|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.22. 13:38 - |
Gyönyörű, sűrű erdők, csillámló patakok, kellemes tisztások, hűs tavak. Minden, amit el tudsz képzelni! Távol a civilizációtól, egy félig érintetlen terület. Üdvözlünk a földi paradicsomban! |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Carmen kifakadására karbateszi a kezeit. Majd sóhajt, mikor eszébe jut, hogy nála van az élelem. Elmosolyodik.*
-Na azért!
*Lenéz Sakurára, aki épp Bobby mögé oson. Vakkant egyet, majd oldalra biccentett fejjel ballagg mellette, ha nem zavarta el. Majd egy idő után szemforgatva sóhajt, s visszaszegődik Yama mellé. Naru kijelentésére bólint.*
-Igazad van. és a rémtörténetek.. *elvigyorodva Carmenre néz* Azok naggyooonnn jóóll fognaak jönni... azthiszem..
*Elneveti magát, majd ha a lány hagyja, átkarolja egy pillanatra, s végigsimít az arcán. Mikor bátyja súlyemelőt játszik elvigyorodik. Oldalra biccenti a fejét, majd sóhajt.*
-Én a helyedben nem próbálkoznék..
*Megcsóválja a fejét, s megfogja Carmen kezét. Úgy mennek vissza a táborhelyre. Sakura meg fursán nézi Bobbyt, már nem is érdekli. Ő el lesz nélküle is. Felszegi a fejét, kihúzza magát, hátrahajtja füleit, úgy baktat tovább. Naru mellé szegődik, ha nem bánja, s úgy megy tovább. Yamáék meg lesznek nélküle ;).*
 
|
- Ehh, oké, de legközelebb én használom esernyőnek Yamát!
*Nyújtja ki a nyelvét Carmenre, miközben kicsavarja hajából a két kutya által odakerült vizet. Átadja a pórázt, és helyeslően bólogat ő is.*
- Persze, menjünk. Lassan úgyis kezd sötétedni, mire készen lesz a tűz és a vacsora, be is sötétedik. Remélem készek vagytok pár horrorsztorira
*Dörzsöli össze két tenyerét, majd eltöpreng.*
- Bár rémtörténetek mesélésében sosem voltam jó..
*Megdörzsölgeti a tarkóját, majd vállvonva felzárkózik Bobbyhoz. Gondol egyet, és felveszi a karjaiba, ám el is sápad.*
- Her..ceg..nő..ez..a..kutya..megint..hííí..zoott..
*Nyögi miközben vissza is teszi a földre, s karjait masszírozva megcsóválja a fejét.*
- Bocsi pajti, nem vagyok súlyemelő..
*Sóhajt egyet és felnéz az égre. Menet közben felveszi a száraz ágakat, botokat, amik jók lesznek a tűzhöz.*
|
*Elégedetten lép ki Yama mögül, ő az egyetlen, aki száraz maradt. Összecsapja a két tenyerét, és csípőre tett kezekkel kutyájára mered.*
- Nincs neked semmi lelki problémád, úgy látom..
*Bobby Yamára néz, de nem megy oda, inkább füleit hátracsapva, mélyre hajtott fejekkel, behúzott farokkal gazdájához sompolyog, és oldalra döntött fejjel az ujjait kezdi el nyalogatni.*
- Semmi baj.. nem fájt..
*Céloz itt arra, mikor a kan szép mérgében odakapott neki is.. leguggol hozzá, és lehunyt szemmel megöleli. Mikor Yama odajön, feláll és töprengve ránéz, majd körbe.*
- Mi? Én? Cehh, attól hogy lány vagyok nem én fogok mindenkire főzni!
*Morran fel sértődötten, aztán eszébe jut hogy nála van a hűtőtáska. Felcsillannak a szemei.*
- Jaaa, vagy úúúgy!! Háát, az legyen meglepetés.. sajnálom kicsim, de ma neked rendes kutyakaja jut
*Cirógatja meg a fejét, majd eszébe jut valami.*
- Igaz hogy többet hoztam, de nem számoltam azzal, hogy Sakura is itt lesz.. na mindegy, éhezni nem fognak!
*Legyint és elveszi Narutól a pórázt, ha odaadja, összetekeri, és a kezeiben fogva megpaskolja Bobby oldalát, aki a lábainak dőlve bámulja Sakurát.*
- Menet közben szedhettek össze tüzifának valót, a vacsorát pedig bízzátok rám!
*Büszkén kihúzza magát, és elindul visszafelé. Ha Yama hagyja, belekarol, Bobby pedig előre szaladva szaglászásba fog.*
|
*Sakura vigyorogva' figyeli, ahogy Bobby beugrik a ívzbe, s ő pedig utána.*
-Sakura!
*Kiált rá Yama, de már bent is van a vízben. Kiúszik a partra, majd kimászik nehézkesen. Bobbyra néz, majd követi a példáját. Carmen beáll Yama mögé, így nincs mit tenni. Elszámol magűban 3-ig.*
~1..2..3..~
*Érkezik a nagy vízadag, de hát van ilyen. Naru szavaira elneveti magát, majd hátranéz a válla felett.*
-Igen. A fürdés megoldva. Már akinek..
*Mosolyog, majd Sakurához megy, leguggol hozzá, megpaskolja a fejét.*
-Jól van kislány.
*Majd Bobby felé néz, s int neki a kevel, hogy ő is jöjjön oda, ha megtörtént, akkor megsimogatja őt is, majd feláll. Beleszippant a levegőbe, majd csípőre teszi e kezeit.*
-Nos? Elég volt a séta? Visszamehetnénk.. kezdek éhes lenni.
*Közben hasára teszi a kezét, s köröz vele, majd Carmenhez fordul. Sakura pedig Bobbyt szemléli, majd egy sóhajjal gazdája mellé szegődik. Aranyosan felpislog rá.*
-Szóval te is éhes vagy. Oké. Ki tart velünk? *néz körbe a társaságon, majd sóhajt* Hmm.. *Carmenre néz* Mi lesz a vacsora?
|
*Mosolyogva figyeli a kutyákat, mikor Bobby a vízbe csobban, elneveti magát. A fejét csóválva sóhajt, Carmen érkeztére behúzza a nyakát.*
- Ééén nem csatoltam le a pórázról!
*Vigyorodik el tagadó fejrázással, bár ömm.. :P mikor Bobby kimászik, értetlenül néz Carmenre. Ha Yama nincs közelebb hozzá, akkor hátranéz rá a válla felett, és hátranyúlva átkarolja.*
- Mi a baj?
*A válasz meg is érkezik egy nagy adag víz formájában. Egy része az arcába csapódik, a maradék átáztatja pulcsija egy részét, tenyerét szemei elé kapva neveti el magát.*
- Paajtii, mi vagy te, szökőkút?
*A "támadás" végeztével megcsóválja a fejét, és kirázva magáról a vizet sóhajtva a kutyára néz.*
- Legalább megoldottuk a fürdést is
|
*Mosolyogva fogja Yama kezét, a kijelentésre összehúzza a szemeit. Már épp nyitná a száját, hogy megkérdezze, hogy máris ilyen hamar akarja?, de szerencsére kiegészíti magát. Lenéz a talajra*
- Még mindig jönnek néha görcsök..
~Csak most nem attól félek, hogy sikerülni fog-e a műtét, hanem hogy visszaesek-e. Elméletileg a fejfájás természetes, de én miért nem érzem akkor annak? Legalább az orvos megértő volt....
"- Gratulálok, a műtét sikeres volt! A barátai oda lesznek az örömtől, ha..
- Kérem.. ne..
- Tessék?
- Ne mondja el nekik..
- De kisasszony..
- Doktorúr.. nem szabad.. nem szabad megtudniuk hogy látok..
- Az altató hatása miatt beszél így, ez butaság. Miért ne tudhatnák meg? Ez remek hír!
- Kérem, nem lehet! Ne mondja el nekik!
- Jól van kisasszony, ne izgassa fel magát. Akkor nem mondom el nekik..
- Mondja azt, hogy nem sikerült a műtét. A részleteket bízza rám.
- Rendben van, kisasszony."~
*Annyira mélyen elmereng, hogy csak a csobbanásra eszmél fel. Bobby ugyanis először rámorrant Sakurára, majd Narura nézve belecsobbant a vízbe.*
- Hogyaza.. Bobby!
*Elengedi Yama kezét, és futva teszi meg a tóparthoz vezető utat. A térdeire csap*
- Jössz ki onnan!
*Bobby Sakurára nézve megcsóválja a farkát, majd kimászík a partra. Bundájából csöpög a víz, Carmen elfehéredik, majd egy "o-o"val beugrik Yama, vagy Naru mögé, aki közelebb van, kutyája ugyanis szépen megrázza magát. A vízcseppek pedig ide-oda reppennek, és mindenkit beterítenek a közelben. o:))*
|
*Sakura fintorogva néz hátra a gazdájára meg Carmenre, majd egy sóhajjal a tóra, amit Bobby talált. Megcsóválja a farkát, majd a vízhez sétál. Lehajtja a fejét, iszik egy két kortyot, majd felnéz. Kihúzza magát, behunyja a szemeit, s hagyja, hogy a szél belekapjon bundájába. Oldalra sandít Bobbyra, aki valószínűleg iszik és nem számít semmire. Tétovázik egy kicsit, lenéz a lábaira, karmait kiereszti egy pillanatra, majd ismét Bobbyra néz. Oldalra biccenti a fejét, majd vakkant egyet. Odamegy hozzá, majd a vízre bök fejével, hogy el jönne-e vele' úszni.. XD Yama pedig Carmen szavaira csak sóhajt.*
-Ha te mondod... attól függetlenül egész rendes kutya. Remélem majd megszereti Sakurát is. *sóhajt* Mert ha nem, elég furcsa lesz az életünk..
*Elneveti magát, majd kézenfogja Carment. Néha rá-rá néz.*
-Hmm... fáj még a fejed? Mert ha nem, akkor tudod, hogy mit próbálhatunk meg... *halkan hozzáteszi* ...a műtétet.
*Oldalra biccenti a fejét, ekkor néz el Sakuráék felé. Elmosolyodik.*
-Sakura nyomul..
*Elneveti magát, majd a lányra néz, a választ várva.*
|
*Hátranéz a válla felett, majd fintorogva lehajol a két kutyához, és halkan odasúgja nekik.*
- Már megint kezdik...
*Megcsóválja a fejét, a vízesést és az őt körülvevő tavat elérve megtorpan. Meglepve, kissé álmélkodva gyönyörködik a tájban, majd lehajol, és mielőtt Bobby megsértődik, megpaskolja a fejét.*
- Ügyes vagy pajtás! Jó kutya!
*Megdögönyözi az oldalát, ha Sakura odajön ő is kap a cirógatásból. Felegyenesedik, és lopva lecsatolja róla a pórázt.*
- De gondolj arra, hogy ha meglógsz Carmen engem fojt vízbe, és nem téged..
*Szól utána, de ő is a vízhez lépked. Egyik szemét azért Sakurán tartja, ha a fiatalok úgysem érnek rá a nagy nyali-faliban :P Lehajol Bobby mellett, két ujját belemártja a vízbe, majd elégedett mosollyal felegyenesedik.*
- Meg is van a fürdőzőhely..
|
~Nyúl kilőve..akkor..akkor... wááá kap egy tábla csokit, és kész! Majd ha szeretethiánya lesz, adok neki versenycsigát. Lezárva!~
*Bólint egyet, ekkor lép oda Naru. Bobbyra sandít, Sakurára, majd vissza a fiúra, és egy beleegyező sóhajjal átnyújtja neki a pórázt.*
- Szorosan fogd, amíg le nem hűti magát..
*Bobby megnyalja Yama orrát a szavakra, de mikor Sakura is odafurakszik, morranva tovább húzza Narut a csobogó hang felé Carmen nézi őket egy darabig, Yama szavai térítik vissza a valóságba. Mosoylogva hozzábújik, és úgy indul tovább.*
- Bobby.. áh, ne haragudj rá. Minden kutyával ilyen ellenséges, ráadásul Sakura szuka is, ez meg félti a "Kan-önbecsülését". Mint nálatok, fiúknál.. nem ismeritek be, ha egy lány jobb nálatok
*Neveti el magát Yamát átölelve, és megrázza a fejét.*
- Ez nem az ő hibája..belenevelték.. egy menhelyen találtam rá, így nem tudom milyen múltja volt, de mindig ilyen. Az emberekkel is néha, de mivel Naru által megszokta az idegeneket, ez kezd eltűnni belőle.. a fajtársakkal viszont.. nem tudom, féltékenységi rohamai vannak, és minden kutyával addig szemétkedik, amíg meg nem hunyászkodnak, elismerve hogy ő a domináns jellem. De láttad te is, milyen, ha nincs vele más.. játékos és gyerekesebb, mint Naru, virgonc és ijedős. Most meg mint egy öreg, morgós falkavezér.. Bobby lelkiállapotával ne foglalkozz, a pórázt meg nyugodtan fogadd el.
*Mosolyog Yamára, aki ekkor csókolja meg. Megáll, és teljesen felé fordulva viszonozza. Naru forduljon el ;) Bobby ugyanis nem áll meg leskelődni, látott ilyet elégszer :P tovább húzza Narut, míg a csobogás fel nem erősödik, és feltűnik a hatalmas tó, a szélén egy magas, meredek vízeséssel, ami mögött egy barlang húzódik. A vízből kiálló csúszós sziklakövek lépcsőként vezetnek a vízfüggöny mögé, a táj teljesen elhagyatott. A tó lágyan hullámzik, a fák lombkoronáján át sugarakban beszűrődő napfény megcsillan egy-egy fodron, majd elnyeli őt a mélység sötétje. Bobby büszkén kihúzza magát, dícséretre várva. Ő találta ezt a helyet!! 8) És ha Naru hagyja, a tó széléhez lépve mohón inni kezd.*
|
*Naru tiltakozására elneveti magát, de Carmen szavai nem megnyugtatóak. A kérdésre utólag válaszol.*
-Nyulak? Háát.. nem nagyon. Most, hogy lett egy kutyám, majd vele elleszek.. *gyorsan hozzáteszi* ..meg veled!
*Oldalra biccenti a fejét, s közben Sakura is visszasétál hozzá. A hímre néz, majd egy fintorral elfordítja a fejét. Leguggol Bobbyhoz, ha még nem ment el, s a fejét a kezébe veszi.*
-Ne aggódj! Nem fog senkisem kitúrni a te kis helyedről!
*Mosolyog rá, s befurakszik közéjük Sakura. Bobbyra "mosolyog", úgy, ahogy a kutyák szoktak mosolyogni. S ha hagyja, akkor megnyalja, majd hátrébb is lép. Amint elindul Bobby, rögtön követi. Feláll Yama, s ő meg átkarolja Carmen derekát, majd úgy mennek tovább.*
-Bobby is elég furcsa ma.. hm.. lehet, hogy Sakura miatt. *megcsóválja a fejét* De mindegy. Jah és köszi, hogy felajállottad a pórázt meg a nyakörvet, de Bobby nemhiszem, hogy örülne neki.
*Oldalra biccenti a fejét, majd egy csókot ad Carmennek, ha ő is akarja. Sakura meg csak fut Bobby után.*
 |
- Hát ha veled lesz.. *inkább nem fejezi be, nehogy megverjék :P bólint egyet, jelezve hogy rendben van. Csak egy pillanatra mereng el az előtte ülő Sakura látványában, mosolyogva lehajol hozzá, és ha hagyja megsimogatja, de már a másik kettő fel is vet egy számára lehetetlen ötletet.*
- Nekem kutyát?
*Felegyenesedik, és hevesen megrázza a fejét.*
- Nem nem, én megvagyok nélküle. Itt van Bobby, néha még ő is sok. Ha háziállatot akartok nekem venni, nézzetek körül a halak témában..
*Neveti el magát, Bobby mehetnékjére odalép, és megfogja Carmen pórázos kezét.*
- Majd én.. *gyorsan hozzá is teszi* ..nem azért, mert gyenge vagy és nem bírod el, ááá dehogy!
*Rázza meg a fejét angyali pislogással, és mély levegőt vesz.*
- Csak ma kicsit tele van a feneke.. egy erős férfival mégiscsak jobban jár
*Mosolyog a lányra, és ha átadta, akkor rövidre fogja Bobby pórázát.*
- Jól van pajti, nézzük meg, te mit találtál..
|
~Hmm, semmi baj, semmi baj, nagy még az állatvilág.. egy vadászgörény!! Neem, milyen lenne már egy vadászgörény.. egy macska! De hülye vagyok, hisz most lett kutyája. Akkoröö..~
- Igen?
*Ugrik egyet ijedtségében, amikor Yama odalép hozzá. Annyira elmerengett.. Bobby morcosan, kissé lehajtott fejekkel, füleit hátracsapva ül. Mikor a kutya odajön hozzá, és fejet hajt, félrenéz és még mogorvábbá változik az arca. Szent meggyőződése ugyanis, hogy őt ki fogják túrni a dédelgetett helyéről, most hogy lett egy új "kiskedvenc". Mikor Sakura Naruhoz megy, elő is villannak fogai, de el is tűnnek amint felnéz gazdájára. Ki van képezve.. igen.. neki biztosan szüksége lesz rá, hisz ki van képezve! Ügyes okos és aranyos, tehát szükség van rá. *
- Letört? Én? Ugyan..
*Mosolyog Yamára, az ölelésre mély levegőt vesz, lehunyja a szemeit, és viszonozza.*
- Dehogy a kutyus.. öö, szereted a nyulakat?
*Húzódik el tőle visszafojtott lélegzettel várva a választ. Még alsó ajkát is beharapja, majd megrázza a fejét.*
- Mindegy, ne is figyelj rám!
~Nyulat?? Nyulat?? Az büdös és túl édes ahhoz, hogy szeresse. De akkor mit? Hörcsögöt? Ááá könnyebb lenne egy tárgyat venni ne..NEM! Van már elég kacatja. Hm.. vajon tenyésztenek még versenycsigákat?~
*Bobby megnyalja Yama kezét, amikor megsimogatja, és elindul szaglászódva a csobogás felé. Carmen kis híján orra bukik a lendülettől, de követi.*
- Narunak kutyát? Szegényke még a végén elveszne a papírok között.. hmm, bár ez nem is rossz ötlet. Tényleg! Nem szeretnél egy kutyát?
*Biccenti oldalra a fejét egy mosollyal. Sakurára néz, és meg is simogatná, ha Bobby nem rántaná tovább. Sóhajt.*
- Megnézem mit akar.. jajj, Yama, ha visszaértünk a sátrakhoz, nyugodtan rakd rá Sakurára Bobby egyik pórázát és nyakörvét! Még jó hogy hoztam neki hármat..
*Húzza ki magát büszkén, és lassítva visszahúzza kutyáját.*
- Bár ha így folytatod, ez lassan megadja magát..
*Céloz itt a szakad pórázra, mely az erőlködéstől kezd szétjönni. Megrázza a fejét, csak egy pillanatra bambul be, és Bobby már rántja is tovább.*
|
*Bobby harciasságára az új kutya csak oldalra biccenti a fejét. Ha nem, hát nem. Felpislog Narura, majd Yamához baktat. Leguggol hozzá, megcirógatja a fejét, majd bátyja felé néz.*
-Nyugi. Velem lesz. Nem fog semmi kárt tenni! *megcsóválja a fejét, majd a kutyára néz* Hmmm... a neved... mivel kislány vagy, ezért legyen. Sakura. Igen, ez a név illik rád.
*Megpaskolja a fejét, a kutya kidugja a nyelvét, s boldogan megcsóválja a farkát. A hím kutya felé fordul, majd dacos léptekkel elé áll. Lehajtja a fejét, ezzel jelezve, hogy ő az "úr", majd szépen el is ballag előle. Yama feláll, kiegyenesedik, majd Carmenre néz. Odasétál hozzá.*
-Mi a baj Carmen? Olyan letört vagy..
*Simogatja meg az arcát, majd bátyjára néz értetlenül. Sakura addig is Naruhoz sétál, s két lábára ül, úgy pislog fel rá. Fel is vakkant, majd elnéz új gazdája felé. A lány vállára teszi a kezét, majd ha engedi, akkor át is öleli.*
-Miért aggódsz? Mi a baj? Talán az új kutyám?
*Egy sóhajjal elengedi, majd lenéz Bobbyra. Megsimogatja a fejét, s körbenéz.*
-Hmm... *elnéz Naru felé* Neked is szerezzünk egyet?
*Nevet fel, majd sóhajt egyet.*
|
*A kutyát látva elvigyorodik, és megkönnyebbülten sóhajt. Mosolyogva figyeli, ám mikor a póráz megfeszül, terpeszbe állva, két kézzel szorítja meg.*
- Bobby!
*Szól rá, aki ugyan nem ennek hatására, de visszasétál. Sóhajtva rázza ki előbb az egyik, majd a másik kezét, és megpaskolja a kutya fejét.*
- Nyugodj meg, pajti, csak egy ártalmatlan kiskutya..
*A próbálkozás mit sem ér, szerencsére Carmen átveszi a dolgot. Biccent neki, és elengedi, tenyerét nadrágjába törölve mosolyog le az újonnan érkezett személyre. Bobby harciasságát látva összehúzza szemeit, de a lány ura a helyzetnek, így sóhajt egyet. Yama kérdésére meghökkenve néz rá*
~Lassan mindenkinek lesz kutyája.. nekem is be kéne szereznem egyet..~
*Gondolataira elmosolyodik, majd fel is eszmél. Megvonja a vállait.*
- Amennyiben a te sátradban alszik, és nem pisili össze a kocsimat. Nekem egy harcias dög bőven elég lesz éjszakára..
*Cirógatja meg Bobby fejét, persze a dögöt nem szó szerint érti. Nyugtatólag megpaskolja az oldalát, és a játékos kutyára néz.*
- Na és milyen nevet adsz neki?
|
~Te csak ne mondd meg, hogy mit csináljak!!~
*Mérgesedik fel, de szavait inkább nem mondja ki hangosan. A kutyát látva összecsapja két tenyerét és lelkesen felcsillannak a szemei*
~Igen! Igen! IGEN! Vagyis nem! Nem!! NEEEEM!! Én akartam neki kutyát vennniii!! Most mi a fenét találjak ki?~
*Annyira elkeseredik, hogy kis híján sírva fakad. Elkezdi a mellette álló fa gyökerét rúgdosni, egészen addig, amíg el nem száll minden mérge*
~Áúcs..azthiszem..túlzásba..vittem..~
*Dönti neki hátát felhúzva a fájós lábát, ami megérzése szerint négyszeresére dagadt, de annyira azért nem súlyos. Míg a lábujjait masszírozgatja, a kutyára néz.*
- Egy kiskutya?
*Kérdezi, bár eléggé egyértelmű. Bobby viszont... a kutyát látva a levegőbe ugrik, majd elkezd körözni Naru körül, ám mikor a kutya rávicsorog, a két lába között szökken ki, ettől lehet hogy Narut feldönti, de nem probléma. Ha még mindig tartja, akkor a póráz megfeszül, ahogy morogva kilép a kutya felé, ám mivel sokáig nem bírja levegő nélkül, mely a nekifeszülés és a nyakörv fojtásával jár, megadva magát visszatolat Naru lábaihoz. Mikor a kutya odajön hozzá, és játékra hívja, morranva kap oda, de gazdája még időben félrerántja a nyakörvénél fogva.*
- Bobby, hagyd az erőfitogtatást későbbre!
*Szól neki szeliden, és biccent Narunak, hogy elengedheti, fogja. Ha megtörtént, Bobby ismét nekifeszül, ám érezve, hogy az ujjak túl szorosan fogják a nyakörvét, gazdája keze felé kap, aki elengedi, ám azon nyomban meg is emeli a hangját.
*
- Bobby, lábhoz! Igazodj! Ül!
*A kutya pedig mi mást tehetne a vezényszavakra..? morogva ugyan, de visszalép, a lány lábához simulva leül, és onnan morog a másik kutyára, ezzel próbálva meg jelezni, kettejük közül kinek kell meghunyászkodnia..*
|
*Mikor Carmen szépen kiosztja, csak szemforgatva sóhajt.*
-Egyéb mondanivalód nincs?
*Mondja morcosan, s cseppet sem halkan, s a bokor megint "megmozdul". Carmen közelebb akar menni, de megfogja a karját.*
-Nem mész oda! Majd én!
*Mikor kimondja, előugrik az állat. Majd meg is torpan. Nagy szemekkel pislog a fiúra, majd a másik kutyára. Elkezd rá vicsorogni. Yama egy darabig nézi ledöbbenve, majd leguggol, s közelebb megy hozzá.*
-Nyugalom..
*Összehúzza szemeit, s mégközelebb megy az állathoz. A kutya lehajtja a fejét, majd hátrébb lép egyet. Felvakkant. Yama a kezét nyújtja felé, s nyugtatgatja. A kutya pedig félénken pislog, majd kidugja a nyelvét, vakkantva odamegy a fiúhoz, majd a kezének ütközik.*
-Aranyos vagy.
*Mosolyog rá, majd a kutya el is szalad, de nem vissza az erdőbe, hanem Bobbyhoz. Oldalrabiccenti a fejét, majd lefekszik a földre, fenektét pedig az ég felé tolja. Úgy vakkant, hogy játszanak. Yama összehúzott szemekkel áll fel, majd odasétál Bobbyékhoz.*
-Szerintem ártalmatlan. *mosolyodik el, majd Narura néz* Nem vihetnénk haza? Gondját viselném..
|
*Mikor Carmen kiosztja Yamát, sóhajtva tenyerébe temeti az arcát.*
~Ha ezek itt megint összebalhéznak, én odakötözöm őket egy fához a tábortól több mérföldre, és itt hagyom őket..~
*Megrázza a fejét, a nyüsszögő hangra felkapja a fejét. Összehúzott szemekkel elnéz a bokor felé, már épp mondana valamit, mikor Carmen a kezébe nyomja a pórázt. Két kézzel szorít rá, és rövidre fogja, a kedves szavakra csak bólint, hogy értette. Ám mikor elindul a bokor felé, aggódva utána lép egyet.*
- Szerintem maradj itt, majd előjön ha akar.. édesapád élve betemetne a föld alá, ha félkarúan vinnélek haza. Hallod?
*Csóválja meg a fejét, de a kutyával nem megy közelebb. Inkább a bokrot figyeli feszülten.*
|
*Mikor Yama megállítja, Bobby rendületlenül húzza tovább, így felszisszen, amint a póráz végigmar tenyerén. Visszarántja az izgatott állatot és morcosan a fiú felé fordul.*
- Ő nem "egy kutya", hanem ő Bobby, akinek ezerszer jobb a szaglása, mint neked!
*Böki meg a fiú orrát, ha tudja, és hagyja magát Bobbyval tovább huzatni. A halk kérdésre befékez, és a bokorra néz, majd a fiúkra. Megvakarja a fejét, és elmutat a háta mögött.*
- Hát, mi mást hallottunk.. én legalábbis.. csobogást..arról..
*Mutat még mindig hátrafelé, majd szemforgatva sóhajt. Megnézte volna, mi csobog, de ha itt ragadtak le.. Naru kezébe nyomja Bobby pórázát, aki már a nyüsszögésre is felfigyelt, és izgatottan nyomulna oda.*
- Ha elengeded, lefejezlek!
*Mosolyog Narura, majd egy mély levegővel a bokor felé indul.*
- Méghogy ti védtek meg engem.. ilyen gyáva bagázst..
*A bokorhoz érve lassít, leguggol, és nyelvével elkezd csettintgetni. Guggolva araszol közelebb, miközben tovább cuppog.*
|
*A lányt látja, hogy ismét mellészegődik, csak sóhajt. A kérdésre pedig megrázza a fejét.*
-Én nem hallok semmit..
*Elkezdi hegyezi a füleit, majd egy hangot mégis meghall. Ekkor indul el Carmen pont abba az irányba. Egy sóhajjal utána fut.*
-Várj meg, Carmen!!
*Nyújtja ki utána a kezét, majd hátranéz bátyjára. Ha utolérte Carment, akkor megfogja két vállát és ránéz.*
-Ne futkoss egy kutya után! Annak rossz vége lenne.
*Megcsóválja a fejét, majd elengedi a lányt. Összehúzza szemeit, s úgy néz körbe. Egy bokrot figyel meg, ahonnan hangok jönnek. Kis nyüszögések. A lány felé néz, majd Naru felé. Halkan odaszól nekik.*
-Szerintetek mi lehet?
*Fél szemmel még mindig a bokrot szemléli, de inkább hátrál egyet.*
|
*Durcás öccsét és a sóhajtó lányt látva karba tett kezekkel elfordul.*
- Jól van na..
*Carmen kérdésére hátranéz rá, hegyezi egy kicsit a füleit, majd megrázza a fejét.*
- Hallani kéne valamit?
*Mikor elindulnak, egy sóhajjal megindul utánuk. Megrázza a fejét*
- Ha Bobby orrát és füleit követjük, annak nem lesz jó vége. De ha már követjük, legalább várjon meg!
*Szaporázza meg lépteit, és öccsére néz, hogy megvan-e*
|
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
