|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.23. 20:24 - |
|
Egy nemrégiben nyílt étterem közvetlen az Akadémia mellett, ezért igen nagy bevételnek örvend. Maga a hely nem túl fényűző, de igen hangulatos, az árak sem túl drágák. A kínálat nagyon szélsőséges, a sült krumplitól a homárig meg lehet kapni mindent, mint ahogy a kakaótól a sörön át a legjobb pezsgőig mindent. Az étterem francia, de a pincérek rengeteg nyelven beszélnek turisztikai szempontból. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Szótlanul sétál Alexa mellett, de nem is kell sokat menniük, lassan kirajzolódik előttük az Akadémia kapuja. Alexára néz egy mosollyal.*
- Felkísérhetlek a szobádig? Péntek este van, tehát elméletileg nem dobnak ki, amiért ilyenkor még arra császkálok.
*A kapuhoz érve kinyitja, és megvárja míg a lány bemegy. Utána lép, de meg is torpan. Összehúzott szemekkel körbekémleli a tájat, végül belép a lány után és ha hagyja ismét átkarolja. A lányok szállása felé indul*
|
*Az eget kémleli, mikor közelebb húzza magához a fiú. A szavakat hallva elmosolyodva sóhajt.*
- Nekem sincs semmi..
*Hajtja le a fejét, s tovább sétál. A további szavakra igazából nem tud mit mondani, így csak hozzábújik a fiúhoz, s átkarolja.*
|
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni..
*Mosolyodik el, és a lány oldalán elindul kifelé. Biccent a pincéreknek, kinyitja az ajtót, előre engedi Alexát és kilép utána. A kivilágított utcán megindul az akadémia felé, miközben a fényeket figyelve töpreng.*
~El fogom érni, hogy biztonságban érezze magát mellettem, és 100%osan megbízzon bennem, ha belegebedek akkor is! Nem hagyom elveszni őt.. igen, ha kell, harcolok a szerelméért..~
*Mosolyogva figyeli Alexát, és ha hagyja akkor átkarolja a vállait és közelebb húzza magához, úgy sétál tovább.*
- Nincs előtted több titkom..
*Szólal meg kis idő után, bár már ismét az eget kémleli.*
- Mindent elárultam a múltamról..
|
*A fiúnak bólint, s úgy nézi, ahogy eltűnik az ajtó mögött. Egy sóhajjal feláll, a korláthoz megy, megfogja, s lenéz a mélybe. Lassan elengedi a korlátot, végigsimít rajta, s elgondolkodik Thomas történetét, mikor megszólítja. Ijedségében ugrik egyet, s kishíján a korláton is átugrik, de azért az esze megvolt.. Megfogta a korlátot.. levegőért kapkodva fordul meg, s elmosolyodik.*
- Megijesztettél..
*A fiú mellé lép, s belekarol.*
- Igen, mehetünk!
*Biccent neki, s gyorsan hozzáteszi.*
- Uram..
|
*Ő is a csillagokat figyeli, gondolataiból a lány kérdése hozza vissza. Ránéz, és elmosolyodva bólint.*
- Természetesen.. menet közben elugrom a dolgomra is. Te maradj csak nyugodtan!
*Emelkedik fel a székéből, és eltűnik a teraszajtó mögött. A pulthoz ballag, rendezi a számlát, majd elugrik az illemhelyre, végül visszamegy az erkélyre Alexához. Nyújtózik egy nagyot, és a karját adja a lánynak.*
- Mehetünk, hölgyem?
|
*A szavakra elmosolyodva bólint.*
- Igen.. lassan mehetünk is..
*Az eget figyeli, a csillagos kék eget, mikor Thomas megtöri a csendet.*
- Gyönyörűek..
*Oldalra dönti a fejét, s tovább figyelgeti, végül az asztalra néz, majd a fiúra.*
- Akkor mehetünk? Fizetsz?
*Mély levegőt vesz, s várja a fiú válaszát.*
|
*Miután kiürítette a poharát elégedetten végignéz az asztalon. Azért vannak üres tányérok XD sóhajt egyet, és az égre néz, majd kíváncsian a karórájára, végül ismét az égre.*
- És most le is mozoghatjuk egy sétával.. hát, megsülni nem fogunk.
*Mosolyog Alexára és tovább nézegeti a csillagokat. Eltöpreng a mai napon, amit egy sóhajjal is jelez.*
- Szépek, nem?
*Bár Alexától kérdezi, a csillagokat figyeli közben.*
|
*Mosolyogva néz fel Thomasra, majd félrerakja a salátástálat. Mély levegőt vesz, s ő is hátradől. A fiú kezd neki hamarabb, így ránéz. Elneveti magát.*
- Jó! Én is.. nem bírok többet enni..
*Sóhajtva az égre néz, majd az italáért nyúl, s belekortyol.*
|
*Mosolyogva nézi Alexát, amint nyuszi módjára eszegeti a salátás tálat. Belefeledkezik a látványba, de hamar észhez tér, és körbenéz, mit lehetne még megenni. Maga elé emeli azt a francia különlegességet, beleszagol, majd fintorogva vissza is rakja, és inkább a levesért nyúl. Nekilát kanalazgatni, de a felénél sóhajt egyet, és hátradőlve megpaskolja a hasát.*
- Feladom.. nem fér belém több..
*Jóleső sóhajjal lehunyja a szemeit, de pár pillanat múlva Alexára néz egy apró mosollyal. Az italáért nyúl, s azt kezdi el kortyolgatni.*
|
*Látja, hogy Thomas gyorsabbra kapcsol, s irigyen maga elé húzza a palacsintás tálat, de ő inkább a fagylaltkehelynél marad. Maga elé húzza, s elkezdi majszolni. Mikor a fiú narancslevet tölt magának, nyújtja a poharát, s mikor tele lett, visszahúzza, kortyol egyet belőle, majd egy fagyi, egy korty, egy fagyi.. és így tovább. A szavakra a torkán akad a fagylalt, s elneveti magát.*
- Én sem hittem volna!
*Tovább majszolja, s végez is a fagylalt kehellyel.*
- Áh, ez hideg volt..
*A salátát húzza maga elé, s mint egy kis nyuszi, úgy kezdi el enni.*
|
*Látja, hogy a lány is elkezd enni, amitől pár pillanatra megdermed, majd még gyorsabb iramra kapcsol. A kiürült spagettis tányért látva körbenéz, és irigyen maga elé húzza a palacsintás tányért s azt kezdi el olyan sebességgel majszolni, mintha az élete múlna rajta. Közben felveszi a földről a narancsleves dobozt, önt a poharába, és ha Alexa kér akkor az övébe is. Miután lerakta a földre belekortyol, majd egy falatot eszik, aztán megint belekortyol.. fog ám fájni a hasa este rendesen XD*
- Tudod, nem hittem volna hogy melletted lehetek egyszerre komoly és komolytalan is.. megváltoztattál..
*Mosolyog a lányra, de még mielőtt beérné sietve tovább eszik*
|
*Thomasra néz, aki épp áthasal az asztalon, s inkébb elteszi a pénztárcáját.*
- Jó.. oké..
*Megcsóválja a fejét, s körbenéz. A szavakat hallva oldalra dönti a fejét.*
- Na, ha nem fizethetek, akko én is eszek!
*Nekilát az evésnek, s megpróbálja beérni a fiút is.. XD*
|
*Épp egy adag spagettit töm a szájába, mikor a lány előveszi a pénztárcáját. Mivel beszélni nem tud, leteszi a villát és áthasal az asztalon, hogy meg tudja fogni a lány kezét. Hevesen megrázza a fejét, s miután szépen lenyelte a falatot, mély levegőt véve megszólal.*
- Szó sem lehet róla! Én fizetek! Azt tedd csak el!
*Ül vissza a helyére és tovább falatozik.*
- Amúgy is, nem túl drága hely ez.. legalább megdolgoztattuk a pincéreket.
*Mosolyog az ajtóra nézve. Visszafordul a lányhoz.*
- Ma a vendégem vagy.. ha kell bent maradok mosogatni is érted.
|
*A szavakra elneveti magát, s körbenéz.*
- Szerintem hagyjuk.. nem látszol valami éhesnek. Majd én kifizetem a részem..
*Veszi elő a pénztárcáját, s elkezd benne kutatni.*
- Pont van nálam annyi
*Néz fel a fiúra, s oldalra dönti a fejét.*
|
*Ugyan a lány szavai nem igazán győzik meg, de amint átöleli hátulról megáll és magára erőltet egy mosolyt.*
- Rendben..
~Adok neki egy kis időt. Nem fogom hibáztatni akkor sem, ha nem múlik el a félelme. Hisz végtére is ez az én hibám..~
*Csóválja meg a fejét és leül az asztalhoz. Mikor a lány kijelenti, hogy már nem éhes, elneveti magát.*
- Jól van, akkor bízd rám.. megpróbálom belapátolni mind. Aztán majd gurulunk hazafelé..
*Kacsint Alexára, és neki is lát, de fél szemmel a lányt figyeli. Ugyan neki sincs nagy étvágya, de ha már megrendelték, legalább belekóstol mindegyikbe.. és maximum tényleg gurul hazafelé.*
|
*Ahogy elszakad tőle a fiú, rögtön elengedi a korlátot. A kérdésre lehajtja a fejét.*
- Nem.. nem hiszem..
*Rázza meg a fejét, s felnéz. A további szavakra összeszorítja fogait. Hát, erre nem tud mit mondani.. de mikor elindul az asztal felé utána szalad, s átkarolja hátulról.*
- Ígérem, nem fogok félni.. szeretlek..
*Elengedi, s egy mosollyal leül az asztalhoz. Végignéz az ételeken, s kishíján felfordul a gyomra.*
- Jézusom.. én nem eszem.. egy falat se menne le a torkomon.. *gyorsan hozzá is teszi* nem a történeted miatt!! De már nem vagyok éhes
*Oldalra dönti a fejét, majd az égre néz.*
|
*Ahogy elszakad a lánytól és ránéz feltűnik neki, hogy még mindig a korlátot fogja. A mosoly le is olvad az arcáról, a helyét komorság váltja fel. Lassan ellép a lánytól, és egy félmosollyal lenéz a földre.*
- Azt hiszed hogy téged is lelöknélek? Téged sosem bántanálak... de persze teljesen megértem, ha félsz.
*Néz el oldalra, zsebre dugja az egyik kezét, a másikkal hosszan a hajába túr, s közben az égre néz. Bizonytalanul leengedi a kezét, de nem veszi le a pillantását a csillagokról*
- Megtanultam együtt élni azzal a tudattal, hogy a bátyám két kisfia nem mer a közelembe jönni.. láttam a félelmet a szemükben, mintha valami gyilkos lennék. Ugyanúgy láttam azt is, hogy az anyja bezavarja őket a házba. Sosem láttam még annyi gyűlölettel, megvetéssel teli szempárt egy asszony és egyben anya szemében... így megértem, ha a történetem után egy hasonló helyszínen a korlátba kapaszkodsz. Ne aggódj emiatt, nincs semmi baj.
*Ereszt meg egy mosolyt, és visszamegy az asztalhoz.*
|
*A nyakcsókra behunyja szemeit, a szavakra elmosolyodik. Mikor szembefordítja magával hátrasandít egy pillanatra, s megkapaszkodik a korlátban. Hát, valamilyen szinten fél..*
- Én is szeretlek
*A csókot viszonozza, de nem engedi el a korlátot.*
|
*A lány válaszára elmosolyodik, és egy gyengéd csókot nyom Alexa nyakára.*
- Én sem hittem volna, hogy valamikor itt lyukadunk ki.. de nagyon örülök neki.
*Szembefordítja magával Alexát és úgy karolja át egy kézzel a derekát, a másik kezével kisimít egy tincset az arcából*
- Szeretlek..
*Mosolyog le rá, és ha hagyja hosszan megcsókolja.*
|
*Érzi, ahogy a fiú átöleli hátulról, s elmosolyodik lassan. A kérdésre mély levegőt vesz, s elnéz a messzeségbe.*
- Semmi.. csak nehezen tudom elhinni, hogy végre veled vagyok.. néhány hete még semmi sem volt közöttünk
*Dönti oldalra a fejét, s megfogja két kezével a fiú kezeit.*
|
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
