|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Egész nyáron itthon leszek, még sok is lesz a képemből
*Pillant Yamára, ahogy átkarolja magához vonja őt és beleborzol a tincseibe, de nem engedi el.*
- Nyugi van, nemsokára kitör a nyár..
~Bár előtte lesz még egy nagyon fontos dolgom..~
*Pillant fel a plafonra, de inkább visszakaluzolja a gondolatait a jelenhez, és egy félmosollyal ismét megborzolja Yama tincseit.*
- Na, ha már itt vagy, hozhatnál olyan süt..
*Ülne fel öccsével, de ebbe az ártatlan mozdulatba már belesajdulnak a bordái. Lehunyja az egyik szemét és egy pillanatra megtorpan, majd ügyesen felül és megpaskolja Yama fejét.*
- Jah, jut eszembe, a lakásomat nincs kedvem fenttartani, szóval nyáron a hotelben fogok megszállni egy-két hétig, aztán visszamegyek Mr. Callaway szolgálataiba állni, a nyári iskoláról nem is beszélve, amit Kate igazgatónő sózott a nyakamba *nagyot sóhajt*
|
*A válaszra elhúzza a száját, a továbbiakra nem bír elfojtani egy mosolyt. Megcsóválja a fejét és lecsüccsen Naru mellé.*
- Ritkán jársz haza, csupán ezért..
*Néz rá egy mosollyal, majd megvonja az egyik vállát. Ledől bátyja mellé és a plafonra néz, majd Narura és eltöpreng.*
- Amúgy sietnem kell, úgy jöttem el a hotelből.. *húzza össze a szemeit, majd ismét a plafonra néz* Bár számíthatsz még egy látogatóra, Viktort ismerve eljön. Naaaruu *rápillant* mikor tolod végre haza a képed? :( Ritkán látunk..
*Húzza el a száját és átkarolja Narut, még mindig lehangolt arckifejezéssel.*
|
*A kérdésre csak megtámaszkodik a háta mögött, a továbbiakra shajt*
- Hosszú, semmit, naná ^^ kiveszek pár napot és elmegyek egy jó kis alvós szabira, a kölyköd meg az én kölykeim meglesznek a kollégámmal ^^
*Biccenti félre a fejét. Igen, Thobarinak Yama és Nat mellé minden vágya egy Viktor-Corni-Sasuke háromszög is xD hátradől az ágyon, lelógó lábakkal, és a plafonra mered*
- Naaaa, dőlj már lee. Ezer éve nem ölelted meg a bátyód :( kezdek magányos lenni :(
*Pillant Yamára kiskutya szemekkel*
|
*Koppan. Ez.. idi.. nem is idióta. Nem talál rá szavakat. Karbateszi a kezeit, a szavaira ránéz, majd megcsóválja a fejét.*
- Te semmiből sem tanulsz, ugye? Áh
*Nem ül le, elácsorog. Körbepillant, majd érdeklőve Narura néz.*
- És hogy történt? Mit műveltél már megint? És ugye már jól vagy?
*Méri végig bátyját aggódva.*
|
*Yama szavaira gyerekesen durcás arccal mered rá, és morog is hozzá egy kicsit. Miért van ennyi zsarnok emberrel körbevéve? xD A ruhára néz, majd lehajol a cipőjét bekötni*
- Csak másfél volt, a negyedik sokkolásra már beindult, és csak agyrázkódásom, meg néhány repedt bordám van. Aludni otthon is tudok
*Vonja meg a vállát, és ahogy bekötötte a cipőjét, felegyenesedik és Yamára pillant. Egy ideig fürkészi, majd megereszt egy 32 fogas vigyort*
- Gyere, csüccs le, mesélj ^^
*Paskolja meg maga mellett az ágyat*
|
*Látva, hogy Naru már öltözködik, elhúzza a száját. Ilyen nincs.. becsukja az ajtót, sőt, kicsit csapódik is és nekidönti a hátát.*
- Máris öltözködsz? Nem kéne *igen, neki is szia xD* Hallottam, 2 percre leállt a szíved. Egy ideig biztos bent kell maradnod, ne siess nagyon sehova
*Néz rá összehúzott szemekkel és közelebb ballagva hozzá kézbeveszi a kórházi göncöt és Naru felé nyújtja.*
- Tessék.. -.-
|
- Nincs itt senkiii
*Szól ki egy játékos, fáradt hang. Ahogy Yama benyit, hátrapillant rá a vála felett. Öccsének háttal ül az ágyon, és épp nyakába akasztott vajszínű felsőjébe bújtatja bele az egyik karját, a farmer már csinin rajta van, a kórházi gönc pedig mellette hever a takarón. A mellkasa jó alaposan át van tekerve kötszerrel. Elvigyorodik*
- Jééé, öcsköööös ^^ de régen láttalaaaaak ^^ áú
*Hunyja le az egyik szemét, és inkább a felső felvételére koncentrál. Óvatosan belebújtatja a másik karját is, majd lehúzza az anyagot a felsőtestére*
|
*Susant meglátva megáll és rápillant érdeklődve.*
- Jónapot..
*Haradja el, a számot hallva összehúzza a szemeit. Mi kettő?? O.o Fürkészi egy ideig, a választ hallva eltátja a száját.*
- Ezt nem mondja komolyan..
*Hitetlenkedve megrázza a fejét, a kérdésre összehúzza a szemeit.*
- Igen.. de csak azért, mert.. mindegy
*Inkább nem húzza fel magát. Naru mellett megtanulhatta volna, hogy nem lesz soha nyugta xD. Sőt.. na mindegy. A szobaszámot hallva biccent.*
- Köszönöm
*És már itt sincs. Az ajtót megtalálva felpillant a számra, kopog kettőt, majd lenyomja a kilincset és belépve Narut kezdi el keresni.*
|
- Yamakasiii!
*Integet a fiúnak egy kórlappal a kezében, és ha észrevette, akkor lassan leengedi a kezét. Ha odaért, akkor elmosolyodik*
- Szia.. *aztán el is komolyodik, magába szívja a levegőt és mérgesen Yama elé lép* Kettő!!! >.<
*Mutatja fel neki két ujját, amit az orrához is tol. Vesz még egy mély levegőt és igazít a szemüvegén, egy orvos mégsem kaphat dührohamot*
- Két percig nem vert a bátyád szíve. Nagyon profi, hogy az eddig működő szivet már kezdi ismét totálkárosra pusztítani. Másfél órája van magánál, de már négy nővér jött hozzám panaszkodni. Haragudnál, ha egyszer kicserélném a gyógyszerét..?
*Homályosodik el a szemüvege, így nem lehet a szemeire látni, de aztán ismét igazít rajta egyet. Legyint, csak viccelt. Lapoz párat a kórlapon, majd elmutat hátra*
- 301-es szoba
|
*Ahogy meglátta a telefon kijelzőjén Susan doktornő nevét, rögtön rosszra gondolt. Nem hiába xD.*
~Naru.. mi a fenét művelsz már megint?~
*Szóval azonnal kocsibaült. Még jó, hogy 2 éve megkapta ezt a piros szépséget ^^ bár nem nevezte el. A kórházhoz érve rögtön leparkolt, kiszállt a kocsiból és futott is az épület felé.*
~Ajánlom, hogy ne legyen semmi bajod, idióta!~
*Ez a véleménye róla, igen xD. Felfut a lépcsőn, a második emeletre, ahol elvileg lennie kell. Körbepillant, majd az ajtókat figyelve tovább ballag a lépcsőn.*
~Merre lehet..?~
*Közben elteszi a slusszkulcsot.*
|
*Hát, jó kis látogatás volt.. Sheelához ballagva az ajtó felé nyúl, amikor meghall egy sikolyt nem is olyan messziről.*
- A táskám!! Állítsák meg, tolvaj!!
*Körbenéz, de egyből kiszúrja a kissrácot, aki épp elsprintel egy nőtől, a kezében egy retiküllel. Sóhajt egyet és megcsóválja a fejét*
- És nem csukhatom be a szemem..
*Na mindegy, egy Hősnek ilyen élete van, szóval futásnak ered és már sprintel is a fiú után. Csak három utcasarok múlva éri utol, és ahelyett, hogy ráugrana, kigáncsolja a lábát, és amint orra esett, beletérdel a gerincébe*
- Megvagy. Megfuttattál, tudod?
*Csúsztatja a mellkasára a kezét, miközben hátracsavarja a fiú egyik karját*
- Narumi Speak, önvédelemtanár, testneveléstanár, biológiatanár és ex katona.
*A fiú orrbavágja a táskával és a tétlenségét kihasználva lelöki magáról, az előrántott késével pedig vékony csíkot sért fel Naru arcán, aki éppenhogy időben ugrik hátra, különben már az orra bánná*
- Ejnye..
*Tápászkodik fel a fiúval együtt, aki határozatlanul remegő kézzel tartja maga előtt a táskát. Egy ideig nézegeti, majd egy sóhajjal lehunyja a szemeit*
- Jófejnek tűnsz, bírlak.. kaja kéne, mi? Akkor megveszem tőled a táskát
*A fiú meglepődik*
- Hogy?
- Mondom, megveszem a táskát. Mennyit kérsz érte?
*Veszi elő a pénztárcáját és lapozgat párat a papírpénz között. A srác el sem akarja hinni xD tényleg nem akart ő rabolni, csak.. hetek óta nem evett, és pénzre van szüksége.. tekintete Naru és a pénz között váltakozik*
- Gyerünk már, nem érek rá egész nap ^^
*Mosolyodik el, miközben felnéz. A fiú felé csap a késével*
- Ne szórakozzon velem!
*Naru hátrébb ugrik és a fiú csuklóját elkapva kicsavarja azt. Annak kiesik a kezéből a bicska, ezt kihasználva egy jól célzott öklössel orrbatörli. A fiú megszédül és kitántorodik az úttestre, ahol a földre is csüccsen, az autó sofőrje felkapja a fejét és mindkét lábával azonnal a fékbe tapos. Naru számára lelassulnak az események, gondolnia sem kell rá, már cselekszik is, és a fiú után lép, megmarkolja a vállánál a ruhát és felrántva taszít rajta egyet. A következő minutumban az egész folyamat felgyorsul, a sofőr összeszorítja a szemeit, Naru pedig előbb a motorháztetőnek, majd a szélvédőnek csapódik, had ne részletezzem, milyen szépségekkel jár egy gázolás. A néhány centivel a kocsi kerekétől fekvő fiú megrökönyödve bámulja a földön kiterülő, mozdulatlan Narut, a sofőr, amint megállt az autó, már pattan is ki belőle, a járókelők pedig egyből odagyűlnek. Alig tellik el 5 perc, már fel is csendül a távolban egy mentőautó szirénája*
|
*XD Ő se úgy gondolta, hogy innentől happy minden. De egy fokkal lehetnek vidámabbak, nem? xD A fiuk is ennek örül *-) Az ajtónál lelassít és kinyitja azt. Előreengedi a lányt és kilépked utána. A kocsi már be van indítva.. hát jó. Reméli, hogy nem hagyják itt őket. Lassan elengedi Kokoro kezét és eltöpreng egy kicsit. Odaérve az autóhoz átballag a másik oldalra és kinyitja az ajtót. Kokorora néz és biccent a fejével, hogy szálljon csak be. Beül mellé és becsukva az ajtót eltöpreng. Bekövi a biztonsági övet, bár ha Yama vezet, talán nem lesz rá szükség xD.*
|
*A válaszra elhúzza a száját. Nem akarja, hogy ez történjen vele, szóval nem fog megpróbálkozni a hajborzolással. Merengve a tiszta égre néz, majd egy sóhajjal lehajtja a fejét. A kocsihoz érve rögtön kiriasztózza, és a másik pillanatban Naru már bent is van. Összehúzza a szemeit, majd egy halvány mosoly, és átballag a másik oldalra. Ő nem ugra-burgál, kinyitja az ajtót és beül. Becsukja az ajtót, a kulcsot pedig beteszi a helyére, majd elfordítja. Végigsimít a kormányon, majd megrázza a fejét és hátradől, amíg a többiek nem jönnek. Az emlékek sosem fogják békén hagyni..? Mereng el, majd egy szájhúzással megcsóválja a fejét. Na mindegy.. Yama kérdésére elnéz rá, majd Narura, végül a kormányra pillant.*
|
*Hallgatja a körülette zajló hangokat, de nem kommentálja egyiket sem. Elengedi Kippeit, majd körbenéz. Hova ülhet? Hátra a családhoz..? :S Nem neki való.. áh. Megcsóválja a fejét és inkább az anyósüléshez ballag. Felpislog Narumira.*
- Ideülhetek?
*Dönti oldalra a fejét, majd egy nagy sóhajjal elhúzza a száját és kissé lehalkítja a hangját.*
- Nem akarok hátra ülni.. és zavarni őket.
*Pillant Kippeire, majd a szüleire, ha végre kiértek.*
|
*Neki kicsit hosszabbank tűnik az út az autóhoz.. de egyszer csak odaérnek. Yamára pillant, és visszahúzza a karját*
- Nagyon köszi, innentől boldogulok
*Nyitja ki az ajtót, a lábára ügyelve beül, és a mankót az ölébe fekteti. Kicsit belóg a mellette levő ülésre is, de egyszer kibírják. Yamára néz kíváncsian, hogy ő hova ül, és a biztonsági övéért nyúl. Narumi szavaira idétlen grimaszt vág*
- Akkor inkább az intézet..
*Dünnyögi halkan. Semmi baja a férfival, de.. inkább az intézet xD Yamára néz egy mosollyal, és ha mellé ült, a vállának dönti a fejét egy sóhajjal.*
|
*Öccse szavaira ránéz egy vigyorral, és megpaskolja a fejét*
- A bokádnál fogva lógatnálak ki egy tízemeletes tetejéről
*Vigyorog rá, és elég hamar kiérnek a kocsihoz. Átballag az anyósülésre és beszökken, már ha Yama kiriasztotta a kocsit. Beköti magát, és várakozón körbenéz*
- Ha nem jönnek, itthagyjuk őket, és örökbefogadlak
*Néz kisKippeire egy ördögi vigyorral, majd öccsére kíváncsian*
|
*Neki ez egy kicsit gyors.. az új esélyt nem úgy értette, hogy egy csók után rögtön minden ilyen happy. Valami lassú fokozatosságot várt.. nohát mindegy. Vesz egy mély levegőt, az ölelésre behunyja a szemeit Megborzong belülről, és átkarolja a fiút. Az arcsimításra felnéz rá, a szavaira halványan elmosolyodik. Félrebiccenti a fejét, a másik kijelentésre viszont körbenéz. Hé, tényleg :| a kezére néz, majd meglepve a fiú után siet. Nagyokat pislog, végül hátranéz*
- Várj!
*Visszasiet, felkapja a mankót, és felzárkózik Kippei mellé. Átöleli szabad kezével a karját és felpislog rá, majd előre néz egy mosollyal. Meglátjuk, hogy ez a nem tudják hányadik esély mit fog hozni. Biztos sok érdekességet ^^ elgondolkozva az ujjára néz Kippei karján, majd egy mosollyal felpillant a fiúra.*
|
*Nem foglalkozik azzal, hogy mindenki jól megnézi őket. Sőt xD Nézzék is! :P Szép látvány ^^ Átkarolja a lány derekát, majd elszakad tőle és szorosan magához öleli. Lassan elszakad tőle és elmosolyodva végigsimít az arcán.*
- Szeretlek.. és köszönöm a nem tudom hanyadik esélyt
*Vág egy értelmes grimaszt, majd elhúzza a száját, végül körbenéz.*
- Hé.. itt hagytak minket..
*Néz a lányra megjátszott rémültséggel, majd elkapja a lány kezét és sietősebben elindul. Néha ránéz egy mosollyal.*
|
*Huh, hát jó xD Próbál valami életkedvet mutatni, dehát Naruval nem lehet versenyezni.. a cirógatásra elmosolyodik és behúzza a nyakát. Csak ne piszkálja xD. Zavaró és csikis. A csattanásra megtorpan és hátrakapja a pillantását. Kokoroékat meglátva összeszűkülnek a szemei, majd lassan elmosolyodik és egy gyenge fejrázással menetirányba fordul.*
~Úgy tűnik, egy időre ismét szent a béke.~
*Bólint egy aprót, majd a kezében levő kulcsra pillant. Ahogy Naru felzárkózik mellé ránéz a szeme sarkából, ahogy magához öleli összeszorítja a szemeit, úgy tűri a hajborzolást.*
- Narumii.. kérlek szépen!! A hajaam.. áú, és fáj is
*Nyúl oda, ha Naru elengedte végre. Megdörzsölgeti a fejét, megigazítja a haját és megcsóválja a fejét.*
- Nem tudom, te mit szólnál hozzá, ha összeborzolnám a hajad..
*Dünnyögi kissé halkan, majd elnéz az ellenkező irányba. Nah, az ajtó is megjelenik végre valahára. Kinyitja, előreengedi a két gyereket, majd Narut is, végül kilép. A szerelmespár majd jön, ha befejezték :P*
|
*Kippei szavaira elhúzza a száját. Hát jó.. félrenéz, a csattanásra hátrapillant, a látvány őt is meglepi, bár nem annyira, mint Kippeit. Ahogy elszakad tőle összehúzza a szemeit és hátrafordul ő is. Elnézegeti a párost, majd félrenéz. Ahogy Naru odajön felpislog rá, ahogy szegény Kippei majdnem orrabukik elkapja és megtartja. Megcsóválja a fejét, és átkarolja. Némán tovább indul. Most mit mondjon? xD Valóban, szuper, hogy a szülei kibékültek. Vagy valami olyasmi.. ezt ő nem tudja megállapítani. Eltöpreng, majd inkább félrenéz és a földet kezdi el figyelni.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
