|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Az az egy szó rögtön megdobbantja a szívét, s elmosolyodva bólint egyet.*
- Én is szeretlek..
*A fiú eltökélt szavaira azonban felemeli a fejét a mellkasáról, és összehúzott szemekkel elszakad tőle.*
- Nem fogsz találkozni Lukeal!!
*Szögezi le egyből, bár Yama még nem is mondta, mire gondolt. Csípőre teszi a kezeit, és megrázza a fejét.*
- Ezt bízd Narumira.. ez már nagyon komoly dolog. Majdnem meghaltál!
*Csattan fel. Na igen, megértő volt, de pár dolog ettől még nem változik. Sóhajtva felhúzza az egyik térdét. Bobby feláll és nagyot nyújtózva gazdájához lépked, aki elkezdi simogatni a fejét.*
|
*A kérdésekre összehúzza szemeit, s lassan leemeli kezét a sebéről.*
- Biztos.. 100% plussz egy
*Néz a lányra, a következő szavakra elmosolyodik.*
- Az tuti.. de.. mindegy
*Zárja le a szavait, s ekkor bújik oda hozzá a lány. Meglepetten pislog le rá, de átkarolja az egyik kezével. Mély levegőt vesz, s fejét a lány fejének dönti.*
- Szeretlek..
*Fogja rövidre a mondandóját, s lehunyja szemeit.*
~A doki miért engedne el holnap? Nem vagyok még.. annyira jó állapotban.. bár.. eléggé kikészítem..~
*Mosolyodik el gondolatain, majd felnéz. Az ajtóra vándorol tekintete, majd a lányra.*
- De mielőtt elmegyek..
*Kezd bele a újabb mondandójába, s sóhajt egyet.*
- Lerendezek egy-két dolgot.. addig nem mehetek el.. kitudja mi lesz ezután..
*Húzza össze szemeit, s eltökélt arcot vág.*
|
*Az ölelés meglepi, de egy jóleső sóhajjal lehunyja a szemeit, s kezeit mellkasához húzva bújik oda Yamához. Fejét a mellkasára hajtja, ahogy felemelik az állát úgy sem nyitja ki szemeit. A csók meglepi, de azonnal felenged tőle, s ellazulva viszonozza. Ahogy Yama az ágyra ül megszeppen, de leül mellé és a vállára teszi a kezét.*
- Biztos hogy holnap már el akarsz menni? Nem lesz még túl korai?
*Fordul aggódó arccal a fiú felé, s egy mély levegőt vesz. Nem akarja hogy Yama azt higyje, vissza akarja tartani.. bár szíve legmélyén bármit megtenne azért, hogy maradjon, de ha ez kell ahhoz hogy ez a se veled, se nélküled kapcsolat eltűnjön közülük, akkor el kell engednie.. megereszt egy apró mosolyt*
- Persze, ez ostoba kérdés.. te és Naru olyan egyformák vagytok.. csökönyösek és kemények..
*Ha Yama hagyja bebújik a karjaiba, és a gyomrára vigyázva átöleli a mellkasát. Felsóhajt*
|
*A szavakra teljesen meglepődik. Inkább másra gondolt, hogy fog történni, de ezt kizárta volna.. még Naruval is azt beszélték, hogy Carmen nem fogja megérteni.. erre? Háát.. oksi... Mikor megfogja a karját ránéz.*
- Rendben.. nálam lesznek..
*Mély levegőt vesz. Odahúzza magához a lányt, s szorosan magához öleli.*
- Bíztam benne, hogy meg fogsz érteni.. köszönöm
*Nem engedi el egy jó darabig.*
- Carmen..
*Mégszorosabban magához öleli, s összeszorítja szemeit. Végigsimít a lány hátán, majd az egyik kezével elengedi, a lány állához nyúl, s felemeli, hogy egy csókot nyomhasson ajkaira, hosszan.. ekkor hasít egy éles fájdalom a gyomrába. Elszakad a lánytól, s leül az ágyra. A sebére szorítja a kezét. Megrázza a fejét, s másik kezével megfogja a lány kezét és lehúzza maga mellé.*
|
*Figyelmesen hallgatja Yama szavait, és közben mereng. Ahogy a Mattes részhez ér elkerekednek, majd összeszűkülnek szemei. Sírnia kéne neki is, de valahogy.. nem tud. Az évek során túl sok könnyet áldozott az öccsére, és már elfogytak. Érzi, az lenne a helyes, ha pityeregne, de nem képes rá. Így inkább csak lehajtja a fejét. Ahogy a fiú elengedi a kezeit pár pillanatig még mozdulatlanul ül, majd lassan felemeli a fejét, és megereszt egy apró mosolyt.*
- Tudod én.. hiszek olyan dolgokban, amik alapvetően "nem léteznek", és olyan dolgokhoz kötődöm ami mások szerint ostobaság.. hiszek a szerelemben is.. és hiszek abban, hogy ha elengedlek, vissza fogsz jönni. Persze ha nem, én azt is meg fogom érteni. De én elengedlek.. mert hiszek benned is..
*Sóhajt, Bobby kíváncsian hallgatja a párbeszédet, de egy szót sem ért. Mély levegőt vesz, és folytatja*
- De tudnod kell, hogy én várni fogok rád.. nem megyek sehova. Istenem, egy naív liba vagyok.. *kuncog fel és megrázza a fejét* ..de életem végéig várni foglak.
*Megvonja a vállait és zavartan félrefordítja a fejét. Lassan talpra áll, bizonytalanul Yamához lépeget, és ha hagyja megfogja a karját.*
- Csak két dolgot kérek.. vigyázz magadra, és tarts magadnál a félszív medált.. *nyúl oda sajátjához, de le is engedi a kezét* ...ha az nálad van, tudni fogom hogy nem eshet bajod. A medállal együtt a szívemet is magaddal viszed.. mert én neked adtam a nyaklánccal együtt. Az én szívem már a tiéd, de türelmesen kivárom, hogy te mit kezdesz a sajátoddal. Biztos vagyok benne, hogy akárhogy is lesz, akármit is hoz a sors, te helyes döntést fogsz jutni.
*Mosolyodik el, s mély levegőt vesz. Úgy érzi, hogy a tőle telhető legtöbb dolgot elmondta, amit csak akart, még ha egyszerre is XD. Lehet hogy túlreagálja, vagy másképp kéne hozzáállnia, de ez van. Ő így éli meg ezt..*
|
*A kérdésre sóhajt, s lehajtja a fejét. A további kérdésekre megrázza a fejét, s megfogja a lány két vállát. A tudna, a szemeibe nézne.. de így csak ránéz.*
- Nem! Nem miattad! Félre ne értsd! Csak..
*Leülteti maga mellé a lányt, s feláll. Mély levegőt vesz, s karbateszi kezeit. A lány felé fordul, s tesz egy lépést hátra.*
- Ki kell szellőztetnem a fejem.. egy kis levegőváltozás jót fog tenni.. tudod.. *harapja el a mondatot, s egy mély levegővel folytatja* ..mostanában nagyon összezavarodtam.. visszatértek a régi emlékek, köztük Matté is.. és ahogy veled bántam a legelején.. *ismét mély levegőt vesz és felnéz a plafonra* ..nem volt fair, amit csináltam.. téged vádoltalak, amiért Narumi nem foglalkozott velem.. pedig ez nem így van.. *lehajtja a fejét, s a lány elé lépked* ..csak alkalmazkodnom kellett volna hozzátok és máris jobb lett volna minden.. és.. talán még.. *összeszorítja szemeit* Matt is.. élne.. *megrázza a fejét, s letörli könnyeit, majd megfogja a lány kezeit* ..amióta veled vagyok, megváltozott bennem valami.. nem tudom, hogy mi, de megváltozott.. részben.. részben meg nem.. és ez akar megint feltörni.. és.. néha úgyérzem, hogy veled.. vagyis az irántad érzett szerelmem halvány.. ha pedig elmegyek, és nem leszek melletted, akkor végre megtudom, hogy mit is érzek valójában.. ha szeretlek, akkor a szívem visszahúz hozzád, épp úgy, ahogy Naruhoz is.. meg kell értened..
*Elhallgat és félrefordítja a fejét, s elengedi a lány kezeit.*
 |
*Nem érti Naru minek akarja magukra hagyni, de hát legyen.. biccent neki és visszafordul Yamához. A kijelentését hallva meglepődik, de ezt jól palástolja.*
- Ezt.. nem igazán értem.. *szólal meg kissé megzavarodva, s sietve hozzáteszi* ..nem mintha eddig láttalak volna, de.. miért mész el?
*Dönti oldalra a fejét, bár most nem vette zokon a "nem látsz" kijelentést, hisz a további szavak jobban lekötötték. Aggódva nyílnak tágra a szemei*
- Miattam van? Valami rosszat mondtam vagy csináltam? Megbántottalak valamivel? Vagy Naruval vesztél össze?
|
- Öhm, jó.. persze hogy jövök még..
*Bólogat, figyeli még egy darabig a párost, majd egy sóhajjal az ajtó felé indul.*
- Addig is sziasztok!
*Kilép az ajtón és elkezd egyhelyben ugrálni felváltott lábbal, egyre lassabban, majd megáll. Most ment el épp XD a falnak dől, karba teszi a kezeit, felhúzza az egyik lábát és az ajtó mellett lehunyja a szemeit. Ő csak felkészül a legrosszabbra XD mire számít.. egy kirohanó Carmenre, vagy egy kirohanó Yamára, esetleg egy zavaró dokira. Akármi közbe jöhet :P tehát ő készenlétben marad*
|
*Carmen szavaira oldalra dönti a fejét és Narura néz, amikor feláll. A szavaira összehúzza szemeit. Ki mondta, hogy most fogja elmondani neki? És hogy egyáltalán elmondja?? Mindegy.. akkor elmondja..*
- Én nem kérek semmit..
*Carmenre néz, a kérdését hallva bólint egyet.*
- Persze, hogy ettem..
*Narura néz, s fejével az ajtóra bök.*
- Majd gyere még be később is! Ha akarsz..
*Teszi hozzá gyorsan, s ha távozott, akkor a lányra néz.*
- Holnap kiengednek, de nem látsz egy jó időre.. eltűnök innen..
*Fogalmazza meg finoman, együttérzőn a dolgot.. XD*
|
*Meglepődve hallja, hogy Yama már holnap elmehet, de nem kérdez vissza. Bobby lustán az oldalára dől, és úgy pislog Sakurára.*
- Azért ne bízd el magad, Bobby néha olyan mint te.
*Mosolyodik el, semmiféle célzás vagy hátsó szándék nélkül :P meglepődik de hagyja magát ölbe huzatni, kényelmesen rápakolja kezeit Yama vállára.*
- Jól vagyok, beszéltem apával és azt mondta hogy lesz hozzám egy meglepetése. De persze semmi mást nem mondott.. csak hogy Naru is tud róla valamit, de Naru se mond semmit.
*Vág egy pillanatra durcás arcot, de aztán meg is rázza a fejét. Majd kiderül.. Bobby felül és Naruhoz ballag, mancsát a tenyerébe teszi és megnyalja a kezét, majd vissza is ballag Sakura mellé.*
- Nem muszáj miattam elmenned, csendben leszek és beszélgethettek tovább a fociról.
*Mosolyog oldalra billentett fejjel, és gyorsan hozzáteszi.*
- Köszönöm én nem kérek semmit, most reggeliztem. Te ettél ma már valamit? *fordul vissza aggódva Yama felé*
|
*Figyeli a párost, majd a kutyákra néz. Hát úgy látszik neki már sehol sem marad helye :P sóhajt egyet, Carmen ölelését egy mosollyal viszonozza.*
- Szervusz..
*Nézi, ahogy Yama az ölébe ülteti a lányt, a kérdést hallva megköszörüli a torkát, s feláll.*
- Hozzak nektek valamit? Lassan megyek, hogy nyugodtan tudjatok..beszélgetni..
*Néz jelentőségteljesen Yamára, és lehajol a kutyákhoz. Megdögönyözi Sakurát ha hagyja, és Bobby felé fordul.*
- Nekem nem is köszönsz?
*Dünnyögi, s a kezét nyújtja egy pacsira. Ha megkapta megsimogatja, felegyenesedik, s várakozón a páros felé fordul.*
|
*Oldalra dönti a fejét, úgy nézi, ahogy belép a lány.*
- Szia
*Sakura felkapja a fejét, s kimászik az ágy alól, és nyújtózik egyet. Vakkant egyet, s megcsóválja a farkát. Az ölelést viszonozza, s sóhajt egyet. A kérdésekre megcsóválja a fejét. Mindenkit csak ez érdekel? Ehh, kezdi átérezni Naru helyzetét.. XD*
- Jobban vagyok.. holnap mehetek, a saját felelőségemre.. nem bír velem a doki
*Von vállat, s a kutyákra néz. Sakura meglepetten néz Bobbyra, s lefekszik. Ekkor fekszik le mellé ő is. Vakkant egyet, oldalra dől, s mancsaival megpróbálja eltolni, de csak játékból. Nyelve is kilóg a szájából..*
- Jól elvannak.. de ha visszagondolok az elejére..
*Csóválja meg a fejét, s leül az ágyra. Megfogja Carmen kezét, s odahúzza, majd az ölébe ülteti.*
- És veled mi újság?
|
*Mosolyogva belép az ajtón, Bobby előre nyomul de visszahúzza.*
- Szia...sztok?
*Dönti oldalra a fejét, óvatosan becsukja maga után az ajtót és hagyja hogy kutyája odahúzza Yamához. Ha a fiú hagyja, óvatosan megöleli, és ha Naru ott van akkor ő is.*
- Hogy érzed magad? Jobban vagy már?
*Fordul vissza Yama felé, s lecsatolja Bobbyról a pórázt. Kutyája egyből Sakurához nyomul, megszaglássza, majd leheveredik mellé.*
|
*A kopogásra ő is az ajtóra néz, és a hátára dől.*
- Emlegetett csacsi.. éppen időben..
*Mosolyodik el, és egy sóhajjal a plafont kezdi el fürkészni. Az igaz, hogy neki is lesz ideje felfrissülni, ha öccse elmegy, de mit csináljon nélküle? Túl üres lesz a kastély a megszokott feszültség nélkül.. sóhajtva megrázza a fejét, elűzi fejéből a rossz gondolatokat, és egy mosollyal felül.*
|
*Naru szavaira szusszan egyet, de inkább nem mond semmit. A kérdésre ő is az ajtóra néz. Épp ekkor kopognak, Narura néz.*
- Szerintem ez ő lesz
*Mondja egy sóhajjal.*
- Gyere be!
|
~Nem érdekel, akkor is menni fog egyedül! Igen!~
*Elszántan lépked, bár fogja Bobby pórázát, nem figyel a reagálásra. A kutya megáll a gyengélkedő előtt, ő viszont tovább megy, ám érezve hogy a póráz feszül, visszafordul.*
- Boobbyyy, mondtam hogy egyedül.. ohh, túlmentem, igaz?
*Húzza el a száját, visszaballag, megpaskolja a kutyát és bekopog az ajtón.*
|
*Szájhúzva néz a pénzre, majd egy vállvonással zsebre rakja. Akkor elkölti ő :P kész.. öccse figyelmeztetésre összehúzott szemekkel ül fel, s megtámaszkodik a háta mögött.*
- Mondd, kinek minek nézel te engem?!
*Eszébe jut valami, így hümmögve eltöpreng, s elvigyorodva elkezdi nézegetni a plafont.*
- Ötletnek nem rossz.. de eszemben sincs ezzel fáradozni.
*Dől vissza a hátára, és sóhajt egyet. Aggódik, az igaz, de valahogy.. nem tudnám megfogalmazni, milyen érzések keringnek benne. És azt sem tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem.*
- Azért vigyázz magadra.. csak okosan..
*Felül és a karórájára néz. Az időt meglátva összeráncolja a homlokát, s az ajtó felé sandít.*
- Ne mondd hogy Carmen még nem ébredt fel..? Ennyit azért nem beszélgettünk éjszaka
|
*A fejpaskolásra szemforgatva sóhajt. A plafonra néz, s meglepődik, mikor Naru megfogja a csuklóját. A pénzre néz, majd bátyjára.*
- Nem fogok az utcán aludni. Van nekem pénzem.. pont elég lesz.. ezt meg tartsd meg! Miattam ne fájjon a fejed! Jó?
*Kérdezi, s visszaadja a pénzt. Hátralép egyet, a kijelentésre elhőzza a száját.*
- Megszöktem? Végülis, ezt is hiheti.. úgy jobb is.. de ha utánam küldtök valakit! Akárkit! Nem jövök vissza!
*Néz a bátyjára, komoly arcal. Mély levegőt vesz, s a plafonra néz. Sakura ekkor fejezi be a hamizást, s visszabújik az ágy alá, pihenni.*
|
*Öccse felcsattanására elneveti magát, és a plafonra nézve megismétli a kérdést.*
- Miért ne lenne helyes? Öcskös, ha én akarnék elmenni te és Carmen foggal körömmel csimpaszkodnátok a lábaimon.
*Csóválja meg a fejét mosolyogva. Yama mellé mászik, átkarolja a nyakát és röviden megpaskolja a fejét.*
- Helyes is, szellőztes.. én várni foglak. Téged is, kislány
*Mosolyog Sakurára, de nem hívja magához.. hagy egyen. Öccse szavaira eltöpreng, s bólogat.*
- Holnap.. rendben.. jut eszembe, ha már el akarsz menni..
*Nyúl bele a zsebébe, kiveszi a pénztárcáját, kiemel belőle pár papírpénzt majd visszatolja a zsebébe, megfogja öccse csuklóját, felfelé fordítja a tenyerét és a markába nyomja a pénzt.*
- Vedd úgy hogy zsebpénz. Mert ha meghallom hogy az utcán alszol, akárhol is légy utánad megyek és seggbe rúglak..
*Néz rá szigorúan, de komolyan beszél. Biccent, hogy tegye csak el, és nagyot nyújtózva végigdől az ágyon.*
- Beszélek a dirivel is. Elmondom hogy megszöktél.. *hunyja le a szemeit egy mosollyal, s sóhajt egyet*
|
*A szavakra megcsóválja a fejét, s megfordul. Sóhajt egyet.*
- Most miért ne lenne helyes? Ki kell szellőztetnem a fejem és kész! Át kell gondolnom a dolgokat! Nem lehet ezt megérteni? Meg az érzéseimet is tisztáznom kell magamban!
*Vág egyre komolyabb arcot, s karbateszi kezeit. A kérdésre a plafonra néz, majd Sakurára, aki ízűen falatozik, de már nem sokáig.*
- Hol kienged végre.. saját felelőségre
*Von vállat, s félrefordítja a fejét.*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
