|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.10. 18:50 - |
|
Sötét és fákkal sűrűn nőtt erdő, tele homokbuckákkal, szakadékokkal és meredek domboldalakkal. Eltévedni igen könnyű, tereplovaglásra viszont alkalmas terep. Vezető nélkül viszont veszélyes erre jönni.. kisebb állatok is élnek erre. |
[51-32] [31-12] [11-1]
*Elgondolkozik Yama kijelentésére, és visszakérdezne egy "úgy gondolod?"ot, de inkább némán rágcsálja. A kastélyt meglátva sóhajt egyet, és eltöpreng. Meg sem szólal, csak mereng, aztán lassan elmosolyodik, és megcsóválja a fejét*
- Azt hiszem egyelőre elég testhezálló feladat lesz az is, ha meg kell akadályoznom, hogy Yamakasi és Natalie megöljék egymást.. szó mi szó, nagyon imádják egymást
*Néz fel zavart mosollyal Yamára, és sóhajt egy nagyot. A kapu közeledő képére néz, majd fel a fiúra. Fürkészi fürkészi fürkészi, végül félrenéz*
- Itt már nyugodtan letehetsz, be tudok döcögni a saját lábamon is. Kicsit fáj, de ki szeretném próbálni, mennyire bírok ráállni
*Ingatja a fejét a bokáját nézve, de még mindig próbálja stabilan tartani, hogy egy picit se mozogjon*
|
*Jójójó.. akkor nem. Szemforgatva félrenéz és inkább meg se szólal. A válaszra viszont Kippeire pillant, a legjobb barátos részre halványan elmosolyodik.*
~Azért ez fura.. ők legjobb barátok, mi meg nem szívleljük egymást..~
*Csóválja meg a fejét, végighallgatja a fiút, majd egy sóhajjal előrenéz.*
~Végülis ez is egy felfogás.. kamaszok..~
*Az égre pillant, majd megáll, körbenéz az úttesten és mivel nem jön egy autó sem, átballag a túloldalra. A kastély már csak pár percre van tőlük. Mindjárt beérnek. Elgondolkozik egy kicsit.*
~Yama tényleg kijött volna utána..? Nem mesél soha.. bár én se neki ˇˇ világos..~
*Csóválja meg egy kicsit a fejét és igazít egyet Kippeien. Jó, hogy közel van a kastély. Nem sportember, hogy elbírja sokáig :3.*
- Amúgy ha elmondanád Yamának, mi a helyzet, szerintem nem mutatná ki, hogy sajnál.. inkább segítene neked..
*Néz a fiúra, majd előre. Nem vár semmilyen választ. Ez csak az ő véleménye és gondolta, megosztja vele. A kastély képe kirajzolódni látszik.*
|
*Elhúzza a száját, a továbbiakra viszont megrázza a fejét erőteljesen*
- Azt nem! Nem akarom, hogy csak miattam béküljenek meg, és azt sem akarom, hogy Yamakasiék sajnáljanak
*Néz kissé dühösen Yamára, majd inkább félre. Ezt a témát ne vitassák inkább tovább.. a további szavakra viszont elkerekednek a szemei, majd egy sóhajjal behunyja őket, de nem néz vissza Yamára. Hála az égnek.. az a két idióta, ah.. a kérdésre lassan felnéz*
- Yamakasi is megtenné értem. Bár lehet, hogy neki még nem mondtam, de.. ő a legjobb barátom. És azt hittem, belelátok annak a két idiótának a fejébe, és meg tudom találni őket, de azt hiszem, kicsit elkéstem.. az járt a fejemben, hogy legrosszabb esetben elüt egy autó, vagy kitöröm a nyakam, mint majdnem most, de akkor talán anyáék összejönnek.. szóval úgy éreztem, nincs mit veszítenem, ezért jöttem ki utánatok
*Néz el arra, amerre mennek, hátha meglátja a kastélyt kirajzolódni*
|
*Hát egen, neki sok mindenki vissza tudna szólni, főleg ha magát okolja, igaz? xD Nna mendegy. A szavakra elgondolkozik és megcsóválja a fejét.*
- Ha előtted tépnék szét egymást, mit csinálnál? Mennek a maguk feje után, nem hiszem, hogy hallgatnának rád.. bár egy próbát lehet megér. Lehet el kellene nekik mondanod, mire vágysz..
*Vonja meg az egyik vállát és megszaporázza a lépteit. Az eső nem akar elmúlni. Sóhajt egyet és szabad kezét Kippei feje fölé emeli, hogy védje az esőtől, bár már mindegy. A köszönetre rápillant és elmereng, a további szavakra megáll.*
- Nem mondtam még..? Yamáék megkerültek, már otthon vannak. Minden bizonnyal forrcsókiznak
*Gondolkozik el, majd megrázza a fejét és tovább indul.*
- Jut eszembe.. miért jöttél el utánuk, amikor tudtad, hogy már ketten is keresik őket? Édesanyád tudod mennyire aggódik miattad? Én el tudom képzelni.. áh
*Megáll és kihúzza a zsebéből a telefont. Még éppenhogy száraz.. pötyög egy sms-t Kokoronak, hogy megvan Kippei, aztán el is teszi. Igazít egyet a fiún és töprengve előre néz.*
|
*Rásegít egy kicsit, megmarkolja a domboldal tetején a fűt, és segít kihúzni magát. Egy sóhajjal leül, majd nagyon óvatosan, kinyújtva leteszi a lábát is. Áááh piszkosul fáj :S nagyon reméli, hogy nem törte el. Nemsokára kezdődik a tanév, nem érne rá döcögni. Yamára néz, de látva, hogy már állnak is fel, megfogja a karját, és óvatosan feláll vele. Próbálja a lábát teljesen merevvé tenni, de ahogy a karjaiba emeli, kicsit felszisszen. Megmarkolja Yama mellkasánál a ruhát, és úgy kapaszkodik. Hallgatja, amit mesél, de az egyik résznél meglepve felkapja a fejét.*
- Tényleg?
*Egyből el is gondolkozik, és inkább hallgatja tovább a fiút. Ahogy a végére ér, majdnem beszólna valamit, de még időben elharapja a nyelvét. Mégiscsak egy felnőttel, és a megmentőjével beszél, a kedves megjegyzéseit inkább Viktoréknak kell tartogatnia. Elmosolyodik. Szóval várták ^^ bár még mindig roppant kellemetlenül érzi magát, feszengve nekidönti a fejét Yama vállának. Sóhajt egyet, és elgondolkozik*
- Szerintem anya attól fél, hogy ha bekeményít apánál, akkor ő nem marad vele. De nem tudom, ezekből a dolgokból megpróbálnak kihagyni, azt hiszik, úgy nem lesz nekem rossz.. pedig sokkal könnyebb lenne, ha az orrom előtt tépnék szét egymást
*Gondolkozik, majd behunyja a szemeit és megvonja az egyik vállát*
- Mindegy. Köszönöm, hogy segítettél feljutni. *bevillan neki, hogy miért is jöttek, így sietve felkapja a fejét, aztán felszisszen és a bokájára néz. Lehunyja az egyik szemét a fájdalomtól, de csak nem nyugszik le* Yamakasi és Natalie! Meg kell őket találnom! Áú..
*Hunyja le a másik szemét is, és visszadönti a fejét Yama mellkasára*
|
*A szavakra megáll és unott arcot vágva Kippeire pillant. Fürkészi egy ideig, majd egy sóhajjal rávágja a választ.*
- Nem. Jó ez így. Nem akarom, hogy véletlenül is visszaess..
*Néz le a mélybe, majd erőt véve magán tovább mászik. A kérdésre eltáltja a száját. Talált - süllyedt. Nem néz a fiúra, úgy tesz, mintha nem is hallotta volna. Sóhajt egy nagyot, a további szavakra néha néha a fiúra néz a szeme sarkából. A kérdésre biccent.*
- Köztünk marad
*A válaszra halványan elmosolyodik. Felérnek időközben a domboldal tetejére, ott leülteti Kippeit a földre. Remélhetőleg kapaszkodik. Kimászik ő is a gödörből és lecsüccsen a srác mellé.*
- Nem hinném, hogy miattad vannak együtt.. hogy is mondjam..? *az égre néz, aztán eszébe jut, hogy menniük kellene. Feláll, felsegíti a fiút is, de nem engedi, hogy a saját lábán jöjjön, ismét a karjaiba veszi. Úgy* Szóval.. szeretik egymást. Az az egyetlen gond, hogy édesanyád sokmindent elnéz az apádnak..
*Időközben még felveszi az elemlámpát, majd elindul az út szélén.*
- Ha ez nem lenne, megjött volna már az esze. Mármint apádnak *a fiúra pillant, majd előre* Nem tudom, mennyit meséltek a szerelmi ügyükről, szóval abba nem megyek bele.. de annyi szerintem még neked is világos, hogy apád rám féltékeny. És ez okozza a vitákat.. ezt szörnyes restellem.. *elhúzza a száját* ..egyszer már majdnem azt hittem, minden rendbe jön apád és köztem. Amikor megtudtuk, hogy te útban vagy.. de tévedtem..
*Halkítja le a hangját, majd megcsóválja a fejét. Az is lehet, hogy Kippeit időközben elnyomta az álom, nem tudja.*
|
*Ahogy megtartják, felnéz Yamára. Nagyokat pislog, majd az alkarjába kapaszkodva a bal lábára dönti az egyensúlyát. Ahogy elszakítják a földtől, meglepődik. Ez... nagyon kellemetlen helyzet... nagyon nagyon az. De ha már megmentik, akkor engedelmesen bólint, és megkapaszkodik. Felfelé néz, a megcsúszásra elhúzza a száját*
- Sokkal okosabb lenne, ha a hátadra vennél, akkor lenne két szabad kezed..
*Biccenti félre a fejét, és bár kicsit szemrehány a fiú hülyesége miatt, valójában csak segíteni akar. Nagyokat pislog Yamára, de mivel nem szólal meg, ő sem mond semmit. Egy darabig.. felnéz a domboldal tetejére, aztán sóhajt egyet*
- Te vagy az oka, hogy apáék ilyen rosszban vannak, igaz?
*Nyílt és egyszerű találat. Felnéz ismét, majd vissza Yamára, és akármilyen helyzetben van, kapaszkodik*
- Bár előttem próbálnak jó arcot vágni, nem vagyok vak. A kapcsolatuk annyit se ér, mint a te és anya barátsága. Szerintem te nem tehetsz semmiről. Ha részben hibás valaki, az én vagyok..
*Vesz egy mély levegőt, és próbál úgy helyezkedni, hogy ne legyen útban sehogy, bár a lába eléggé sajog.*
- Kicsi vagyok, de nem vagyok már gyerek. Tudom, hogy szeretnek, de ha én nem lennék, talán már rég szakítottak volna. Szerintem csak azért vannak még együtt, mert én is itt vagyok.. mondok valamit, de ezt ne add tovább senkinek, jó?! Még Yamakasi sem tudja.. *nekidönti a fejét Yama vállának, és behunyja a szemeit* Az a legnagyobb álmom, hogy egyszer együtt láthassam őket.. mint egy igazi szerelmespár, egymás kezét fogva..*elhalkul. Kicsit kába*
|
*A kiálló faágak nem könnyítik meg az odajutást, de sebaj. Félretolja azokat, ahogy Kippei felkiált odakapja a tekintetét. Rákapcsol, ahogy ismét felállnak elkapja a hóna alatt és megtartja.*
- Ne mozogj.. támaszkodj rám.. vagy.. *a karjaiba veszi a fiút óvatosan* ..inkább így.
*Megigazítja a karjaiban, majd felnéz az útra. Huh.. oda hogy a fenébe fognak feljutni? :S Elhúzza a száját, az elemlámpa is csak pislákol. Töpreng egy kicsit, majd a sziklákhoz lép. Itt még fel tudnak jutni, a sáros talajon visszacsúsznának.. egy sóhajjal elengedi a fiút az egyik karjával. Kippeire pillant.*
- Kapaszkodj belém, jó? Felmegyünk
*Néz ismét fel az útra és megfog egy kiálló szikla darabot. Lassan elkezd felfelé mászni, bár fél karral elég nehézkes és az eső sem könnyíti meg a helyzetüket. Most úgy tudna mit mondani a fiúnak, de nem akarja bombázni ezekkel.. leginkább az apjáról mondana dolgokat, meg a kettejük kapcsolatáról és miegyéb. De igazából nem tudja. Nem ez a legmegfelelőbb alkalom a mesélésre, az az igazság :3. Az eső az arcába mossa a tincseket, minek következtében veszít a látóköréből. Egy sziklán sikeresen megcsúszik, így beveri az állát, de amúgy nem csúsznak olyan sokat vissza. Vesz egy mély levegőt, pihi és újra nekilendül. Kippeit szorosan fogja, nehogy leessen.*
|
*Már érzi, hogy valami igencsak nem stimmel vele. Oké, benyelt néhány zúzódást, de ez valami nagyobb.. hangok jutnak el hozzá, majd ismét az elemlámpa. Meglepődik, ahogy meglátja, ki az, méginkább. Felkapja a fejét*
- Yamakasi?!
*Hát, végülis megtalálta azt, aki után jött... segíteni. Ehelyett most őt kell megmenteni. Na jó, azért annyira nincs pocsék helyzetben. Behúzza maga alá az egyik, majd a másik sarkát guggolásba. A fájdalom végigcsap a testén, nem tudja, hogy az ő kiáltását hallja-e, de odakap a jobb bokájához, és lecsüccsen a földre, hogy még véletlenül se támaszkodjon rá. Nem akar bajlódni a nadrágjával, érzi, hogy fáj, látnia ráér otthon is.. a fejéhez nyúl. Szó mi szó, kicsit szédül, de a bokája.. ráfonja az ujjait, s ahogy a vizes nadrágja nekisimul, sóhajt egyet. Oké,ez kellemes. Elnéz Yama felé*
- Jól vagyok..
*Próbál meg felállni a földre támaszkodva, de ha Yama nem segít neki, egyből vissza is billen egy szisszenéssel*
|
*A kiáltásra megtorpan és megfordulva elnéz annak az irányába.*
- Kippei..?
*Kérdezi halkan, majd megemeli a hangját.*
- Kippei?
*Nem vár választ, elindul és átszökken az erdős részre. Az elemlámpával körbevilágít és beletelik egy kis idő, mire eljut a fiúhoz. Elkerekednek a szemei és megáll.*
- Kippei.. *körbepillant, majd a le a fiúra és meg is világítja a lámpával* mindjárt felhozlak! Valahogy..
*Teszi hozzá egy fokkal halkabban, majd a lámpát leteszi a földre, hogy ha lemászik, legyen valami fényforrás. Remélhetőleg nem merül ki az elem :3. Egy kicsit odébb sziklás területet vél felfedezni, ami alkalmas rá, hogy lemásszon rajta. Biccent, még egy pillantás Kippei felé, végül elkezd lefelé mászni. A lűba viszont megcsúszik az egyik vizes sziklán, de nem esik le. Rendületlenül mászik lefelé, s amint leért rögtön Kippei felé veszi az irányt. Az eső mégjobban rákezd *-) *
|
*Miután feleszmélt az első meglepettségtől, a mellkasához emeli a kezét, és sóhajt egy nagyot. Szusszanva elmosolyodik*
~Az 5 nap az erdőben nem hozta rám annyira a frászt, mint ez az egy pillanat..~
*Tovább siet, elemlámpa híján a saját szemeire hagyatkozik. Látja kicsivel odébb a fényszórókat elsuhanni, de mivel talpig feketében van, és nincs nála semmi világító tárgy, úgy döntött, nem a főúton halad. Nem szeretne fiatalon meghalni egy kocsi szélvédője által.. a zseblámpa a szemébe villan egy pillanatra, így megtorpan, és odakapja a fejét. Ez nem autó.. ez határozottan mozog.. Yama és Nat?! Kinyitja a száját, hogy odakiáltson, s lép egyet, ám talpa alatt beomlik a talaj. A sárnak köszönhetően lecsúszik a lába, olyan gyorsan történik minden, hogy már reagálni sem tud. Hátrébb szökken, de a másik lába is megcsúszik. Szépet vágódik egy kiáltással, és elindul lefelé azon az úton, ahol már Carmen és Kagome is végigment egyszer. Érzi, hogy nekicsapódik néhány bokornak és gyengébb fatörzsnek, és ezek fájdalmas úton ugyan, de csitítják az esést. Valahol félúton kikapcsol az agya, és csak akkor tér magához, amikor nagyot csapódva kiterül lent az avarban. Az eső teljesen elmossa a látását, s beletelik néhány percbe,mire összerakja a kirakóst. Felnéz a meredek domboldal legtetejére, befojtja a levegőjét, és megpróbálja maga alá húzni a karjait, majd a lábait, hogy lassan,de feltérdeljen*
|
*Elég régóta sétálgat és keresi a két gyereket, de semmi. A telefon viszont megrezeg a zsebében, így megáll és előveszi. Az sms-t látva megkönnyebbülten sóhajt egy jó nagyot.*
~Hála az égnek.. akkor ideje nekem is hazamennem.~
*Felpillant az égre és el is gondolkozik egy kicsit. Biccent egyet, alig láthatóan és zsebredugott kezekkel visszindul a kastély felé. Néha benéz az országút mellett levő erdőbe, de mivel sötét, nem lát sokat. Az elemlámpa eleme is fogyóban van. Elhúzza a száját, megszaporázza a lépteit. A telefon viszont újból megrezeg. Megáll.*
~Mi lehet a gond?~
*Az sms-t olvasva elkerekednek a szemei. Egy sóhajjal visszanyomja a telefont a zsebébe.*
~Jól van.. először Yamáék, most meg Kippei.. csak tudnám ő minek jött ki ilyen időben..~
*Csóválja meg a fejét és továbbindul. Benéz néha az erdőbe és mostmár az elemlámpával is oda-odavilágít.*
|
*Maga sem tudja, mióta megy, az eső meg se kottyan neki, de a szél.. meg ez a sár.. ő nem az országutat választotta, egy harmadik iránynak lódult neki. A lehető legrosszabbnak.. de ő ezt még nem tudja, hisz nem járt a másik kettőn. Vesz egy mély levegőt, megáll, körbenéz, majd kezeivel tölcsért formál a szájához, és felkiált*
- Yamakasii! Nataliee!!
*Hangját ugyan messzire viszi a szél, az ebből származó előnyt az eső elnyomja. Sóhajt egyet, megcsóválja a fejét, és tovább indul. Ahogy a szél az arcába csapja az esőt felszisszen, és alkarjával megpróbálja menteni a menthetőt. Átázott felsője ujjával megtörli az arcát és lép egyet, de a talpa megcsúszik a meredek domboldal saras tetején. Némi föld végiggurul a lejtőn, de ő még időben elrántja a lábát, visszaszerzi az egyensúlyát, és kijjebb lép. Sóhajt*
~Ez veszélyes..~
|
*Shadow rögtön odamegy segíteni, noszogatni sem kell. De mikor átadják egy idegen embernek ágaskodni kezd, s nyerít egyet, de le is nyugszik. Elindul az Akadémia felé, ha kell, akkor húzza az idegent. Kagome pedig a hordégyon fekve megy a kórház felé.*
|
*Kagoméra néz, majd fel, agykerekei nyikorogva süvítenek egy használható terven töprengve. Fantomot nagyon feszélyezi az, hogy egy másik csődörrel lett összekötve, néhányszor eloldalaz, de túl messzire nem jut a nyergéhez kötözött Shadow-kantár miatt.*
~Jól van, menni fog, csak hinnem kell magamban..~
*Nehézkesen felülteti Kagomét, de a java csak most jön.. egy karját a nyaka köré tekeri, szabad kezével átkarolja a derekát, és összeszedve minden erejét talpra kűzdi magát.*
- Szerencsém van.. hogy bánatodban nem majszoltál... annyi csokit.. Ka..go..me..
*Nyöszörög a domboldal felé sétálva, elengedi a lány kezét és még szorosabban húzza magához a derekánál fogva, felszabaduló kezével pedig egy fűcsomó után nyúl. A felázott talaj nehezíti ugyan a dolgát, szerencsére jó formában van.. vizes hajától ugyan egy fikarcnyit sem lát, szép lassan elkezd mászni. A felénél járhat, mikor meghallja a közeledő szirénát, így még jobban igyekszik. A háromnegyedénél karja elgyengül, s kis híján elengedi barátnőjét, de még időben szorít a fogáson, megigazítja nyaka köré csavart karját, és tovább mászik. Már a tetejénél járnak, mikor lába megcsúszik így szépen orra bukik, reflexből megkapaszkodik két kézzel, de mielőtt Kagome lecsúszna elkapja a karját. Ha még mindig nem tért magához, akkor egy kézzel egy kis kiálló követ, a másikkal barátnőjét fogja.*
- Elkélne egy kis segítség!
*Kiált fel, Fantom horkant Shadownak, és ha nem jön magától, akkor odaráncigálja a szakadék széléhez, megrázza a sörényét és mélyre hajtja a fejét. Gazdája elkapja a kantárját, a mén pedig elkezd hátrálni, összeszorított fogakkal, prüszkölve, lehellete meglátszik az esőben. Ha Shadow rásegít, sitty sutty felérnek, a távolból pedig léptek és ágrecsegések hallatszanak. Óvatosan a földre fekteti Kagomét, és kiterül mellette a sárban..már úgyis mindegy. Zihálva néz fel lovára, aki büszkén kihúzza magát.*
- Jól van.. ez szép volt..
- Van itt valaki? *hangzik fel mellettük egy mély hang, Sora csak int egyet*
- Erre!
*Két mentős érkezik egy hordágyat cipelve, valamint kissé lemaradva egy harmadik. Amíg az orvosok megnézik Kagomét, Sora feltápászkodik. A legidősebb mentős a társaira néz.*
- Tegyük hordágyra, aztán irány a kórház.. nem akarom kockáztatni, hogy ebben a rémes időben kihűljön!
- Azt már úgyis megtettem helyette..
*Dünnyögi halkan az orra alatt, és szipog egyet. Még egy dátha, bit szábít? Huuááápppci! A mentős végigméri, de legyint hogy semmi baj. Mire észbekap, már Kagome a hordágyon fekszik, és a mentősök visszafelé indulnak a kocsihoz.*
- Hééé! *elkapja a leghátsó karját, és felháborodott arcot vág* Én is bemegyek!
- És ők?
*Bök a lovakra, mire elhúzza a száját. Elkapja Fantom kantárját, és se szó se beszéd a mentős kezébe nyomja.*
- Figyeljen! Nézzen rám! Nyakig sáros vagyok, csurom mérges, aggódok fázom és miután kihevertem egy megfázást, benyeltem egy másikat! Ne akarja megtapasztalni a haragomat! Vigye őket az itt levő Akadémiába, keresse meg Josh Robbins istállómestert, aztán fogjon egy taxit! Köszönöm!
*Kacsint a mentősre, és Kagoméék után szalad. Fantom barátságtalanul kimutatja a fogsorát és nagyot nyerít, mire a mentős nagyot nyelve, bizonytalanul, s idióta beceneveket kitalálva megindul az Akadémia felé. A mentő pedig a kórház felé száguld.*
|
*Shadow meglepődik a lány érkezésére, s ágaskodik egyet, a nyugtatásra dobbant egyet a patáival, de engedelmeskedik. Azért gazdáját nézi, hogy mi lehet vele. Idegesen nyerít párat, majd Fantomra nézve megrázza fejét, s dobbant patájával. Kagome nemsokat érzékel a kinti világból, csak annyit, hogy a hátára fordítják. Egy pillanatra kinyitja szemeit, de be is csukja. Elalszik.. kimerítette ez a helyzet.*
|
- Várj már, Fantom! Lassítsunk! Kivárnád, amíg felhúzom a.. Fan-tom Fan-tom Fan-tom wáááá!
*Borul le oldalra, kesztyűje pedig a fejére pottyan. Méne jóízű, vidám nyerítéssel kaparja a földet, forog egyet, majd ismét nyerít.*
- Marha vicces..
*Dünnyögi a felázott földben fekve, és egy sóhajjal talpra áll. Felhúzza a kesztyűjét, és a lova elé áll. Fantom dacosan magasra szegi a fejét.*
- Tudod hogy szörnyen kimerítenek a próbák, igazán értékelhetnéd hogy végre kihozlak terepre! Még az idő is ellenem dolgozik.. *sóhajt egyet, ménje a hasához nyomja a fejét, s megvakaródzik benne, amitől kis híján hátraesik* ..Fantom, kinyú.. *nyerítés hangját hozza el egy viharos széllöket, megdermedve néz el a hang irányába, Fantom kihúzza magát, s érdeklődve fülel.*
~Úgy látszik nem csak én fogtam ki ezt az időjárást..~
*Sietősen beakasztja lábát a kengyelbe, majd felhúzza magát a nyeregbe. Sarkai lova bordái közé csapnak, mire a mén apró nyerítéssel ágaskodik egy picit, majd kilő vágtába. A lovára bízza magát, nem kell látnia, érzi hogy közelednek. Kiemelkedik a nyeregből, s a ló marjára támaszkodva felveszi a vágta ritmusát. A mén Shadow közelében nyerítve lefékez, amitől gazdája lebukfencezne, de megkapaszkodik a sörényében. Prüszkölve, s a fejét rázva kezd el hátrálni, hátsó két lábára emelkedik, majd vissza, s a földet kaparva felnyerít.*
- Semmi baj kicsim... nyugodj meg.. jé, ez Shadow!
*Döbben le, az üres nyeregre néz, de nem habozik, egyből leugrik a földre. Shadowhoz siet, s megpróbálja elkapni a kantárját, hogy lehúzza a fejét, s megsimizhesse a nyakát.*
- Semmi baj, nyugodj meg.. nincs baj.. hol a gazdád?
*Néz körbe, megtörli a szemeit s félretűr egy vizes tincset, de így se lát sokkal jobban. Ha Shadow hagyja magát, akkor Fantomhoz vezeti, a kantárt a nyeregkápához rögzíti, majd visszaindul. Egy sikítással díjazza, hogy a talaj kicsúszik a lábai alól. A fenekére huppan, kezeivel a vizes fűbe markol, de már nem tud megkapaszkodni, csupán a csúszás lendületét tudja csökkenteni. Összeszorítja a szemeit, de mivel a talaj már ki is egyenesedik, egy nyekkenéssel zuhan a hasára. Alkarjaira dönti a fejét, pár pillanatig hagyja felfogni a helyzetet, majd lassan felemeli a fejét, és körbenéz.*
- Uhh, ez meredek volt..
*Hallja Fantom ideges nyerítését, és ahogy oldalra néz, meglátja Kagomét. Szíve kihagy kettőt s a torkába ugrik, barátnője mellé mászva, a vállánál fogva a hátára fordítja óvatosan, ha másmilyen pózban lenne.*
- Kagome! Jézusom, mi van veled?! Kagome, hallasz engem?! Kagome!!
*A zsebéhez kap, előveszi a telefonját, és rövid hurca után végülis a mentőket hívja, lediktálja nekik a pontos helyzetet, majd felnéz a lovakra, és vissza a lányra.*
~Valahogy fel kell vinnem...~
 |
- Gyerünk paci! Gyerünk! Ügyes vagy, Shadow!
*Paskolja meg a lova oldalát, s gyorsabban vágtáznak. Jobbra-balra.. már nem is tudja, hogy merre mennek, csak vágtáznak a semmibe. Az ég dörög, s elkezd esni. Nem lényeges..*
~Nem érdekel az eső sem.. ki kell szellőztetnem a fejem! Kész!~
*Bólint határozottan, s megállásra késztetni lovát.. egy elágazó ösvényhez értek. Elnéz a két irányba, s a veszélyesebbet válassza.*
- Arra megyünk!
*Bólint egyet, s ismét elindulnak. Az egyik ág kitépí nyakából a piros szalagját, de nem veszi észre. A gyorsaság miatt már nem látja a környezetet. Rádől a lóra, s hagyja, hogy ő vigye.. egy jó darabig így mennek, majd felkapja a fejét. A ló egy megmakacsolja magát, s megpróbál megállni, de már késő.. a szakadék szélén Kagome legurul róla, le a mélybe.. közben jó kis sebeket kap. Eszméletét veszti. Shadow meg nyerítve ágaskodik, de nem tud mit tenni, járkál jobbra, balra..*
|
-Igen én is...-*Mondja komoran és miután hallotta, hogy innen már biztos nem étvednek el. egyet hátralép. Egy fa mögé húzódik és egy másik irányba elindul. Mégegyszer hátranéz, hogy a lányok vajon követik-e. Miután meggyőződik róla, hogy nem vesz egy éles kanyart balra és odaér kedvenc fájához. Felnéz a fára. Belekapaszkodik egy alacsonyabban lévő ágba. Felhúzza magát a fára. A fa törzsének támaszkodva nézi a hajnal hajványló napsugarait. Csodálatos látvány...Pár percig csak mozdulatlanül ül. 5 perc után felpattan és egy ugrással a földön terem. Köppenye, mint a szárnyak úgy suhanak a levegőben...Megrúzza magát és elindul vissza, de ő egy másik úton, egy rövideb, de veszélyesebb úton... tudta, hogy éjjel nemtúl biztonságos az út, azért nem erre vezuette a lányokat, de most, hogymár hajnal van, bátran eljön erre...A lányokra gondol, de tudja, hogy már féluton lehetnek az akadémiához...Már meglátja az akadémia magasló falait. Gyorsan elsétál melletük. Visszanéz az erdő felé..*~Holnap ismét eljövök...~*Gondolja magában, és gyors lépésekkel elindul szállás felé....*
|
- Láttuk a lovast... Szóltunk neki de elment. Eltévedtünk, és az egész amiatt a vörös macska miatt van... -*Mondta July a fiúnak.* -Egyébként kössz hogy megmutattad az utat. Szerintem nem fogunk megint eltévedni... Te is az Akadémián tanulsz?
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
