|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*A fiú szavaira visszanéz rá és a szemeit kezdi fürkészni, és elhúzza a száját. Megrázza a fejét.*
- Ne, kérlek.. fel akarom építeni, amit leromboltál.. újra bízni akarok benned! Bármi is az, nem akarom tudni.. nem érdekel..
*Húzza vissza a kezeit, és bizonytalanul a mellkasához emeli őket. Lenéz Kippei kezére, és óvatosan megérinti, majd két kézbe fogja. A fiú kezét a mellkasához húzza.*
|
*Ahogy a lány elé áll lenéz rá, a keserűséget látva a szemeiben félrenéz egy pillanatra. A kérdésre nyitja a száját, de a továbbiakra elhúzza a száját. A továbbiakra megrázza a fejét.*
- Nem.. nem akarom, hogy elmenj. Mert.. *lehajtja a fejét* mert szeretlek.. elkövettem néhány hibát, de most azon vagyok, hogy megpróbálom kijavítani. Ezt azzal kezdem, hogy *felnéz* őszinte leszek.
*Mély levegőt vesz és lehajtja a fejét.*
|
*Na, Kippei nem túl bőbeszédű. Felé fordulva mély levegőt vesz és fürkészi a fiú arcát, majd kis hallgatás után biccent.*
- Szia..
*Kippeihez lépkedve összefonja maga előtt a karjait. Már sokkal jobb színben van, mint eddig, de azért csillog valami keserűség a szemeiben. Kippei előtt megáll, és kerek, csillogó szemekkel felnéz rá.*
- Mi van velünk most? Úgy értem.. *hajtja le a fejét* ..nem tudom hova tenni a kapcsolatunkat, téged. Nem tudom, melyik az igazi oldalad, mert mikor kiismernélek, valami újat mutatsz. Pedig általános óta ismerlek.
*Néz el a szobája ajtaja felé, és lassan a farzsebeibe csúsztatja a kezeit. A fiú pillantását kerülve néz el oldalra.*
- Ha ez kellemetlen számodra, akkor iskolát is válthatok..
*Rántja meg a vállait.*
|
*Ahogy észrevei a lányt oldalra dönti a fejét és megáll tőle pár lépésre. A szavakra elhúzza a száját, majd sóhajt.*
~Remek..~
*Csóválja meg a fejét, majd mély levegőt vesz.*
- Szia...
*Hajtja le a fejét és eltöpreng. Talán nem most kellene vallomást tennie...?*
|
*A szobája előtt áll, a folyosó ablakánál. Kifelé pislogva bámulja az elzúgó autókat, s üveges tekintettel néz ki a fejéből. Léptek zaja üti meg a fülét, így Kippei felé fordítja a fejét. Pislog rá párat, majd visszanéz az ablakra.*
- Mindenki siet a dolgára.. különös, nem? Az autók olyanok, mint az emberek. Amerre járnak, mindent eltaposnak, majd gond nélkül sietnek tovább.
*Néz egy zacskóra az út közepén, melyen épp egy kamion zúg át. Sóhajt egyet, és hátrébb lépve ismét Kippeire néz.*
|
*Merengve és töprengve megy a folyosón, miközben a cipője orrát fürkészi.*
~Fogalmam sincs mit és hogyan csináljak.. egyszerűen nem tudom. Mit mondjak neki? Jobb, ha tőlem tudja meg, de érzem, hogy ennek rossz vége lesz.~
*Egy sóhajjal felnéz, majd zsebreteszi a kezeit. A lányok szállására érve megtorpan.*
~Najó.. tényleg nem tudom.~
*Csóválja meg a fejét és lassan tovább indul.*
|
*A szavakra vállatvon, ahogy kikerüli a fiú utána fordul és magához szoríva a könyvet sóhajt egyet. Lehajtja a fejét, majd megcsóválja.*
- Akkor, szia
*Szemfirgatva sóhajt és sarkon fordulva elindul lassan, majd megszaporázza lépteit. Akkor ismét elválnak útjaik.. lefordul a folyosó végén és a szobájáig meg sem áll.*
|
~Hát nem. Eltaláltad. Elöbb vágynék egy varanyso békatársaságára, mint a tiédre. Hülye voltam, tudom, de ezért nem fogom fealaksztnai magam. Akár hányszor találkozunk előveszi az aranyos kedves modorát. Kezd idegesíteni ez a csaj.~
-Nekem is sok dolgom van még, úgyhogy azt hiszem megyek is.
*Ezzel az elötte álló Kagomet megkerülve elindul, hogy megkersse matekkönyvét. Hátra se nézve szól Kagomenak.*
-Szia, majd találkozunk....
*alíg hallhatóan teszi csak hozzá*
-... vagy nem.
*Becsukta maga mögött a könyvtár ajtaját.*
|
*A gúnyos hangra összehúzza szemeit és a könyvére nézve mély levegőt vesz.*
~Hát, végülis nem várhatom el tőle, hogy puszipajtások legyünk.. huh, kezdem kellemetlenül érezni magam.~
*Töpreng el, a kérdésre összerezzenve a fiúra néz és sóhajt.*
- Megvagyok, kösz..
*Von vállat és egy sóhajjal a földre néz, majd fel a fiúra.*
- Gondolom nem vágysz a társaságomra, így hagylak is.. úgyis van még százezer dolgom..
*Néz el félre, majd magához emelve a könyvet átöleli és elmereng.*
|
*Végre nem csak tátog hanem hangszálai is újra működésbe lépnek.*
-Szia Kagome.
*Próbál a legközönyösebb és legnyugottabb hangon beszélni, bár ez nehezére esik neki.*
-Igazad van és nem is hibáztatlak érte.
*Úgy beszél, mintha nem is önmaga hanem valami robot lenne. Fejében persze nem megértő és nyugodt hanem tombol a dühtől. Viszonozza a mosolyt és bár még mindig nehezére esik, tartja a nyugodt hangot, Kagome mondata után
vészesen villogni kezd fejében a piros lámpra, hogy ezt már nem sokáig bírja.*
-Nem, még nem találtam senkit, bár akad jelentkező...
*Hangja egy pillanatra átcsap gúnyos hagnvételre.*
- a helyedre.
*Megint visszatér a nyugodt, közönyös modora.*
-Na és te hogy vagy?
*Ez csak egy udvarias kérdés részéről, mert egyáltalán nem kiváncsi Kagome válaszára.*
~Nem értem, mért állok le vele beszélgetni, úgysem tud semmi értelmeset mondani. Egyből azt kérdezi, hogy van valakid? Nem hiszem, hogy ezt pont egy ilyen csaj orrára kötném.~
*Egy pillanatra elmerül gondolataiban aztán hirtelen visszazökken a valóságba és Kagome válla fölött egy falon lógó képet kezd el nézegetni.*
|
*Ahogy majdnem fellökik és még le is ordibálják a fejét felcsattan.*
- Mégis mit képzelsz?! Te jöttél nekem!!
*Kiabál rá, de lassan leesik neki, hogy kit kiabált le a sárga földig. Meglepetten pislog párat, majd a könyvét maga elé tartva magához öleli.*
- Ömm, szia Yamada
*Néz félre, majd eszébe jut valamit, így a fiúra néz.*
- Sajnálom a múltkorit, de ezt előbb vártam volna.. tudom, nem volt szép tőlem, hogy lekiabáltam a fejed, dehát.. megértheted az én helyzetemet is..
*Pislog el oldalra, majd mély levegőt véve magára erőltet egy mosolyt és Yamadára tekint.*
- Éés, hogy vagy? Biztos találtál már magadnak egy új lányt.. rád buknak a csajok
*Mutatja fel egyik kezét és hátrafeszíti a hüvelykujját, majd le is engedi. Nyel egyet és töprengve egyik lábáról a másikra dőlöngél.*
|
~Hát ezt nem hiszem el! Hova a fenébe tehettem a matekkönyvem? Biztos benthagytam a társalgóban... vagy a könyvtárban. Ha a fejem nem lenne a nyakamhoz ragasztva már azt is lehagytam volna!~
*Mérgelődve fordul be a folyosón és észre sem veszi, hogy elötte áll valaki. Kishíján fellöki a könyébe temetkező lányt.*
-Nem látsz a szemedtől?
*Kiabál rá ingerülten a lányra mintha nem ő tehetne róla, hogy idegességében nem vette észre. Abban a pillanatban ahogy látta kit lökött fel majdnem, egy zót nem tudott kinyőgni. Nyelt egy nagyot és Kagomet nézte. Csak tátogott, mint ponty a szatyorban, mert a hangja mintha elrepült volna az elöbbi idegességével együtt.*
|
*A kémia képleteket magolva lépked a folyosón, a könyvébe temetkezve.*
- Wáá, honnan tudjam, hogy mi az a CO2?! És mi a..?
*Áll meg és csapja a térdeihez a könyvet, majd mély levegőt véve egy sóhajjal visszaemeli és ismét beleolvas. Lassan elindul és leengedve a könyvet lehunyja szemeit.*
- Szóval..
*Kezdi el mondani a kémia anyagot, de félúton ismét megakad. Egy sóhajjal ismét a könyvébe temetkezik, mérges kicsit.*
|
*Hát, nem így gondolta az óvatosant.. szúrós szemekkel nézi bátyját, s már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de inkább lenyeli. Sőt, inkább kapaszkodik. A nyugtatásra Narura néz, majd szájhúzva ki az útra. Inkább nem mond semmit. A fákat nézi, ahogy sorban haladnak el mellettük, végül egy sóhajjal lehunyja a szemeit, s hagyja, hogy haja belemásszon az arcába.*
|
*Öccse szavaira szélesebbre húzza a vigyorát, és megigazítja a napszemcsijét.*
- Az leszek
*Alig fejezi be, egyik kézzel megfogja a kormányt, a másikat öccse ülésének támlájára fekteti, felsőtesttel hátrafordul, és elég nagy sebességgel, lendületesen kitolat, majd egy pörgös kanyar, végül talpig gáz, és már süvítenek is. Egyik karját öccse támláján tartja, könyökét az ablak permére támasztja, de fogja a kormányt. Jókedvűen nézi az utat, miközben egyre csak gyorsít.*
- Csigavér..
*Néz öccsére, majd egy sóhajjal előre. Megelőz néhány autót, de amúgy is elég gyorsan elérnek a temetőhöz.*
|
*A szavakra felnéz Narura, majd vállatvon.*
- Nem baj.. majd megkérem Liát, hogy segítsen.. persze ha lesz ideje a gyerekek mellett..
*Töpreng el, de szerencsére Naru előbb szólal meg, mint gondolata. Elmosolyodik, s csillogó szemekkel néz bátyjára.*
- Látszik, hogy tesók vagyunk.. én is erre gondtolam éppen..
*Néz félre, majd az autóra. Nézi, ahogy beül bátyja, s szépen odaballagg. Kinyitja az ajtót, belül, s becsukja. Beköti a biztonságiövet, a biztonság kedvéért.. xD Tudja, hogy Naru milyen őrült módon vezet. Az égre néz, majd szájhúzva a tájra. Sóhajt egyet, s kicsit elmosolyodik. Narura néz.*
- Akkor mehetünk.. de légy óvatos..
*Eltöpreng, de nem folytatja. Kinéz a tájra.*
|
*A válaszra felszisszen, és megdörzsölgeti a saját tarkóját.*
- Tudod, öcskös, segítenék, de én szinte semmiből nem voltam 3as, így.. jó, tesiből..abból dícséreteim, okleveleim voltak
*Töpreng el, majd legyint. Körbenéz, és Yama füléhez hajol, mintha olvasna a fejében (de ez tényleg XD)*
- Anyának egy szót se..!
*Emeli mutatóujját az ajkához, és rákacsint. Felegyenesedve sóhajt egyet.*
- Kérj meg egy jó tanulót, vagy járj el korrepetálásokra.. segíthetek kikérdezni is, hisz egy szobában lakunk. Menni fog
*Mosolyogva megszorongatja az öccsét, és végre valahára kiérnek a kastélyból. Már messziről kiriasztja az autóját, s kinyitja drága kék Sheelája ajtaját öccsének. Átballag a másik oldalra, és az ajtó kinyitása nélkül beugrik a volán mögé. Neki ezt szabad :P beindítja a motort, bekapcsolja magát, és amíg járatja az autót, felveszi a napszemüvegét, és ördögien Yamára vigyorog.*
|
*A visszalérdezésre megrázza a fejét.. Júj, így mégrosszabb.. Ahogy végre biztos talajt fog a talpa szédülve támojog egy darabig.*
- Ajj.. Naru
*A hátbaveregetésre kishíján előreesik, a szavakra is alig figyel. Megáll végre a lábán is.*
- Egyetértek.. siessünk..
*Ahony átkarolja a nyakát felpislog rá, majd mély levegőt véve elindul mellette. A kérdésre mint akit tarkón vágtak. Gépiesen néz Narura, s 32 fogas vigyort is mutat hozzá.*
- Hát az úgy volt.. *pislog párat, majd lefagy arcáról a mosoly* Mindenből 2-es 3-as vagyok.. anya nem örülne neki.. meg kell próbálnom kijavítani..
*Húzza el a száját, s ő is megszaporázza lépteit. Már mondana valamit, hogy ne mondja meg anyának, de inkább lenyeli. Ez túl gyerekes.. de jó hinni benne. Az égre néz, majd maga elé mered.*
|
- Miéééért ne? Szinte nem is szoktunk bírkózni.. pedig egy csikizős pörgős sikítós parti egészséges! Kivéve ha Carmen sikít
*Teszi hozzá szájhúzva, és egy utolsó berregéssel lassan megáll, s óvatosan leteszi Yamát. Csinál pár vállkörzést, majd hátbaveregeti.*
- Na, gyere.. nem tudom te hogy vagy vele, de én félek a sötétben, ha egy temető a helyszín
*Mosolyog az öccsére, finoman átkarolja a nyakát, és tovább indul a folyosón. Sóhajtva mély levegőt vesz.*
- És a jegyeid milyenek? Nem foglak letolni, én is kettes voltam mindig irodalomból..csak érdekel
*Vigyorodik el, de megszaporázza kissé a lépteit*
|
*A hajborzolásra összehúzza szemeit, s visszaigazítja, ekkor kapja Naru a vállára. Meglepődik, de most nem kapálózik és nem is mondja azt, hogy tegye le.. tanult a... mikor is volt? Mindegy.. a régebbi esetből. Ouh, még mindig fáj.. xD A pörgésre viszont összeszorítja szemeit, s belakapaszkodik Naruba.*
- Áááá.... nee.. ne.. Naruuu!!
*Félelme nevetésbe fullad, de ahogy kinyitja szemeit, csak a haját látja. Megrázza a fejét, s végre napvilágra kerül.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
