|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Joshra pillant, egy sóhajjal kiengedi magából a stresszt, és visszaül az ágyra, a fiú mellé. A kérdésre meglepődik, és egy kicsit elpirulva a hajához nyúl*
- Nem, nem vagyok angyal, de köszönöm. Biztosan a hajszínem miatt gondolod így.. *megigazgatja a fonatot, majd a fiú felé fordul* Egy könyvben? Szóval szeretsz olvasni?
*Leír pár dolgot a kórlapra, majd leemel a szekrényről egy odakészített bögrét*
- Kérsz inni?
|
*Nem fél, sőt! Teljesen le van nyűgözve Susantól, és szörnyen élvezi a társaságát. Az őrről tudomást sem vesz, a bilincs sem köti le túlzottan. A vitára teljes hidegvérrel felnéz*
- Doktornő, semmi baj! *szól oda szelíden, és megérinti maga mellett az ágyat* Beszélgessünk, kérem
*Ha leült, akkor felé fordul, amennyire tud és amennyire engedik, és megigéződve őt kezdi el figyelni. Halkan sóhajt egyet*
- Maga egy angyal? Láttam régen angyalokat egy könyvben. Maga pont olyan.
*Összebilincselt kezével a haja felé nyúl, de mivel az ágy széléhez is kikötötték, még mielőtt elérné, a lánc visszatartja*
|
*Biccent Caronak, bár az őrt túlzásnak tartja.. de ismeri az előírásokat. Josh kérdésére vidám mosollyal bólint*
- Megteszek minden tőlem telhetőt!
*Belép az ajtón, előreengedve a fiút, és ha az őr becsukta az ajtót, akkor leül az üres szobában lévő ágyra, és megpaskolja maga mellett a helyet*
- Ne félj, beszélgessünk ^^
*Ha Josh leült, az őr odalép hozzá, egy gyors mozdulattal bilincsbe veri a kezeit és az ágy karfájához rögzíti. Susan meglepve áll fel*
- De kérem, ez nem kihallgatás!
- A kölyök hidegvérrel lelőtt egy gyereket. Sajnálom, marad a bilincs
*Morcosan elhúzza a száját, és forttyog egy kicsit a fiú aktáját szorongatva*
|
*Susan hangjára felkapja a fejét, és megfordul, öccsét is irányítva. Egy fáradt, de eleven mosolyra húzza az ajkait*
- Hé, Caroline nővér, ha kérhetem
*Jegyzi meg játékosan csipkelődve, és Joshuát elengedve megszorítja a lány kezeit. Ahogy öccse felé fordul, ő is azt teszi*
- Igen, ő az
*Összeszűkülnek a szemei, míg a fiú beszél, és ahogy Tessáv..Susannal elindulnak, int az egyik biztonságiőrnek, hogy csatlakozzon hozzájuk. Fáj, hogy a saját öccsétől kell másokat megóvnia.*
- Kérlek, vigyázz rá
*Fordul a doki után, majd egy jó nagy sóhajjal lehajtja a fejét*
|
*A tekintete mindent elárul az állapotáról. Amióta elhagyta legközelebbi barátnőjét a szigeten, azóta tényleg olyan, mint egy őrült - nem mintha eddig nem lett volna az. Üveges szemekkel ballag Caroline mellett, majdnem Rosettet írtam, ahogy Susie felbukkan, felemeli a fejét. Az érintésre negédes mosoly terül szét az arcán*
- Üdvözlöm, doktornő. Meg fog gyógyítani, ugye?
*Halkan beszél, de tisztán hallhatóan. Susant kezdi el fürkészni álmodozva*
|
*Tessék, nem éjszaka kell játszani. Tessa.. xD Miután kijött Shouijéktól, megnézte a tábláját, hogy melyik betege van még hátra. Joshua, tényleg! Elsiet a mosdóba, és ahogy visszafelé jön, kiszúrja a párost. Megszaporázza a lépteit*
- Caro!
*Ha bevárták, akkor egy vidám, kedves mosollyal megáll előttük és megfogja a lány mindkét kezét*
- Milyen régen láttalak! Ó, és bizonyára ő Joshua *fordul a fiú felé, és kedvesen félrebiccenti a fejét* Nagyon örülök! ^^ A nevem Susan Lockhart, de hívj csak Suzienak. Velem fogsz beszélgetni egy kicsit
*Érinti meg a karját, és ha hagyja, tovább támogatja Caroline másik oldalán*
|
*Nehéz.. ez jellemzi mostanság az életét. Nehéz. Amióta Joshua ismét vele van, minden perc szenvedés, öccse minden szava új sebet ejt a lelkén. Ugyanakkor még mindig David ápolója, és a vele töltött idő úgy ahogy regenerálja a sérüléseit. Azelőtt sosem látta, mennyire kellemes is a férfival lenni. Nem tudom, eljött-e, ha nem, annyi baj legyen, ha igen, akkor valamiért különváltak, de öccse vállait ölelve támogatja be az ajtón. Megbeszélt időpont egy pszichológussal. Tudja, hogy Joshua.. hát.. nem olyan, mint régen.. egy kicsit megőrült.. (kicsit? xD) de nem akar belenyugodni abba, hogy bezárják egy gumiszobába. Ezért is kéri Tessa segítségét. A testvéri szeretet csődöt mondott*
|
*Amíg a lány felfekszik, ő bekapcsolja a gépet, és ha elfeküdt, akkor a mellkasa fölé tol egy fém lapot*
- Megröntgenezem a mellkasod, vegyél egy mély levegőt, és tartsd vissza egy kicsit, próbálj mozdulatlan maradni
*Csúsztatja a kezét a lány homlokára, és ha megtette, akkor elindítja a röntgent. Csinál pár felvételt, majd egy mosollyal felhajtja a gépet és visszahúzza a kezét*
- Kész is ^^ rossz volt, ugye?
*Vigyorodik el, és a gépekhez lépve kiveszi a képeket*
|
*A szavakra elneveti magát és félrenéz. Najó.. ez a férfi logika xD: No comment. Ahogy beérnek az ajtón körbenéz, a szavakat hallva már áll is fel.*
- Okééh
*Lépked oda az asztalhoz és megérinti, majd egy sóhajjal felfekszik rá. Eltöpreng, majd lehunyja a szemeit.*
~Minden bizonnyal nem fog sokáig tartani..~
|
*A válaszra csak mosolyog, a kérdésre körbenéz, majd bizalmaskodón közelebb hajol a lányhoz.*
- Tudod.. így bulibb.. ráadásul, ha tolószékkel vagyunk, mindenki elenged minket, segítenek és kedvesen, ha sétálunk, az életbe nem jutunk át a tömegen. Szóval inkább élvezd
*Elérnek egy ajtóhoz, amire ki van írva, hogy röntgenszoba, belépni tilos, stb. Lenyomja a kilincset, betolja a lányt és becsukja maguk után az ajtót*
- Okés, van ott egy nagy, hideg asztal, légyszi feküdj fel rá háttal, ha van rajtad ékszer, akkor azt vedd le.
*Félretolja a kocsit, ha a lány kiszállt, és elmegy beizzítani a gépet*
|
*Dan szavaira összehúzza a szemeit és készül visszaszólni, mikor elindulnak. Inkább csendben marad. Eszébe jut valami, a Dan kérdez. Felpillant rá szúrós szemekkel.*
- Mindenhova elkísér.. és mivel a kórházakat járom 2 éve, így nemigen volt időm pasizni. Nem is hiányzott.. de most, hogy tudom, meg fogok gyógyulni, már álmodozhatok is egy srácról ^^ és még 2 évet várhatok, mire megtalálom
*Vág unott arcot és lepillant a földre.*
- Amúgy.. miért tolószékben visz a röntgenre? Tudok járni
|
*A páros után nézve sóhajt egyet. Talán velük kéne mennie.. sietve megrázza a fejét, Shouji válaszára felnéz rá, a mosolyra kicsit elvarázsolódik. Amíg telefonál, leteszi a kórlapot, beveti Kimberly ágyát, és egy sóhajjal nyújtózik egyet. Egész nap talpon lenni.. na de majd az ebédszünet, ha a páros visszaért. Ingatja egy kicsit a fejét, végül egy zavart mosollyal Shouji felé fordul.*
- Nos, ha nincs semmi probléma, akkor megpróbálom hasznossá tenni magam kint, hátha szükség van rám valahol..
*Pillant a földre, majd megnézi a csipogóját, végül egy sóhajjal az ajtó felé indul*
|
*A lány hangos töprengésére egy mosollyal lehajol hozzá, mögötte állva*
- Hé, kislány, kell az álca, én sem adhatom ki minden utamba akadó fruskának a szívem, csak annak, aki alkalmas rá, és igazi hölgy, még a végén összetörik
*Fonja össze maga előtt lányosan a karjait, majd megfogja a kocsi fogókáját, és az ajtóhoz tolja a lányt*
- Öveket bekapcsolni, indulunk!
*És már megy is. Vesz egy mély levegőt, bár tolókocsival nehezebb kerülgetni az embereket xD*
- A bátyád mindenhova elkísér? Így hogyan pasizol?
*Pillant le érdeklődve a lányra*
|
*Danielt meglátva kíváncsian ránéz, a szavaira halványan elmosolyodik. Ha lekötik róla a gépeket, akkor átszáll a tolószékbe.*
- Jóképű kocsislegény? Heh
*Méri végig egy szemtelen mosollyal, majd megcsóválja a fejét.*
- Nem értem, miért kell taplónak lenni, ha így is lehet viselkedni
*Töpreng hangosan, majd behúzza a nyakát, mielőtt lekiabálja Dan a fejét.*
|
*Ahogy Danék visszaérnek, rájuk pillant. Végigméri a dokit, majd feláll és Susan mellé lépked. A kérdésére ránéz egy mosollyal.*
- Inkább megvárom itt
*Biccenti meg a fejét és az ablakhoz sétálva előveszi a telefonját. Felhív valakit, elintéz egy beszélgetést, majd visszafordul. De lehet, hogy Kimék már el is mentek.*
|
*Belép az ajtón, és amíg Daniel beszél, szorgalmasan beírja a kórlapba a következő vizsgálatot. Dan viselkedésére felpillant, és egy félmosollyal vissza is bújik a sorok közé*
~Kezdetnek nem is rossz.. ~
*Shoujira pillant, majd a kórlapot magához ölelve felé fordul*
- Elkíséri.. *zavartan lesüti a szemeit* vagyis, elkíséred Kimberlyt a röntgenszobához, vagy megvárod itt?
|
*Ahogy Susan is megjelenik, a szeme sarkából rápillant, és vegyük úgy, hogy az üzenetet is megkapta. Egy szusszanással lehunyja a szemeit*
- Jó, tőlem..
*Von vállat, ahogy a lány elmegy, becsukja az aktát, és morogva utána néz. Elnézegeti a hátsóját, majd megborzolja a saját haját*
- Könnyű mondani, eddig egyik betegem sem beszélt, nekem nem megy ez az ápolósdi! Kedves orvosnak itt van ő, akkor én miért ne lehetnék bunkó?
*Mutat a lány után. Igen, most magában beszél, a nővérek meg is nézik.. xD morog még egy kicsit, majd felnéz a plafonra*
- Tudom, tudom.. *elvékonyítja a hangját és felveszi Susan stílusát* Csak légy önmagad!
*Ismét megborzolja a haját, és a lány után siet. A szoba mellé készített tolókocsihoz ballag, és az ajtóhoz tolja. Ajtót nyit, majd ha a lány bement, akkor belép ő is és betolja a kocsit*
- Oooké, most, hogy kiörömködtük magunkat, elkísérem a kisasszonyt röntgenre. Megkukucskálunk kicsit belülről, ha nem bánod, utána majd beszélünk bátyóval a kezelési stílusokról
*Megáll a tolókocsival az ágy mellett, és egy picit meghajol*
- A hintó előállt, a jóképű kocsislegény csak önre vár..
|
*Hallgatja Susant és elmosolyodik, majd elnéz a DVD-k és újságok felé. Aztán sietve Susanra.*
- Oké ^^ várjoon! *még mielőtt kimenne* Mondja meg Danielnek is, hogy köszönöm..
*Biccenti meg a fejét, ahogy kimegy, Shoujira néz. A kérdésére megrázza a fejét, a továbbiakra elmosolyodik és viszonozza az ölelést.*
- Én is nagyon örülök ^^ nem hittem, hogy ebből a kórból ki fogok lábalni
|
*A hirtelen ölelés meglepi, de viszonozza. Hehe ^^ elszakad tőle és Susanra néz.*
- Köszönjük a jó hírt ^^
*Aztán hagyja, hogy ő beszéljen. Egy mosollyal Kimre néz, majd félrebiccentve a fejét ismét Susanra. Ez most feldobta a napját ^^ Kimre néz, ahogy kimegy Susan.*
- Hozzak valami ebédet? *aztán persze visszatér az előző hírre* Meg fogsz gyógyulni ^^ úgy örülök.. *öleli át mégegyszer, majd elszakad tőle*
|
*Az örömkitörést látva azonnal széles mosolyra kanyarodnak az ajkai. Meghitt jelenet ^^ a mellkasához emeli az egyik kezét, és egy vidám mosollyal félrebiccenti a fejét*
- A vizsgálatok és az operáció sajnos még eltarthat 1-2 hétig, plusz utána az ellenőrzés is, de lábadozni már a saját ágyadban lábadozhatsz, ezt megígérem.. *ekkor megy ki Daniel. Az ajtóra pillant, majd vissza a párra* Rögtön jövök ^^
*Az ajtóhoz siet, de eszébe jut valami, így még visszafordul Kimhez*
- Apropó, hoztam néhány dvd-t és újságot, ha kiválasztasz egy filmet, az ebédszünetem alatt szívesen megnézem veled ^^
*Megbiccenti a fejét és kilép, körbenéz, majd egy félmosollyal Dan mellé lépked, és mintha neki is itt lenne dolga, elmélyülten írkálni kezd, közben hivatalosan odaszól*
- Akkor elrendelem Kimberly vizsgálatait, hogy kiderítsük a tumor pontos helyzetét és méretét, elviszi Ön röntgenre, igaz?
*Aláír néhány papírt, majd összecsukja az aktakupacokat, a pulthoz csapva egy vonalba igazítja őket, és egy mosollyal Dan felé fordul*
- Te egy nagyon kedves fiú vagy, nem kéne elmarnod magad mellől az első, józan betegedet, csak mert nem szoktál hozzá az emberi kapcsolatokhoz ^^ légy kicsit kedvesebb, és fogadd el a hálájukat. Hidd el, jó érzés
*Leteszi a kupacot, és visszafelé indul*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
