|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 00:18 - |
|
[23-4] [3-1]
*Az ölelésre felpillant a férfire, majd halványan elmosolyodik. A szavakra összehúzza a szemeit, majd felnevet.*
- Ezt bóknak veszem.. bár.. ha tiszta apa vagyok, nincs humorom..
*Teszi hozzá halkabban, a hajborzolásra felszisszen és lehunyja a szemeit Amint abbahagyja felnyitja az egyik, majd a másik szemét is. A szavaira összehúzza a szemeit*
- Most mi köszönsz..?
*Pislog kettőt, ahogy elszakad tőle összehúzza a szemeit, ahogy a puding képentörli lehunyja a szemeit.*
- Ch...
*Letörli magáról, majd megnyalja az ujját.*
- Még így is finom..
*Bólogat, majd megcsóválja a fejét.*
- Én nem vagyok az ilyenek híve.. de neked jól áll
*Mosolyodik el, majd körbenézve feláll és a kezét nyújtja Narunak. Bár, az már kérdőjeles, hogy fel tudja-e húzni xD*
|
*Az ölelésre igencsak meghökken, annyira, amennyire még talán soha. Egyből kipattannak a szemei, és meglepve lenéz a loboncra. Alig tudja elhinni, amit lát, és amit érez, a szavakat meg méginkább. Tágra nyílnak a szemei, ám mivel ez észhez is téríti, mire a fiú felnéz, már teljesen békés az arca. Az utolsó kijelentésére lassan elmosolyodik, majd elvigyorodik, átkarolja egy hirtelen lendülettel kisYama nyakát, és magához rántva elkezdi szorosan ölelgetni.*
- Jóóólvaaan, mostmár bírlak, kölyök! Tiszta apád vagy te, hallod.. hínnye, még a fejed is ugyanolyan kemény
*Lát neki a kegyetlen hajborzolásnak, de ezzel hamar fel is hagy, viszont a fiút nem engedi el. Behunyja a szemeit, és állát a fejtetejének döntve sóhajt egyet*
- Köszönöm, pajti.. most pedig..
*Egyik kezével felnyúl, megfogja a kanalat, elszakad a fiútól, és a kanálon levő pudingot a fiú felé pöcköli*
- KAJACSATAAA!
|
*A szavak teljesen lehangolják. Maga elé mered, majd a térdeire támaszkodva lehajtja a fejét. Gyengén megrázza a fejét, majd felnéz a férfire. Nyel egyet, majd közelebb mászik hozzá. Mivel be van csukva a szeme, nem láthatja, csak érezheti, ahogy két kar szorosan átöleli. Felpislog rá, majd lehunyja a szemeit.*
- Szerintem.. *kezd bele, majd megakad, végül folytatja is* ..mindenkinek nagyon fontos vagy.. és akár a gyógyszereknek köszönheted az életed, akár nem, élhetsz.. de..
*Lassan elszakad tőle és végigméri, majd összeszűkülnek a szemei.*
- Nekem az a vicces és humoros Narumi jobban tetszett..
*Bólint egy aprót, majd inkább félrenéz. Hát, ezt veheti akárminek.. felvidításnak, bárminek. Egy pontot kezd el figyelni a földön.*
|
*Lehunyja a szemeit, mivel a fájdalom csitul, a markoláson is lazít. Megtámaszkodik maga mellett, és megtörli a homlokát. Kicsit izzad.. a szavakra csak vigyorog, ahogy megkapja a gyógyszert, átveszi mindkettőt. Két ujja közé csippenti a pirulát, de nem veszi be. Iszik egy kortyot a vízből*
- Egy ekkora kis bogyótól függ az életem még jónéhány hónapig.. lehet, hogy az öcskös megmentett, ugyanakkor gyógyszerekre vagyok szorulva, ha élni akarok. Ha csak egyszer is kihagyom.. ez lesz a következménye.. megéri ezt egyáltalán?
*Halkan beszél, de legalább már nem akadozva. Vesz egy mély levegőt*
- A régi szívem gyenge volt ugyan, de legalább a sajátom volt.. a műtétem után pedig egy vadidegen ember szíve dobog bennem.. *a markába zárja a pirulát, és lehunyja a szemeit* tény és való, én ezt már csak miattatok csinálom
*Dobja be a szájába a gyógyszert, és iszik rá egy kis vizet. Felteszi a poharat az asztalra, kézfejével megtörli a száját, majd egy sóhajjal behunyja a szemeit, és meg se moccan*
|
*A vigyorra nem nyugszik meg, sőt.. a szavakra nyel egyet, és be se fejezi, már pattan is fel. Körbepillant, majd a táskához rohanva elkezd benne kutakodni. Ott van a közelben, szóval visszanéz a férfire, majd a táskára.*
- Ha apa látna, kiakadna..
*Dünnyög alig hallhatóan, mire megtalálja a gyógyszert. Bólint, majd visszasiet vele Narumihoz. Vesz belőle egy szemet és odanyújtja, majd másik kezével levesz egy pohár vizet. Biztos azzal kell bevenni..*
- Tessék, itt van.. *sóhajt egy nagyot* Máskor vedd be a gyógyszert!! Ez nem játék!
*Húzza össze a szemeit mérgesen, majd ismét kissé kétségbeesetten fürkészi.*
|
*Mély levegőket vesz, ahogy Yama letérdel mellé ránéz. A kétségbeesését látva visszahunyja a szemeit. Ez nem jó.. vesz egy mély levegőt, és szusszanva elvigyorodik*
- Rosszfiú voltam, és.. nem vettem be a gyógy..szerem.. ekkora *mutatja két ujjával* sárga.. a táskámban.. elől.. megkérhetlek.. hogy?
*Nem fejezi be, lecsüccsen a földre, és hátát az asztal lábának dönti. Kiment a fejéből, meg nem is nagyon akart rá emlékezni, és úgy tűnik, ez ezzel jár. Hát, mostmár legalább tudja.. ajh.. szorít a markolásán a ruhájának, másik kezével pedig a szék lábát kapja el, és próbál egyenletesen lélegezni*
|
*Figyelmesen hallgatja a szavakat, majd halványan elmosolyodik. A további szavakra szemrehányón ránéz.*
- Mondtam, hogy nem muszáj elmondanod!
*Húzza össze a szemeit, majd tovább kanalazza a pudingját. Ám meghallva a kanál csörgését egyből odakapja a pillantását. Leteszi, vagy inkább dobja a kanalat a tányérra. Végig Narut figyeli ahogy letérdel, ő is letérdel mellé.*
- Naru.. mi a baj??
*Fürkészi kétségbeesett szemekkel, majd felpillant, de nem tudja mit mondjon. Visszanéz Narumira.*
- Hogy segítsünk..?
*Talán kezdi érteni, mire gondolt a férfi az előbb. "Gondolnia kell másokra" meg "ha történik vele valami". Megrázza a fejét és a mellkasához húzza mindkét kezét.*
|
*Okos egy kissrác.. Yamára pillant, majd a desszertje felé fordul. Mer egy keveset a kanáljára a csokiöntetes csokipudingból (fááj a szíveem), és bekanalazza. Sóhajt egy nagyot, és felkönyököl*
- Dehogynem, gondolkoztam rajta, csak.. ez a családalapítás nem nekem való. Tudod, nem vagyok az a fajta, aki meg tud állapodni. Sosem tekintettem úgy magamra, mint egy normális ember jövővel, célokkal, és álmokkal.Nem gondolkoztam azon 15 éves korom óta, hogy "mi leszek, ha nagy leszek". Éltem az életem és jött minden magától. A család.. az sokkal komolyabb dolog, mint egy egyszerű szerelem. Ott felelősséggel vagy a többiekért, nem csak amíg élsz, hanem ha meghaltál is. Amíg ilyen könnyedén veszem az életem, nem tehetem meg azt, hogy megállapodjak, mert ha történik velem valami.. gondolnom kell másokra. Érted?
*Pillant kisYamára egy kába, melankólikus mosollyal, és újabb falatot mer a kanálra. Sóhajt egy nagyot.*
- Öregem, egy 14 évessel tárgyalom ki az életem..
*Csóválja meg a fejét, de úgy egész hirtelen dobban egy jó nagyot a szíve. Tágra nyílnak a szemei, a kanál kicsúszik az ujjai közül, és csörömpölve a tányérnak csattan. A mellkasához kap, meggyűri a felsőjét a szíve felett, összeszorítja a szemeit és olyan mélyre hajtja a fejét, amilyen mélyre csak tudja.*
- A fenébe..
*Dünnyögi igencsak halkan, szabad kezével megfogja az asztal szélét, és lecsúszik a székről. A földre térdel, de láthatóan erős fájdalmai vannak, a szolgálólányok rögtön elkezdenek sürögni-forogni körülötte, dehát amíg nem tudják, mi a baj, nem tehetnek semmit. Felnéz és a zsebéhez kap, ám érezve, hogy lapos, felnyitja az egyik szemét, és megtámaszkodik maga előtt. A fenébe..*
|
*Ahogy elkezdi emelgetni a térdét sóhajt egyet. Az orrkoppintásra lehunyja a szemeit, majd felnyitja az egyiket és úgy pillant rá. A szavakra halványan elmosolyodik és megvonja a vállát. Ugyan.. a kérdésre bólint, a csikizésre ismét felnevet. Ahogy felállnak vele megkapaszkodik Narumiban. Talajt érve sóhajt és rápillant, majd a desszertre. Hümmög egy sort, majd az evőeszközért nyúlva eltöpreng. Körbepillant, majd Narura.*
- Kérdezhetek valamit?
*Húzza össze a szemeit, majd a desszertre néz, végül ismét a férfire.*
- Te nem gondolkoztál még családalapításon? Mert.. ha úgy vesszük le vagy maradva..
*Von vállat. Hát, itt arra gondol, hogy Naru öccse, vagyis az ő apja már túl van a családalapításon xD. Eltöpreng, majd gyorsan hozzáteszi.*
- De persze nem muszáj válaszolni, ez.. nem az én dolgom. Csak érdekel..
*Ha lehet, akkor belekóstól a desszertbe. Nem rossz *-) *
|
*Abbahagyja a csikizést, és kíváncsian figyeli a fiút. Beszélhet ^^ a kérdésre értetlenül pislog, csikiz még egyet, majd töprengve az állához emeli a mutatóujját*
- Ez egy jü kérdés.. nem, nem vagyok mindig ilyen, viszont igen, mindenkivel akit megkedvelek. És rossz tulajdonságom, hogy nagyon hamar megkedvelem az embereket. De azt hiszem, ez így rendben van
*Kacsint rá, és elkezdi emelgetni a térdét, amin ül. Hamar rájön, hogy vacsi után talán mégsem kéne xD így inkább abba is hagyja. A további szavakat figyelmesen hallgatja. Elmosolyodva a fiú orrára koppint*
- Nagyon jó megfigyelő vagy.. apádnak is van humora, ha eleget iszik. De ez helyén van. Ha én nevetek, az megszokott, de ha ő nevet, attól mindenki sokkal jobban érzi magát. Ugyanakkor vissza tudom fogni, mégis próbálom ellazítani kicsit. Ez jó dolog, nem?
*Csikizi meg újra a fiút, de már ki is hozzák a desszert. Feláll kisYamával a karjaiban, a helyére viszi, és óvatosan leülteti.*
|
*Ahogy odahajol hozzá meglepetten felnéz rá, de nem tud feleszmélni, máris Naru ölében találja magát. Felpislog rá értelmesen, majd a szolgálókra. A kijelentésre sóhaj, majd felpillant Narumi kezére. A kérdésekre ránéz, a csikizésre elmosolyodik és fel is nevet. Kapálózik egy kicsit, megpróbálje eltolni a kezét.*
- Alig vagyok itt pár órája, nincs véleményem róla.. nem tudom.. fura.
*Próbál szóhoz jutni, ha befejezte a csikizést lassan lefagy arcáról a mosoly és egy sóhajjal megcsóválja a fejét. Kíváncsi tekintettel felpislog rá.*
- Te.. mindig ilyen vagy..? *dönti oldalra a fejét kíváncsian* Mármint.. mindig ennyire gyerekes vagy..? És mindenkivel?
*A plafonra néz töprengve, majd vissza rá.*
- Csak azért kérdezem, mert.. nehéz elhinni, hogy apa bátyja vagy. Külsőleg hasonlítotok, de apának alig van humora.. és egyáltalán nem gyerekes. Te az ellenkezője vagy
*Vonja meg az egyik vállát és vesz egy mély levegőt.*
|
*A bocsánatkérésre bizony meglepődik egy kicsit, lenyeli a falatot és Yamára pillant. Lassan elmosolyodik, leteszi a villát, majd odahajol hozzá, elkapja a derekát, és egy határozott mozdulattal az ölébe rántja a fiút. Remélhetőleg a kaja a gyomrában marad xD átkarolja a derekát, összefűzi az ujjait, és lepislog rá egy széles mosollyal. Felnéz az egyik szolgálóra, s a kezét unokaöccse fejére pakolja*
- Jöhet a desszert!
*Máris elkezdenek pakolni, ő meg addig visszafordul Yamához. A keze helyett az alkarját fekteti a fejére, és kiszélesedő vigyorral félrebiccenti a fejét. Hihii*
- És, tetszik ez a hely? Valamennyire csak tetszik, nem? Nem? Nem?
*A nemekkel párhuzamosan bele-belecsikiz a fiú hasába, oldalába, nyakába, és még utána is folytatja, ahol éri*
|
*Narumi szavait figyelmesen hallgatja, majd elhúzza a száját. Ahogy elnémül sóhajt egyet és a a tányérjára mered. Lassan leteszi a villát és a szalvétával megtörölve a száját hátradől a székben.*
- Sajnálom, hogy feszegettem a témát..
*Néz lassan Narura, majd vissza maga elé. Pontosan tudja, hogy az apja és Naru anyja már rég meghalt. És nem ismerhette.. de jó történeteket már hallot róla. Elhúzza a száját, majd lehajtja a fejét és elgondolkozik.*
|
*Elgondolkozik a válaszra, a kérdésre csak a szeme sarkából pillant a fiúra. Lassan elmosolyodik*
- Sokat kaptam az élettől, de szerintem akiknek nem túl fényes a sorsuk, azok tudják meglátni a világban a szépet, és csak ők tudják értékelni is. Mi értelme megszületni és végigsírni az életünket, ha az eltelhet nevetve, boldogan is, a sorsunk, származásunk ellenére?
*Felnéz a plafonra, majd tovább eszik. Aki éhes, az bármit meg tud enni. Sietve lapátolja a kaját, de eszébe jut valami, így félig teli szájjal a fiú felé fordul, és eldünnyög.*
- Neked semmi okod panaszra, a legnagyobb tragédiád hogy idegesítő az új csapattársad és néha túl szőke az anyukád. Másnak anyja sincs
*A tányérja felé nyúl, majd meg is dermed, és hosszan egy pontra mered maga előtt. Ezt szépen elhadarta, holott az ő édesanyja is.. behunyja a szemeit, és elnémulva tovább falatozik.*
|
*A férfi szavaira egy fintorral az ételre néz, majd beleborzong. Wáh.. szívesebben enne az apja főztjéből. Megízlelgeti az ételt, majd hümmüg egy kicsit. Nem rossz, bár nem olyan jó, mintha az aoha készítette volna. A halk kérdésre Narura néz, miközben mer a villájára egy újabb adagot.*
- Őh.. hát erre mit mondjak..? Romlott világban élünk.
*Von vállat és maga elé nézve újabb falatot töm magába. Eltöpreng, majd Narumira néz.*
- Neked miért van pozitív nézeted a világról..? Hisz a történetből ítélve te is kaptál párszor..
*Vagyis egy, de az neki párszor xD. A heget mutatta csak vele kapcsolatban.. eltöpreng és tovább eszik.*
|
*Hasonlóképp fürkészi az ételt, ahogy a fiú odahajol, ő is közelebb billen hozzá*
- Amíg nem mozog, addig mosolyogj és nyeld le!
*Ereszt meg egy bájvigyort a szolgálók felé, és felegyenesedik. A villájára tűz a húsból, és egy fintorral megnézegeti. Már érti, hogy Carmen miért olyan csontsovány.. behunyja a szemeit, és inkább hiszti nélkül elkezd enni. Felnéz, és elhúzza a száját. Csalódott, mert az étel egész finom.. így nem tud hisztériázni xD a fiúra pillantva eltöpreng, majdnem a száját is nyitva hagyja xD*
- Megkérdezhetem, hogy mitől van ilyen negatív nézeted a világról?
*Csendesen teszi fel a kérdést, hisz elég sokan bámulják őket xD huh, kiszokott ebből*
|
- Wááh.. nem úgy.. te mondtad, hogy jöhet. És utána mondta, hogy valakinél laknia kell..
*Teszi karba a kezeit, a további szavakra meglepődik, majd vállatvon.*
- Aha.. jó.
*Naru szavaira felpislog rá, majd a szolgálókra.*
- De anyáék még nincsenek itt..
*Jegyzi meg halkan és a férfire pillant, majd elhúzza a száját. Hátradől a székben, a tálat meglátva felegyenesedik.*
- Jóétvágyat
*Néz körbe, de csak ketten vannak. Megcsóválja a fejét és a főételre néz. Összehúzza a szemeit és ha a szolgálók odébb vonultak Naruhoz hajol.*
- Elég furán néz ki..
*Néz rá, majd visszamegy a térfelére. Szed magának a különös kinézetű ételből. Megbökdösi a villával, majd félrenéz. Hát.. túl kell esni rajta. Szed a villájára, majd megkóstolja.*
|
*Elmosolyodik a hirtelen hangulatváltozáson, a további szavakra felnevet, és Yama fejére teszi a kezét.*
- Nagyon cseles, tekintve hogy mégiscsak te hívtad meg. De sajnos a kérésed lehetetlen, ugyanis még kicsi korában elvesztette a családját
*Vonja meg az egyik vállát, és visszavonul a térfelére. Int az egyik szolgálónak*
- Oké, tálalhatnak! Aki nem jön, az nem eszik. Én egyből a desszertet kérném
*Dörzsöli össze a két tenyerét, és már jön is ki legalább négy szolgáló lefedett tálcákkal. Hát az nem a desszertje lesz :( nem szeret sorban haladniii :( anyuu :( Yama-kaját akaar :( tejszínhabbal.. letesznek elé és kisYama elé is egy tálat, és felemelik róla a fedőt. Háh, nincs leves ^^ egyből a főétel.*
- Hát akkor, jóétvágy! Félrenyeléstől mentes egészségünkre!
*Emeli meg a még üres poharát, és már neki is lát a kajának*
|
*A válaszra összehúzza a szemeit és megcsóválja a fejét.*
- Nagy tervek.. hm.. van barátnőd? Oo
*Lepődik meg utólag, a kérdésre lefagy arcáról a meglepettség, helyére kiül a komorság. Megcsóválja a fejét és elnéz az ellenkező irányba, majd összehúzott szemekkel a férfire.*
- Nem érdekel, hogy mikor jön! Az lenne a legjobb, ha nem is jönne..
*Teszi karba a kezeit és félrefordítja a fejét, majd visszapillant.*
- Miért ajállottad fel, hogy nálunk lehet..? Menjen a saját családjához.. ott van a legjobb helyen.
*Von vállat és mérgesen félrenéz.*
|
*Micsoda életcélok.. inkább nem firtatja. A kérdésre a fiúra pillant, megereszt egy halvány mosolyt, majd megvonja az egyik vállát.*
- Az öcsémmel, az unokaöcsémmel, és a hercegnőmmel töltök minél több időt. Megaaa barátnőmmel, a volt osztályommal, a mostani csapatommal..
*A tarkójához nyúlva megdörzsölgeti azt, majd egy szusszanós mosollyla inkább legyint. Eszébe jut valami, így közelebb csusszan székkel együtt a fiúhoz*
- Az új "barátnőd" mikor jön? Megadtam neki a címet, remélem hogy jó helyre kopogtat be. Báár ezt a kastélyt elég nehéz lehet eltéveszteni..
*Néz körbe, és sóhajt egyet. Alig várja, hogy a két gyerek elkezdje egymást ölni.. élvezet lesz.*
|
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
