|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Elmosolyodva viszonozza a biccentést, és nézi ahogy Yama eltűnik az ajtó mögött. Lassan leolvad a mosolya, és töprengve az ajtót kezdi el fürkészni, majd egy sóhajjal lehunyja a szemeit.*
- Hülyeség..
*Zárja le a gondolatait, és sarkon fordulva a farzsebébe csúsztatja a kezeit. Mély levegőt vesz, és lassan leballag a lépcsőn a társalgóba, ahol kiválaszt egy szimpatikus fotelt, és már alszik is.*
|
*A szavakra bólint, a válaszra megvonja vállait.*
- Végülis, ahogy akarod..
*Néz a lányra, majd végigméri és egy sóhajjal átlépked az ajtóhoz. Visszanéz Kokorora.*
- Akkor jó éjszakát.. ha lehet még annak nevezni..
*Húzza össze szemeit, majd megrázza a fejét. Nem lényeg. Int neki, majd ha nincs ellenvetés, akkor halkan lenyomja a kilincset, bekukucskál, majd elégedett sóhajjal kinéz a lányra. Biccent egyet, majd eltűnik az ajtó mögött. Becsukja maga mögött, s körbenéz, de mivel nem találja a kulcsot vállatvon. Hát jó, akkor vállalni kell a kockázatot ^^''. Az ágyhoz lépked és óvatosan felmászik rá, majd lefekszik Carmen mellé. Betakargatja majd odabújik hozzá és a karját simogatva lehunyja szemeit. Rövid időn belül a simogatás abbamarad és elnyomja az álom.*
|
*Töprengve hallgatja Yama szavait, s közben végig maga elé néz. Lassan elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
- Bármi is az, ha tőled kapja tuti hogy a nyakadba ugrik tőle.. de szerintem ne halogasd túl sokáig, mert lehet hogy már nem lesz rá alkalmad... de örülök, hogy boldog vagy.
*Néz fel a fiúra, majd vissza az ajtóra. Az ajánlatát hallva megrázza a fejét, és lassan talpra áll. A falba kapaszkodva sóhajt egyet.*
- Köszönöm, nem szükséges, lemegyek a társalgóba. Szerintem menj vissza, mielőtt hiányol..
*Bök fejével az ajtóra, és elgondolkozik.*
|
*A szavakra bólint és mély levegőt vesz. Ahogy a lány lejjeb csúszik ránéz, majd vissza a földre maga elé. A szavakra elmosolyodik és Kokorora néz.*
- Köszi. Remélem nektek is összejön majd.. mármint.. *teszi hozzá sietve* ..hogy lecsendesednek a kedélyek és rendbejönnek a dolgaitok.
*Mosolyodik el, majd elnéz az ajtóra. Egy sóhajjal fejét a falnak dönti.*
- Igazából Carmennel úgyérzem boldog leszek.. és az is vagyok. És.. készültem még valamivel, de egy belső hang azt mondta, hogy várjak vele. Nem tudom mikor lesz rá alkalmam és Carmen válaszától is tartok egy kicsit..
*Vesz egy mély levegőt, majd megrázza a fejét. Kokorora néz kíváncsian.*
- Figyelj, gondolom nincs hol aludnod.. odaadom a régi szobám kulcsát. Ott ellehetsz ma éjszaka, ha gondolod. Ritkán járok vissza..
*Dönti oldalra a fejét és egy sóhajjal az ajtóra néz.*
|
*Ahogy Yama odajön mellé, körbenéz. Az orrára kötné a tényeket, de végülis.. annyira fáradt hogy már úgyis mindegy. Sóhajt egyet, és vállát a falnak döntve a fiú felé fordul. A kérdésre eltöpreng, és felnéz a plafonra.*
- Igyekszik, de valami hiányzik.. nem tudom mi, de ez nem stimmel. Szeretem..
*Néz el az ajtó felé. Bele se mer gondolni, mi lesz ha Carmen felébred és Yamát itt kint találja vele. Bár előtte ki kéne találni, mihez kezd reggelig.. aludni is kéne.. fááraaadt. Ásít egy nagyot, és hátát a falnak döntve leül. Laposakat pislogva a homlokát a térdének dönti.*
- Örülök, hogy egymásra találtatok Carmennel. Remélem már nem fogtok annyit vitázni.. jól jönne végre egy kis béke a következő évre.
*Pislog fel a fiúra, majd sietve az ajtóra néz. Alulnézetből zavarbaejtő a látvány.*
|
*Ahogy a lány átoldalaz a folyosó másik végére összehúzza szemeit. Van rá egy hajlama, hogy odamenjen hozzá, de userkéje fejbevágta, így megjött az esze. Halkan becsukja az ajtót és a falhoz oldalazva nekidől. Kokoro szavaira bólint egyet, majd elmosolyodik.*
- Igazából én sem hittem, hogy ez lesz belőle.. köszi, hogy tartod a szád.
*Néz fel a lányra, majd mély levegőt véve oldalra dönti a fejét. Odalépked hozzá, de inkább megáll mellette. Ránéz kíváncsian.*
- Kippeiel hogy álltok? Megjött az esze?
*Kíváncsiskodik, de sietve hozzáteszi.*
- Persze ha nem akarod, ne mond el. Nem erőltetem..
*Von vállat és az ajtóra nézve mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy kifordul alóla a talaj, szíve a torkába ugrik, és kis híján fel is kiált. Mire mégegyet pislog, már meztelen karokban találja magát, és sárgászöld szemek pislognak rá sötét haj keretében. Pislog párat, majd párszor megcsapkodja Yama mellkasát.*
- Azonnal engedj el!!
*Rivall rá suttogva és átoldalaz a folyosó másik végére. A falnak dőlve végigméri Yamát, majd kezeit a szemei elé kapja.*
- Öltözz feeel!!
*Rázza meg a fejét, a kérdésre sóhajt egyet, és lassan leengedi a kezeit. Nyel egyet, és körbenéz a folyosón. Ez a lányok szállása.. a kérésre lehunyja a szemeit, és mély levegőt véve megrázza a fejét.*
- Nem szólok senkinek, csak meglepődtem. Nem ilyen látványra számítottam..
*Néz Yamára töprengve, majd inkább sietve elnéz a folyosó vége felé.*
|
*Nem alszik mélyen, így az ajtó nyitódására összerezzen. Kíváncsian hallgatja a neszt, a hangra felkapja a fejét. Kokorot meglátva eltáltja a száját.*
~A fenébe... ssz...~
*Rázza meg a fejét, amint becsukódik az ajtó kimászik Carmen mellől és lemászva az ágyról sietve felkapja az alsógatyáját a földről és felhúzva magára egyből az ajtó felé veszi az irányt. Ahogy kinyitja az ajtót, a lány valószínűleg hátraesik, így elkapja. Nyel egyet és ránéz, majd visszaállítja. A háta mögé rejtve kezeit félrenéz. Megköszörüli a torkát és lassan Kokorora néz. Angyalian pislog.*
- Ugye nem láttál semmit?
*Suttogja hallhatóan és elsandít Carmen felé, aki bizonyára békésen alszik. Egy sóhajjal elmosolyodik és oldalra dönti a fejét. Az ajtófélfának dőlve elmereng, majd sietve Kokorora néz.*
- Kérlek, ne említsd senkinek.
*Fürkészi egy ideig, majd visszanéz Carmenre.*
|
*Fáradt sóhajjal a zárba helyezi a kulcsot és elfordítaná, de nem engedi. Meglepve pislog az ajtóra, majd összevonja a szemöldökét.*
~ A két szőke.. mindig mondtam, hogy zárják be az ajtót este..~
*Egy sóhajjal lenyomja a kilincset és belép. Álmosan felakasztja a kulcsot az ajtó melletti szögek egyikére, majd a fejéhez nyúl. Ilyen bulit.. elnéz a lányok ágyai felé, de a párost meglátva vissza is hőköl, és mielőtt sikítana befogja a száját. Nagyokat pislogva, ledermedve nézi a párost, és összehúzza a szemeit.*
~ Nem tudunk uralkodni magunkon, hercegnő? Fenébe.. máskor legalább egy smssel dobj meg hogy keressek magamnak más szállást, vagy kéreckedjek be Liáékhoz..~
*Vesz egy mély levegőt és Yamáékra néz, de olyan fáradt hogy az ajtót se csukja be. Nagyokat sóhajtozva a konyhába megy, tölt magának egy pohár vizet, sietve legurítja, majd az ajándékát leteszi az ágyára, és az ajtó felé indulva ismét a párosra néz. Sóhajtva megcsóválja a fejét.*
- Jóéjt..
*Dünnyögi alig hallhatóan, kilépked, és halkan becsukja maga után az ajtót. Hátát nekidöntve ásít egyet, majd körbenéz a folyosón.*
|
*A válaszra pislog párat, majd elmosolyodva lehunyja szemeit. Wow, ennyit nem mosolygott még..^^ főleg nem egy nap alatt. Egy sóhajjal a lány hátát kezdi el simogatni, s amint elaludt ránéz. Végigsimít az arcán, majd lehunyja szemeit és szabad kezét a tarkója alá csúsztatja. A plafont fürkészve elmereng, eszébe jutnak dolgok, de egy sóhajjal megcsóválja a fejét. Á.. lehunyja szemeit és megpróbál elaludni, s sikerül is, de nem annyira mélyen.*
|
- Hogy elmondhassam neki is, mennyire szeretlek..
*Dünnyögi halkan, a jókívánságot egy bólintással reagálja le. Kicsit kimerült, de nagyon boldog! És nem is bánta meg. Széles mosollyal az arcán, Yamát ölelve nyomja el az álom.*
|
*A lány hátát simogatva fürkészi a plafont, a szavakra meglepve lenéz rá. Elmosolyodik, ám az utolsó kijelentésre.. összeszűkülnek szemei és abbahagyja a simogatást.*
- Őm, miért is akarod felhívni az apádat..?
*Pislog nagyon értelmesen és kissé ijedt arccal. A puszira fel is enyhül. Elmosolyodva lehunyja szemeit, majd magához öleli a lányt. Fejét az övének dönti, amennyire tudja. Lehunyja szemeit, majd sóhajt egyet.*
- Szeretlek.. aludj jól.
*Néz még le rá egyszer, majd fel a plafonra. Töprengni kezd mélyen.*
|
*Oké, nem lesz gonosz, és enged egy kis takarót Yamából, hogy legalább kb.ra el tudja takarni magát. A fiú érintésére felnéz rá, ugyan ő sem szólal meg, csak kíváncsian pislog rá, majd lassan a mellkasára hajtja a fejét, s egyik kezét a saját, másik kezét Yama mellkasára fekteti. Kényelmesen lehunyja a szemeit, majd mély levegőt véve sóhajt egyet.*
- Szeretlek! Tudom, hogy régebben nagyon kibírhatatlan voltam.. jó még most is az vagyok.. de ettől még nagyon szeretlek! Reggel apát is felhívom!
*Mosolyodik el és nyom egy puszit Yama arcára, majd visszahajtva a fejét, lassan álomhoz készülődik.*
|
*Ahogy a lány kutakodni kezd összehúzza szemeit. Mit keres? Lassan leesik neki, hogy a félszív hiányzik a nyakából. Felül, de Carmen meg is találja. Elmosolyodva visszafekszik és a plafonra meredve elmereng. Ahogy a lány hozzábújik átöleli, ám amint észreveszi, hogy csak magát takarta be, kicsit csúnyán néz. Najó.. értelmesen pislog, majd közelebb bújva a lányhoz magára is húz egy kis takarót, ha hagyja. Ha nem, érdekes lesz a látvány, ha valaki bejön.. ^^''. Kíváncsian a lányt kezdi el fürkészni, majd kisimít egy tincset az arcából, de nem mond semmit.*
|
*Yama szavaira helyeslően bólogat. Hozzászólna, de a fiú kimondja az összes gondolatát. Ahogy Yama lefekszik mellé, követi a tekintetével, és elmosolyodva a kezükre néz. Mély levegőt vesz.*
- Egyek.. mint a félszív..
*Nyúl a nyakához, de mivel nincs ott a medál, azonnal fel is ül. Felemeli a párnát, majd visszateszi, áthajol Yamán, felemeli a fiú karját majd visszateszi, lenéz az ágy alá.. ha a nyakláncról van szó, máris tele van energiával. A lepedő egyik gyűrődésében meg is találja a nyakláncát, ami bizonyára a heves szerelmeskedéstől kapcsolódhatott ki. Sietve, gondosan visszaakasztja a nyakába, majd Yama mellett elfeküdve alaposan, hálózsák szerűen betakarja saját magát a takaróval, és egy pici részt sem hagyva Yamának hozzábújik. Átöleli, és újból megfogja a kezét.*
|
*A lány szavaira elmosolyodik, a továbbiakra oldalra dönti a fejét még szélesebb mosollyal.*
- Igen, egymásé vagyunk.. senkisem választhat el minket egymástól! Vagy ha azt is mondják, nem hiszem.. annyi mindenen keresztül mentünk.. volt a kapcsolatunk mély pontot, de azt is átvészeltük.. innen tudom, hogy veled bármit képes vagyok megélni..
*Mély levegőt vesz, majd zihál egy kicsit és lefekszik a lány mellé. A lány egyik kezét megfogva összekulcsolja vele ujjait és figyeli egy ideig a kezüket, majd ismét elmosolyodik.*
- Egyek vagyunk..
*Pislant fel a lányra, majd visszanéz a kezükre.*
|
*A gyors tempó furcsa bizsergést vált ki belőle, és hirtelen megfeszül a teste. Fogalma sincs micsoda, de valami szuper érzés söpör végig az egész testén, mely a lassuló mozgással együtt csitul el. Egy izzadt tincs szökik be a szemei elé, de ahogy Yama felé fordítja az arcát, ki is libben onnan. Megtörli a homlokát, Yama kijelentésére viszont nagyon meglepődik. Egy darabig pislog, majd elmosolyodik.*
- Én köszönöm..
*A csókra behunyja a szemeit, karjait a fiú nyaka köré fonja, és úgy csókol vissza neki. Karjait lejjebb csúsztatva átöleli a vállát, s egyenletesen szedve a levegőt, lassan elszakad az ajkaitól. Laposakat pislogva a szemeibe néz.*
- Mostmár csak a tiéd vagyok.. és te is csak az enyém!
*Sajátítja ki a fiút egyből, élesen, bár ezt már nemrég megbeszélték. Mély levegőt vesz, és lehunyva a szemeit, a fiú karján végigsimítva leteszi maga mellé a kezeit.*
|
*A simításta elmosolyodva ránéz, majd vissza is hunyja szemeit. Homlokát ismét a lányénak dönti, s fokozza még egy kicsit a mozgást. Huzamosabb ideig ilyen tempóban mozog, majd fokozatosan lassít rajta. Egyik kezével végigsimít a lány karján, majd az oldalán, végül ismét megtámaszkodik. Abbahagyva a mozgást lehunyja szemeit, majd felnézve Carmenre mély levegőt vesz. Ha tud, a szemeibe mélyen.*
- Köszönök mindent..
*Hajol oda hozzá, s lágyan megcsókolja, hosszan, s nem is kívánja félbeszakítani egy hosszú ideig. Egyik kezét közben felcsúsztatja a lány arcára.*
|
*A kijelentésre nagyokat pislog. Miért, él? Nem harap, érzékeny... kérdését inkább nem teszi fel, mert nincs itt a helye és kész. A heves csókot boldogan viszonozza, ahogy Yama elhelyezkedik, izgatottan az arcát kezdi el fürkészni. A behatolásra felsóhajt és mély levegőt véve hátradönti a fejét ahogy csak tudja. Ahogy a homlokuk összeér, Yamára pislog. A mozgás gyorsulására felnyög és a már elég rendesen meggyűrt lepedő még érintetlen részébe markol bele, de most el sem engedi. Szaporán kapkodja a levegőt, egyik kezével végigsimít a fiú karján, majd le is dobja maga mellé, mellei az ütemre himbálódznak. Teste is kellőképp felforrósodik, és bár a szoba nagy, valahogy mégis melege lesz.. felnéz és Yama szemeit kezdi el fürkészni, de néhányszor egy hosszabb pillanatra lehunyja a szemeit, hogy rendesen ki tudja élvezni a helyzetet.*
|
*Ahogy Carmen ráfog arra felszisszen.*
- Csak finoman.... érzékeny..
*Hunyja le szemeit, és megfogja a lány csuklóját. Amint elengedte felsóhajt és ő is elengedi. Így már mindjárt jobb ^^. Elmosolyodva odahajol a lányhoz és hevesen megcsókolja, majd elhelyezkedve az arcát kezdi el fürkészni. Végigsimít az arcán, majd megtámaszkodva a feje mellett hátradönti a fejét. Gyengéden beléhatol és mozogni kezd, lassan, féltve. A lányra nézve sóhajt, majd lehunyja szemeit és homlokát az övének dönti. Fokozza a mozgást, így inkább hátraveti a fejét. Vizes tincsei, vagyis már izzadt tincsei az arcába omlanak. Gyorsabban kezd el mozogni, lökései mélyebbek. Jólesőn sóhajtozik és néha alig hallhatón felnyög ő is.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
