. Hanem megelégeli egy idő után a dolgot, s morogva odakap. Carmen nem szól rá, Yamától ellépve húzza meg a pórázt. Arcán csalódottság ül a szomorkás beletörődés mellett.*
- Gyere Bobby
*Lép oda a pulthoz. Yamakasi követheti, de már nem karol bele. A szakácsnő segítségével megpakolja tálcáját, kipakol a tányér mellé pár szelet húst kutyájának is, és visszaindul egy asztalt keresni. Bobby vezetése közben nekiütközik egy széknek, így kénytelen megtorpanni. Felszisszen, amint a támla hasába vág, de hercegnői tartásával félrelépve tovább megy az egyik asztalhoz. Leteszi a tálcát, kitapogatja a széket, és féloldalasan lassan leül rá.*
~Narumi.. kérlek siess.. nem hiszem el, hogy az öcséd tényleg olyan, amilyen képet alkotnom kellett volna róla. Nem..~
*Még sosem érezte emberek között ennyire elhagyatottnak magát. Bobbynak adva az egyik szelet húst simogatja a térdeire fektetett fejét, míg másik kézzel ügyetlenül megfogja a villát.*
|
*Megfogja a lány kezét, majd beljebb tolja.*
-Nem! Bemész és vacsorázol. Én is veled leszek, nyugodj meg!
~Ceh... Ilyet is rég mondtam egy csajnak...~
*A lány kezét még mindig fogja, s ekkor hallja meg Luke hangját, akit még nem ismer, s a lány elé ugrik. Elengedi a lány kezét, s arrébb megy.*
~Ceh... Milyen bunkó. De nem érdekes... Én is ezt gonodolom erről a csajról, de ez már tulzás.~
-Hé! Hagyd békén a lányt! Inkább menny vissza a harevjaidh...
*Ekkor lengeti meg a kezét a lány szemei előtt, s ezen felkacag. Kezét a szájához emeli, s úgy csitítja saját magát.*
|
*Az egyik nagyobb zajt adó asztal-társaság közepén ül, éppenséggel az asztal tetején, s bőszen mesél, kezeivel box-helyzetet véve fel püföl néha a levegőbe. Bizony, a bunyót meséli, aminek eredménye látszik leragasztott orrán is. Hát, lehet hogy ő is kapott, de huhú, ő mekkorát adott!! És mivel az ápolónő idegeire ment, el is tudott lógni az éjszakai megfigyelés alól. Barátai, nem is, inkább haverjai, vagy ha úgy tetszik gorillái bőszen röhögnek s bólogatnak. Az egész bandája ott csücsül.. az ajtó nyílására odakapja fejét, és elvigyorodva, félhangosan megszólal.*
- Nézzétek, ott az a fogyatékos kiscsaj! Tyű micsoda bolhás korcsa van.. na ezt figyuzzátok.
*Mászik le az asztalról, s elégedetten összecsapva két tenyerét két ugrással Carmen előtt terem. Mellkasát kidüllesztve néz rá.*
- Szia, Luke vagyok. Téged hogy hívnak?
*Mosolyog, de tenyerét egy hátra-kacsintással meglengeti a lány szemei előtt. Leguggol a kutyához.*
- Aranyos ebed van. Azt hallottam, hogy a vakvezető kutyák nagyon fegyelmezettek.
*Mosolyog felfelé, miközben rámarkol a kutya tarkójára. Nem akarja megfojtani, az érdeklik, felnyüsszen-e. Yamakasira egyelőre nem fordít nagy figyelmet, majd a leányzó reagálása után biztosan kiszúrja őt is.*
|
*Bólint, miszerint megérkeztek, s a pórázt rövidre fogja. Ám az ajtóban meg is torpan, egy pillanatra töretlen magabiztossága mintha meginongna. A bentről kiszűrődő zaj, nevetések, komoly beszélgetések, a levegőben terjengő vacsora illata, a kintről beszűrődő hideg levegő. Libabőrös is lesz, de nem feltétlenül ettől... Bobby füleit hegyezve nézelődik, gyomra korog, s ezt egy lendületes megindulással jelzi is, gazdája azonban visszahúzza.*
- Ömm.. Yamakasi, lehet hogy inkább kihagynám a vacsorát. Nincs étvágyam.. de te menj csak enni, köszönöm hogy lekísértél, visszatalálok egyedül is.
*Dadogja zavartan, miközben érezhetően közelebb bújik a fiúhóz.*
|
~Na, kezd kinyílni.. már épp ideje..~
*Mosolyog, a tejeskávé hallatán bólint. Az automatához lép, szép sorjában dobálja be az érméket, majd a gombot megnyomva vár, s óvatosan Alexának nyújtja az italt.*
- Vigyázz vele, forró!
*Magának is vesz egy pohár forrócsokit, majd azt kézbe véve, s óvatosan fújkálva lép a lány mellé. Az ajánlatra mosolya kiszélesedik, bólint.*
- Remek ötlet! Láttam a Kertben egy jó kis helyet a szobám ablakából, megnézhetnénk, mi van arra. Ha van kedved..
*Teszi hozzá gyorsan, és az ajtó felé indul. Menet közben belekortyol a gőzőlgő italba, de az ajtónál megtorpan.*
- Csak utánad..
*Hajt fejet mosolyogva.*
|
*Rámosolyog a fiúra.*
>Hát. Őszintén szólva szerintem is jó és szép hely, de nekem túl sok fájdalmat okozott... Ezért is jöttem el onnan..<
*Fejezi be halkan, majd sóhajt. Belép az ebédlőbe, s körbenéz.*
~Hm... Ez a fiú olyan kedves velem... Túlságosan kedves, pedig nem ismer.. És az első benyomás is furcsa volt...~
*Töpreng el magában, s ez az arcára is kiül. Thomas szavai hozzák vissza az "álomvilágból", s megrázza fejét, s gyorsan válaszol*
-Tejeskávé, az megfelelne.. Köszönöm.
*Mondja, s ha a tejeskávé már a kezében van, felvet egy ötletet.*
-Hm. Kimehetnénk közben sétálni, ha van kedved. Nem akarok tolakodni, félre ne értsd! Csak jót tenne a friss levegő..
*Biccenti meg a fejét, s türelmesen várja a választ.*
|
*Megfogja a lányt, mikor majdnem elesik, s megtartja. Ezután gúnyosan ránéz a kis libára.*
-Persze. Mennyünk csak. Kíváncsi vagyok, hogy bírod a vereséget.-
*Megnézi a lányt feje tetejétől, az lába orráig, végig.. Majd gúnyosan elkezd nevetni.*
-Nem hiszem, hogy bírod a gyűrődést. Túl "apuci kevdence" típus vagy. Azok meg csak el vannak kényesztetve. Ceh.-
*Mégegyszer végig néz a lányon, majd elindulnak az ajtó felé...*
|
*Éppen a karámfa szélességét próbálja felidézni, mikor Franco a falhoz nyomja Babyt. Összerezzen, közbeszólna, de tudja, hogy nem megy semmire. Franco szavai teljesen meglepik, elkerekedett szemekkel, kissé talán meg is hatódva figyeli a fiút. Mikor odalép hozzá, zavarba jön, az öleléstől nyakig vörösödik. Pedig olyan jól esik..és annyira így akar maradni..*
- Köszönöm.
*Suttogja halkan, széles mosollyal néz fel a fiú szemeibe*
- Vigyázok magamra ígérem!
*Megérzi az ujjakat csuklóján, pedig még nem is felelt a kérdésre. A hirtelen jött rántástól megbotlik saját lábaiban, de sikerül talpon maradnia, Baby után siet.*
- Megyek! Nem kéne megvárni, míg eláll a vihar? Egyáltalán megbeszélted ezt Joshékkal?
*Nem, nem aggódik, csak.. nem akar bajt.*
|
*Elégedetten bólint Sora szavaira, szemei is sokkal élénkebben csillognak. Végre bebizonyíthatja, hogy sokkal többet ér ennél a..ennél a..még gondolatban sem tudja folytatni, mivel Franco a falhoz nyomja. Meglepődik és meg is ijed tőle, de a szavaira sikerül kicsit visszanyernie a határozottságát.*
- Ugyanazt fogom csinálni, amit ő, hogy baja esik-e, az rajta múlik..
*Gúnyosan elmosolyodik, de igaza is van. Legyőzni akarja, nem megverni..az igaz, hogy teljes erővel fog kűzdeni a győzelemért, de nem úgy, hogy szabálytalankodik. Talán.. a kérdésre csak elneveti magát, majd megrázza a fejét*
- Ha elmondom, nem lesz meglepi. Ne aggódj, rájöttem, hogy ha nem akarod, nem tudlak megszerezni. Akkor viszont a másik féllel kell csinálni valamit, hogy szabad legyen az út.
*Mosolyog cseppet sem kedvesen, mikor Franco Sorához megy, megkönnyebbülten felsóhajt. Fintorogva nézi a jelenetet, az égdörrenésre elégedetten elvigyorodik.*
- Mehetünk, vagy húzzátok még az időt? Bár én bírom a vihart...
*Ha Sora bólint, akkor a csuklóját megfogva, sebes léptekkel elindul a karámokhoz.*
- Helyes! Utánam!
|
*Meglepődik, mikor egy gúnyos beszédet, s megpillantja Babyt. Ha Sora nem fogná le, már a lány valószínűleg nem élne. Tele van dühvel, s mikor az a liba kihívja párbajra Sorát... Suhh.. Mégjobban haragszi, s csak gyűlik benne a düh. Oda megy Babyhez, s megfogja az egyik karját, majd félrehúzza, s a falhoz állítja. Nem tud onnan menekülni, az fix.*
-Ha bármi baja lesz Sorának...-
*Ökölbe szorított kézzel néz le a földre, s eszébe jut régi szerelme, akiért ugyanígy harcolt, mint most Soráért, de elveszítette. Nem, ezt már nem akarja elveszíteni. Harcolni fog érte a véksőkig, bár még nem biztos egészen abban, hogy szerelmes lett Sorába. Nos, Babyt a falhoz támasztotta, s nem engedi el onnan, míg meg nem ígéri, hogy nem lesz baja a lánynak.*
-Én is ott leszek a párbajokon, jah és Baby. Mond el mi a nyeremény, vagy inkább ki?-
*Néz bele gúnyosan a szemébe, majd Sorára pillant, s kedvesen, odaadón szól neki.*
-Nem lesz semmi baj, Sora.-
*Elengedi a barnahajút a faltól, s Sorához megy. Megöleli, s megnyugtatja, halkan szól neki, hogy Baby még véletlenül se hallja meg.*
-Sora. Nem lesz semmi baj, ha Baby bántani akar, én ott leszek, hogy megvédjelek...-
*Szorosan magához öleli, s egy csókot nyom a homlokára a lánynak..*
|
- Ugyan, felesleges!!
*Tényleg felesleges, mert Baby felbukkan magától is..beáll Franco elé, és a testével tartja vissza, ha kell, mielőtt a lánynak esik. Mikor ismét rászegeződik egy ujj, értetlenül megrázza a fejét. A további szavakra csak elvörösödik. Tényleg nem tudja, milyen az a párbaj..még sosem hívták ki. A játékszabályokat hallva körbenéz a folyosón*
- Engem? Én párbajozzak veled? Miért én?
*Nyög fel, bár sejti a választ. Az első próbát hallva méginkább elmegy a kedve az egésztől. A karámfán? Esőben? Suhh.. az intésre bizonytalanul odalép, a "nyereményt" hallva viszont felháborodott pillantással néz Babyre.*
- Te sosem adod fel?!
~Most mit csináljak?~
*Hátranéz Francora, majd le a földre. Folyamatosan gondolkozik.. nem szereti az ilyen játékokat, és azt sem, hogy Baby fogja őket kitalálni. Az eső meg még egy rossz pont..*
~Nem léphetek hátra, Franco megint azt hinné, hogy gyáva vagyok..és Baby is..~
- Elfogadom..
*Sóhajt fel, és nagyot nyelve kinéz az ablakon*
|
- Végre hogy megvagy, már azt hittem megijedtél és bekuporodsz az egyik sarokba sírni. *csendül fel gúnyos hangja a folyosót visszhangba verve* Áhh, szia Franco *ereszt meg egy bűbájos mosolyt, majd ismét azzal a vádló pillantásával Sorára mutat* TE! Kihívlak párbajozni!
*Látja a fiún, hogy kicsit mérges, és úgy tippeli, hogy rá, de talán Sora lenyugtatja, hogy végig tudják hallgatni. Mindenesetre folytatja, csípőre tett kezekkel.*
- Gondolom annyira sötét vagy, hogy nem is ismered a párbajt, így elmagyarázom. Három! *kiált fel ismét, még mutatja is a számot* a kihívó által kitalált feladatot kell végrehajtania a kihívottnak, és persze a kihívónak is. Aki többet nyer meg, az nyeri a párbajt. Hogy igazságos legyen, el is mondom az első feladatot.
*Kihúzza magát, büszke pillantást vet Sorára, majd kinéz a folyosó ablakán. Büszkén beszél, hisz ő találta ki..*
- Kardozni fogunk. Jól hallottad! *teszi hozzá, megelőzve minden kérdést* kardcsatát fogunk vívni... a karámfán. Aki előbb leesik, az a vesztes. Nincs benne semmi ravaszság, csak.. az időjárás..
*Néz gúnyos vigyorral az egyre sötétebb felhőkre. Visszanéz a lányra és int neki, hogy jöjjön oda -ő még mindig nem akar a mérges Franco közelébe kerülni. Ha a lány odamegy, magához húzza, és a fülébe súg, majd hátralépbe, diadalittas vigyorral néz rá.*
- Ha én győzök, ez lesz a nyereményem. Ha te győzől, kigondolhatsz valamit, de felesleges ezen rágódnod.. és persze a barátod is végignézhet minket *bájos mosoly*. Na mi lesz?! Elfogadod a kihívást?! Persze én megértem, ha nem vagy olyan bátor, vagy megijedsz egy kis esőtől.. nem erőltetem rád, ha nincs merszed..
*Hangja tele van gúnnyal és iróniával, miközben műkörmeire néz.*
|
*Megrázza fejét, majd dühösen Sorára pillant, s picit erősebben mefogja a kezét.*
-Nem! Nem hagyom annyiban! Ez a csaj meghal, ha rajtam múlik. Be akart csapni? Megbánja. De keservesen.-
*Ökölbe szorított kezekkel indul meg, de nem tudja merre, csak megy, megkeresi Babyt. Majd magával rántja Sorát is.*
|
*Mosolyogva bólint, mikor Franco megáll és visszarántja, kis híján felbukik. A szavait hallva csípőre teszi a kezeit, és közbe vág.*
- Én nem löktem fel!
*Megcsóválja a fejét, és úgy hallgatja tovább a fiút. Tényleg, fel se tűnt neki a bokája..*
- Most hogy így mondod..
*Töpreng el, hümmögve idézi fel a tegnapi nap eseményeit. A fiú mérgét látva elmosolyodva fogja meg az ökölbe szorított kezét.*
- Ugyan, hagyd.. ne is törődj vele. Rémálom az a lány, nincs most kedvem megint a hisztijét hallgatni.. és ahogy megismertem, biztosan felemlegetné a tegnapot is. Hagyjuk inkább békében..
*Néz fel kérlelőn Francora. Szívesen leszedné ő is a lány fejét, de nem akarja, hogy megint az orra alá dörgöljék a tegnapi csókot.. márpedig Baby képes lenne rá, sőt, ebben leli élvezetét. Nem tudna jól reagálni rá, még egy vitát viszont nem élne túl..*
- Vigyük vissza a magnót, aztán meghívlak inkább egy pohár forrócsokira, láttam az ebédlőben egy automatát.
*Kacsint rá a fiúra mosolyogva*
|
*Neveti el magát Során, majd a szemébe néz.*
-Persze.. Sportember. Jó vicc. Nem, én nem vagyok az. Sharpay viszont igen. Furcsa egy lány, inkább hasonlít fiúra, mint lányra. Legalábbis belsőleg. Hidd el.-
*Sóhajt egyet, majd eszébe jut Baby és a lába.. Megtorpan, s visszarántja Sorát.*
-Sora! Emlékszel? Tegnap Babyt ellökted és fájt a lába, meg minden. Aztán meg amikor bejött a társalgóba már nem fájt neki és az istállónál sem. Azonnal meg kell keresnünk, én megölöm azt a csajt! Így átvágott. Ezt még megbánja!!-
*Néz bele Sora szemébe, s ökölbe szorítja kezeit.*
|
- Köszönöm
*Mosolyodik el, a további szavakra csak bólint.*
- Biztosan meg fogja engedni.
*Kicsit zavarba jön, mikor Franco megfogja a kezét, de szinte örül is neki. Sőt, meg lenne sértődve, ha nem tenné..hmm..érdekes.. kicsit elkalandoznak gondolatai, ahogy mutatóujjára néz*
~Vajon mit fog csinálni, ha rájön? Nem fog rájönni! De nem titkolhatom el..viszont lehet, hogy megutál, vagy őrültnek fog tartani. Nem mutathatom meg neki. Csak végszükség esetén. Igen, csak akkor~
*Feleszmél gondolataiból, és felnéz a fiúra.*
- Igazi sportember vagy..kézilabdáztál, fociztál, és még a tánc is!
*Neveti el magát jókedvűen*
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
