Bár még ott fityeg a tojáshéj a fenekén, a minden lében kanál kislány lassan kezd nővé érni, mind testileg, mind szelle.. jó, ezt gondoljuk át újra.
Missy múltja nem nyúlik vissza túl régre, elég visszamennünk csupán 16 évet a történelemben. A helyszín is átlagos, egyszerű szülőszoba, a folyosón apuka járkál fel-alá, karjaiban fél-félálomban levő kisbaba várakozik. Pár perc múlva nyílik az ajtó, s egy nővér lép ki a bömbölő kisMissyvel a karjában, a becsukódó ajtó utolsó pillanatában felbukkan egy fáradtan alvó nő képe. Átlagos, kedves családba született bele; minden oka megvolt tehát, hogy vidám legyen.
A sors már gyermekként is megmutatta rajta az ajándékát: dúsan hullámzó, élénklila hajzuhatag, gyönyörű, élénken csillogó zöld szempár, selymesen puha, hercegnői bőr, ívelt formák, vonalak. Hát ha még külsőleg, de belsőleg sem volt mit szégyelnie magában: életvidámság, szeretet, pajkosság. Jó, utóbbiban talán kicsit átesett a ló másik oldalára, és olyan eleven kiskölyök lett belőle, akit csak a szigorú, katonás apa tud visszafogni.
Már általános alsó osztályában is remekül beleillett a világba, és a világ is remekül illet rá. Nővérével nagyon jó kapcsolatot hozott létre, az osztálytársai, tanárai szerették, és jegyei is csak picit voltak jobbak egy átlagos szintnél. A tanulással nem volt baja, s bár jobban szeretett a fiúkkal csavarogni és flörtölgetni egy kávézóban, azért mindig tudta mikor van itt a tanulás ideje, és akkor bizony keményen beült.
Könnyedén beleolvadt a környezetébe, és ez a tulajdonsága máig is jellemző. Nagyon alkalmazkodó leányzó, de gyakran néha eltúlozza a dolgokat.. apja halála megviselte. Jobban, mint ahogy kimutatta. Mivel akkor már nem volt gyerek, hogy ráfogja arra a sírást, hát egyszerűen elrejtette a könnyeit. Akkor sírt, amikor nem látták. Igyekezett talpraesett, erős képet mutatni magáról, akit nem kell félteni; akit nem ráz meg ilyen "semmiség". Sőt, pont hogy ő akarta karbantartani a családot, ő akart anyja és nővére támasza lenni, és ezeket a sebeket elnyomta mélyen magában. Nem fáj, ha nem mutatja ki.. édesanyja halála igazi tarkónütés volt, úgy fogta fel, hogy ez a Sors jele. Tudta, hogy nővérének kell gondoskodnia mostmár róla is, így azt is tudta, hogy ha ő összeomlik, akkor a nővérének is vége. Egyhetes éjszakai sírások után tehát felállt, összeszedte magát, és újból köpeny alá rejtette a sérelmeit.
Inkább ő az a fajta, aki pátyolgatja a nővérét, és nem fordítva. Ha már sikítana a fájdalomtól egy játszótéri baleset után, akkor sem nyögné ki, hogy rossz neki. Nem nem nem! Olyan piszkosul büszke, hogy nála csak harapófogóval lehet kihúzni a beismeréseket. Ellenben szereti a nővérét terelgetni.. hogyan öltözködjön, hogyan nyíljon ki, hogyan fiúzzon, stb. Viszont még mindig át tud esni a ló másik oldalára, amikor szükség van egy érett "megállj!"ra.
Jelenleg 16 éves, komisz leányzó, akinek van még mit tanulnia. Nehezen tűr, de annál inkább alkalmazkodó. Szeret megjegyzéseket tenni, beszológatni, és ami a szívén, az a száján, de még eléggé kislány. Csak akkor komolyodik meg, ha olyan dolgokról van szó. Neki még játék az élet, de fél lábbal már a nagyvilában áll..
AJÁNLOM AZ OLDALT
