|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.08. 19:09 - |
Néhány szobás lakás a 7. emeleten, amit Kippeiék béreltek ki maguknak. Van egy gyerekszoba, egy háló, egy nappali, konyha és fürdőszoba. Meg egy keskenyebb folyosó a bejáratnál. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
"Drága Kippei!
Fogalmam sincs, aggódsz-e amiatt, hogy a Baby-s eset óta nem mentem haza. Talán nem lesz számodra újdonság, ha azt írom, legközelebb csak egyszer fogok: hogy elvigyem a cuccaimat. Amióta nem találkoztunk, megállás nélkül jár az agyam, töröm a fejem, emlékképeket pörgetek. Te is érzed, ugye, hogy már csak halvány körvonalai vagyunk a régi önmagunknak? Biztos vagyok benne, hogy ha mind a ketten akarnánk, vissza lehetne hozni a múltat. Csak pár nap kéne, meg egy mély beszélgetés, hogy újra felfedezzük egymásban a szerelmet, az örömöt. Arra az időszakra emlékszel még? Nagyon szép volt. Például az első tesióra Narumi tanárúrral, a futóverseny és a kosármeccs, vagy amikor leöntöttem a kezem sósavval Carmen butasága miatt, és te elkísértél az orvoshoz, vagy amikor (fogadásból) nálad aludtam, és megcsináltuk azt a rajzot. Nem is emlékszem már a címére, valamilyen Gengszterek és Divatból kiment Maffiózok talán.. Volt alkalmam nagyon sok emléket felidézni, és nagyon sok helyszínt bejárni. Akkoriban tudtam, hogy nincs nálad esélyem, és mégis, amikor megcsikiztelek, amikor átöleltél, és amikor elmesélted a fogadást, akkor annyira jó érzés volt az a sok "szeretlek", ami elhagyta a szád. Együtt nevettünk, és tudtam, hogy még nagyon sokáig figyeltél, amikor elaludtam. Arra emlékszel, amikor az osztály kézzel-lábbal tiltakozott a kapcsolatunk ellen? És mi kitartottunk.
Aztán rossz ösvényre léptünk, olyanra, amely nem visz közös jövőhöz. Összemelegedtél Babyvel, én pedig közelebb kerültem Yamához. Azt hiszem, nem haragszom. Legalábbis nem vagyok mérges, mert te boldog vagy. Emlékszem, mennyit sírtam akkoriban. Már ott sem voltam önmagam, azt hiszem, a mai napig nem tudok úgy nevetni, ahogy akkor tettem, amikor a rajzversenyt megnyerve a nyakadba ugrottam.
Szeretlek. Általános óta, és még most is. Akkor is szerettelek, amikor megkérted a kezem, vagy amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, és akkor is, amikor rámtaláltál, miután megpróbáltam felvágni az ereimet. Akkor is szerettelek, amikor az épülő hotelnél átöleltél. Nem hittem, hogy képes leszek valakit így szeretni, ilyen kitartóan, és ilyen sokáig.
Azonban tovább kell lépnem. Nem hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy a jövőmben csak akkor vár boldogság, ha Te is ott leszel, de túlságosan kihat a huza-vonánk a környezetünkre is. A fiúnk szenved, mégha nem is mondja. És biztos Yamának is elege van már a folytonos kiborulásaimból. Megismertem valakit, egy fiút, aki azt ígérte, felszárítja a könnyeimet. Kedvelem. Minden bizonnyal bele fogok szeretni, mert nagyon rendes ember; úgy viszont soha nem fogom szeretni, ahogy téged. De az ő karjaiban meglelhetem azt a boldog jövőt, amelyet nekem a te karjaid nyújtanak, és bár a szívem feléd húz, tudom, hogy idővel jobb lesz. Te is megszeretted Babyt, és úgy érzem, nem harcolhatok többet érted. 9 év után is belefáradtam, amikor a versemet felolvastam neked, és most is elfáradtam. Azt szeretném, ha boldog lennél. (De azért vigyázz Babyvel, mert össze fogja törni a szíved!)
Boldognak kell lennem. Annyi minden történt, hogy nem engedhetem meg magamnak az önzőséget, azt, hogy Rád várjak, érted epekedjek, a csókod tartson életben. Talpra kell álnom, nehogy magammal rántsak valakit, akit szeretek. Boldognak kell lennem, akkor is, ha a boldogságot Te jelented számomra.
Száz szónak is egy a vége. Itt a búcsúzás ideje. Többet már nem kell aggódnod miattam. Sajnálom azt a sok gondot, amit okoztam, és köszönöm azokat a kellemes perceket, amiket Tőled kaptam. Úgy lesz a helyes, ha Kippei nálad marad. Sosem tudnék a szemébe nézni azok után, hogy feladtam.
Szeretlek.
Örökké.
Ég veled!
Kokoro
*A borítékban ott lapul az eljegyzési gyűrű, és az ezer éves, rajzversenyes oklevél*"
*Mivel vasárnap van, így elég későn kel. De mivel minden napot azzal kezd, hogy lemegy és megnézi a postaládát, ez ma sem lehet másképp. Elég sok idő telt el a Babys eset óta és nem látta Kokorot. Azon töri a fejét, mi lehet vele, miközben lefelé lépked az emeletrő - pizsiben. Mindegy, megszokott látvány.. xD leszökken az utolsó fokról és a ládához lépve bekukkant.*
~Na, egy levél.. remélem nem számla >.<~
*Kinyitja a ládát, kézbeveszi a levelet és visszazárja a ládát. Lepillant a levélre és már indul is felfelé. Fent a nappaliban köt ki, leül a kanapéra és már bontja is fel a levelet. Először az oklevél, majd maga a levél, végül a gyűrű akad a kezébe. Ekkor hasít bele a felismerés: a levél Kokorotól származik.. pislog kettőt. Az oklevélre nem fordít nagy figyelmet, igen.. olyan is volt. Inkább nekilát olvasni a sorokat. Lassan elhúzza a száját. Ez már nem indul jól.. a nosztalgia-sorokat olvasva el-elmereng és meg is torpan egy pillanatra. Elnéz az ablak felé és felidézi magában a régi dolgokat. A fogadás nem volt szép dolog, de utána úgy érezte, tényleg szereti a lányt.. dehát.. valahogy ez nem jött össze igazán. Ami a rajzversenyt illeti.. azt nagyon élvezte. Bár ott még Kokoro egy lány volt a sok közül.. semmi extra érzelem nem kötötte hozzá. Szóval jah.. az osztály véleménye sosem érdekelte, Yamáé főleg nem, pedig vele akkor _még_ jóban volt. Sietve megrázza a fejét és inkább visszamerül a levélbe. Baby? Hát.. jah. Igazából, ha az a szőke csaj nincs, akkor talán normális a kapcsolatuk.. mert akkor Kokoronak nem kell Yamához "menekülnie", ő maga nem lesz erre féltékeny és nincsenek viták.. lehunyja a szemeit. Tényleg Babyt akarja hibáztatni..? Amikor ő nem tudott uralkodni magán..? Szép. Egy sóhajjal folytatja az olvasást. Tovább kell lépnie? Mit akar ezzel? Ám már kezdi is sejteni, miért írja Kokoro ezeket a sorokat. Kicsit meglepődik, hogy Kokoro megismert egy új srácot és egy enyhe féltékenység is lángra kap benne, de.. nem tudja mit kéne tennie. Ahogy a levél végére ér, nagyot sóhajt. A KisKippei-es rész annyira nem is ragad meg benne... csak ez így.. rossz. Nem hitte, hogy ennyire fog neki fájni a Búcsúzás ideje, pedig már hányszor, de hányszor volt rá kilátás! És akkor nem bánta volna. Ha korábban szakad meg a kapcsolat.. átkozott fogadás! Kicsit meg is gyűri a papírt, aztán pár könnycsepp is lehull a papírra. A gyűrűre pillant könnytől csillogó szemeivel, majd meg is fogja.*
- Hát így érne véget..?
*Zárja markába a gyűrűt, majd lerakja a levéllel együtt és inkább eldől az ágyon. A sírás a gyengeség jele, dehát mit kéne tennie? Részben nagyon szomorú, részben viszont.. megkönnyebbült. Innentől ismét szabad ember, azt tesz, amit csak szeretne. Ami Babyt illeti.. tudja, érzi, hogy Baby érzelmei nem valósak, vagy nem teljes egészében valósak, de vele akkor is jól érzi magát... lassan felnéz a plafonra. És a fiának ezt hogy adja be..? Lehet, hogy odaadja Kippeinek a levelet és ő elmegy addig itthonról.. vagy passz. De ez elég.. kínos helyzet. Eleve.. Kokoro hogy képzeli azt, hogy egy levélen keresztül szakítanak?! Bár.. még egy esélye maradt Kippeinek: Kokoro eljön a cuccaiért. Talán.. talán ha akkor tenne valamit kettejükért.. ezernyi mentő ötlet kavarog a fejében, de azt is tudja: hiába. Semmit sem érne.. amennyire ingatag a szerelme Kokoro iránt, csak újra megbántaná és kezdődne minden előlről.. a lány futna Yamához, ő pedig féltékeny lenne, és ki tudja, hova fajulnának a dolgok... Ez nem Happy End.. ezt csak The End.*
 
|
*Bólogat. Persze persze, úgy lesz. Int egyet a fiú után, majd sarkon fordul, és folytatja útját a régi szobája felé. Mennyi emlék, te jó ég.. talán tényleg nem kellett volna idejönnie. Bár, tanulságos napok lesznek, mert legalább végiggondolhatja a múltat, és eljátszadozhat a "mi lett volna, ha.."-val. A szobába felérve meglepve tapasztalja, hogy nem is olyan kihalt, mint hitte. Mondjuk igaz, hisz Alexis még mindig itt tanul, és szeptembertől vissza is költözik. Még Carmen néhány ruhája is itt maradt, és legnagyobb meglepetésére néhány saját cuccot is talál. Leül az ágyára, majd a szatyrokkal együtt el is dől*
|
*Hallgatja a lányt és ő is visszagondol a régi időkre. Hát igen.. tesiórák, Naruval.. xD nem kívánja mégegyszer átélni. Elmosolyodik kicsit, a válaszra bólint, az ölelésre viszont meglepődik. Hehe.. ^^ régen el se tudta volna képzelni, hogy egy lány így ölelgeti. Most nem egy, hanem kettő is.. Carmen ugye, meg Kokoro. Najó.. mindegy. A szavakra biccent.*
- Ne köszönj semmit ;) majd még találkozunk. Legyél jó és ne csinálj semmi ostobaságot!
*Néz rá szigorúan, majd bólint és ha nincs ellenvetés, akkor a taxihoz sietve beül és el is megy.*
|
*Átveszi a szatyrot, és megáll. Biccent egyet, majd körbenéz*
- Emlékszem a régi tesiórákra.. az osztálykirándulásokra.. a karácsonyra.. *jóég, biztos, hogy ő ide akart jönni? XD Hát, az altatót megígérte, hogy nem használja* Jó, köszi
*Mosolyodik el Yamára nézve. Meglesz.. itt sokkal jobb lesz neki, mint a kastélyban, akkor is, ha sok az emlék. Yamához lép és röviden megöleli, majd ahogy elszakad tőle, nyom egy puszit az arcára*
- Mindent köszönök. Add át üdvözletem Carmenéknek
*Két kézbe fogja a szatyrot, de addig nem megy, amíg Yama el nem indul*
|
*A választ hallva elhúzza a száját, majd lassan elmosolyodik.*
- Mintha tudnék így a gyerekekre koncentrálni.. otthon is csak azon fogok agyalni, hogy veled mi a helyzet. Mindegy, a napokban úgyis felkereslek még..
*Von vállat és belép a kapun, a szavakra szusszan egyet és bólint. Na jah.. eszébe jut valami, így átnyújtja a lány szatyrát.*
- Nem tudom, mennyi hasznát fogod itt venni, de.. tessék ^^" Na, de innen nem is megyek tovább.. este felhívlak, jó?
*Pillant kérdőn rá*
|
*Hálásan elmosolyodik, és ahogy megérkeznek, kiszáll a kocsiból. Becsukja az ajtót, majd megkerülve az autót Yama mellé lép. Felnéz a kollégium nagy, böhöm épületére, és halkan sóhajt egyet. Kippei vajon mit fog szólni, hogy nem megy haza? És akkor, ha hazamegy? Megbeszélik, összeborulnak, és mindegy megy tovább a következő vitáig? egy kicsit elbambul, aztán sietve felzárkózik Yama mellé. A kérdésre bólint*
- Biztos. Pár napig elleszek itt. A házatokban úgyis folyton csak miattam aggódnál.. használd ki, hogy a gyerekek végre itthon vannak. Én megleszek
*Vesz egy mély levegőt, és kicsit határozottan bólint egyet. Kinyitja a kaput, és belépve körbenéz*
- Milyen rég volt.. jópár éve még ez a hely volt az otthonunk..
*Néz Yamára egy halvány mosollyal*
|
*A kérdést hallva rápillant és lassan elengedi.*
- Miért kérdezel ilyen butaságokat..? A legjobb lány barátom vagy, naná, hogy melletted vagyok, ha szükséges
*Bólint egy határozottat, a taxi pedig leparkol a kollégium előtt. Kikapcsolja az övét, és előrehajolva kifizeti az utat, majd kiszáll és kiveszi a szatyrokat is. Ha Kokoro jön, akkor a kapu felé indul.*
- Akkor.. biztos, hogy itt jó lesz?
*Húzza el a száját és a lányra pillant.*
|
*Neki az is bőven elég, hogy Yama átöleli. Nem kell semmit sem mondania, csak ölelje, amíg oda nem érnek. És tényleg megnyugtató.. Yama vállán fekve lassan felszáradnak a könnyei, és a hátsimogatás is lelassítja kicsit hevesen verő szívét*
- Miért vagy mindig mellettem? Nem vagyok valami jó társaság..
*Mered a semmibe a fiú vállán, majd lassan, nagyon lassan és nehézkesen, de kibújik a karjaiból, és visszaülve az ülésére letörli potyán maradt könnyeit*
|
*Elhúzza a száját és a lány hátát kezdi el simogatni.*
- Hát.. Carmen elég sokat sírt, régen. Amikor még nem úgy viselkedtem, ahogy kéne.. ^^" De az már múlt..
*Teszi hozzá halkabban, majd félrenéz. Mit kéne mondani..? Igazából fogalma sincs. Vesz egy mély levegőt és a lány fejtetejének dönti az állát.*
- Rossz így látni téged..
*Jegyzi meg, majd előrepillant, hogy merre járnak.*
|
*Mivel Yama átkarolja, van alkalma teljesen átöleli, bár a biztonságiöv egy kicsit akadályozza ebben, szóval odanyúlva kikapcsolja. Úgysem fognak autóbalesetet szenvedni, és a fiú karjai felérnek egy övvel. A szavaira megtörli a szemeit*
- Carmen is nagyon sokat sírna.. mi lányok már csak ilyenek vagyunk..
*Dönti a homlokát a fiú mellkasára, de nem nagyon tud megnyugodni. Fogalma sincs, történt-e valami Kippei és Baby között, de a fiú magyarázkodni akart, úgyhogy valószínűleg igen. Vesz egy szaggatott, mély levegőt, majd visszakucorodik Yama karjaiba. Legalább arra az időre, amíg megnyugszik*
|
*Eligazgatja a lábánál a szatyrokat, ahogy a lány nekidől ránéz egy félmosollyal, de látva, hogy nincs annyira jól, elhúzza a száját. A szorításra meglepődik, a vállai rázkódására szusszan egyet.*
~Nem értem, miért sír miatta.. -.-~
*Csóválja meg a fejét, majd átkarolja a lányt mindkét kezével.*
- Ne sírj, kérlek.. nem érdemli meg a könnyeidet
*Bólint egy aprót, majd előrenéz a sofőrre. Nem sokára ott is vannak a kollégiumnál.*
|
*Ahogy megjön a taxi, felpillant és engedelmesen beül. Megvárja Yamát, majd beköti az övét és hátradőlve kinéz az ablakon. Egy ideig nézelődik kifelé, majd egy jó nagy sóhajjal Yama karjának dől, és ha hagyja, a vállára hajtja a fejét. Lehunyja a szemeit, halkan sóhajt még párat, miközben szabad kezével megfogja Yama azon kezét, amelynek nekidőlt, majd egy kicsit meg is szorítja, arcát belefúrja a vállába és egy kicsit megrázkódnak a vállai. Nem tudja megállni, a könnyek jönnek maguktól, bár csak némán, halkan*
|
*A lányt fürkészi, a csókra meglepődik, de viszonozza, amennyire tudja. A szavakra biccent és az ajtóhoz lépkedve a kilincsre teszi a kezét. Babyre néz, majd sóhajt egy nagyot.*
- Akkor holnap.. szia
*Figyeli, ahogy elmegy, majd becsukja az ajtót és nekidönti a hátát. Huh.. egy ideig maga elé nézve gondolkozik, majd vesz egy mély levegőt és a hálószobába megy, végül ledől az ágyra és tovább mereng.*
|
*A válaszra egy nagyot sóhajt, majd félrenéz. Persze persze.. a kifogások. Najó, mindegy. A lányra néz és rosszallón összehúzza a szemeit.*
- Ne is gondolj ilyenekre -.- akkor kolesz, jó..
*Néz félre. Aggódik miatta, na xD. A taxi meg is érkezik, egy sóhajjal Kokorora pillant.*
- Meg is jött..
*Halványan elmosolyodik és kinyitja az ajtót. Ha beszállt, akkor becsukja és átmegy a másik oldalra. Becsüccsen mellé a szatyrokkal és előrepillant a sofőrre. Lediktálja neki a címet és indulnak is.*
|
*Yama szavaira megrázza a fejét. Nem akar odacsődülni.. Carmen egész végig csak szekálná, faggatná és hisztizne, hogy ő megmondta, ráadásul ott vannak Kippei barátai, és az a ház akkora, hogy hú.. ő most egy nyugisabb helyre vágyik, ahol egy kicsit megpihenhet. Yamára néz*
- Akkor menjünk az én.. vagyis a Carmennel közös, régi szobánkba. Azt hiszem, még megvan. És ne aggódj, nem fogom bealtatózni magam, bár csábító gondolat
*Ereszt meg egy halvány, játékos mosolyt miközben felnéz az égre. Annyira talán már nem hülye, hogy megpróbálkozzon mégegyszer az öngyilkossággal.. dehát, majd meglátjuk. Ő nem néz hátra, de nem hiszi, hogy Kippei keresni fogja. Némán bámul maga elé, és folyamatosan jár az agya*
|
*Diszkrét elutasítás, ooké. Kiballag ráérős léptekkel az ajtóhoz, felveszi a csizmáit, felhúzza rajtuk a zipzárt, majd Kippei elé lép, és mielőtt bármit reagálhatna, felhajolva hozzá egy rövid csókot nyom az ajkaira*
- Ne rágd magad túl sokáig a dolgokon.. pihenj
*Az ajtóhoz ballag, ha Kippeinek nincs ellenvetése akkor lenyomja a kilincset és kilép a folyosóra, majd egy vidám mosollyal visszafordul és int egyet*
- Szia, szépfiú!
*Ha nincs rá szükség, akkor elballag*
|
*Az arcsimításra halványan elmosolyodik, a szavakra bólint.*
- Dél.. oké. Majd felhívlak, hogy hol találkozunk
*A kérdésre elhúzza a száját és az ágyra pillant, majd a lányra és vesz egy mély levegőt.*
- Nem lesz hűvös.. nyár van.. kikísérlek
*Tápászkodik ő is fel és a lányra néz, majd halványan el is mosolyodik. Ha elindult, akkor megy utána a folyosóra, a kijárathoz.*
|
*A lány szavait hallva eltöpreng, majd rápillant és megcsóválja a fejét.*
- Ilyen állapotban nem hagylak magadra.. -.- nekem pedig illik hazamenni, szóval viszlek magammal. Ne aggódj.. úgy megyünk be, hogy senki ne lásson meg. Mit szólsz?
*Dönti oldalra a fejét, majd félre is néz.*
- De végülis ahogy akarod.. de a kollégiumban könnyen megtalálhat
*Néz el a háta mögé, a házra, majd a fejét csóvűlva Kokorora.*
|
*Halványan elmosolyodik. Yama mellett.. olyan jól érzi magát folyton. Elillan minden szomorúság. Sóhajt egyet, hagyja, hogy telefonáljon, és a kapun kilépve körbenéz az utcán, majd a fiú felé fordul*
- A kastély.. én.. nem mehetnék inkább a kollégiumi szobádba?
*Néz fel a fiúra, majd zavartan le a földre*
- A kastély olyan nagy.. Carmennel.. a gyerekekkel.. a személyzettel.. nem igazán szeretnék ott lenni.. *lehunyja a szemeit* Azt nem kérem, hogy maradj velem, csak.. hadd maradjak ott..
*Felnéz a fiúra, majd körbe az utcán. Mindjárt jön a taxi, huh..*
|
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
