|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.09. 17:11 - |
|
Lakói: Kippei Katakura, Ichigo Kurosaki, David Weiner
Két emeletes ágy egymás mellé tolva, de változtatható berendezéssel. Egy kis asztal négy székkel, konyha, teljes felszerelés. A szoba világos és tágas. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*A halk szavakra tágra nyílnak a szemei, majd elhúzza a száját. Ahogy a lány elindul fürkészi egy ideig, majd sóhajjal bólint. Hát, meg lehet oldani, de most rögtön nem. Mert egy leánykéréshez kellenek előkészületek. Néz félre, majd a lány után, végül megfordul és eltűnik a szobája ajtajában.*
|
*Eltöpreng. Mostantól sokkal keményebben fogja fogni Kippeit, és ilyen mégegyszer nem fog előfordulni! Nem ő a családfő, ez igaz, de össze fogja fogni a dolgokat. Elég volt! Kicsit lehajtja a fejét. Talán csak hiányzik tényleg a kedves szó. Ha belegondol, Kippeitől még nem is kapott semmit. Se ékszert, se virágot, csak még régebben egy oklevelet. Ilyen téren nem is volt nagy az igénye, de azért.. tincsei eltakarják az arcát.*
- Tudod.. *kezd bele nagyon halkan* ..én azért örültem volna, ha megkéred a kezem..
*Annyira halkan beszél, hogy nem is biztos, hogy a fiú meghallja. Megfordul, és elindul arra, amerre Yama tűnt el, majd ha nincs ellenvetés, lassan eltűnik a kanyarban*
|
*Kokoro válaszára elhúzza a száját és karbateszi kezeit. Megcsóválja a fejét, majd félrenéz. Mehet, ha gondolja. Ő nem érti a lányt. Egy sóhajjal Yama után néz és elhúzza a száját.*
~Hát.. már tényleg nem tudom mit kellene tennem. Pár napig itt maradok és meglátjuk. Yamakasi olyan fura.. nem tudom mit esznek rajta a lányok. Kokoro meg..~
*Fürkészi a lányt, majd sóhajt.*
- Akkor majd.. valamikor találkozunk..
*Néz félre és elhúzza a száját.*
|
*Kippeire néz, majd a szavakat hallva Kokorora. Sóhajt egyet és elhúzza a száját.*
~Nem tartom jó ötletnek.. mégha Kippei nem is akar elválasztani minket egymástól. Nem akarok több vitát okozni nekik.. nem.~
*Néz félre, majd köszönés nélkül elsiet. Zsebredugott kezekkel a földet kezdi el figyelni, az iménti vitán gondolkodva, Kokoro barátságáról és Kippei féltékenykedéséről.*
~Kokoro elfelejtene egy idő után.. de Kippeit nem tudja elfelejteni. Hajh, nem tudom.~
*Vesz egy mély levegőt, lefordul a sarkon és eltűnik a szobájához vezető úton.*
|
*Majdnem hátraesik, ahogy ketten is elkapják a karját. Yamára néz, majd Kippeire, és lassan sóhajt egyet.*
- Megértettem az álláspontotokat, hazamegyek. Holnapután érkeznek haza a gyerekek, úgyhogy holnap sok dolgom lesz. De egy valamit tisztázzunk: nem mondok le egyikőtökről se! Megpróbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Aki jobbat tud, az bátran közölje!
*Yama után pillant, majd fel Kippeire. Mehet ő is? Amint elengedi a karját, visszahúzza, és hátranéz a válla felett.*
|
*Ahogy elkapja a lány a ruháját meglepődik, az ölelésre méginkább. Egy megcsalás és vita után ugyan miért öleli meg? Számára ez érthetetlen. Yamára néz, ugyanolyan értelmes szemekkel, a lány szavaira lepillant rá, illetve utána.*
- Most hova mész..?
*Pislog kettőt és Yamával egyszerre kapja el a karját, csak ő a másikat. Visszahúzza magához és őt kezdi el fürkészni, végül lassan elengedi a karját.*
|
*Kippei szavaira ránéz, majd kissé lehajtja a fejét és pislog kettőt. Na és akkor most döntse el az ember, ki mit gondol és ki kit mennyire utál és gyűlöl.. illetve szeret. Összehúzza a szemeit, ahogy Kokoro elkapja a ruháját nyekken egyet, az ölelésre meglepődik és Kippeire néz. Hát most.. félrenéz, a lány szavaira lepillant rá.*
- Mit értettél meg..?
*Néz a lány után, majd egy sóhajjal elkapja a karját és nyitja a száját, de nem jut eszébe semmi, így el is engedi. Összefonja maga előtt a karjait és egy sóhajjal lehajtja a fejét. A földet fürkészi rövid ideig, majd ő is elindul. Ugyanabba az irányba, mint a lány, de nem őt követi.*
|
*Yamakasi szavaira meghökken, és teljesen ledermed. Aztán megmozdulnak az ujjai, és csak annyi választja el attól, hogy odamenjen és felképelje, hogy Kippei nyílt utat ad. Elhúzza a száját. Mindkét fiút nem ütheti meg.. de Yama akkor is.. hűűű ha most fiú lenne.. behunyja a szemeit, odalépked, elkapja Yama melkasánál és Kippei nyakánál a ruhát. Egyszerre rántja magához őket, s egyik karjával az egyik, másik karjával a másik fiút öleli át. Behunyja a szemeit és egy kicsit töpreng, majd egy sóhajjal hátrébb lép.*
- Megértettem
*Felnéz a két fiúra, majd sarkon fordul és elindul a folyosón. Esze ágában sincs megállni. Hazamegy!*
|
*Kokoro kifakadására összehúzza a szemeit, figyelmesen végighallgatja és félrenéz.*
- Bármit kérhetsz, de Yamakasival nem tudok jóba lenni!
*Néz a lányra, Yama szavaira rápillant. Hát... most nem tudja, hogy örüljön-e vagy sem. Elhúzza a száját és közelebb lépked a pároshoz. Nem tudja mit csináljoon.. sóhajt egyet és megáll pár lépésre tőlük.*
- Egy barát nagy kincs.. nem akarlak elszakítani titeket egymástól.. *félrenéz* De nem tehetek róla, hogy folyton rosszat gondolok, ha ti együtt vagytok. Pedig semmi okom rá, sőt.. jogom sincs ilyeneket gondolni, hisz nem vagyok jobb.
*Sandít hátra Babyre, majd Kokorora és Yamára.*
|
*Kippei szavaira elnéz rá ködös tekintettel, Kokoro felcsattanására ráemeli a tekintetét. Figyelmesen hallgatja, a Carmenes részre bólint, ahogy a végére és nagyot sóhajt. Felemeli a fejét és hol Kippeire, hol Kokorora néz.*
- Azt hiszem tudom, mivel segíthetnék kettőtöknek..
*Mély levegőt vesz és hátrébb lép mégegyet.*
- Kokoro.. felejtsük el egymást. Ezentúl nem vagyunk barátok.. csak köszönés..
*Néz félre, de folytatja.*
- Kippeinek én vagyok a baja.. te is mondtad, hogy megint én voltam a vita tárgya. Így a legjobb
*Néz fel egy halvány mosollyal, majd elpillant Kippeire. Egy sóhajjal menetirányba fordul, de még nem indul.*
|
*Felnéz Yamára, és megfogja a kezét, majd el is engedi. Lehetetlen.. férfiak.. összehúzza a szemeit, és felnéz*
- Meg sem próbáljátok, de máris lehetetlen! Te mindig a legjobbat akarod nekem, akkor legalább próbáld meg! *néz Yamára, majd Kippeire* Te meg ha valóban szeretsz, akkor megpróbálod helyre tenni a dolgokat, nem?! Attól nem változik semmi, ha leülsz és szidod önmagad! Elegem van a féltékenységi vitákból, és hogy bűntudatom lesz, akárhányszor megölelem Yamát! Ő a legjobb barátom, téged meg halálosan szeretlek, úgyhogy ne gyertek nekem azzal hogy lehetetlen!
*Csattan fel, és még dobbant is hozzá egyet.*
- Viktor és az apja helyzete talán nem volt lehetetlen? Amikor súlyosan összevesznek, és mégis kibékülnek, mert szeretik egymást, az nem lehetetlen?! Annyi vita után Carmen a menyasszonyod, és fontos neked a bátyád, ez is lehetetlen mégis így van!
*Néz Yamára szikrázó szemekkel, és rámutat*
- Te kedves vagy, *most Kippeire mutat* te meg imádnivaló, mindketten jót akartok nekem, akkor mégis mi itt a lehetetlen?!
*Emeli meg kicsit a hangját, de most.. igen, most mérges. Tessék, ilyen amikor elfogyott a türelme*
|
*A lány hangjára megtorpan és felé fordul. Figyelmesen hallgatja a szavait, majd szemforgatva félrenéz. Mire vissznéz, már Yamával van. Najó.. megrázza a fejét és szusszanva félrenéz.*
- Ezt a kérést nem tudom teljesíteni.
*Szól oda, majd felnéz és elhúzza a száját.*
- Én Yamakasival sosem jöttem ki jól..magam sem tudom miért. Az tett rá egy lapáttal, hogy ti túl jóba lettetek..
*Néz félre és a falnak dönti a vállát.*
|
*Ahogy a lány megáll ránéz, a szavait hallva elkerekednek a szemei. Megrázza a fejét és elé lépve megfogja az állát.*
- Lehetetlent kérsz tőle..
*Húzza vissza a kezét és hátrébb lépeget. Összehúzza magán a felsőt és sóhajt egyet.*
~Kippei nem az a fajta, aki eldobja az ellenszenvét, csak azért, mert megkérték rá.. ha ezzel Kokoro nincs tisztában, arról nem tehetek.~
*Sóhajt egyet és félrenéz.*
- Kippienek már lehet akármit mondani, nem fogja megérteni, hogy csak barátok vagyunk.
*Halkan beszél, inkább csak magának. A lányra pillantva megcsóválja gyengén a fejét.*
|
*Yama felzárkózik mellé, de nem néz rá. Yama kérdésére lelassít, majd megáll és ránéz kiolvashatatlan, ködös tekintettel. Ökölbe szorítja az egyik kezét, és visszafordul, pont mikor Kippei a szobájába indul.*
- Kippei! Azt akarom, hogy béküljetek ki Yamakasival! Igen, már megint róla van szó.. és pont ezért! Adjatok egy esélyt arra, hogy barátok lehessetek, ismerjétek meg egymást jobban, és ha így sem szimpatikus a másik, hát utáljátok egymást! Viszont.. amíg ez nem következik be.. én nem.. *elbizonytalanodva lehajtjja a fejét, de méginkább ökölbe szorítja a kezét, s ahogy a körmei a tenyerébe vájnak, kicsit összeszedi magát, és felnéz* addig nem akarlak látni! Ne gyere haza!
*Visszafordul menetirányba, és egy kicsit nézi a földet. Már most odamenne.. már most megölelné.. és ettől az érzéstől mindjárt sírni fog. De muszáj kibírni! Viszont elindulni nem tud. A lábai nem engedelmeskednek*
|
*A lány szavaira elhúzza a száját és lehajtja a fejét. Most mit mondjon? És ez mire jó? Végiggondolni a dolgokat? A páros után néz, majd Babyre, végül egy sóhajjal lehajtja a fejét. Gondolkozik egy kicsit, majd besétál a szpbába, egyenesen az ágyig és leülve elhúzza a száját. Felkönyököl a lábaira áés üveges tekintettel a földet kezdi el fürkészni.*
|
*Kokoro szavaira ránéz, majd mérgesen Kippeire. Nyitja a száját, majd be is csukja és a lány után siet. Felzárkózik mellé.*
- Tönkre fog tenni, ha vele maradsz..
*Fejti ki hosszú véleményét és félrefordítja a fejét. Egy sóhajjal elmereng, majd Kokorora pillant.*
- Hazakísérjelek? Késő van..
*Dönti oldalra a fejét, majd visszanéz a válla felett Kippeiékre, végül előre.*
|
*Hát, érdekesre fordulnak a dolgok. Yama szavaira helyeslőn bólogat, de ahogy Kippeit a falnak nyomja, felháborodva kinyitja a száját, aztán be is csukja. Nincs bűntudata, de akkor is.. valamiért jót akar Kippeinek, ami abban nyilvánul meg, hogy befogja a száját. Ahogy Kokoro elindul, a válla felé nyúl*
- Őhé..
*Aztán meg is akad a keze, és visszahúzza. Most mit mondjon neki? Hogy ó, Kippei pedig szereti, boruljon vissza a karjaiba..? Elhúzza a száját, és nekidől az ajtónak*
|
*Ahogy Yama elkapja, meglepve ránéz, majd félre. Igen, úgy kéne, ahogy ő mondja, de már annyira elértéktelenedett minden.. már annyira legalul van ez a kapcsolat, hogy mostmár annyira nem számít semmi.. ahogy Kippeihez lép kinyitja a száját, majd be is csukja. Elgondolkozva maga elé néz, végiggondolja a dolgokat, Kippei szavaira megtörli a szemeit a felsője ujjával.*
- Az lenne a helyes, ha néhány napig visszaköltöznél ebbe a szobádba..vagy majd én megyek Carmenhez
*Fordít hátat a fiúknak, ismét megtörli a szemeit, és elindul a folyosón*
- Hazamegyek
|
*Kokoro szavaira meglepődik, és oldalra dönti a fejét. Megcsóválja a fejét, Yama szavaira ránéz, majd kettejükre. Bólint egyet. Most egyetért. De akkor is.. megint Yama.. félrenéz, ahogy odalép hozzá ránéz. A szavait tűri, ahogy elengedi megigazítja a felsőjét. Most nem fog visszaszólni neki.. Kokorora pillant.*
- Most az egyszer egyet értek Yamakasival.. de akkor sem tudom mi lenne a helyes.
*Hajtja le a fejét, majd elpillant Babyre, végül ismét a földre. Yamára inkább nem néz.*
|
*Kippei szavaira szusszan egyet és Kokorora néz. A fiú szavaira ismét rá, majd a lányra. Hátrébb lép párat és a háta mögött összekulcsolja az ujjait. Félreofrdítja a fejét és nagyot sóhajt. Mi lesz ebből..? Viszont Kokoro szavaira nagyot koppan.*
- Micsoda?!
*Fakad ki magából, majd megrázza a fejét és odalép hozzá. A vállainál megfogva maga felé fordítja és ránéz.*
- Kokoro.. hogy lehetsz ilyen..? Nem hagyhatod el ennyire magad! Ha veled van, szeressen, és tiszteljen meg azzal, hogy nem más lányokkal fekszik le! Ez az egyik.. a másik.. az öngyilkosságot is kiverheted a fejedből!
*Szorítja meg egy kicsit a vállainál, majd lassan lazít a fogáson és elengedi. Kippeire villantja vészjosló tekintetét. Odalépve hozzá elkapja a nyakánál a ruhát és mégjobban a falhoz nyomja.*
- Ha még egyszer így látom, komolyan nem állok jót magamért! Nem fog érdekelni, hogy szeret, és az sem, hogy van egy fiad.
*Engedi el és hátrébb lépve leporolja a kezeit. Fintorogva végigméri a fiú, majd elpillant Baby felé is.*
|
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
