|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Éééén? *vág ártatlan arcot, majd közömbösen vállat von* Nos igen, meglehet..hukk
*Akadnak bent a szavak, ahogy öccse a nyakába ugrik. Elvigyorodva viszonozza az ölelését.*
- Én is örülök neki! Gondoltam megkérdezem, nem lehetséges-e..? Először úgy volt, hogy tesin felmérhetlek titeket, és ha benne vagyok, és ti is, akkor jöhet a váltás. És úgy láttam, nem volt olyan pocsék óra.
*Von vállat, de a taslira egy meglepődött "héé!"t vágva odanyúl. Méltatlankodó arccal dörzsölgeti meg a tarkóját, és ahogy öccse belátja, hogy igaza volt, felháborodva csípőre teszi a kezeit.*
- Na látod! Cehh
*Csóválja meg a fejét, az ölelésre elmosolyodik, de ahogy öccse elszakad tőle, bájmosollyal összeborzolja a haját.*
- Kekeckedsz, igaz? Kekeckedsz?
*Vigyorog, és ha Yama nem figyel, akkor lehajolva könnyedén a vállára kapja, és öccse fenekére sózva elkezd vele pörögni.*
- Brrrrr, juhéééé!
*Hát, így tényleg csak estére érnek ki a temetőbe XD*
|
*A szavakara kíváncsian hallgatja, de értelmes arcot vág utána.*
- Ömm..
*Kezd bele, de a szempilla-rebegtetésre leesik neki, s felcsillannak szemeit.*
- Te.. te.. te leszel az osztályfőnökünk?!
*Öleli át bátyját egyból, s jól megszorongatja.*
- Ez remek hír!! Te vagy a legjobb fej!!
*De eszébe jut, hogy Naru miket is mondott magáról. Észbekap, s nem szorongatja tovább, így egy gyengéd taslást ad bátyjábak, s ellép tőle.*
- He? Döglenek érte a csajok..? *kezd bele, de nem igazán tud belekötni* Végülis.. teljesen igaz rád minden, amit mondtál.
*Eltöpreng, majd mégegyszer megöleli bátyját.*
- Örülök.. többet lehetünk együtt.. Naru
*Mosolyodik el, s elszakad tőle.*
|
- Ugyan, nézd a jó oldalát..! Ha sokan vagyunk, többet lehet gyilkolászni és PUFF*csapja össze a két tenyerét*ollni!
*Kacsint rá, a lelkesedére elvigyorodik, és félrefordítja a fejét. A mellkasára teszi az egyik kezét*
- Hááát, véletlenül ismerem az illetőt... nagyon közelről.. fiatal, marha jóképű srác! Döglenek érte a csajok! És egy igazi lángész! Einstein is megirigyelhetné.. amúgy igen szórakoztató, jófej, kedves és mindenkire odafigyel, lehet rá számítani, megértő, egy igazi példakép, tud rendet tartani, egy isten! Érett, komoly és felelősségteljes! Jó a modora és lehengerlő a dumája
*Rebegteti meg a szempilláját, de ha Yama nem találta volna ki, akkor vigyorogva összeborzolja a haját.*
|
*Ahogy bátyja belekarol elmosolyodik, s úgy nézi, ahogy szökdécsel.*
- Kössszz, én mint főgonosz? Bár.. *eltöpreng* Illik is rám a szerep..
*Fancsalodik el egy picit, ahogy Naru észhez tér ránéz, majd a diák után néz. Megcsóválja a fejét, a szavakra Narura néz.*
- Ömm.. *összehúzza szemeiet, s értelmes arcot vág, pislog párat* Muszáj a többieket is áthívni?
*Dönti oldalra a fejét, majd vállatvon egy sóhajjal.*
- Végülis, nagy baj nem származhat belőle..
*A szavakra elhúzza a száját, s Narura néz, majd maga elé.*
- Remek.. megint megszokni egy új rendszert, egy új embert, elfogadni az új szokásait.. áh. Ki lesz az?
*Vág fancsali képet, s Narura néz, majd egy sóhajjal előre.*
|
- Igen!
*Csillannak fel szemei öccse szavaira, belekarol, és mint Carmen, szökdécselve tovább indul.*
- Legó legó legó! Te leszel a főgonosz mutáns szörny, én meg a félszemű és botlábú kalóz.. építünk neked hajót, aztán pufff!
*Csapja össze a két tenyerét, de amint szembe jön egy diák elengedi az öccsét, megköszörüli a torkát, és kihúzza magát. Amint elment, Yamára néz lelkesen.*
- És majd majd majd áthívjuk a többieket is, jó?? Ők lesznek a királykisasszonyok, akiket meg kell mentenem! Tudok is Kippeinek egy aranyos bábút!
*Kezd el merengni, de eszébe jut mégvalami. Vállat von, és csak úgy félvállasan odaszól Yamának.*
- Amúgy azt hallottam, új osztályfőnökötök lesz
|
*A szavakra elmosolyodik, s megcsóválja a fejét.*
- Csak én.. azon kívül tényleg senki más.. ömm, igen.. a savanyú uborka, az tényleg savanyú..
*Csóválja meg a fejét, s tovább megy. A csettintésre megtorpan, és Narumi felé fordulva értelmes arcot vág.*
- Legózni..?
*Dönti oldalra a fejét, a dobbantásra hátrébb lép egyet.*
- Jójójójójójó, nyugalom! Majd legózunk..
*A sértődött arcra elhúzza a száját, s megcsóválja a fejét. Sóhajt egyet.*
- A régi szobámban szerintem az ágy alatt megtaláljuk a legót, ha tényleg ez minden vágyad..
*Töpreng el, s Narura nézve sóhajt egyet. Karbateszi kezeit.*
|
- Hülyeség.. az én családomban nincsenek savanyú alakok!
*Húzza össze a szemeit, majd eltöpreng és az égre néz.*
- Leszámítva néhány savanyú uborkát és Sheelát.. bár még nem ettem autót, de biztos savanyú
*Néz értetlenül Yamára, de sietve vállat von. Csettint egyet*
- Mindenből lehet viccet csinálni.. jut eszembe! Azt ígérted nekem múltkor, hogy legózol velem!!!
*Áll meg és durcás arcot vágva dobbant egyet. Karba teszi a kezeit, és sértődötten félrefordítja a fejét.*
- Megígérted hogy LEGOzunk.. kalózosat meg szörnyeset, és építünk várat
*Hisztizik, de nem hajlandó tovább menni. A legojáról van szó :P*
|
*Ahogy visszarántják meglepődik, az ölelést kis hatásszünet után viszonozza. A szavakra elmosolyodik.*
- Ennek örülök..
*Ahogy elengedik Narura néz, majd elindul mellette. Ő is zsebredugja kezeit, s mint kicsi gyerekként elkezdi, elgalábbis megpróbálja Narut utánozni, de inkább le is mond róla egy szemösszehúzással és egy fejrázással. A szavakra ránéz, majd maga elé.*
- Én savanyú alak vagyok.. nem tudok semmilyen viccet..
*Von vállat, kilép az ajtón. A kérdésre egy sóhajjal biccent.*
- Rendben.. anya biztos örülni fog neki
*Húzza el a száját, de magára is erőltet egy mosolyt. Eltöpreng, de inkább csak némán ballag. A kijárathoz érve kinyitja az ajtót, s most ő engedi előre bátyját. Ha kilépett, megy utána ő is, s behúzza maguk után az ajtót, majd visszadugja kezeit a zsebeibe.*
|
*A bókfélére elvigyorodik, majd el is neveti magát, és ahogy fogja öccse kezét, lendületből odarántja magához és megöleli jóóó szorosan.*
- Ez jól esett... hát, erre nem tudok válaszolni
*Rázza meg a fejét, megpaskolja a fiú hátát, és elengedi. Elindul a folyosón, s rossz szokásához híven zsebredugja a kezeit.*
- Szeretném, ha beléd is szorulna némi humor.. nem kérem, hogy légy mindig vidám, és vicceld el az összes dolgot, de.. hidd el, jó dolog, ha valaki megnevettet..de mégjobb dolog, ha te nevetteted meg saját magad
*Néz le az öccsére, de ennyi elég is a bátyói tanácsokból. Feldobja a slusszkulcsot a magasba, majd elkapja. Kérdezne valamit, de lenyeli.. nem erőlteti. Kinyitja a folyosó végén az ajtót, és előre engedi öccsét.*
- Akkor út közben megállunk virágot venni, okés?
*Csukja be maguk után az ajtót, és tovább indul.*
|
*Az arcsimításra letörli könnyeit, s sóhajt.*
- Köszönöm Naru..
*mély levegőt vesz, s a zsebébe nyúlva kihúzza a kulcsot, s visszanyújtja bátyjának. Mondana valamit, de inkább nem teszi. Meggondolatlanul megpróbál ezentúl nem mondani semmit. Ahogy feláll, felnéz rá, a szavakra elneveti magát, s nyújtja a kezét.*
- Mindig meg tudsz nevettetni.. nem tudom hogy van benned ennyi vidámság, meg humor..
*Csóválja meg a fejét, s feláll. Végignéz bátyján, s megölelné, de nem teszi. Nem gyerek már ő.. de olykor jól esik az a fajta melegség. Kiveri a fejéből, s egy sóhajjal elindul a folyosón, de nem szól semmit.*
|
*Ahogy Yama átkarolja és sírva fakad, elhúzza a száját. Ma már a második ember sír a vállán.. legalább fontos nekik ennyire. És ez nagyon jó érzés :) magához öleli a fiút, és egy sóhajjal az állát a fejének támasztja.*
- Nem haragszom, öcskös... rád sosem tudnék haragudni.. nagyon szeretlek, kölyök..
*Borzolja össze a haját, s hagyja elszakadni. Végigsimít az arcán, és pátyolgatón megpaskolgatja kicsit.*
- Na, fel a fejjel! Anya sem szeretné, ha ilyen fancsalin mennénk el hozzá.. majd én vezetek.. nem fogom erőltetni, csak ha felkészülsz rá, ígérem
*Nyújtja a kezét a kulcsért, miközben rákacsint Yamára. Feltápászkodik, és a kezét nyújtja neki.*
- Gyere öcskös.. gondolom nem akarsz este temetőzni
*Vigyorodik el ördögien*
|
*Hosszan elgondolkodik, s maga elé mered, mikor meglátja Narut. Felpislog rá, de inkább nem mond semmit. Ahogy leül mellé követi tekintetével, az átkarolásra teljesen meglepődik, hát még a szavakra. Hosszan bátyja szemeibe néz, majd átkarolva kitör belőle a sírás. Jó, nem érdekli, hogy már lassan 18 éves.. mit számít? Naru vállának dönti a fejét.*
- Naru.. nem úgy gondoltam.. nem akartalak megbántani, vagy valami.. kérlek.. ne haragudj..
*Szakad el bátyjától, s letörli könnyeit, majd félrefordítja a fejét. Egy kiszemelt pontra mered.*
- Néha mondok úgy dolgokat, hogy nem gondolom át teljesen.. de nem szándékosan.. sajnálom..
*Narura néz, majd elhúzza a száját.*
|
~Érzéketlen kölyök.. menjen el ő katonának! Fogadjunk hogy két napot sem bírna ki! Mit hisz, hogy csak ő szenved?! Arra nem gondol, hogy ez másnak is rossz?! Aki a legjobban akar segíteni neki, abba rúg bele a legnagyobbat! Mikor mondtam én neki ilyet?! Mikor kértem rajta számon ilyeneket?! Honnan tudhatná értékelni azokat, akik minden nap agyon hajszolják magukat, hogy az itthon ülő, lusta disznók seggét megmentsék! Mi ott minden nap kidolgoztuk a belünket, erre mit kapunk?! Jó hogy nem vágja a képembe, hogy gyilkos vagyok..~
*Hát, eléggé felhúzta magát.. ám a sebes léptei szép lassan megnyugodnak, szép lassan le is lassul, és egy sóhajjal meg is áll. Megrázza a fejét, és a tenyerébe temeti az arcát.*
~Felidegesítem magam, mikor tudom hogy nem úgy szánta.. ez nem jó, Narumi! Ne veszítsd el a belé vetett hited.. nem kéne magára hagynom.. idióta, mint Carmen, meg mint én.. túl sokat lóg velem, mit tehet róla?~
*Mosolyodik el, és a zsebébe nyúl, de látja hogy még a barátnője is nála maradt.. sebes léptekkel visszasiet a folyosón, és ha Yama nem áll fel, akkor egy sóhajjal leül mellé, és átkarolja a vállait.*
- Na, szeretlek, öcskös.. a többi nem számít
*Szorongatja meg, és a fejét az övének dönti*
|
*A szavakra felnéz, majd félre. Nem pont ezt akarta elérni, sőt, azt se tudja, hogy mit akart. Sóhajtva lesüti szemeit.*
- Megint mindent elrontottam.. nem bírom tartani a számat.. bármit teszek, nem jó..
*Megcsóválja a fejét, s a kezében lévő kulcsra néz, majd Narura, aki már lassan eltűnik látóköréből.*
- Majd leteszem az ágyára..
*Csúsztatja a zsebébe, s a falhoz oldalazva nekidől, majd fejét is nekidönti.*
- Mit csinálok rosszul? Mit? Szívtelen vagyok.. mindig mindenkinek csak fájdalmat okozok..
*Csusszan le a földre, s egyik lábát felhúzva átkarolja, majd lehunyja szemeit. Ő itt marad egy darabig.. nem számít..*
|
*Öccse szavaira sóhajt egyet, és elengedi. Együttérző arccal nyitja a száját, hogy pátyolgassa kicsit öccse lelkét, de a katonás beszólásra megdöbben, hökken, torpan, és még ezernyi dolog.. felkapja a fejét és elkerekedett szemekkel néz öccsére hosszan, kifejezéstelenül. Tekintete megállapodik a talajon.*
- Ó, ne haragudj.. igazad is van.. biztosan olyan szívtelen vagyok, hogy élvezettel gyilkolok másokat. És hogy is érthetnélek meg? Bocs, öcskös.. kellemes délutánt
*Veregeti vállon Yamát, és zsebre dugott kezekkel elindul a folyosón az ellenkező irányba. Hát.. most szíven ütötték.*
|
*A szavakra lesüti szemeit, s mély levegőt vesz. Már mondana valamit, de bátyja átkarolja a nyakát. Esze ágában sincs tiltakozni. Semmi kedve hozzá. A szavakra Narura néz, s elhúzza a száját.*
- Ha akkor nem vagyok annyira őrült, hogy kocsiba üljek, akkor még most is élne.. és én még azthittem, hogy ez az egész egy véletlen műve.. tudom, hogy Carmen nem haragszik rám, vagyis megbocsátott, de magamnak nem tudok. Nem érted?! Sohasem fogom tudni megbocsűtani magamnak..
*Kiszakad Naru karjaiból, s odébb áll meg.*
- Meg öltem egy kis gyereket! Érted?! Gondolom neked nem okoz semmilyen bűntudatot, mondjuk akiket a nyári katonáskodásod alatt megöltél. Igaz? Vagy nem öltél.. mindegy.. nem értheted, hogy mit érzek.. és oda fogok menni anyához, akár kocsival, akár anélkül!
*Szegi fel a fejét, s megtörli szemeit. Ájj, lassan megint kitör belőle a sírás.. pedig nem szabad!!*
|
*Yama válaszára elhúzza a száját, és sóhajt egyet. Megrázza a fejét, és elengedve az öccsét zsebre dugja a kezeit. Vállat von.*
- Hát jóó, ha nem akarod látni anyát.. nem muszáj kimenni
*Nézegeti meg ráérősen a körmeit, majd sóhajtva Yamához ballag és átkarolja a nyakát, akkor is ha tiltakozik.*
- Figyelj öcskös.. túl kell végre tenned magad rajta.. már Carmen is tovább lépett, csak téged mardosnak még mindig az emlékek.. de most kimosom belőled, ha meg nem akarod, akkor itthon maradunk. Vezetni jó móka, főleg az én drága Sheelámmal..
*Réveteg tekintettel mered a semmibe, majd köhintve észbekap, és egy sóhajjal megveregeti Yama vállait.*
|
*A kérdésre és a komoly arcra bólint egyet. A hátbaveregetésre összehúzza szemeit, s sóhajt. Reflexei még a régik, így elkapja a kulcsot, majd értelmes arcot vágva néz hol a kulcsra, hol Narura. A szavakra és a vicsorgásra megrázza a fejét.*
- Nem. A te kocsid.. te vezetsz. Én többet nem fogok..
*Néz félre, s előre nézve eltöpreng. Beugranak régi rossz emékek, 16. születésnap, Matt.. megrázza a fejét, s Narura néz fancsali arccal.*
|
*Megszorítja öccse kezét, majd ismét zsebredugja. A feltevésre elvigyorodik egy pillanatra, de aztán ez el is tűnik az arcáról. Holtkomoly arccal lenéz Yamára.*
- Biztos vagy benne?
*Dönti oldalra a fejét, megvárja a választ, majd elvigyorodva hátbaveri Yamát.*
- Én is pont ezen töprengtem.. na várj csak..
*Markol bele a zsebébe, előveszi a slusszkulcsot, és öccsének dobja. Ajánlom, hogy kapja el :P Sóhajtva megvonja a vállait*
- Egyszer el kell kezdened.. de egy karcolás, és..
*Vicsorog, majd mosolyogva átkarolja Yama nyakát.*
- Na, menjünk.. virágot veszünk út közben
|
*Ő is nyújtja a kezét, bár ez nem volt náluk mindennapi.. ez valami új szokás? :D A szavakra oldalra dönti a fejét, s megindul bátyja mellett.*
- Hát.. csak sokat gondolkodtam... nem tudom te mit gondolsz róla, de el kellene menni anyához..
*Húzza el a száját. Úgy beszél róla, mintha még köztük lenne. Megcsóválja a fejét, s sietve Narura néz. Sóhajtva zsebredugja kezeit, s inkább maga elé meredve tovább lépked.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
