|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Yamakasi szavaira összerezzen, ami egy pillanatra ki is ül az arcára. Aztán le is nyeli az ijedtségét, és határozottan előre lép.*
- Válaszolj a kérdésemre!
*Kiált rá magából kikelve, ökölbe szorított kezekkel, kipirult arccal.*
- Éreztél valamit vagy nem?! Csak egyetlen egy szó, nem érdekel hogy miért, miért nem, vagy mit fogsz csinálni: igen vagy nem?? Ha már nem bírsz olyan lenni, amilyen alapból vagy, akkor legalább egy nyavajás szót nyögj ki őszintén! Gyerünk, egyetlen egy őszinte szó, most legyen nagy a szád!! Legyél bátor hogy végre az életben valamit őszintén és határozottan kimondasz!
*Emeli meg hangját dacosan állva, és a fiú hangja felé fordulva. *
|
*Meglepődik, mikor a lány megállítja szavaival, s meg is lepődik. El is táltja száját egy pillanatra, majd köhög egyet, s vissza egyenesedik.*
-Ez meg milyen kérdés???? És egyáltalán mi közöd van hozzá???
*Mondja felháborodottan, majd Narumira néz.*
-Ceh... "csak őszintén" Mi? Felejtsd el bátyám! Jah és azt teszek amit akarok! Nem én kértem, hogy legyél a gyámom! Vagy igen? Ehh... Hagytál volna az utcán... Sokkal jobb lett volna... Jah és kiscsaj! Kopj le rólam! Úgyis összefutunk még párszor, s... *halkan folytatja* lesz egy-két kellemetlen kalandban részed... erről biztosíthatlak...
*Nevet fel, majd karbatett kezekkel figyeli Narumit és Carment.*
|
*Öccse szavaira összehúzza a szemeit.*
- Lehet, hogy nagyfiúnak képzeled magad, de ne felejtsd el, hogy még van egy éved. Ha ennyire ezt akarod, hát elengedlek, de csak ha nagykorú leszel. Tisztelj meg annyival, hogy hason kúszva, de kibírod még.
*Nem állítja meg Yamakasit, meghökken viszont, mikor Carmen igen. Ő is megfordul, csípőre teszi a kezeit, és úgy váltogatja pillantását kettejük között. Magasra húzott szemöldökkel, bamba arckifejezéssel. A kérdés meglepi*
~Ez meg milyen kérdés?~
*Yamára néz, kíváncsian várva a választ. Azért elfordítja a fejét, és hozzáteszi.*
- Csak őszintén, öcskös. Ha már a kisasszony megígérte, hogy utána békén hagy.
*No igen, elméletileg neki a lány "Carmen kisasszony, vagy Callaway kisasszony", dehát..*
|
*Váratlanul éri a felállás, de nem szól egy szót sem, csak Naru mellkasának dőlve áll. Jól esik neki az ölelés, a nyugtató szavak, a biztonságérzet.. lehunyja szemeit, a fiú szavaira nevet egy kicsit*
- Köszönöm.. de egy gyerek és közted között elég mély szakadék van.
*Ekkor hallja meg, hogy Yama áll ott. A kérdésre közbeszólna, de inkább lenyeli, a választ hallva lehajtja a fejét. Amint Yamakasi elsétáll mellette, még mindig nem szól, mikor a háta mögé ért, csak akkor nyitja ki szemeit, utána fordul, és kiszakad az ölelésből.*
- Várj egy kicsit! Egyetlen egy kérdésem lenne, és utána hagylak menni amerre akarsz.
*Húzza ki magát, kezét mellkasához emeli, Bobby csak néz hol ide, hol oda.*
- Amikor Naru megölelt, hevesebben vert a szíved, vagy nem éreztél semmit?
*Makacsul áll, várva a választ.*
|
*Gúnyos tekintettel nézi Narumit és Carment, majd Naru szavaira fintorogva megszólal.*
-Ceh... Nehogy azt hidd, hogy utána jöttem! El vagy tájolva, drága bátyám!
*Kihúzza magát, s dacosan felszegi a fejét.*
-Sohasem fogok egy nyávogós libára vigyázni. Nem is értem, hogy miért mondtam igent..
*Töpreng el, persze nem igazából, s újra megszólal.*
-Ehh... Magatokra hagylak. Ti jól megvagytok együtt...
*Összehúzza szemeit, s közelebb megy, majd a lányra pillant.*
-Ceh... De mi még találkozunk!
*Gúnyos mosoly, majd ha nem állítják meg, tovább ballag. Ha megszólítják, csak kihúzza magát, a falnak dől, s úgy hallgatja őket.*
|
*A földön ülő lány láttán nagyot dobban a szíve, lépnie se kell, mivel Bobby már rántja is magával. Elengedi a pórázt és hagyja a kutyát gazdájához szaladni. Ő is letérdel Carmen mellé, és ha hagyja szótlanul magához húzza, fejét a mellkasára fekteti, s előbb egy, majd két karral öleli magához.*
- Nyugodj meg.. nem tesz jót neked..
*Suttogja halkan, a szavakra nem is reagálna, de még a lány rá is megharagudik.. ad egy puszit a szőke fürtökre.*
- Az a te bajod, hogy túlságosan megbízol mindenkiben. Tudom hogy felismered, ki jó ember, és ki nem, de nem szabad olyan jellemet beleképzelned Yamába, ami nem illik rá..
*Furcsa a saját testvére ellen beszélnie, így el is hallgat. Az utolsó szavakra csak elmosolyodik.*
- Szerintem annak örülnöd kéne, hogy nem olyan, mint én. Mit kezdenél két, folyton körülötted legyeskedő gyerekkel?
*Mosolyog, igyekszik jó kedvre deríteni a lányt. Azt ajtó nyitódására meglepődve kapja oda fejét, pillantása Yamakasira vándorol, a meglepettséget lassan újból felváltja a komorság. Mondana is valamit, ha Carmen nem fojtaná belé a szót azzal, hogy megfogja a kezét. Még mindig szorosan tartja a karjaiban, így áll fel, és húzza őt is magával.*
- Csak Yama az..
*Suttogja a lány füleibe, bár valószínűleg már kikövetkeztette a hosszú csendből.*
- Na mi van, te is a "nyávogós liba" után jöttél?
*Emeli meg hangját cseppnyi érccel. Dacosan felszegi fejét*
|
*Hátát a falnak döntve húzza fel térdeit, a kihalt folyosó visszhangként veri fel sírását. Fejét térdére fektetett karjaira dönti, míg meg nem hallja Narumi lépteit. Felemeli a fejét, Bobby egyből gazdájához nyomul, s az arcáról kezdi el nyalogatni a sós cseppeket.*
- Sajnálom, nem szoktam így kiborulni.. *rázza meg a fejét hebegve, miközben magához öleli kutyáját, s orrát megnyugtató bundájába fúrja.*
- Nem tudom, mit várok, vagy vártam tőle...
*Sóhajt fel, szemeit megtörölve kezdi el birizgálni szoknyájának a szélét. Megrázza a fejét.*
- Biztos csak az új környezet hat ki a lelki világomra.
*Hallja, amint újból kinyílik az ajtó, a lépteket hallgatja egy ideig, s ugyan nem tudja biztosra, hogy Yama-e az, jól hallhatóan beszél tovább.*
- Csak az fáj, hogy eldobott egy barátot egy bunkóért.. bár ez vicces, hisz nem is voltunk barátok, nem igaz?
*Erőltet magára egy mosolyt, és sóhajtva megfogja Narumi kezét, ha még ott van.*
- Ne haragudj, hogy kételkedtem, de már beismerem, tévedtem..ő tényleg nem olyan, mint amilyen te vagy..
|
- Helyes!
*Rázza meg vigyorogva a fiú kezét, majd elengedve felhúzza lábait. Int, hogy menjen csak.*
- Majd felkeresünk
*Biccent neki, még megvárja, míg Yamakasi kilép az ajtón. A mellette elhaladó, nála fiatalabb diák tálcájáról leveszi a sütit és a kakaót egy egyszerű mozdulattal, s lábával kitolva magának a széket lehuppan rá. Jóízű lakmározásba fog.*
|
*A fiú szavaira csak bólint.*
-Rendben. Bebizonyítom, hogy alkalmas vagyok rá. Majd gondolkozom...
*Kezet nyújt ő is, majd körbenéz a fiúkon, majd az ajtóra pillant.*
~Lehet utána kéne mennem? Illetve, utánuk?~
*Töpreng magában, majd lehajtott fejjel sóhajt egyet.*
-Ha megbocsájtotok, akkor én most elmegyek. Gondolkodok és majd jelentkezem.
*Kacsint a többiekre, majd feláll, s az ajtó felé indul. Kinyitja és kisétál... Ha még időben, akkor látja Carment és Narumit...*
|
*Csak vigyorogva figyeli a jelenetet. Megveregeti Yamakasi hátát amint a páros kivonul.*
- Ez már igen, öregem! Beszélgessünk
*Ül vissza ő is az asztalra, s nagyot nyújtózik.*
- Látom tehetséges vagy ilyen szinten, de azért ne hidd, hogy még teljesen rád merek bízni egy komoly bulit. Bizonyítanod kell..
*Dünnyögi inkább félhangosan, magának, mint afiúnak. Hátranéz válla felett, a többiek csak bólogatnak. Felcsillanó szemekkel, és ravasz vigyorral fordul vissza.*
- Igen, bizonyítanod kell! Beveszlek a buliba, ha bebizonyítod, hogy alkalmas vagy rá.. nekem teljesen mindegy hogy mivel, rábízom a leleményes fantáziádra.
*Kacsint rá a fiúra és a kezét nyújtja egy férfias kézfogásra.*
- Nos, mit szólsz?
|
*A bátyja szavaira csak bambán bólogat, de nem is foglalkozik vele.*
-Fejezd már be! Nem vagyok már kisgyerek, akit pátyolgtani kell! Legyél ezzel a libával, mondtam! De engem haggy békén!
*Ekkor furakodik be közéjük a lány és csattan el a pofon. Döbbenten kap az arcához, majd Lukera néz, s vissza a lányra. Felnevet.*
-Ceh... Nem kellett volna olyan képet alkotnod rólam, ami nem vagyok! Én megmondtam a legelején, hogy ne számítsatok semmi jóra, de ti nem hittetek nekem! Sajnálom... Ez már nem az én hibám...
*Mondja a végét lehajtott fejjel, majd mikor a lány kirohan, csak megvonja a vállát, s Narumira néz.*
-Nagyon is! Legalább lekoptok rólam!
*Egy vigyirt erőltet magára, majd visszaül Lukeékhoz.*
-Nos? Itt vagyok. Folytatjuk a beszélgetést?
*Mosolyog a fiúkra, de szíve mélyén nem esett neki valami jól az a pofon, mármint az, hogy pont ettől a csajtól van... De nem számít.*
|
*Yamakasi szavaira egy arcizma sem lendül, de közelebb lép hozzá, s megpróbálja megfogni a kulccsontjánál a ruháját. Két kézzel markolja meg, és úgy húzza magához.*
- Elfeszíted a húrt, öcskös.. tudod hogy te vagy nekem a legfontosabb, de ne taszítsd el ilyen keményen magadtól azokat, akik törődnek veled!
*Ekkor furakodik be elé Carmen, elengedve öccsét lép hátra. A pofon, akár összejön, akár nem, meglepi.. két kézzel fogja meg a lány vállát, s úgy húzza hátrébb.*
- Ne izgasd fel magad..
*Suttogja a fülébe, de a lány már meg is indul az ajtó felé. Utána néz, majd a fiúkra.*
- Elégedett vagy?
*Megfogja Bobby pórázát, és kocogva Carmen után indul. Testvére nehéz eset, de nem veszítheti el..most nem. De Carment sem.. talán ha elmondaná neki az autóbalesetet..? Nem, azt nem teheti meg egyikőjükkel sem...*
|
*Lábát lógicálva nézi a jelenetet. Yamakasi szavaira helyeslőn vigyorog, Carmen kiborulására csak bamba vigyorral megrázza a fejét. Ő bizony nem állítja meg.. amint elrohan, leszökkenve az asztalról megfogja Yamakasi vállát, ha hagyja.*
- Ne törődj már ezzel a hisztis libával... minek befolyásoljon? Semmi közöd hozzá, csak egy milliomos pasas elkényeztetett kölyke..
*Röhög fel, s nekidőlve az asztalnak Narumira néz, majd az ajtóra bök.*
- Arra van, menj csak utána.
|
- Nem... Naru..
*Rázza meg a fejét, mint egy kislány, kap Naru karja után, amint elindul. A homlokcsókot persze boldogan fogadja, és mivel már nem tudja feltartóztatni, utána indul. Hamar neki is ütközik, félénken engedi hosszabbra a pórázt miközben hátulról Narumihoz bújik. Luke szavaira csak sóhajt egyet, Yamakasi szavai viszont.. előbb meghökken, s csak aztán tellnek meg könnyel a szemei. Befúrja magát Narumi elé, és ha Yamakasi nem számít erre, határozottan, és minden fájdalmát beleadva meglendíti a kezét. Hogy talált-e vagy sem, az lényegtelen, könnyei végigfolynak az arcán.*
- Ezt nem hiszem el..te..
*Suttogja hallhatóan, könnyeit nyelve, összeszorított szemekkel lép hátra, ha Naru még ott áll, nekiütközik.*
- Miért kellett összetörnöd a rólad alkotott képem?! Miért hagytad, hogy csalódjak benned?! Miért kellett ennyire összemenned a szememben?! Hinni akartam benned, és hittem is!! Felnéztem rád, nagyra tartottalak! Miért kell...miért kellett ezt?
*Törli meg szemeit levegő után kapkodva, Bobby pórázát szinte letépi a karjáról, s a földre dobva kiszakad Narumi karjaiból.*
- Rendben, Yamakasi, elfogadom a döntésed... elfogadom, de TÉRJ MÁR ÉSZHEZ!
*Kiált rá kikelve önmagából, és ha nem fogják meg, zokogva rohan az ajtó felé. Kutyája nélkül is eltalálja a célt, feltépve a kilincset kezd el futni a folyosón, mindegy hogy merre, mindegy hogy minek, csak el innen..*
|
*Luke szavaira bólint.*
-Nem is fogok rá hallgatni... Gyűlölöm kicsi korom óta. Nem most fogom elkezdeni, azt, hogy vele társalogjak.. Ceh..
*Mpndja büszkén, s ekkor lép oda mellé Narumi.*
-Ehh. Kopj le bátyó! Legyél azzal a nyávogós libával! Jah és én nem tettem semmit vele! És Lukeal fogok barátkozni, ha tetszik- ha nem!
*Áll fel bőszen, majd a bátyja szemébe néz mélyen.*
-Megértetted drága bátyám?
*Ökölbe szorítja kezeit, s a lányra néz.*
-Most pedig menny a drága védencedhez!
|
*Meglepődik, mikor a lány átöleli. Ennyire komoly lenne a helyzet? Vígasztalón megsimogatja a hátát.*
- Nyugodj meg... *a szavaira azonban még összébb húzza szemeit, főleg látva Yamakasi engedetlenségét.* Nem, beszélek a fejével, mégpedig most!
*Lép is, ám ekkor villan elő Luke fenyegetése. Ökölbe szorított kezekkel néz hol rá, hol a bicskára.*
- Te nem tudod, kivel szórakozol.. ha bajod van, rendezd le máshogy, ne holmi fenyegetéssel!
*Azért védelmezőn áll Carmen előtt, s mikor elmúlt a veszélyforrás, ad a homlokára egy puszit, ha hagyja.*
- Maradjatok itt..
*Suttogja neki gyengéden, és Yamakasihoz lép zsebre dugott kezekkel.*
- Reméltem hogy méltatod felemelni a hátsód magadtól is. Azt hiszem egyértelműen megmondtam, hogy amíg nem vagyok, maradj mellette! Nem arra számítottam, hogy egyből ebből a taknyos elől kell félreráncigálnom, mielőtt a nyakamba borulna... nem tudom, mit csináltál vele, de nem ebben egyeztünk meg.
*Nem, nem mérges, de hangja vészjóslóan cseng, eltekintve nyugodt arckifejezésétől. Luke szavaira csak mérgesen szusszan egyet.*
- Te meg Besson maradj ki ebből! Rossz embernél vígasztalódsz. *néz ismét öccsére.* Nem mondom meg, kivel barátkozz, de vele nem szeretnélek meglátni..!
|
*Meglepődik a mély hangra, nyakát behúzva fordulna meg, ám már érkezik is a taszítás. Mérgesen összehúzott szemekkel fordul meg, a nyálas jelenetre csak csípőre teszi a kezeit.*
- Cehh, te csak ne lökdöss engem, mert nagyon megjárod! Ha ismersz, tudod, hogy nem viccelek!
*Rántja elő zsebéből bicskáját, s annak pengéjét kinyújtva bök Narura.*
- Lehetsz bármilyen nagymenő, azt ajánlom húzd meg magad! És a kiscsaj is, könnyen begörcsölhet ugyan a kezem...
*Húzza végig a pengét saját nyaka előtt, majd összecsukva elteszi. Visszasétál Yamakasihoz és felhuppan az asztalra. Mennyire hétköznapi már neki az ilyesfajta fenyegetés..*
- Ne ugrálj úgy, ahogy a bátyád fütyül. Nem vagy ovis, akit pátyolgatni kell.
|
*Luke mellkasának ütközik, megszeppenve kapaszkodik bele a pórázba, s úgy hallgatja a fiú szavait. Már épp válaszolna, mikor legnagyobb örömére az ismerős hang csendül fel tőle nem is olyan messze. Nem törődik Narumi ridegségével, mikor megérzi magán a kezét, elmosolyodva emeli fel fejét.*
- Naru..
*Át is öleli, nem érdekli, mit gondolnak a többiek. Görcsösen szorítja magához a fiút, beszívja az illatát, s menedéket keres nyugtató karjaiban. Ő persze megmondta..megmondta hogy nyugalomra van szüksége, amíg beilleszkedik..miért makacskodik mindig?!*
- Ne szidd le Yamát.. tévedtem, de nem az ő hibája. Én nem kértem a jótékonykodásából, de erről nem ő tehet..
*Menti a fiút a báttyhoz bújva, mintha csak előre tudná, mi fog most következni..*
|
*Figyeli a lányt, majd visszanéz Lukera.*
-Ceh... Tudhattam volna... Mindenki csak amiatt ismer, mert a drágalátos bátyám egy milliomosnak dolgozik és erre a csajra vigyáz...
*Megrázza fejét, majd a fiúkon véginéz.*
-Hm. Nincsenek terveim, de először is felmérném a terepet itt a Kastélyban, ha nektek nincs ellenvetésetek. Aztán kitalálok valami jót, persze ha nektek is jó. Ha nem, akkor majd egyedül csinálok valamit.
*Nevet fel, s ekkor látja, ahogy Luke feláll, s a csaj felé megy. Ez még nem is lenne nagy baj... de... időközben a bátyja is ott termett... Fejét elfordítja tőle, majd kezét arcára helyezi, majd el is veszi onnan..*
-Csak ezt ne... Az idióta bátyám mindig a legrosszabbkor jön. Hogy lehetek ennyire peches?!
*Gondolkodik hangosan, majd ismét odanéz, de nem megy oda. Úgy tesz, mintha nem is látta vola.. XD*
|
- Majd én elkísérem.
*Hangzik a mély, ellentmondást nem tűrő hang Luke háta mögül. Bizony, rossz előérzete megsúgta, hogy sietnie kell, és a beszélgetés felét már a folyosón végigkocogva is hallotta. Most karba tett kezekkel, szigorúan összehúzott szemekkel áll, és rendületlen fenyegetéssel döfködi Luke hátát tekintetével.*
- Én is hallottam rólad, Besson. Az igazgató úr óva intett tőled, de engem egy szőrgolyó ugrálása nem hat meg. Tűnés, mielőtt páros lábbal rúglak ki innen!
*Taszít egyet a fiún, ha nem figyel, s felenyhülő mosollyal Carmen elé lép. Egyik kezével felkarján simít végig, másikat arcéléhez csúsztatja be.*
- Minden rendben?
*Elnéz a feje felett, egyenesen Yamakasira, s komor arccal int neki, hogy jöjjön oda. Most.*
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
