Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Gyúnyosan kacagva néz Yamadára, de a következő támadásra ő sem készült fel, kishíján hátra esik, de meg végül mégis sikerül egyensúlyba kerülnie. Ő is épp ütni készül amikor A lány odaáll kettejük közé.*
-Menj már innen! Ne avatkozz bele, ez nem tartozik rád!
*Odébblöki Kagomét és ütésre készül amikor jobb oldalról erős ütés éri az arcát. Egy pillanatra megtántorodik, de aztán méregtől duzzadva nekiront Yamadának, fellöki és ott üti ahol éri. Azt nemt udja, hogy ebből a fiú mennyit véd ki, de az biztos, hogy most minden erejét beleadja az ütéseibe.*
|
*Az ütés elöl még időben elhajol, de a lökés váratlanul éri így a hintának esik, de hamar visszanyeri erejét és nekiront Kawazoenak. Épp ütni készülne amiko Kagome beugrik közéjük. Odébb próbálja lökni a lányt, de láthatóan nem nagy sikerrel.*
~Kagome ne állj ide! Ez veszélyes!~
-Kagome menj innen!
*Odébb ugrik aztán kikerüli Kagomét és egy jobbost készül adni Kawazoenak. Ha a lány megint odaugrik lehet, hogy őt találja el ami baromira nem lenne jó, de Yamada ütését már nem lehet megállítani max kikerülni.*
~Nem győzhet! Akkor Kagome azt hinné puhány vagyok, egy senki aki még megvédeni se tudja magát! Most rögtön véget kell ennek vetni. Remélhetőleg az én javamra!~
|
*Yamada után kinyújtja a kezét, majd vissza is húzza.* ~Ebből nem sülhet ki jóó... nagyon neem...~ *Mikor Kawazoe kitér Yamada ütése elől megrázza a fejét, mivel a fiú már meg is üti Yamadát, ha nem tér ki előle.* - Haggyátok abba!! *Ordít rájuk, de valószínűleg nem használ. Hátrébb áll, majd határozottan felszegi a fejét.* ~Ha velük elbántam, akkor ő sem lesz kivétel!~ *Odasiet a két fiúhoz, s befurakodik közéjük. Ha most Yamada vagy Kawazoe üt, akkor az biztos, hogy őt találja el.*
|
-Oh szegényke, ha ráérek majd sajnálom.*mondja gyúnyosan.*
*Mikor Yamads elindul felé, felegyensedik (mert eddig a hintának volt dőlve) és felkészülten várja az első ütést. Sikeresen kivédi és talán az ellenfelének ideje sincs, hogyfelkészüljön az ő ütésére. Megpróbálja megütni (ha Yamada nem tér ki sikerül is) aztán pedig fellökni.*
~Ezt Chioért kapod te szemét!~
*Felkészülve várja, hogy a fiú visszaüssön, közben arra is figyel,ho. mikor tudja megütni. Mellkasa borzasztóan fáj már, de nem törődik vele. Mindennél nagyobb vágya most az, hogy megmutathassa, Yamada tényleg egy puhány.*
|
*Ügyet sem vet Kagome parancsára. Viszont Kawazoe szavai feldühítik.*
~Még egy szó és megöllek!~
-Mit mondtál?!
*Finoman "lerázza" magáról Kagomet és elindul Kawazoe felé. Arca eltorzult a dühtől, lába fáj, de nem fogalalkozik vele. Csak arra koncentrál, hogy a fiúnak minnél nagyobbat üssön. Mostmár senki nem tudja megállítani. Egy jól irányzott ballost küld Kawazoe felé.*
|
*Kawazoe szavaira ökölbeszorul egyik keze. Már mondana valamit, de Yamada feláll.* - Yamada! Azonnal ülj vissza! *Megpróbálja visszanyomni a földre, ha sikerült-ha nem, Kawazoe elé lép. Megpróbál a szemeibe nézni.* - Ha verekedni akarsz, akkor azt ne itt és ne vele tedd! Nem vagyok a testőre, sem mása! Csak nem szeretem, ha valaki ilyen helyzetbe kerül! És gyűlölöm azokat, akik olyanok, amilyen _TE_ vagy! *Hangsúlyozza ki a Te szót, s visszamegy Yamadához. Vaszínűleg állva maradt. :P A vállára teszi a kezét.* - Mennyünk! Ne foglalkozz vele! Neked pihenésre van szükséged, nem pedig egy újabb verekedésre. *Néz rá ismét tele komolysággal, s szigorúsággal.* ~És nem akarom, hogy bajod essen... ha már úgy nem lehet veled, legalább így melletted lehetek... segítelek, ahogy tudlak...~ *Sóhajtva elhesegeti a gondolatait, s a Kastély felé húzza Yamadát.*
|
*A lány hirtelen felugrása meglepi.*
-Áh, szóval testőrsége van... Ez már mingyárt más, csak az a baj, hogy ez a lány cseppet sem erősebb nállad. Ugyanolyan gyönge mint te.
*Állja a lány tekintetét, amitől furcsa érzése támad, de ezt szinte rögtön felváltja a fájdalom amit a melkasában érez mikor a lány talán akaratlanul is, de kicsit meglöki.*
-Ez a kis csitri nem fog megijeszteni. Jobb testőrt szerezz magdnak ne ezt itt.
*Nem tagadja le mennyire élvezi ahogy látja Yamada arcán a feltörni készülő dühöt.*
|
-Ez nem okosság kérdése, hanem....
*Mármegint nem tudja befejezni a mondatot, mert valaki megszólal a háta mögött. Hátrafordul és felállni készül, de rájön, hogy az nem olyan egyszerű a lába miatt. Ökölbe szorított kezekkel hallgatja végig Kawazoe szavait.*
-Kagome...
~Nem kell megvédeni, már egyszer kapott, mégegyszer is ugyanúgy jár. Nem kell senkinek megvédeni. Plána nem Kagomenak. Mivan ha őt is bántja? ~
*Már félig sikerült neki feállni amikor Kagome visszanyomja. Ez nem esik épp a legjobban a lábainak, de a lényeg az, hogy ülve maradt. Egészen a következő másodpercig amikor lábával nem törődve felugrott, de nem indult el a fiú felé, csak állt ökölbe szorított kezekkel.*
|
*Yamada szavaira megcsóválja a fejét, s ránéz. Mostmár nem zavarja, ha őt nézi. Miért zavarná? Sóhajt egyet.* - Erre már nem mondok semmit... neked kellett volna okosabbnak lenned... *Megvonja vállait, s ekkor hall meg egy ismeretlen hangot. Felpattan a földről.* - Te meg ki vagy? Te bántottad Yamadát? *Lenéz a fiúra, majd az ismeretlenhez lépked.* - Hagyd őt békén! Okozz másoknak fájdalmat, de őt hagyd békén! *Megpróbál a szemeibe nézni, s a fiú mellkasára teszi a kezét.* - Menny el innen! *Akár elmegy, akár nem, visszamegy Yamadához, s ha fel akarna állni, visszanyomja a vállainál fogva.* - Te meg pihenj! *Néz rá szigorúan, majd csípőre teszi a kezeit.*
|
*Kissé bicegve, száján apró ragtapasszal sétál a kert irányába.*
~Az a szemét féreg. Csak kerüljön a szemem elé! Hogy merte bántani Chiot?! Most nem lesz itt a húgom, hogy leállítson.~
*Magában fortyogva (^^) lép be a virágokkal és bokrokkal körülvett kertbe. Épp a hintaágyhoz biceg amikor meglátja a földön lévő lányt. A mögötte lévő fiűt csak akkor veszi észre amikor közelebb ér. Egyből felismeri Yamadát, keze ökölbe szorul. Épp hallja az utolsó mondatot.*
-Még minidig a sebeidet nyalogatod? Azt hittem erősebb vagy! Aki ekkora fájdalmat képes okozni Chionak az nem lehet egy ilyen.....
*A megfelelő szavakat kersei,de nem igazán bukkan rá sehol.*
-....senki.
*A hintaágynak támaszkodik és Yamadára néz.*
|
-Hát...sokminden.
*Gyorsan a nadrágjához kap és visszahúzza. Aztán visszatapasztja orrára a pzst és nagy levegőt vesz.*
-Semmit nem csináltam. Egy idióta srác nekiállt pattogni aztán meg ez lett belőle és kész. De nem nagy ügy, rendbejövök.
*Mikro a lány elfordul tőle, végre felemeli a fejét és Kagomera néz. Attól függetlenül, hogy Kagome visszafordult még mindig őt nézi. Talán már zavaró lehet a nézése, de egyszerűen nem tudja levenni a szemét a lányról.*
~Annyira gyönyörű és olyan kedves. Pedig meg se érdemlem.~
|
*Megrázza a fejét, s letisztogatja a fiú orrát, s a sarkaira ül.* - Azt kérdeztem, hogy mi a fene történt veled! Választ várok! Most! *Néz rá szigorúan, s mikor a fiú felszisszen odanéz. Sóhajt egyet, felhúzza ott a nadrágot, s megnézi a sebet.* - Ki tette? Mit csináltál?? *Néz rá ismét a fiúra, s felegyenesedik. Csípőre teszi a kezeit.* - Kíváncsian várom a választ! *Megrázza a fejét, s le is hajtja.* - De... nem muszáj elmondanod. Sőt, nem is kell. *Háttal fordul a fiúnak, s karbateszi a kezeit.* ~Hogy lehetek vele ilyen kedves?? Áh..~ *Megfordul, s vissza letérdel elé. Lehajtott fejjel.*
|
-Ho....
*Még a mondatot se tudta befejezni, mert Kagome már ott is volt mellette.*
-Semmi lényeges.
*A lány érintésébe szinte beleborzongott, de a lány komoly hangja miatt szinte mint egy 10 éves kisfiú követte az utasítást.*
~Azt csak nem mondhatom el neki, hogy egy idióta rámugrott és püfölt ahol ért. De hazudni meg nem akarok. Maradok csendben hátha nem kérdezi meg többet. Igen, ez lesz a legjobb.~
*Kagomera néz, s bár legszívesebben a szemébe nézne most mégsem teszi.*
~Mennyire kedves velem, pedig annyi fájdalmat okoztam már neki. Pont ezt szeretem benne.~
*Sóhajtva lehajtja a fejét, lábait felhúzza és akaratlanul is felszisszen amikor a bal lábát próbálja behajlítani.*
~Fenébe. Erről el is feledkeztem. Ezt még visszakapja az a rohadék, az biztos!~
*Jobb lábára könyököl és fejét kicsit felemelve a virágokat nézi.*
|
*Meghallja a fiú szavait, így felül a hintaágyon.* - Szia *Odanéz egy pillanatra, s észreveszi, hogy a fiú orra vérzik. Nem érdekli semmi, odarohan, letérdel elé, két ujja közé veszi Yamada arcát, s jobbra-ballra fordítja.* - Mi történt veled? *Néz kérdőn a fiúra, majd felegyenesedik, a zsebében kezd el turkálni, s elővesz még egy pzst. Nem számít, hogy már van a fiúnál. Az orrára tapasztja.* - Fogd rá erősen! *Néz komolyan, most nem foglalkozik azzal, hogy ki az illető. Ha más lenne, annak is segítene. Megcsóválja a fejét, s ott marad a fiú előtt térdelve.* ~Mi történhetett??~
|
*A virágokról az égre néz majd vissza a virágokra. Ökölbe szorítja mind két kezét (azt is amelyikkel a pzst szorongatja...), kicsit hátrafordul.*
-Szia Kagome!
*Köszön hangosan, de mégsem kiabálva a hintaágyon fekvő/ülő lánynak. Aztán visszafordul és a virágokra néz. Elővesz egy másik pzst és kicseréli a jelenlegivel ami az orrára van tapasztva.*
|
*Tovább mereng, s ledől a hintaágyon, leengedi az egyik kezét, s az egyik lábát. Úgy löki magát, mikor meghall egy hangot, s az éneket. Mikor az illető elhallgat, ő is megszólal.* - Találkozás egy régi szerelemmel. Rossz randevú. De megbocsájtható. Egy torz mosollyal búcsút int az ember. Miközben érzi, sírni volna jó... *Elénekli, amit hallott, s megcsóválja a fejét. Felnéz az égre, behunyja szemeit. Ekkor halad el mellette egy ismerős fiú...* - Yamada... *Megrázza a fejét, s felül.* ~Azthittem... elment...~ *Lehajtja a fejét, s visszadől az ágyra úgy, ahogy az előbb.* ~Úgylátom nem akar velem beszélni...~ *Nyel egyet, s az eget bámulva merengni kezd. Nem néz Yamadára... Sóhajtva lökdösi a hintaágyat a lábával. Kezével néha kitép a földből egy-két fűszűlat.*
|
*Még mindig az orrát törölgeti amikor meghallja, hogy valaki énekel. Megtorpan és fülel.*
~Milyen ismerős hang. Ugye nem... Ugye nem Kagome?~
*Közelebb megy alányhoz, épp csak annyira, hogy lássa. Ha valakinek jó szeme van az kiszúrja a zöld bokorban elbújó feket inges Yamadát.*
~Mit keres ő itt? Vajon mi lehet vele?~
*Egy vércsöpp az ingjére pottyan. Gyorsan megdörzsöli a pzsvel, de nem sokat használt. Ismét orrára tapasztja a pszt és ha nem vették még észre akkor leül a bokor mögött. Kagomet nézi és egy dal jut eszébe. Magában énekeli, mert nem akarja, hogy Kagome meghallja.*
~Találkozás egy régi szerelemmel, Nem tudni mért, de mindig megható. Idővel mindent másképp lát az ember, De az, hogy szép volt, nem vitatható.~
*Elgondolkodva énekel tovább, elmereng mindenen ami vele történt. Végül félhangosan ugyan, de befejezi a dalt..*
-Találkozás egy régi szerelemmel, Rossz randevú, De megbocsájtható. Egy torz mosollyal búcsút int az ember, Miközben érzi, sírni volna jó.-
*Anélkül, hogy Kagomera nézne elmegy mellett és leül az egyik virágsor szélére. Pont háttal van a lánynak így nem látja, hogy Kagome arckifejezése változik-e vagy netán észre se vette. Igazából nem is érdekli már.... vagy mégis?*
|
*A hintaágyban ücsörög, a földet bámulva, az MP3-ját hallgatva. Hangosan is énekelni kezd.* - És új utak után nézek, tudod már nem zavar, ha veszélyt érzek... egy jó barát, kinek szólhatsz ha baj van, csak egy kicsit meg gondolatlan... ott álltunk, még emlékszel érzem, füstölgő puskacső csak lógott a kézben. Azt hittük ez egy igazi szép nap, semmi nincs ami minket megállíthat! Nem érted miért kértelek! Nem érted miért nem szerettelek! Nem érted miért kértelek! Az a baj, hogy túl jól ismertelek! Szerelemről szó sem volt, ilyenekről nem dalolt, a Hold! Ha mégis megtettük volna, minden, minden csak sírna! *Dudolgat, már-már inkább halkan, s felnéz az égre egy sóhajjal. Elered az eső is, de nem zavarja. Csak egy kisebb nyári zápor.* - És csak teltek, múltak az évek... egy kicsit fáj még ha visszanézek... *Megcsóválja a fejét, s egy másik számhoz teker.* - Tudod, hogy fáj minden szó, ha menni kell, hát így lesz jó... elindulok! Búcsúzom! Az életet újra álmodom. Engedj el, hisz mennem kell! Máshol vár aki át ölel... Elindulok, búcsúzom! Az életet újra álmodom... *Továdd énekli a dalt, de már csak magában. Lábával lök egyet a hintaágyon, s egy sóhajjal az égre mered.*
|
*Mikor a lány a nyakába szökken, meglepetten néz, majd elmosolyodik.* - Szívesen *Oldalra dönti a fejét, s átkarolja egy pillanatra, majd elengedi. Mikor a nyakláncot a kezébe nyomja megelődik, majd a lányra néz.* - Persze, felrakom *Felrakja a nyakláncot, majd bekapcsolja, s oldalra billentett fejjel néz Carmenre.* - Remélem tetszik... *Kérdezi félredorítaott fejjel, majd visszanéz a lányra.* ~Most leszögezzem, hogy kivételes alkalom, vagy ne? Ajj...~ *Megrázza a fejét, majd visszanéz a kutyákra.* - Akár vissza is mehetünk... vagy ahogy te szeretnéd... *Az órájára néz, majd elhúzza a száját.* - Opsz... bocs, de mennem kell. Holnap reggl megyek érted, elütjük a holnapi napot. *Elnéz a Kastély felé, majd a kutyájára.* - Sakura! Gyere! *Rögtön fut is gazdájához, s megállapodik a lábánál. Mégegyszer Carmenre néz, s végigsimít arcán, gyengéden.* - Akkor holnap *Közelebb hajol hozzá, ad neki egy jóéjt csókot.* - Jó éjt *Elindul kutyájával a Kastély felé, majd eltűnnek a sötétben.*
|
*Yama érkeztére összerezzenve pislog fel rá. Lassan feltápászkodik, leporolja a ruháját és körbenéz, majd a fiúra.*
- Szia. Hát te?
*Értetlenül a kutyákra néz, de mivel Bobbynak esze ágában sincs elvonulni gazdájától, főleg nem Sakura társaságában mielőtt még félreértenék és azt hinnék, kedveli.. megpaskolja a fejét, majd eltolja, így Bobby a kastély felé szalad. Addig majd pillangót fog.. A szavakra meglepve kerekednek el szemei, a rózsára méginkább. Először csak oldalra döntött fejjel pislog rá, mintha nem hinné el, hogy igazi.*
- Ez..ez..ez..az enyém..?
*Dünnyögi, kábán átveszi a virágot és egy széles mosollyal az ajkához emeli. Megszagolja, mosolya kiszélesedik, Yamára nézve készülne megölelni, de kap még egy ajándékot.*
- Ez is az enyém?
*Mered a dobozra ledöbbenve, és lassan átveszi. Gyanakvó pillantással felnéz, majd vissza rá*
~Csak nem beteg? Vagy eltalálta valami nyíl? Sosem hittem volna, hogy egyszer így meglep.. dehát ezt szeretem benne.. mindig meglepetést okoz valamivel..~
*Elmosolyodva kinyitja a dobozt, s meglátva a nyakláncot mégjobban ledöbben. Szemeibe lassan könnyek szöknek, na de nem azért, mert annyira nem tetszik neki.. egy kézbe fogja a rózsával, és másik kezével átfonja a fiú nyakát, miközben a nyakába ugrik és szorosan, már-már túlságosan is szorosan megöleli.*
- Köszönöööööm! Köszönöm köszönöm köszönöm!
*A rózsára néz, majd a nyakláncra, miközben elszakad a fiútól, de akárhogy is logikázik, nem marad szabad keze. Mély levegőt vesz, majd felcsillanó szemekkel Yama kezébe nyomja a nyakláncot, és háttal fordulva neki félresöpri a haját.*
- Felraknád?
*Hátranéz rá, alsó ajkát beharapva, még mindig meghatódott, boldog, és kissé hitetlen szemekkel. Amíg felcsatolja, ha felcsatolja, a rózsára mered, majd a már nyakában lógó medálra, és mégegyszer a fiú nyakába szökken.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|