|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:46 - |
|
Egy valaha itt álló kisépület maradványai. Nem kell félni attól, hogy összedől, az istállómesterek stabilra építették. Bújócskának, mászókának, vagy a világ előli elbújásnak kiváló hely, valamint a vörös cica szokta a frászt hozni az erre járókra. Ha a macsekot keresed, ide nézz be először! |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Bobby megáll, s nem érti miért, furcsán hajtja le a fejét arcával felé fordulva, így Yamakasi mellkasának ütközik. Megszeppenve tántorodik meg, a kutya viszont üdvözlő farkcsóválással dugja orrát a tenyeréhez simogatást várva.*
- A medál?
*Elmereng egy pillanatra, s rövid szünet után leakasztja a nyakából, és a fiú felé nyújtja.*
- Tessék.
*Ha elvette, akkor a pórázt a tövénél megfogva húzza el Bobbyt, és kikerülve Yamát tovább indul a Kastély felé. Ő sem köszönt, hát akkor elbúcsúzni sem fog :P. *
- Miért kell ennyire ragaszkodnod hozzá?
*Förmed rá suttogva kutyájára, aki nyüsszögve néz hátra Yamára. De a parancs az parancs, így hát a Kastély felé vezeti gazdáját.*
|
*Útja ide vezette, ahol eldobta a medált. Odasétál, ahol elvileg a medál van, de nem találja.*
~Hogy az a..~
*Megállítja gondolatait, s ekkor látja meg Carment.*
~Nála van?? Vagy csak tévedek...~
*Megcsóválja a fejét, majd oldalra fordítja a fejét. Töpreng egy darabig, majd a lány elé beáll. Valószínűleg elbukik benne, hisz hangtalanul toppan be elé, de ha esne, akkor elkapja. Ha nem, akkor csak megállítja.*
-Öhm.. nálad van a medál? Vissza szertném kapni... szükségem van rá.
*Jelenti ki érzelemmentesen, majd türelmetlenül áll.*
|
*Sétája erre viszi. Bobby játékosan szaladgál, élvezve a hosszú póráz nyújtotta lehetőségeket. Ám hamar fel is fedez valamit a fűben, így gazdájához szaladva körbeugrálja, a póráz így lábai köré tekeredik, s bele is telik jóidő, mire ki tudja magát szabadítani belőle. Kutyája pedig ellentmondtást nem tűrve rántja a talált kincshez.*
- Mi az..?
*Hajol le a fűbe, ujjaival a fűszálak között kutakodik. Sóhajtva megrázza a fejét.*
- Nincs itt semmi..
*Már húzná vissza a kezét, mikor megakad a láncban. Elkerekednek szemei, úgy emeli fel, és kitapogatja a végét. A félszivet érezve könnyek gyűlnek a szemébe, de le is törli őket.*
~Ez az övé.. végülis.. jobb, mintha úgy hordja, hogy nincs rá szüksége..~
*Mellkasához szorítja egy pillanatra, majd a nyakába akasztja, de nem illeszti össze. Gyomra megkordul, de ezzel sem törődik, felegyenesedve ruhája alá nyomja a két félszivet.*
- Mehetünk?
*Mosolyog Bobbyra, és kihúzza magát.*
- Akkor a szobámhoz!
*Adja ki a "parancsot", s Bobby büszkén caplatva megindul. Gondolatai elszárnyalnak, s felidézi azt a pillanatot, amikor a medált adta Yamának. *
 |
*Sétára indul, s a romoknál köt ki. Leül az egyik kőre, majd felnéz az égre. Ekkor érez valami a mellkasán, s odakap, majd oda is néz.*
-A medál...
~Áh... ez sem kell már.~
*Letépi nyakából, majd egy laza mozdulattal el dobja.*
~Nem fog hozzákötni semmi! Semmi az ég világon!~
*Megvonja vállait, majd az ebédlő felé indul.*
~Ideje reggelizni.~
*Megrázza a fejét, majd egy sóhajjal visszanéz a medálra.*
~Már nem.. kell..~
*Összehúzza szemeit, végül elindul az ebédlőbe.*
|
*Mikor a lány megragadja a csuklóját, elkezd utána futni.*
~Mi ütött ebbe a lányba? Naru biztos nem csinál ostobaságot..~
*Megcsóválja futás közben a fejét, s a lány szavaira csak sóhajt. De mikor megtorpan majdnem előre esik. Lábaira támaszkodik, s zihálva néz fel rá.*
-Hogy én? Tökéletesen. Miért kérdezed? Csak Narumi volt oda az apánkért én sohasem. Nem is ismertem, tudod jól.. Most láttam először és valószínűleg utoljára is.. De engem cseppet sem zavar. De inkább keressük meg!
*Felegyenesedik, s ő fogja meg a lány csuklóját, s a fiúk szállása felé veszi az irányt. Carment pedig húzza maga után. XD*
|
- Micsoda?
*Torpan meg Yamakasi szavaira, és nemhogycsak tovább indul, hanem beviharzik az ajtón, szabad kezével megragadja az őt udvariasan előre engedő fiú csuklóját is, és rántja magával. Céltudatosan fut a fiúk szállása felé, "a folyosókon tilos rohangálni" szabály ide vagy oda.*
- Ki van borulva, és te magára hagytad?? Akkor azért volt az a sok sörösüveg..és nekem már megint nem szólt.. csipkedd magad!!
*Néz hátra, Bobby élvezi a szaladást, mégis alig bír lépést tartani gazdájával. Carment pedig egy hadsereggel kell megállítani, mert Naruig meg se áll, azt biztos.*
- Szólhattál volna előbb is!
*Dünnyögi inkább félhangosan, és ha lehetséges, méginkább gyorsít. Aztán hirtelen jut eszébe valami, olyan hirtelen fékez be hogy ebből esés is lehet. Aggódva Yamára néz*
- Te hogy vagy?
~Biztosan őt is megviselte valahogy az apja eltűnése..ha nem is nagyon~
|
*Megcsóválja a fejét, majd ránéz.*
-Nem. Veszekedésnek semmi helye most. Nem... valami más... Apa elment. Szó nélkül itt hagyott minket, ahogy megmondtam... és ki van borulva...
*Megrázza a fejét, majd elengedi a lányt. Látja rajta az aggodalmat.*
-Ne aggódj! És miért haragudnék rá?
*Kérdezi kíváncsian, s megpillantja a Kastély bejáratát.*
-Nem haragszom rá.. nincs okom, hogy haragudjak..
~Vagyis van.. de az nem harag, hanem csalódás..~
*Töprengve felnéz az égre, majd a lányra.*
-Inkább mennyünk.
*Kinyitja neki az ajtót, s előre engedi.*
|
- Narut? Megkeresni? Minek?
*Néz fel meglepve a fiúra. Töpreng egy kicsit, majd bólintva jelzi, hogy megy. Visszacsatolja a pórázt Bobbyra, s csuklója köré tekerve megindul Yama mellett. Amikor belekarol, rámosolyog, lopva a medálra pillant, majd fel az égre.*
- Veszekedtetek?
*Pillant rövid némaság után a fiúra, szemeiben aggodalom és keserűség csillog. Hangja is félő, szinte suttog. Nem tud más magyarázatot a mostani helyzetre..*
- Még mindig haragszol rá?
*Biccenti oldalra a fejét, és ha egyik sem talált, töprengve ismét az égre néz.*
|
*Figyelmesen hallgatja a lány szavait, majd sóhajtva ismét lábaira dől.*
-Igazat mondott... pedig...
*Megrázza a fejét.*
~Pedig nem látszott józannak...~
*Sóhajtva feláll, majd lenéz Carmenre.*
-Eljössz velem megkeresni Narumit, vagy itt maradsz?
*Kérdezi, de neki mindegy a válasz. Ha a lány igent mondott, megindulnak együtt a Kastély felé, ha nem, akkor egyedül.*
~Naru... olyan hülye vagy!~
*Töpreng magában, s ha Carmen vele jött, akkor ha hagyja, belekarol.*
|
*Elmosolyodva biccent, mikor a fiú elvállalja a tanítását egy újabb ágban. A kérdésre meglepve húzza össze szemeit, kezei megállás nélkül cirógatják Bobby bundáját.*
- Miért én meséljem el azt, amit a bátyád mesélt?
*Néz rá komolyan, de nem vár választ, töprengve felnéz az égre.*
- Az ilyeneket nem szabad kibeszélnem.. igazából.. folyton csak rólad áradozott, de mégis alig mesélt valamit. Ő Rólad mesélt, és nem a Rólad alkotott véleményéről.
*Ráncolja össze homlokát, merengve vakargatva a fejét.*
~Na igen, végülis mindent elmesélt, amit csak el tudott, de nem tudom mire kíváncsi..és Naru nem is örülne, ha fecsegnék a tudtán kívül~
- Igazából.. *fog bele végül* ..ő mindig is magát tartotta hibásnak azért, amiért te "rossz útra tértél". Azt hitte, úgy tudja kinevelni belőled az ilyen életet, ha vasszigorral áll hozzá. Úgy gondolta, hogy ha ellenkezőleg vélekedik mint ahogy te, az hatásos lesz. De nem volt az..
*Rázza meg a fejét, egyik térdét felhúzza és átkarolja, miközben vállát a fa törzsének dönti.*
- Rengeteg jót mesélt rólad, a kicsikorodról, az álmaidról, a játékaidról ~és képeket is mutatott..~ *felkuncog, de gyorsan le is nyeli, komolyságot erőltet magára* - Vagy amikor összevesztetek, hozzám jött dühöngeni, akkor megjegyezte mennyire forrófejű vagy, milyen magas lovon ülsz folyton és mennyire nem tiszteled őt. Szóval ez változó és kesze-kuszás.
*Rázza meg a fejét Yama arcát fürkészve*
- Miért kérded?
 |
*Elmosolyogja magát.*
-Ne is!
*Mondja lehunyott szemekkel, s közben még mindig testvére szavain töpreng. Végül kinyitja, s felül. Lábait felhúzza, s rádől. Úgy néz maga elé, s a lány ekkor kérdezi meg ezt az úszás dolgot. Sóhajtva bólint, majd a lányra néz.*
-Persze. Megtanítalak..
*Megvonja vállait, ám Luke nevére nagyon felfigyel.*
-Na persze.. ezer örömmel segít neked, csak azért, hogy bikiniben lásson... ceh...
~Nem mondom, én is ilyen voltam.~
*Sóhajtva visszadől a fatörzsnek, s a lábát paskolja egy darabig, s látszik az arcán, hogy töpreng. Néha felnéz az égre, majd a lányra, s Bobbyra. Végül nem bírja tovább, abbahagyja lába macerálását és a lányra mered kíváncsian.*
-Kérlek, mond el, hogy Narumi mit mesélt rólam. Kíváncsi lennék rá.. nagyon. Kérlek!
*Néz rá egy "bályos" mosoly kíséretében, s oldalra biccenti a fejét.*
|
~Tényleg..én..vagyok? Pedig először látni sem akart, annyira gyűlölt..~
- Nem is érzelgősködöm!
*Vág durcás képet, de mosolyát nem tudja rejteni. Figyeli Yamát, amint az égre néz, és annyira elmereng, hogy észre se veszi, ahogy ujjai akaratlanul felsiklanak mellkasához.. Bobby hideg orra a kézfejéhez nyomódik, kis híján sikít egyet a meglepettségtől. Mosolya kiszélesedik, megvakargatja a füle tövénél, majd zavartan felnéz.*
- Ömm, tudom hogy már megkértelek, hogy taníts meg zongorázni..de ömm.. esetleg egyszer, ha lesz időd.. segíthetnél megtanítani úszni..
*Biccenti oldalra a fejét, majd egyből hozzá is teszi gyorsan*
- Persze nem muszáj!! Luke azt mondta elvállalja, bár őt szerintem csak az hajtja hogy bikiniben leszek *vakargatja meg a tarkóját, majd egy mosollyal legyint* Mindegy, a lényeg hogy csak ha lesz kedved..
|
*A lány szavaira elmosolyodik, s mikor át is öleli. Először meglepetten néz rá, majd átöleli behunyott szemekkel.*
-Carmen... az akadémián te vagy az egyetlen barátom, aki mindig mellettem állt. Naru meg a bátyám és nem a barátom!
*Elneveti magát, majd eltolja magától.*
-De kérlek ne érzelgősködj már!
*Kacsint Carmenre, majd az eget fürkészi.*
|
*A fiú furcsa viselkedése szemet szúr neki, de nem teszi szóvá. Mikor megpaskolja maga mellett a helyet, kíváncsian oldalra billenti a fejét, elhúzza Bobbyt a kukától és lehuppan a fiú mellé. Lecsatolja kutyájáról a pórázt, hagyva hogy szaladgáljon, s összetekerve maga mellé rakja. Yamakasi szavaira meglepve rezzen meg.*
- Ná-nálam?
*Dadogja a fél medált átvéve. Egy ideig nézegeti két tenyerében, hitetlenül, azt várva hogy mikor foszlik semmivé - legnagyobb ámulatára azonban csak nem akar eltűnni. Rácsatolja a másik láncra, melyen az öccsétől kapott medál is lóg, és visszatolja a ruha alá, a szíve fölé. Meghatódott mosollyal néz a fiúra, szemeibe könnyek szöknek, megránduló ajkán látszik, hogy mindjárt bőgni fog.*
- Ez annyira..annyira.. kedves tőled!!!
*Fakad ki, feltérdelve Yamára veti magát és szorosan megöleli, ha nem figyel fel is dőlhetnek. Ám ez sem zavarja, olyan szorosan öleli amilyen szorosan csak tudja, és addig amíg el nem tolják. Hisz barátok..*
- Sosem hittem volna hogy nekem adod a másik felét.. annyira édes vagy!!
*Szorongatja még mindig. Bobby leül és oldalra döntött fejjel, kidugott nyelvvel figyeli őket szórakozottan csapkodva farkincájával a füvet.*
|
*A lány kifakadására hátrébb lép, s feltartja a kezét.*
-Jól van, jól van nyugi!
*Majd le is engedi.*
-Még jó, hogy nem azért! Mert én sem érzek irántad semmit!!
*Kiáltja le a fejét most ő, majd karbatett kezekkel figyeli a lányt.*
-Ceh.. új micsoda? Barátság? Ne nevettes...
~Báár.. lehet benne valami. De csak barátság és semmi több!~
*Jelenti ki magában, s Carmen szavaira elkerekednek szemei.*
-Hogy én megváltoztam??
~Fura...~
-Ezt mondta Naru is... vagyis...
*Megrázza a fejét, s int a kezével.*
-Ne is figyelj rám!!
*Szól "utólag" vagy "előre" a lánynak, de ha rákérdez, ő bizony nem válaszol! A fához sétál, majd leül. A fatörzsnek dől, majd Carmenre és a medálra néz.*
~Talán neki kéne adnom a másik felét...~
*A lányra tekint, majd megpaskolja maga mellett a helyet, hogy üljön le mellé. Ha leül, akkor leveszi nyakából a nyakláncot, s a medált kettéveszi. Átnyújtja egyiket a lánynak, a másikat pedig megtartja. :P Visszakasztja a nyakába, majd a lány felé fordul.*
-Ez legyen nálad. Ahogy te mondtad, a barátságunk jeleképeként.
*Elmosolyodik, majd visszadől a fatörzsnek. Lehunyja szemeit, majd két kezét feje alá teszi. Eltöpreng Narumi szavain...*
~Miért mondott nekem ilyeneket? Hisz mindig is ő volt a nagyobb, meg okosabb.. meg minden. Én volt a kis elzűllött kölyök és ez most sincs máskép... illetve... félig vagyok már csak az. *közben kinyitja szemeit, s a lányra néz egy pillanatra* De ő mindent megváltoztatott, akarva akaratlanul...~
*Megrázza a fejét, majd ismét lehunyja szemeit, s tovább töpreng.*
|
*Elégedeten nézegeti a fiú nyakában lógó láncot, a kérdésre viszont töprengve megbökdösi ujjaival az állát, miközben az égre néz.*
- Hátöö... azért kapod meeert..
*Töpreng egy kicsit, majd elvörösödve szökken egyet.*
- Nem azért mert bármit is éreznék irántad, nehogy azt hidd!!!
*Kiáltja le a fejét, majd eltöprengve lecsitul, és ismét töprengésbe fog.*
- Hanem azért meeert..meeert..mert öö.. csak úgy kaptad, és kész
*Csattan fel ismét, ám be is villan neki a megfelelő szó, és elégedetten csettint egyet.*
- Ez az! Az új barátságunk jelképeként.
*Húzza ki magát diadalittasan.*
- Tudom hogy megváltozott a gyűlöleted, és már én sem tartalak annyira beképzeltnek. Úgyhogy ennek örömére megajándékozlak ezzel, és ha újból veszekszünk, ez majd elcsitítja a vihart.
*Bólogat, hisz remmmekkül kivágta magát. 8) de tényleg..most komolyan..miért is? :S*
|
*Amint a lány a zsebében kutat csak sóhajt.*
~Mit kereshet? Oké.. a válasz már meg is van.~
*Carmen szavaira csak elmosolyodik, de amikor Narut említi elfordítja a fejét.*
~Na, Narumit ki kéne ebből most hagyni..~
-Mit akarsz adni??
*Kérdezi kíváncsi szemekkel, majd a szív alakú medált látva ismét elfordítja a fejét és hátrébb lép.*
~Eeezzz....~
*Végül visszalép a lány elé és hallgatja a hozzá illő történetet.. Hagyja, hogy a nyaklánc a nyakára kerüljön.*
-Köszönöm...
~Csak azt tudnám mi ebbe az olyan "csudiklassz"... Carmen szavaival mondva...~
*Megcsóválja a fejét, majd a medálra néz.*
-És mi okból kaptam?
*Kíváncsian a lányra tekint, s karbateszi a kezeit. Összehúzza szemeit, s a lány szemeibe néz.*
~Kíváncsi vagyok miért adta! Remélem.. nem.. azért..mert.. esetleg..~
|
- Valaki más?!
*Húzza össze gyanakvón szemeit, de látva hogy minden egyes "káros lötty" kidobódik, elégedetten felenyhül. Eszébe jut, hogy miért is szaladt erre, és mikor Yama visszajön, széles mosollyal a szoknya zsebébe süppeszti kezeit.*
- Adni szeretnék neked valamit.. ha Narunak még egy ajándékot adok, azt mondta mindegyiket vissza fogja váltani, és a pénzből mivel multimilliomos lesz, elutazik Hawaiira.
*Mosolyog lehunyt szemmel és amint megtalálja, amit keresett, a fiú elé lép szorosan.*
- Mostmár nem tudod azért visszautasítani, mert Mattől kaptam és az enyém..
*Lengeti meg az orra előtt az ezüst láncot, amire egy nagy, szív alakú medál van lógatva. A közepén látszik egy halvány csík.*
- Azt mondta az eladónő, hogy ez nem csak a szerelem jelképe. Ezzel örökre a szívünkbe zárhatjuk a másikat, és a legklasszabb benne, hogy ketté tudod szedni.
*Mosolyog töretlenül, és ha Yama hagyja, szavai közben óvatosan a nyakába akasztja.*
- Így ha találsz valakit, aki fontos neked, akkor ketté tudod szedni és a szivecske egyik felét egy láncra erősítve odaadhatod neki. Ha találkoztok, összeillesztitek. Csudiklassz, nem?
*Vigyorog elégedetten, és egy sóhajjal lenéz a földre.*
- Narunak bezzeg nem vehettem.. na mindegy
*Legyint egy felviduló mosollyal, és angyali pislogással várja a fiú reakcióját. Bobby közben a szemetesbe dobott üvegek után szaglászódik sunyin. *
|
*Meglepődik, hogy a bátyja az üres üvegeket is a kezébe nyomja.*
~Na.. ez is furcsa..~
*Megrázza a fejét, majd Naru után néz. AZ "éneklésre" elhúzza a száját.*
-Legalább ha tudna énekelni...
*Carmen hangjára összerezzen, s a hang irányába fordul.*
~Ceh.. ő is a legjobbkor jön.. *lenéz a kezeiben lévő üvegekre* Ez kissé félreérthető lesz.. Ahogy selytettem..~
*A lány megérkezik elé és máris elkezdi a mondandóját az alkoholról.. Megcsóválja a fejét.*
-Még jó, hogy nem hitted rólam! Mivel NEM is én ittam meg ezeket! Hanem valaki máás..
*Mélyen a szemébe néz, majd elindul a szemetes felé, majd kidobja az üvegeket. Visszasétál a lányhoz.*
|
*Bobby oldalán érkezik, haja és ruhája még kissé vizes ugyan a fürdőzéstől, de nem gond. Mélyen töpreng Luke kiismerhetetlen viselkedésén. Meglátja Yamakasit, és elmosolyodva megszaporázza lépteit. Igaz, hogy nem épp kellemesen váltak el, de ki emlékszik már arra?*
- Szia!
*Köszön neki már messziről, a sörösüvegeket látva azonban befékez, kezét szája elé kapja, Bobby viszont izgatottan húzza tovább.*
- Mit csinálsz te ennyi alkohollal?!?! Nagyon káros a májnak és az életed számait is rövidíti akár egy üveg, na de ennyi?!?!?! Eeezt nem hittem volna rólad
*Teszi csípőre kezeit szigorúan méricskélve a fiút.*
|
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
