|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.11. 13:25 - |
| Egy kisebb terem két zongorával, és nézőközönséggel. Itt szoktak lenni a kisebb bemutatók, de ha nincs gyakorlás, teljesen üres. A ritkás berendezés ellenére nem visszhangzik, de gyakran van áramszünet, mivel a kábelek beköttetése eléggé nehézkés a terem elhelyezkedése miatt. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Lassan belépked a terembe, s körbenéz egy sóhajjal. Eltöpreng, majd az egyik zongorához lépkedve körbejárja, s végigsimít rajta, majd leül a székre. Felnyitja a zongora tetejét, s a billentyűkön is végigsimít. Egy sóhajjal megmozgatja ujjait, majd elhelyezkedik a széken.*
~Annyira megnyugtat, ha zongorázom.. nem tudom miért.. anya után mindig idejövök.. ha alkalmam van rá.~
*Dönti oldalra a fejét, majd kezeit lassan a billyentyűkre fekteti, s szép lassan elkezd rajta játszani. (ha érdekel mit játszik: katt) Pár percig zongorázik, majd egy sóhajjal lehajtja a fejét, s befejezi. Mély levegőt véve elmosolyodik, s lehajtja lassan a zongora tetejét, s feláll. Eltöpreng, majd betolja a széket, s megint körbejárja, végigsimít rajta. Ezzel a lendülettel el is indul az ajtó felé, ott megáll, visszanéz, majd kilépve el is tűnik.*
|
*Carmen mosolyára oldalra dönti a fejét. A szavakra bólint egyet.*
- Én is..
*Mosolyodik el, majd előre néz egy sóhajjal.*
~Most annyira boldog.. mondjuk én is másképp viselkedem.. de azt én sem tudom, hogy miért.. de így mindenkinek jó.~
*Bólint egyet, s átkarolja a lány derekát, oké.. kis fáziskéséssel.. xD Megszaporázza a lépteit, az ajtóhoz érve kinyitja, s ráfodulnak a lányok szállására vezető folyosóra.*
~Hmm.. *eszébe jut egy dal, s oldalra dönti a fejét* Carmen..megváltoztatott. Teljesen..~
*Néz a lányra, s sóhajt egyet.*
- Köszönök mindent..
*Suttogja halkan, majd előre néz.*
|
*A fiú válaszára elmosolyodik, és mély levegőt véve hátrahajtja a fejét.*
- Alig várom..
*Mosolyog, majd a fiúhoz bújik, átkarolja a derekát és fejét a mellkasának dönti. Bobby engedelmesen lépked előttük.*
- Örülök, hogy rendeztük a dolgokat..
*Vesz egy mély levegőt, és a pórázos kezével a medáljaihoz nyúl, majd egy mosollyal leengedi a kezét.*
|
*Bobbyra néz, majd a lányra. Oké, ráhagyja.. elindul velük, s elmosolyodik. Az ajtóhoz érve kinyitja, majd becsukja maguk után. A kérdésre Carmenre néz, s oldalra dönti a fejét.*
- Ne aggódj, semmi rosszban. Csal elviszlek egy parkba.. általában ha magányos vagyok oda megyek, de veled biztosan jobb lesz.. és szerintem te is élvezni fogod
*Mosolyodik el, s sóhajt egyet. Előre néz, majd lehajtja a fejét, s zsebreteszi másik kezét.*
|
- Dehogy bánnom!
*Mosolyodik el, de nem adja a pórázt. Egy kézbe fogja, és a másik kezével fogja meg Yama kezét, ha hagyja ujjait összefűzi az övéivel.*
- Bobby, a szobákhoz megyünk.
*Mosolyog le a kutyára, aki megcsóválja a farkát és az ajtó felé indul.*
- Kíváncsivá tettél ezzel a holnap délelőttel.. miben sántikálsz?
*Fordul gyanakvón, de egyben kíváncsian is a fiú felé.*
|
*Ahogy feláll, ő is ezt teszi, s leporolgatja a ruháját, majd kimászik a szék mögül. A kérdésre felnéz, s bólint.*
- Ha nem bánod, igen
*Dönti oldalra a fejét, s ha Carmen engedi akkor elveszi a kezeiből a pórázt, s megfogja a kezét.*
|
*Mély levegőt vesz, a válaszra bólint egyet. Elengedi a fiú kezét, csak hogy fel tudjon állni, és kinyújtja oldalra.*
- Bobby!
*Kutyája feltápászkodik, megrázza magát és odaüget hozzá. Mosolyogva megpaskolja a fejét és két kézbe fogja a pórázt, majd Yama felé fordul.*
- Feljössz hozzám egy pohár üdítőre?
*Dönti kíváncsian oldalra a fejét.*
|
*A szavakra meglepődötten pislog párat, majd sóhajt. Ahogy megfogja a kezét ránéz, a kérdésre oldalra dönti a fejét.*
- Szerintem egy próbát megér
*Mosolyodik el, s sóhajt egyet. A zongorára néz, majd vissza a lányra.*
|
*Ahogy Yama eltolja magától, nagyokat pislog, a szavait hallva sóhajt egyet, és félrefordítja a fejét.*
- Hát.. csak.. apa akar még egy szemműtétet.. de én nem vagyok biztos benne, hogy bele szeretnék vágni.
*Húzza el a száját, és megcsóválja a fejét. Kitapogatja Yama egyik kezét, és a két tenyerébe fogva ismét sóhaj szakad fel belőle.*
- Te mit gondolsz?
|
*A válaszra elmosolyodik, majd összehúzza szemeit. A kérdésre sóhajt egyet.*
- Hmm.. mondjuk, végülis akármikor mehetek.. legfeljebb Narut tolom estére.. meg akar tanítani engem baseballozni, de szívesebben töltöm az időt veled.. majd elmehetnénk hárman.. illetve öten valahova..
*Céloz itt a kutyákra is. :) Majd eltolja magától, s sóhajt. Elhúzza a száját, s a lány vállára teszi kezeit.*
- Carmen.. miről szerettél volna beszélni? Ezentúl mindent meg kell beszélnünk. Tudod, fő a bizalom egy kapcsolatban.. ha baj van, segítek.
*Mosolyodik el, s végigsimít a lány arcán, majd a válaszra várva oldalra dönti a fejét.*
|
*Az úszásos részre nevetve bólint. Talán sikerül nem vízbe fojtani a másikat.. majd kiderül. Ahogy a fiú végigsimít az arcán figyelmesen fülel, a szavait hallva elmosolyodik, de nem tud mit mondani. Így a leghelyesebb... tiszta lappal, újra. A kérdés teljesen meglepi, kissé megszeppenve húzza ki magát.*
- Holnap délelőtt?
*Töpreng el, s azon kezd el gondolkodni, mit akarhat a fiú holnap délelőtt, és hova akarja vinni..? Észbekap, megrázza a fejét, majd sietve bólogat.*
- Persze! Hogyne! Természetesen!
*Az ölelésre elmosolyodva bújik a fiúhoz, de a visszakérdezésre elhúzza a száját. Mély levegőt vesz, majd megrázza a fejét.*
- Nem olyan fontos.. holnap mikor jössz? Addigra készülök el
*Hunyja le a szemeit, de nem engedi el Yamát. Jó így ^^*
|
*A szavakat hallva összehúzza szemeit.*
- Na, majd én.. megtanítalak. És sokkal normálisabban fogok viselkedni, oké?
*Kérdezi összehúzott szemekkel, de a normális viselkedéssel arra céloz, hogy nem fogja lehúzni a víz alá, stb.. :3 Az ölelést viszonozza, s sóhajt egyet. A szavakra összehúzza szemeit, s eltolja magától a lányt.*
- Rendben.. megbeszélhetünk bármit.. de előtte.. *elmosolyodik, s végigsimít a lány arcán* Köszönöm, hogy adtál még egy esélyt..
*Dönti oldalra a fejét, s mély levegőt vesz.*
- Figyelj, holnap délelőtt ráérsz? Elvinnélek valahova..
*Mosolyodik el ismét, majd észbekapva sóhajt.*
- Miről is akartál beszélni? Utána beszélünk a holnapról..
*Dönti oldalra a fejét, s ismét megöleli Carment. Sóhajt egyet, s végigsimít a hátán, de közben várja a választ.*
|
*A szavakat hallva tökre meglepődik. Sosem hitte volna hogy Yama valaha kiejt ilyeneket a száján, és most egyszerre túl sok ez neki XD teljesen elérzékenyül, és egy fülig érő mosollyal szapora bólogatásokba fog, közben sietve letörli a könnyeit.*
- Én is szeretlek! És csak megleszünk valahogy.. maximum Narut kérem meg, hogy tanítson meg úszni
*Vonja meg a vállait, és egy sóhajjal átöleli a fiút, kezeit megpihenteti a hátán. Lehunyja a szemeit, és mély levegőt vesz.*
- Tudod, majd ő.. meg kéne beszélnünk valamit..
*Rémlik fel neki pár dolog, s elhúzza a száját.*
|
*A szavakra meglepődik, s ahogy elszakad tőle oldalra dönti a fejét. Lassan becsukja a száját, amit nyitva felejtett... xD Elmosolyodik, s visszahúzza magához a lányt.*
- Igen.. Carmen.. szeretlek
*Öleli szorosan, s mostmár tényleg nem engedi el.*
- Többé nem követem el ezt a hibát.. mindig együtt leszünk.. megpróbálok mindent.. csak hogy neked is megfeleljen.. Carmen..
*Hunyla le szemeit, s sóhajt egyet.*
|
- Igen, nagyon tetszett..
*Mosolyog, de ő sem igen akaródzik elengendi. Mély levegőt vesz, de.. megint neki kell kimondani? -.- Áh, vállat von, és elmosolyodva belefúrja az arcát Yama ruhájába.*
- Talán, megpróbálhatnánk mégegyszer, nem..? Úgy értem, sokadjára biztosan összejön végre. És jobb később, mint soha..
*Szakad el a fiútól, és várakozón, kissé reménykedve oldalra dönti a fejét.*
|
*Ahogy Carmen megöleli oldalról abbahagyja a zongorázást, s elmosolyodik. Ő is átöleli, majd sóhajt.*
- Remélem tetszett..
*Sóhajt egyet, s nem hajlandó elengedi, csak akkor, ha Carmen el akar tőle szakadni. Mély elmereng, s egy pontot fürkész, majd Carmenre néz.*
|
*A fiú kérdésére egyik kezével a halántékát masszirozgatja, a másik kezével legyintget, hogy semmi baj. Ám ahogy elkezd játszani meglepve felnyitja a szemeit, és elnémulva hallgatja a dallamot. Lassan elmosolyodik és leengedi a kezeit, lehajtja a fejét, így szőke tincsei az arcába szöknek.*
~Még sosem zongorázott nekem senki..~
*Préseli össze az ajkait. Nem szabad síírniii! A nevét hallva felkapja a fejét, majd visszahajtja és tovább hallgatja. Lehunyja a szemeit, de nem bírja tovább.*
~Taktikai megbeszélés! Mindenki, ide! Az igaz, hogy ennél csinálhatna sokkal de sokkal többet, de végülis kicsit sötét mint minden férfi, ettől lesz olyan édes. És végülis eddig se hozott virágot, miért verjem nagy dobra? A virág úgyis elszárad, ha meg nem Bobby cincálja szét. Igen, mindenkinek megfelel, csajok?~
*Vár valami ellenvetésre bármely porcikájától, de nem ad nekik sok időt. Meg sem várva, hogy Yama befejezze a dalt, oldalról szorosan megöleli.*
|
*Ahogy a lány játszik hallgatja egy darabig, majd sóhajt egyet. Az egyre gyorsuló dallamra összehúzza szemeit, s ahogy a lány feláll, s hisszan lenyomja a billentyűt elhúzza a száját. Ahogy visszaül ránéz, a szavakra értelmesen pislog párat.*
- Ömm... mi a baj..?
*Húzza el a száját, s sóhajt egyet. Eszébe jut hirtelen valami, így elmosolyodik. Megfogja a lány kezét, végigsimít rajta, majd megmozgatja mind a tíz ujját (a sajátját, mielőtt félreértené bárki is xD) Sóhajt egyet, lehunyja szemeit, s felidéz egy darabot.. bólint egyet, s a billentyűzetre teszi az ujjait, s lassan elkezd játszani. A darab a szerelemről szól.. s igen, ez Carmennek szól.. lassú, romantikus, nyálas.. :P Néha a lányra néz, majd elmosolyodik.*
- Carmen..
*Mondja ki halkan, de inkább a darabra koncentrál.*
|
*Na igen, ő is emlékszik arra a múltkori kezdésre.. a zongora tetejének a lecsapásától a fiú kezére vágásán át az apjáig.. ^^" Na az rosszul indult, másodszorra talán jobb lesz. Apja most úgysem jelentette be, hogy látogatni készülne.. senki sem zavarhatja őket. Igyekszik a dallamara koncentrálni, és most menne is, ha tudna összpontosítani Yama közelségétől. Hatalmas erőfeszítésbe kerül fejben ismételni a játszott dallamot, és nem pedig azon olvadozni, hogy mennyire közel van..közel van, és... nem csinál semmit. Durcásan elhúzza a száját.*
~Már megint.. nem akar visszahódítani.. még csak nem is udvarol.. bizonyára azt várja hogy én lépjek megint.. de én nem fogok lépni, ha ismét nem erőlteti meg magát!!~
*Morcul be és a billentyűket püfölve gyorsítja fel az amúgy lassú, szomorú dallamot most egy pörgős, rock-szerű tempóra. Szó szerint püföli már az ujjaival a billentyűket, a dallam végére pedig úgy felgyorsít, hogy már vicsorog is az erőfeszítéstől. Egyre feljebb emelkedik a székében.*
~Miért nem mozdul már? Miért? Miért?? Miért??!?!?! MIÉRT?! MIÉÉÉÉRT?!~
*Vicsorogva ugrik fel a székéből és az utolsó hangot hosszan lenyomja. Zihálva áll egy darabig, majd felengedi ujját a billentyűről, visszaül a székbe és hátratűri a haját.*
- Jól vagyok
*Jelenti ki levegőért kapkodva, és bólint.*
|
*A szavakra meglepődik, s egy sóhajjal leül mellé. A zongorára néz, majd a lányra. A kérdésre már mondana valamit, de ahogy közelebb húzódik hozzá félrefordítja a fejét.*
~Ha átkarolom lehet megint az lesz, mint legutóbb.. nekem most nincs szükségem vitákra..~
*A lány utolsó kijelentésére most fogja fel, s sóhajtva átkarolja mégis.*
~Csak ne legyen vita.. hogy is volt a dallam?~
*Gondolkodik el, majd megfogja a lány egyik kezét, majd a másikat, s segít elkezdeni neki. ha megy egyedül is, akkor el is engedi, s úgy hallgatja. Ahol kell, ott besegít.*
|
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
