|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.08. 16:09 - |
A kollégium előtt levő nagy, korláttal körülvett, aszfalttal bevont terület. Az ajtóhoz egy kis lépcsősor vezet fel, mely felett eresz húzódik. Az autók számára néhány parkolóhely is biztosítva van. |
[67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Ahogy egyre közelednek a szobához, úgy jár egyre lázasabban az agya, hogy mit találjon ki. Ha most elválnak, akkor nem igen fogja látni a lányt..egy kicsit vívódik önmagával, s mire lemeccselné, lám, már oda is értek. A kérdésre elkerekednek egy kicsit a szemei*
~Menjek be?! A totális lány zónába?!~
*Tétovázva néz le a küszöbre, és nyel egy nagyot. Összeszedi minden férfiúi büszkeségét, és átlép felette.*
- Őőő..jó.. nem köszi, nem tartalak fel
~Bár az biztos, hogy egész nap rád fogok gondolni.. ezt jól megcsináltad, Yamada.. és te is, macska..~
*Becsukja az ajtót és nekidől. Körbenéz a szobát elemezve, de nem lép egyellőre beljebb.*
|
//Nem csak neked, nekem is korrepetálódnom kell ebből a párosból, 2 éve nem hallottam róla xD. Szóval unalmas perceimben meg lesz a program..//
*Az, hogy Yamada zavarban van, tényleg természetes. Ő is zavarban szokott lenni sokszor.. és nem is szégyelli. A választ hallva bólint párat.*
- Oké, most így fejből én sem emlékszem.. valami nő, az biztos
*Töpreng el, a nevét hallva rápillant és fürkészi a fiút, majd megáll az ajtónál és a kulcsot kezdi el keresni. Mire Yamada kinyögi amit akar, meg is találja. Elmosolyodik, majd töprengve kinyitja az ajtót és beljebb löki.*
- Lovagolni.. végülis, nem árt a friss levegő
~Bárőm.. nem tudom, jó ötlet-e, ha máris így ráakaszkodom..~
*A földet kezdi el fürkészni, majd beljebb lépked és ledobja az ágyra a holmijait. Sietve Yamada felé fordul.*
- Kérsz valamit inni? Gyere csak be
*Lépked el a konyha felé elgondolkozva.*
|
*Jóég, tényleg, olyan is volt. Korrepetálódnom kell belőletek. Kis híján fiatalkori szívrohamot kap, ahogy Kagome átöleli.*
~Legutóbb elég szépen kidobott, most meg megölel? Sem magamat, sem őt nem tudom megérteni.. elég szerencsétlen páros vagyunk.. ha nem az egyik, akkor a másik szúrja el..~
- Ő.. nincs mit..
*Dadogja zavartan, bár megint nem érti, miért jön ilyentől zavarba, hisz ez a lánynak úgy tűnik, természetes. A szavakra bólogat, de az egyik fülén be, a másikon meg ki. Kagomén felejti a tekintetét*
~Milyen szép.. szinte semmit sem változott.. áá, ez reménytelen, Yamada, ki kell verned a fejedből!~
*Nagyot ráz a fején, ami elég fura látvány lehet. A mellettük büszkén elléptető fekete macskára néz szúrósan, de a kérdésre visszafordul sietve a lány felé.*
- Hát.. nem tudom, majd meg kell néznem hétfőn az órarendemben.
~Gyerünk, meg tudod csinálni! Most, vagy soha!~
- Kagome, én.. *vesz egy mély levegőt, de bent is tartja. A lány felé fordul, majd sietve előre néz* ..arra gondoltam.. őő.. persze csak.. ha.. ráérsz.. hogy elmehetnénk egyszer lovagolni..
~Kint van! Huh, totál leégetem magam előtte.. főleg, ha visszautasít..~
*A szeme sarkából a lányra néz, kíváncsian várva a választ*
|
*Nem, senkivel nem jönne fel, Yamada efelől teljesen nyugodt lehet. A Lioneles eset után volt még egy eset, amikor Kagome elment busszal, haza a családjához. Yamada pedig követte. //Jesszus, az is de régen volt :| // Szóval bele lehet gabalyodni az ő szálaikba is.. nem is kéne belemenni, elég sok játék volt velük. Tehát őzike szemekkel pislog a fiúra, a válaszra kiszélesedik a mosolya és egy hirtelen ötlettől vezérelve átöleli egy fél pillanatra a fiút.*
- Köszönöm ^^
*A szatyrok miatt amúgy sem tudná sokáig ölelgetni. Ő is tovább indul, a kérdésre rápillant.*
- Bármikor jó.. amikor.. ráérsz. Minden esetre ne hétvégén, akkor inkább pihenek.. még a pontos órarendem sincs meg.. jut eszembe. Neked ki lesz az ofőd?
*Kíváncsi tekintettel Yamadára néz, majd előre és a folyosón az ajtókat kezdi el fürkészni. Mindjárt meg is érkeznek.*
|
*Legyintget párat a legelső kérdésre. Nem akarja belekeverni magát ebbe a régi slamasztikába ismét, még a végén Kagome megint feljönne Missyvel, aki hát csinosnak tényleg csinos, de abszolút nem az esete. De igen.. csinos.. lehet, hogy már nem is tanul itt. Sora nevét hallva összeráncolja a homlokát*
~Jé, Sorával is ezer éve beszéltem utoljára. Talán ő tudna tanácsot adni, hogy mit kezdjek Kago..hé, várjunk, nem! Miért kezdenék én vele bármit is?! Legutóbb ő zavart el azzal, hogy Lionellel jár..~
*Az emlékekre elkezdenek gyűlni a ráncok a homlokán, de Kagome őzike-tekintetét látva egy szempillantás alatt lenyugszik.*
~El fogok olvadni, ha így nézel rám..~
- Őőő.. szívesen..
~Megzakkantam?! Azt se tudom, milyen tantárgyaim lesznek, és még őt is korrepetáljam?! De ha egyszer így néz.. uh..~
*Még a térdei is beleremegnek. Ha sokáig bámulja Kagomét, elég nehéz lesz tűrtőztetnie magát, szóval menetirányba fordul és inkább tovább indul.*
- Mikor akarsz kezdeni? Egy kicsit még el vagyok foglalva Tin-Can ideszállításával.. de amúgy bármikor
*Teszi hozzá sietve, mielőtt ismét kap Kagome szép szemeiből*
|
*A visszavágásra bólogatva előrenéz, ám a befejezetlen mondatra visszanéz.*
- Vagyis..? Szóval van egy kiszemelted. Ki az? ^^
*A szomorkás tekintetet látva elhúzza a száját. Már kérdezne valamit, mikor ő teszi ezt meg.*
- Őő.. a kollégiumi szobám felé tartok, lerakni ezeket a nyamvadt sulis cuccokat. Utána pedig Sorát akartam megkeresni és megbeszélni vele egy közös programot.. kicsit elhanyagoltuk egymást.. és ideje lenne javítani ezen. Ésőő, igen, kísérj, ha szeretnél
*Néz rá a szeme sarkából, majd töprengve előre.*
~Fura, hogy nem küld el melegebb éghajlatra.. múltkor eléggé rosszul váltunk el.. bár, lehet azóta el is felejtette.~
*Von hanyagul vállat gondolatmenetére, majd elindul felfelé a lépcsőn. Egy kicsit elgondolkozik, majd eszébe jut valami.*
~Itt a megfelelő alkalom, hogy vele lehessek egy kicsit! Mégha nem is akarunk egymástól semmit, szívesen lennék a barátja..~
*Megtorpan és halványan elpirulva Yamada felé fordul.*
- Uhm.. Yamada.. kérdezhetek valamit..? *ha a válasz helyeslő, kérdez is* Nem tudnál esetleg.. matekból korrepetálni engem..? Te biztos jó vagy benne ennyi kihagyás után is..
*Emeli fel a szatyrokat és összefűzi az ujjait. Amolyan "légyszi légyszi" szemekkel fürkészi a fiút.*
|
*Türelmetlenül megrándul az ajka. Igen-igen, nem változott, csak mondja már.. hát, nem éppen erre az eredményre számít, egyből elkezdi lázasan törni a fejét.*
~Imponál neki?! Csak tudjam meg, ki az.. megrövidül egy kicsit az élete.. vagy néhány végtagja.. huh, várjunk csak, miért húztam fel magam? Hisz most mondta, hogy nem szimpatikus neki. De akkor is.. csak ne udvarolgasson senki Kagoménak, mert.. mert.~
*Sóhajt egy jó nagyot. Bólogatva a szatyrokra néz, de egy kicsit zavarban van, amiért átkozza is magát rendesen. Nem szokott ő zavarban lenni, de ha Kagoméval van, mindig olyan szerencsétlennek és idiótának érzi magát, mintha egy lúzer lenne.*
~Lúzer is vagy, Yamada..~
*A kérdésre idegesen felkapja a fejét. Zavartan a lányra néz, még fel is háborodik*
- Még hogy én járok-e valakivel! Nem, nem, senkivel.. vagyis.. ~reméltem, hogy veled.. áh, veszett ügy~
*Egy kicsit szomorkásan pillant le a földre, majd felkapja a fejét, amint eszébe jut valami*
- Ő.. most.. merre mész? Elkísérhetlek?
|
*Nem veszi észre; vagy csak nem akarja észrevenni, hogy a kezük összeér. Yamadát kezdi el fürkészni, lopva végigméri, a választ hallva sóhajt és bólint. Már kezdett picikét reménykedni, hogy talán miatta jött vissza. Hát jó, tévedni emberi dolog.*
- Nekem a matek még mindig nem az erősségem.. szóval nekem is van mit bepótolnom, bár itt voltam végig, nem mentem el.
*Von vállat, a további válaszra felpillant rá. Megváltozott? Huh, reméli, csak jó irányba. Bár azt sem bánná, ha olyan lenne, mint régen. Wáh, kiveri a fejéből a buta gondolatokat. A kérdések rázzák fel belőle,és elkerekedett szemekkel, kérdő tekintettel mered Yamadára.*
- Járok-e valakivel? Te semmit nem változtál.. *teszi hozzá halkabb gondolatként, majd egy sóhajjal elindul a kastély felé, reméli, Yamada is jön* Hogy válaszoljak a kérdésedre.. nem, nem járok senkivel. Bár van egy srác, aki imponál nekem, de.. nem jön be. Nem az esetem..
*Igen, itt Ichigora gondol, akivelőő, eddig 2x találkozott.. mert többször nem, az 100 %. Dehát végülis, csók is volt.. szóval.. na.*
- Egyébként megvagyok, köszönöm a kérdésed.. épp most vásároltam be, hiányzott még pár dolog a sulikezdéshez.
*Néz le a szatyrokra, majd a szeme sarkából a fiúra.*
- Visszavághatok a kérdésedre..? :P *nem vár választ, kérdez is* Te jársz valakivel?
*Csalfa mosoly és egy vállvonás, majd inkább előrepillant.*
|
*Pislog kettőt, mintha nem hinné el, hogy az előtte álló lány tényleg Kagome. Hát ennyire peches is csak ő lehet.. az elejtett szatyrokra nézve észbekap, és leguggol segíteni, de ahogy keze a lányéhoz ér a tolltartóért nyúlva, zavartan elfordítja a fejét, és felegyenesedve inkább ráhagyja a dolgot. Nyitja a száját, aztán be is csukja. Először végiggondolja a szavakat, mielőtt kiejtené őket.*
- Elég sok anyag kiesett.. szeretnék fősulira menni, azaz muszáj bepótolnom a hiányosságaimat, ezért visszajöttem.
*Zavartan billeg egyik lábáról a másikra, magában még mindig egy kicsit morcos. Azért azt meg kell állapítania, hogy Kagome nem változott sokat, még mindig ugyanolyan szép, mint eddig. Tényleg, mi van, ha bepasizott? Hisz nem váltak el valami szépen.. a puszta gondolatra is átjárja a düh.*
- Egy kicsit megváltoztam..
*Válaszol késve a kérdésre. Egy kicsit látszik is rajta, hisz visszatért az apjaként tisztelt férfihoz, fizikai munkátt végzett, azaz megerősödött egy kicsit.*
- Veled? Jársz valakivel?
~Jársz valakivel?! Yamada, nem vagy komplett!~
|
*Már majdnem a kastély bejáratánál van, ekkor ütközik bele valakibe. Felpillant, a fiút meglátva még levegőt is elfelejt venni; sietve hátrébb lép és miközben eldünnyög egy "szia"-t, lehajol és nekilát összeszedegetni a holmijait, ami kiesett a kezéből. Vagyis a két szatyrot, a tartalmával együtt.*
- Uhm..mi járatban errefelé? Úgy tudtam, elmentél..
*Néz fel egy halvány mosollyal és felegyenesedik a két szatyorral.*
- És miújság? ^^
*Biccenti félre a fejét, majd inkább elnéz oldalra. Kínos újra találkozás.*
|
*Két év kihagyás után, de ismét visszatért a kollégiumba. Az egyik fele reménykedik abban, hogy nem fog összefutni Kagoméval, a másik viszont látni szeretné a lányt, legalább csak addig, hogy megtudja, jól van-e. Addig vívódott magában a szobáján lévő lépcsőn lefelé jövet, míg át nem esett az utolsó fokon lustálkodó macskán. Kicsit morogva néz hátra rá*
- Te még mindig itt élsz, ahogy látom..
*Dünnyögi a földön fekve. Ülésbe tornázza magát és ölbeemeli a macskát. Meghúzkodja a füleit, majd unottan lerakja, félrehessegeti, és feltápászkodva folytatja az útját*
~Elmegyek sétálni, csak nem lesz akkora pechem, hogy összefussak vele..~
*Ezzel a gondolattal lép ki az épület ajtaján, és szó szerint belefut a lányba. Meglepetésében hirtelen a nevét is elfelejti, csak nagyokat pislogva mered a lányra.*
- Őő.. szia.. Kagome
~Biztos az a hülye macska volt..~
|
*Nnah, újra elkezdődött a tanév, és már most nincs kedve hozzá. Hála az égnek eljött a hétvége is, szombat délután van. Épp a kollégium felé lépked. Bevásárolni volt. Pár tanszer még hiányzott.. pár füzet, tolltartó, meg ilyen apróságok. Megtudta, hogy idén már nem lesz Önvédelem oktató, Narumi.. bár alig beszélt vele, szimpatikus volt neki. Meg még sorolhatnám. Szóval két szatyorral baktat, a földet fürkészve.*
~Meg kellene keresnem Sorát.. megint elhanyagoltuk egymást. Elmehetnénk valamerre sétálni.. vaagy valami. Mire odaérek, kitalálom ^^~
*A kaput meglátva elmosolyodik és gyorsít a léptein. Iskolai egyenruhája egy kicsit gyűrött, itt az ideje majd kimosni. Semmi kedve ezt elintézni.. és házifeladatot is kaptak. Matek dolgozat hétfőőn. neee :( Arra is tanulhat. Igen, tavaly épp hogy csak átment, idén muszáj lesz elkezdenie tanulni és _megértenie_ az anyagot. Drukkol saját magának. Lehet elmegy magántanárhoz. No mindegy. A kapunál megáll, egy kézbe veszi a két szatyrot és kinyitja, majd belépked.*
|
*Ahogy Kippei beáll elé, nagyokat pislog. A szavait hallva nyitja a száját, de már el is veszi tőle a magnót. Szaporán, ismét pislog párat, és az üres kezeire néz, melyekkel még mindig magnó-formában fogja a levegőt. Lassan észheztér, megmozgatja az ujjait, majd le is engedi őket lazán a combja mellé. Elmosolyodik, és rábólint*
- Köszi.. akkor menjünk!
*Indul tovább a bejárat felé, bal kezével zavartan dörzsölgeti a jobb csuklóját a hasánál. Az ajtóhoz érve kinyitja azt, és a fiúra néz.*
- Ésh.. remélem nem volt túl kellemetlen neked ez az egész
*Pillant vissza a földre, majd ha beértek, elindul a lányok szállása felé.*
|
*Ahh XD Ezt nem hiszem el, teljesen félreértelmezte.. >.< A szavakra megcsóválja a fejét és félrenéz, majd vissza rá. A válaszra viszont mély levegőt vesz és sietve beáll a lány elé.*
- Hé, félreérted a helyzetet! Teljesen.. azért akartalak felkísérni, hogy útközben beszéljünk..
*Lép inkább a lány mellé és ránéz, majd le a földre. Karbateszi kezeit, de eszébe jut valami, így Kokorora néz ismét. Elveszi tőle a magnót.*
- Majd én viszem!
*Bólint egyet és megigazítja a kezeiben a szerkezetet.*
|
*Ahogy Kippei végigsimít az arcán lehunyja a szemeit, majd kábán felnéz rá. A kérdésre fürkészi egy kicsit a szemeit, majd egy sóhajjal lehajol a magnóért.*
- Értem, szóval inkább menjek.. sajnálom, hogy felkeltettelek
*Emeli fel a magnót és két kézbe fogva magához öleli. Kippeire pillant, de azért hogy válaszoljon is a kérdésre, amit ő jól burkolt lekoptatásnak értelmez, sietve megrázza a fejét.*
- Nem szükséges, eltalálok egyedül is.. inkább feküdj vissza aludni
*Vesz egy mély levegőt, és Kippeit kikerülve elindul a bejárat felé. Wáá olyan ostoba >.< csak neki juthat eszébe ekkora hülyeség.. mostmár nem számít*
|
*A szavakra összehúzza szemeit és fürkészi egy ideig, majd sóhajt egyet. Bólint egyet és odalépked a lányhoz. Végigsimít az arcán és félrenéz.*
- Nem azt akartad, de.. mindegy. Felkísérjelek a szobádhoz?
*Dönti oldalra a fejét és hátrébb lépve zsebredugja mindkét kezét. Fürkészi a lányt, majd felnéz az ablakokra. Egyre kevesebben vannak.. helyes. Bólint és kíváncsian visszanéz Kokorora.*
|
*Le sem veszi a tekintetét Kippeiről, ahogy hátralép, halványan elmosolyodik. A kijelentésére nagyot pislantva bólint, és kiszélesedik a mosolya.*
- Tudom
*Vágja rá határozottan, de látja rajta, hogy eléggé eltöpreng. Elkezd billegni a sarkáról a lábujjhegyére, majd felpillant az ablakpárkányon és erkélykorláton könyöklő, félmeztelen fiúkra. Azok persze egyből összerezzennek, némelyikük zavart dünnyögéssel visszavonul, mások csak vigyorogva felegyenesednek.*
- Én csak szerenádot adtam neked. Nem azt kértem, hogy csókolj meg, vagy szeress belém
*Pillant vissza Kippeire, és megvonja az egyik vállát. Tisztában van a dolgokkal.. bár, ha a fiú nincs velük abban, akkor lehet, hogy ő is rosszul gondolkodik*
|
*Még mindig énekel? Ezt nem hiszi el O.o A holnapi pletyka is meglesz.. mély levegőt véve félrenéz, a válaszra pedig vissza rá. Megrázza a fejét, a kíséret nélküli éneklésre oldalra néz, majd fel az égre. Lassan Kokorora néz és lép egyet hátra.*
- Ehhez én fáradt vagyok..
*Jegyzi meg nagyon halkan, hogy a lány ne hallja. Ez tényleg csak hangos gondolkodás xD Összegez fejben.. a barátai' már a barátnőjükkel lennének ilyen helyzetben.. csók, ölelés, gyengédség.. na ez ami nem megy neki xD Sóhajt egyet és megcsóválja a fejét.*
- Én időt kértem.. *nyúl a tarkójához és kissé lehajtja a fejét* De ez.. ez így nem jó.
*Csóválja meg a fejét, miközben leengedi a kezét. Fürkészi a lányt, majd szájhúzva az égre néz.*
~Ennyire hogy bír szeretni? Megcsaltam, aztán megvádoltam.. meg se érdemlem, hogy szeressen..~
*Néz a lányra nagyon merengős arckifejezéssel, majd halvány mosollyal félrenéz. Most aztán tényleg nem tudja mi legyen.. lehet megint pillanatnyi fellángolás, lehet nem..*
|
*Látja feltűnni, majd eltűnni Kippeit, de ettől még tovább énekel. Elég nagy rajongótábora alakul, akik az újfajta szórakoztatástól teljesen felébredve tapsolnak, vannak olyanok akik inkább azért rimánkodnak Kippeihez -hisz végig arra néz-, hogy hallgattassa el, üsse le, lőjje le, fogja be a száját, hasonlók. A közeledő Kippeire nézve énekel tovább, a kérdésre behunyja a szemeit.*
- Vele minden jó, vele minden szép.. ó ha foghatnám a kezét! Vele minden jó, vele minden szép.. ó ha ezt értenéd! *vesz egy mély levegőt és Kippeit kezdi el fürkészni, de mivel egyelőre csak zene megy, vállat von* Szerenádot adok neked! Vele minden jó, vele minden szép.. vele minden jó, vele minden szép..
*Hunyja vissza a szemeit, majd kikapcsolja a rádiót, amitől a közönség feljajdul. Nemáár, mééég! Kippei felé fordul, és mostmár kíséret nélkül folytatja az éneklést.*
- Tudod.. jó veled! Nem kell már senki más nekem! Csak álmodj tovább.. csak álmodj tovább.. velem, mmmm.. vele minden jó! Vele minden szép! Ó ha foghatnám a kezét.. vele minden jó, vele minden szép.. ó ha ezt értenéd! Vele minden jó, vele minden szép.. ó ha foghatnám a kezét! Vele minden jó, vele minden szép... ó ha ezt értenéd! Vele minden jó...
*Halkul el, majd el is némul. Háta mögött még mindig fogja a csuklóját, közben pedig Kippeire mered*
|
*Az ének lassan kiráncigálja az ágyból, és az ablakhoz lépve ki is nyitja azt. Összehúzott, álmos szemekkel pislog körbe, majd észreveszi a lányt is. Nagyokat pislog, majd körbenéz, végül le Kokorora. A vádlásos részre szusszanva félrenéz. Jóh.. összehúzott szemekkel visszanéz. Időt kért! Ennek így semmi értelme.. Kippei se bírja sokáig, becsukja az ablakot és felkap magára valami felsőt. Na meg egy nadrágot.. alsógatyában mégsem rohangálhat. Kiszalad a szobából, majd lefut a lépcsőn és kattanva kinyílik az ajtó is. Kokoroig fut és nem sokkal mellette áll meg. Ha még minsig énekelne megcsóválja a fejét és megpróbálja túlharsogni, ha nem énekel, akkor normális hangerővel szólal meg.*
- Elárulnád, mit csinálsz?
*Néz rá kicsit mérgesen, és karbateszi kezeit.*
|
[67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
