|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 00:26 - |
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*A válaszra pislog kettőt, majd félrenéz. Hát, végülis jó. Lepillant rá, ahogy féltérdre ereszkedik megint megkapaszkodik. A földre érkezve sóhajt és megkapaszkodik Naru karjában, majd lassan elengedi. Jó, megvan az egyensúlyérzéke.. a szavakra bólint.*
- Benne vagyok, siessünk..
*Narumira pillant, majd merengve előre. A szavaira szusszan egyet és felpillant rá.*
- Hidd el, apánál jobban senki nem fogja utálni ezt a helyzetet.. tudod, hogy mindig ő főz és ő takarít, meg stb stb.. három napig nem bírja ki, hogy ne csináljon valamit.
*Csóválja meg a fejét és maga elé néz halvány mosolykával. Egy sóhajjal megcsóválja a fejét és felpillant Narura. Hm.. korai lenne kijelenteni, hogy haverok? xD Hisz most beszélgettek először normálisan.. jól érzi magát vele, de ez még nem ok arra, hogy ki is mondja. Makacsul bólint és félrenéz. Erőt vesz magán és halkan, nagyon halkan, inkább dünnyögve, de megszólal.*
- Nem vagy olyan rossz fej, mint ahogy azt gondoltam..
*Zsebredugja a kezeit és vesz egy mély levegőt, de nem néz Narura.*
|
- Jó, akkor megtanítalak
*Bólint egyet, és a téma már le is van zárva. A folyosóra érve megáll, féltérdre ereszkedik, és óvatosan leemeli a nyakából a fiút a földre. Ha megáll a lábain, akkor elengedve felegyenesedik, és lágyan megpaskolja a hátát.*
- Nna, menjünk
*Elgondolkozik kicsit, s az egyik kezét a zsebébe süppeszti. Körbenéz. Carmen és Yama merre lehet? Haj, ha megéheznek, úgyis előbújnak. Reméli, nem szerelmeskednek :S:S lenéz unokaöccsére, megereszt egy félmosolyt, és maga elé pillant.*
- Megsúgom, én sem örülök annak, hogy visszajöttünk ide. Jobban szeretek mindent magam csinálni, nem bírom, ha kiszolgálnak..
*Vonja meg az egyik vállát, és lekanyarodik az étkezőhöz vezető folyosóra*
|
- Az biztos, őrülten fura!
*Néz le a férfire, majd behúzza a nyakát és összeszorítja a szemeit. Ez neki sok.. átöleli Naru fejét, de a szemeit azért szabadon hagyja. Az ugrásra a gyomra is ugrik egyet. Felnéz és elhúzza a száját. A kérdésre lepillant Narumira.*
- Baseball? Nem.. miért?
*Kíváncsi arcot vág, majd halványan elmosolyodik és előre pillant. Elgondolkozik és lassan elengedi mindkét kezével a férfit. Körbepillant és lassan sóhajt egyet. Ezek után nem fog tudni enni.. megcsóválja a fejét és egyik kezét a hasára csúsztatja.*
|
*Dehogy teszi xD a dícséretre -vagyis ő annak veszi-, lassan elmosolyodik. Felnéz, amennyire tud*
- Nem fura.. csak őrült!
*Átugorja az utolsó lépcsőfokot, és a konyha felé indul. Megfogja a fiú bokáját, hisz Carmenék meg is ölnék, ha elhagyná valahol xD vagy ha szegény fiú belefejelne a plafonba. Szóval odafigyel.. halk sóhaj, az emlékek felidézése egész furcsa hangulatot ad neki. Mattet mondjuk szándékosan hagyta ki, róla Yamának még nem kell tudnia.. egész jó mesemondó ^^ elmehetne oviapunak. Elgondolkozik, majd felnéz Yamára*
- Baseballoztál már valaha?
|
*A folytatás igencsak meglepi. Elkerekednek a szemei, végül kissé csillogó szemekkel hallgatja, nagyon figyelmesen. A hősködésre szusszanva elmosolyodik, amit hamar le is olvaszt magáról. Áá, ő nem mosolyog. A csengőre összehúzza a szemeit és elnéz abba az irányba, majd vissza Narura. A végére lehajtja a fejét és eltöpreng.*
- Eddig azt hitte.. héé
*Már emelik is a magasba. Pislog kettőt, és nyel egyet.*
- Ezezezezez.. nem vicces!! Tegyél leee!!
*Jó, akkor belekapaszkodik Naru hajába xD. Nem tud mást fogni.. pislog kettőt, majd becsukja a szemeit és úgy próbál meg életben maradni.*
- Tényleg fura egy figura vagy..
*Nyitja fel az egyik szemét, majd lassan elengedi az egyik kezével a férfit. Lepillant rá, majd halvány mosollyal előre pillant.*
|
*Biccent egyet. Hát, akkor folytatja. Vesz egy mély levegőt, és eltöpreng.*
- Az idők folyamán egyre inkább elkezdett ragaszkodni hozzám, aztán.. anyádhoz is. Huhúú, hogy nekik milyen szerelmi kapcsolatuk volt, te jó ég.. se-veled, se-nélküled. *fejcsóvál* Amikor együtt voltak, úgy ölték egymást, mint a bolondok. Carmen romantikát akart, dehát az apád meg nem volt az a rózsás herceg tipus. Veszekedés szakítást, szakítást veszekedés követett. Nem bírták élvezni a szerelmet, de külön-külön meg mégjobban szenvedtek. Teljesen kikészítették az idegeim.. aztán az öcsém elkezdett változni, fogalmam sincs, minek a hatására. Elkezdett udvarolni, bókolni, és olyan gyengéd lett, mintha az érzelmekre született volna. Neki köszönhetem az életemet is. Bár akkor meg tudtam volna ölni a hősködéséért.. Carment próbáltam védeni, miközben Luke kilőtt rám egy golyót, az apád meg beugrott elém. Akkor azt hittem, hogy a karjaimban fog elvérezni *kicsit megáll, merengő szemekkel felnéz a plafonra, majd szusszanva elvigyorodik* de egy Speak-et nem olyan könnyű eltenni láb alól. Sok szeretetet kapott, és így ki tudott bontakozni az igazi énje, ami ezt a sok szeretetet vissza is adja.. az elején egyedül volt, hiába akartunk közelíteni hozzá, nem volt senkije. Most pedig kulcsfigura.. itt vagy neki te, az anyád, én Viktor, Tokunaga, Cornelia... és még sorolhatnám. Szóval..
*Megakad a szava, mert meghallja a vacsorát jelző csengőt. Elnéz abba az irányba, majd sóhajt egyet.*
- Szóval az apád igen figyelemre méltó ember. Keményen dolgozott, hogy most ilyen lehessen. Becsüld meg. Nna, menjünk kajálni, éhen halok
*Elkapja kisYama kezeit, és egy mozdulattal a nyakába ülteti. Vele együtt áll fel, és felpislog rá*
- Na, milyen ott fent? Remélem nincs tériszonyod. Ha nagyon jó leszel, megengedem, hogy a hajamba kapaszkodj. Nnnna nyomáás!
*És már rohan is le a lépcsőn*
|
*A kérdésre nem mond semmit. Természetesen az elején xD. Hol máshol? A lépcsőkhöz érve körbenéz, ahogy az ölébe húzza meglepődik. Megkapaszkodik először a vállaiban, majd az ölébe húzza kezeit. Ahogy belekezd figyelmesen hallgatja és összehúzza a szemeit. Amint megáll lehajtja a fejét és eltöpreng.*
- Már értem, miért nem mesél soha.. folytathatod
*Pillant fel Narura. Azt, hogy mit gondol apjáról, inkább nem dörgöli az orra alá. Félrenéz, majd elhúzza a száját, végül kíváncsi arcot vágva felpillant rá.*
|
*Yamát figyeli, és kicsikét koppan. Megdörzsölgeti a tarkóját. *
~Fura figura.. miket mesélsz te rólam, öcskös..?~
*Csóválja meg a fejét, és sóhajt egy nagyot. Ahogy befordul elé, pislog kettőt, ahogy elkapja a ruháját, méginkább meglepődik. Pislog jó sokáig, és lassan elmosolyodik.*
- Kérésed számomra parancs. Hol kezdjem?
*A lépcsőhöz ballag, bár fogalma sincs, hogy keveredhettek vissza. Leül a legfelső fokra, elkapja a fiú derekát, és az ölébe húzza. Vesz egy mély levegőt.*
- Tudod, apád.. eleinte nagyon kezelhetetlen kissrác volt. Rengeteg hülyeséget csinált.. szövetkezett azzal a Besson fiúval, kigúnyolta édesanyád, egyszer még meg is akarta ölni. Nekem az volt, és az még most is a feladatom, hogy megvédjem az életem árán is, így szereztem ezt a sérülést. Utána az apád elkezdett észhez térni, de még mindig sok hülyeségbe belekeveredett.. még mindig nem szívlelte anyád, és néha elkezdett lázadozni is. Aztán kiderült, hogy csak szeretetre volt szüksége, egy kis törődésre, figyelemre, pátyolgatásra..
*Yamára néz, reagálást várva. Csak akkor folytatja, ha figyel xD*
|
*A szavakra felpillant, majd bólogat. Megpróbál nem beleesni, de ha az apja nem mondja el miket csinált, honnan tudja mi nem helyes..? xD A kérdésre összehúzza a szemeit, a nevetésre sóhajt egyet. Halványan elmosolyodik, ami hamar le is fagy az arcáról.*
- Nem tervezem..
*Von vállat, a további szavakra összehúzza a szemeit. A kérdésekre eltöpreng, és hümmögve a földet kezdi el fürkészni. Ingatja a fejét, majd a férfire néz. Ez a tekintet.. behúzza a nyakát, majd legyintve félrenéz.*
- Hm.. hát végülis oké.. de nem tudom miért akarsz a "haverom" lenni..
*Von vállat és lassan Narumira néz.*
- Apa néha mesél rólad.. elég fura figura lehetsz.. *felhúzza az egyik szemöldökét és végigméri, majd előre pillant* ..megkérhetlek valamire..?
*A földet figyeli és lassan a férfire néz merengő szemekkel.*
- Nem beszélnél apával, hogy talán mesélhetne nekem..? Hátha rád hallgat.. anyát nem merem megkérni, a felét se fogná fel.. *elhúzza a száját* Ez sajnos tény..
*Maga elé néz és sóhajt egy nagyot.*
- Mondjuk az is jó, ha te mesélsz! Igen! Ez jobb!
*Befordul Naru elé és megfogja a ruháját, ahol éri és felpillant rá kérlelő szemekkel.*
|
- Ha ezt hinném, nem mutattam volna meg a heget. Nem akarom, hogy abba a hibába ess, amibe ő, de olyan konok vagy, mint ő, és a saját hibáidból kell tanulnod, mint neki *néz le Yamára, fürkészi egy kicsit, majd lassan elvigyorodik* de ha lehet te ne akarj ledöfni, oké? Egy bőven elég volt
*Kacsint rá, majd elkezd nevetni. Abba se hagyja egyhamar. Hát, jobb, mintha sírna ^^ lassan elcsitul, és vesz egy mély levegőt, majd megcsóválja a fejét*
- Nem látok a fejedbe, és ez zavar. Elhiszem, hogy nem akarod, meg ciki, meg nincs rá szükséged, meg tudom is én.. de mi lenne, ha adnál nekem egy esélyt? Nem tudja meg senki.. megpróbálok a haverod lenni. Ki tudja, talán sikerül összehaverkodnunk, nem?
*Néz le Yamára kíváncsian, és rajta is felejti a tekintetét.*
- Taplókból van elég a földön, de jó ember.. na az kéne már ide
|
*A nyaklevesre inkább nem mond semmit, megsimítgatja a tarkóját.A terelésre összepréseli az ajkait és mérgesen félrenéz. Jó, akkor ne is válaszoljon!! >.< Karbateszi a kezeit, ahogy a fejére teszi a kezét megáll és ránéz. Ahogy belekezd meglepetten hallgatja a szavait. A heget meglátva összehúzza a szemeit, majd Narura néz. Huh, hát.. ezt nem hitte volna az apjáról :S. A saját bátyjára támadni.. megcsóválja a fejét, a további szavakra oldalra dönti kissé a fejét. Ahogy a végére és lehajtja a fejét, végiggondolja a hallottakat, majd felnéz, de nem Narura.*
- Mit hisz..? Hogyha elmondja mi történt vele, utálni fogom..?
*Néz a férfire, majd szájhúzva maga elé és továbbindul. Zsebredugja a kezeit és eltöpreng.*
- Mindegy, csak kíváncsi voltam..
*Pillant fel Narumira, majd maga elé.*
|
*A kérdésre gyors válasz érkezik, egy öklös nyakleves formájában. Méltatlankodva szusszan egyet, és lassan leengedi a kezét.*
- Tiszteld jobban az öregeket!
*Bólint, és zsebre dugja a kezét. Nem zavarja, hogy Yama még gyerek xD nem úgy kezeli. A kérdésre elkomorul az arca, kicsit sötétül is, de aztán játékos mosollyal lepillant a fiúra*
- Milyen szép időnk van..
*Igen, szivatja xD teljes gőzzel. Ám mielőtt megsértődne, a fejére teszi a kezét, és megáll*
- Tudod, apád.. nagyon sok olyan dolgot csinált, amire egyáltalán nem büszke, és amit keservesen megbánt. Megmutatom ennek az egyik töredékét
*Yama felé fordul, és felhúzza a felsőjét a nyakáig. Keresgél kicsit a mellkasán, majd a gyomra tájékán húzódó, már elég halvány hegre mutat (áá bárcsak nekem mutogatná a kidolgozott izmait (L)(L)(L)). Lassan visszaengedi a felsőjét, és tovább indul.*
- De ide sorolható még jónéhány balhé. Ám hála az égnek időben sikerült észhez téríteni. Nem mondom, hogy az én érdemem, a legtöbb amit tettem, hogy kórházba kerültem.. *csúsztatja a kezét a mellkasára, majd elűzi a gondolatait egy fejrázással* leginkább ezt anyádnak köszönheti. Miatta olyan most, amilyen, ő segített neki megtalálni azt az utat, ami nem a droggal, hanem egy édes csókkal kezdődik. De te ehhez még kicsi vagy
*Kacsint rá Yamára, és nyújtózik egyet*
|
*A szavakat figyelmesen hallgatja, majd vesz egy mély levegőt. Eltöpreng..*
- Hm.. én nem mosolyogtam, az tuti. A többieket nem figyeltem.
*Von vállat és tovább hallgatja. Jah, persze persze.. néz ki a fejéből, a kérdésre megtorpan és úgy néz a férfire.*
- Te.. őrült vagy..?
*Pislog kettőt. Jó, most elkönyveli, hogy Naru őrült xD. Nézi egy ideig értelmes arcot vágva, majd egy unott sóhajjal lehajtja a fejét.*
- Nem, egyáltalán nincsenek ferde hajlamaim.. ilyet feltételezni..
*Indul tovább és mérgesen megcsóválja a fejét. Lassan felnéz, majd elhúzza a száját. Kíváncsian Narura néz, végül előre.*
- Te elég jól ismered apát.. és.. nekem még sohasem mesélt a múltjáról. Nem tudom miért, akár hányszor kérdezősködök, mindig eltereli a témát.. ennek nem tudod véletlenül az okát..?
*Néz fel merengő szemekkel Narumira, majd előre és sóhajt egyet.*
|
*Szusszanva kuncog egy férfiasat, és elengedi a fiút. A kijelentésére összehúzza a szemeit, és félrebiccenti a fejét.*
- Én meg akkor kedvelnélek jobban, ha kicsit gyerekesebb lennél... biztos vagy benne, hogy nem azért kedvelsz, mert felnőtt létemre gyerekes vagyok? Tudok én kőkomor nagyfiú is lenne, de az ilyen emberek úgy besavanyodnak, hogy már semmi szépet sem találnak az életben. Ha nem nevethetek, az olyan, mintha belülről halott lennék
*Néz fel a plafonra, és lassan tovább indul. Sóhajt egyet*
- Ugyanígy, ha mások nem nevetnek, az olyan, mintha ők lennének halottak. Ezért igyekszem, hogy a társaságomban mindenki mosolyogjon. Próbálj meg visszaemlékezni mondjuk a bulira, vagy csak amikor láttál, edzés közben, az utcán.. mondj egy embert, aki a társaságomban ne mosolygott volna.
*Néz le kisYamára, de nem számít arra, hogy eszébe is fog jutni valaki xD megcsóválja a fejét, és ránt egyet az egyik vállán*
- Nem értem, miért nem élvezed jobban a fiatalságod. A szüleid boldogok együtt, jófejek, van egy odaadó barátod, van fedél a fejed felett, okos vagy és tehetséges, különleges életet élsz, szerelmes is lehetnél. De te egyikből sem kérsz.. csak nem vagy ferde hajlamú?
*Vonja fel az egyik szemöldökét, és aggódó, már-már túlságosan komoly szemekkel néz le a fiúra, elég idétlen arccal*
|
*A kérdésekre felpillant és válaszolna is, de Naru folytatja. Maga elé néz, de nem üti szíven. El van kényesztetve az a kölyök és kész. És nem csak Viktor, hanem Cornelia is. Megvonja az egyik vállát, ahogy Naru átkarolja pislog kettőt és felpillant rá.*
- Hé.. ez mire volt jó..?
*A további szavakra unott arcot vág, majd összehúzza a szemeit és sóhajt. A kérdésre lenéz, de már kapja is az orrpöckölést. Mérgesen szusszan egyet és eltaszítja magától a férfit, már ha tudja xD. Ha nem, akkor is megszólal, de már Naru karját fogva.*
- Ha nem lennél ennyire gyerekes, akkor jobban kedvelnélek..
*Néz félre szájhúzva, majd megcsóválja a fejét.*
|
*Figyelmesen hallgatja a fiút, és lassan elmosolyodik. A további szavakra igencsak meglepődik, és elindul Yama mellett. Nagy ez a ház, nem baj, ha csatangolnak. Eltöpreng, majd maga elé néz*
- Szerinted Viktor el van kényeztetve? Miért? Én az anyád mellett nőttem fel, mégsem kényeztettek el. Attól, hogy kinyalják a hátsód, még lehetsz igazán önzetlen lelkű. Az a fiú is a húgáért van annyira oda, nem önmagáért. Engem sokkal inkább az aggaszt, ahogy ti viselkedtek
*Pillant le Yamára, és megböki a vállát, majd ezzel a lendülettel át is karolja, és magához húzza. Másik keze a zsebében pihen. Felnéz a plafonra, és sóhajt egyet*
- Az igaz, hogy ha van pénzed, rögtön mindenki összesúg a hátad mögött, de nem olyan könnyű ám azoknak, akiknek mindene megvan.. szerintem amíg ittvagy, rá is fogsz jönni. Hínnye, hát ez?
*Mutat Yama mellkasára, de ha lepillant, akkor felfelé emelve a kezét megpöcköli az orrát. Tudood hogy*
|
*A kérdésre megvonja a vállait.*
- Az egy dolog..
*Morogja, majd tovább indul. Sóhajtva körbepillant, a szavakra Narura, végül előre.*
- Akkor fogalmazzunk úgy, hogy túl elesettek és gyengék.. az új lány meg inkább idegesítő, mint hisztis.
*Néz félre gondolkodva, ahogy a szobához érnek megáll. Narumi szavaira felnéz rá, majd mély elevgőt vesz.*
- A kipakolás ráér este is.. a kaja lopás meg nem ajállatos egy ilyen gazdag helyen.. rossznéven vennék és tuti meg lenne a véleményük. Bár.. *végigméri Narut, majd félrenéz* ..hagyjuk
*Von vállat és az egyik kezével legyint is. Tényleg nem fontos.. elgondolkodik, majd felpillant Narura, végül maga elé.*
- Igazából nem sok kedvem van itt lenni.. tudod miért? *felpillant Narura, majd továbbindul. Nem tudja merre, csak úgy.. megy.* Mert nem akarok olyan elkényesztetett lenni, mint a Medison kölykök. Oké, lehet nem kényesztetnének el, de egy ideig mégis a gazdagok körébe fogunk/fogok tartozni.. és ez olyan lehangoló..
*Húzza el a száját, majd a festményeket kezdi el figyelni. Megáll az egyik előtt és megnézegeti, majd a mellette levőt is, végül tovább indul.*
|
*Figyelmesen hallgatja a fiút, a szavaira lassan elvigyorodik. Ahogy befejezi, elengedi a vállait, és megpöcköli a homlokát.*
- Semmire se jó? Hiszen itt vagy
*Felegyenesedik, és zsebre dugja a kezeit. Nem ért egyet a kölyökkel, dehát ez van :P majd rájön az ellenkezőjére. Sóhajt egyet, és tovább indul*
- Azt nem értem, hogyha valóban ennyire lányellenes vagy, honnan tudod, hogy nyafogósak és hisztisek? *körbenéz, majd lehalkítja a hangját* jó, ha anyádból indulsz ki.. de az új csapattársadat én még nem hallottam hisztizni
*Böki oldalba a fiút, és megáll a vendégszoba előtt. Nekidönti a vállát a falnak*
- Itt is vagyunk, ha ki akarsz cuccolni, megvárlak. Nézz körbe, aztán menjünk kaját lopni
*Lehalkítja ismét a hangját, és körbepillant, hogy nem hallotta-e meg valaki*
|
*A válaszra bólint és el is indul. A további szavakat elengedi a füle mellett. Kit érdekelnek a szobalányok..? Egyáltalán a _lány_ok kit érdekelnek? Őt aztán nem. Elkezd felfelé lépkedni a lépcsőn. Narumi hangjára felnéz, majd szemforgatva maga elé.*
- Szóval te aggattad a nyakunkba.. remek.. nagyon köszönöm
*Dünnyögi mérgesen és félrefordítja a fejét. Felérve vesz egy mély levegőt és zsebredugja a kezeit. Ahogy megfogják a vállát megáll, és Naru felé fordul. A mosolyra értelmes arcot vág, a szavakra megvonja vállait, a kérdésre unott arcot vágva fürkészi egy kicsit a férfit.*
- Na vajon miért..? *pislog kettőt, majd félrefordítja a fejét* Először is.. a szerelem semmire se jó. A lányok nyafogósak, hisztisek.. semmire se jók. Csak a baj van velük. Sőtmitöbb, időigényesek! Nekem meg nincs időm rájuk.. *bólint és visszanéz Narura* ..nem kell lány, se szerelem. Kész.. ezért nem örülök neki, hogy egy _lányt_ sóztál ránk..
*Összehúzza a szemeit, majd mély levegőt véve félrenéz.*
|
*Ahogy elkapja a kezét, elhúzza a száját. Gyerekek.. na majd ő megnevetteti. Az apja is nehéz eset volt, de nevetett, nem? A fiát is megtöri. A kérdésre körbenéz, majd a lépcsőre bök a fejével.*
- Arra, anyádék után. A te szobád különleges helyen van, kis mázlista. Akármikor meg tudod kukkolni a szobalánykákat zuhanyzás közben
*Nagy, csalódott sóhaj, és elindul a lépcső felé. Körbepillant a személyzeten, és elkezd felfelé caplatni. Ennyi lépcsőfok.. jó kis edzés. Lenéz Yamára egy széles vigyorral*
- Anyád oda meg vissza van a "barátnőd"től, és ami egyszer neki megtetszik, annak az ellenkezőjét meg sem hallja. Bocs, hogy a nyakatokba sóztam, felsőbb utasítás volt, de szerintem a senseiednek semmi kifogása sem lesz
*Gondolkozik el, és amint felértek a lépcsőfokon, megáll. Megfogja a fiú vállait, maga felé fordítja és leguggol elé. Az arcát fürkészve lassan elmosolyodik*
- Tiszta apád vagy.. megkérdezhetem, hogy miért nem rajongasz a lányokért?
*Biccenti oldalra a fejét kíváncsian, bár ez elég kétértelmű xD*
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
